Tolna Megyei Népújság, 1983. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-25 / 200. szám

/ 1983. augusztus 25. Atomerőmű-építkezés NÉPÚJSÁG 3 Teljes kapacitással dolgozik az egyes blokk A niagy riportnak befel- iegizetit. Állunk a Pafcis'i Atomerő­mű irodiahózánialk a föld­szintjén' és Varjúk Kovács Balázs önálló mérnököt, akii a belépési engedélyeiket inté­zi. Előttünk áttetsző üvegfal. Az automata ellenőrző be­rendezésék dolgoznák, enge­dik ki vagy be az embere­ket. A blokkvezénylőíbe készü­lünk. Máshova már nem is lehet és ném iis érdemes mennli. Niiinics llájtnlivialó. Az atomerőmű dolgozik; de el­zárva az emberi szem elől. IÁiz engedélyeket .gyorsán megkápjiuk. Az őr pápírijláimlk elleniéiben egy műanyag la­pocskát ad. Indulunk. Ko­vács Balázs elöl, mii .követ­jük. Drlákltilkiuis okiból. Elles­sük, hogy műiképp kell kezel­ni a béllépő '„cédulát”. Egy pillanatra benyomjuk az ér­zékelőbe, kigyullad a lámpa, mehetünk, nyitva a kapu. Belépünk. A kapu bezárul. Ez fontos, mert a következő csak ákkor nyílik. Minden sikerül. Felfűzzük a kiabá­lunk háj tékájára az enge­délyünket. Joli látható hely­re. Ez ,iis fontos. Az udvaron parkosítanak. Kezd kialakulni az erőimű végleges képe. Az ünnepsé­gen már zödellő udviár fo­gadja mlájid a vemdégiekelt... Ezzel azért még várjunk. Ad­dig még a hétköznapokon van ia sor. De, vfégre eljutot­tunk a hétiközniaipofcho.z, mondják többen. iEZért van vége a nagy ri- ' poirtniák. Nincs és már nem is lesz szenzáció. Gslak a cí­met lehetne még megválasz­tani bliiCklfltangosrla: „Keitye- reg a ketyeré". Ami vég­érvényesen az't jelenti, hogy a Plalk'slü Atomerőlmű első blokkija 1983 május közepé­től teljes kapacitással dolgo­zik. Ehhez nincs miit hozzá­tenni. Semimíi kiül önllegeSsé get niem érzékelünk. Hétköznap Van. Falyaimlatosian. az ütem­tervek szerint megy az ener­getikái indítás... MAJD HA ÜZEMI GÉPPÉ NYILVÁNÍTJÁK... 'ViálHlaiMi kell a ködösztatást ■iis. A liáitouls úgy gondolja: ihia agy gépet ellilndlífaniak, az működűk és dolgozik utána rend ül etlen ül. Egy ilyen niagy beruházásnál) ilyen nagy gépnél azonban nem így van. Beszámoltunk arról, hogy 1982. december utolsó nap­jáilban az országos vtillalmos- energia-ihiáilózatria kápcsoltáik a Paksi Atomerőművet. így igaz. Ebből arra következtet­ne az emlher, hogy ,azóta nincs miás dolog Pakson, miiint áramot termelni. Maróthy László a nukleá­ris főosztály vezetője - iatz előbbieken mosolyog. Hiszen nékik lenne a legjobb dolguk a világon. De nincs jó dol­guk. — Az atomerőmű indítása után még rengeteg feltaidat van míg üzemi géppé nyilvá­nítják. Több hónapos munka. A műszáki tervekben szerep­lő flefeldialtok ezek. A blökkveZényiőben csend van. Páran dolgoznak mar­osak Itt. Radnótii István ügyeletes mérnök a beszélge­tőpartnerünk. Az első mondata: — KiPtyereg a kétyere... (Azt jelenti; miniden rend­ben, 100 százalékos terhelés­sel dolgozik az első blokk.) — Mi történt december óta? — kérdezem. Radnóti István Vakarja a fejét. Mit mondjon él? Aztán csak rö­viden, a fontosabb esemé­nyekről számol be: — Fokozatosan terheltük a blokkot. Amikor 30 százalé­kos kapacitásra értünk, megálltunk és elvégeztünk rengeteg aprómunkát. Ilye­neket: hőlm'érlegszármtás, a ne utronlíilu xiUsiellenőrZő- renidiszer működése, a reak- tortei jesítimé n y t szabály ózó rendszerek üzembe helyezése és azok ellenőrzése. Aztán ugyanezt elvégeztük 55, 75 és 90 százalékon. Természetesen 'kibővítve számtalan méréssel és javítással; — Végeztek üzemzavari próbát is? — Természetesen. A leg­fontosabb és a legnagyobb: mindkét turbinán éli végeztük a téhieriedolbáSi kísérletet. Ez azt jélienti, hogy leválasztot­tuk az országos hálózatról. Anrla voltunk kíváncsiak, hogy miképpen viselik edűik a gép., Ekkor lehet a különbö­ző 'védelmi rendszerek mű­ködését ellenőrt znii. — És a 100 százalékos tel­jesítmény Után? — Még akikor is háromhe­tes kísért e.tsor ozat szükséges. Ebben az időszakiban a leg­nagyobb feladóit 100 százalé­kos teljesítménynél egy újlaibib iteherlédoíhásí kísértet. Ekkor le kell vállaSizt’anii az orszá­gos hálózatról a turbinákat. Ekkor megtudjuk, hoigy a turbinák és a reaktor védel­mi rendszere kifogástalan-e. Ez automatikus berendezés, de a kísérlet végrehajtásá­hoz óriási készültség szük­séges. — H!a ez sikerül ? — Akkor Ismét 100 száza­lékos kapacitással dolgo­zunk, staJbilűíZálijiuk a blökikot- és utána következik a 72 órás próbaüzem, amely az ener­getikai indítás befejezését jelenti. A beszélgetés májusiban volt. BEFEJEZŐDÖTT AZ ENERGETIKAI INDÍTÁS? Egy hónap múlva újra az erőműnél. Kovács Baűázs ön­álló mérnökkel beszélgetünk: — Mi történt harminc nlap alatt? — A terveknek megfelelő­en folytattuk a kísérteteket, miközben százszázalékos ka­pacitással dolgozott az erő­mű. — Ezt többször is hangsú­lyozzák Pakson. — Nagyon lényeges dolog, hogy má már termel az erő­mű és ez mindennél fonto­sabb. — Tehát kísért etek folytaik. — Igen. Menet közben a magyar fél megállította 'a kísérleteket. Számítási prob­lémáink voltak. A szovjet szalkértők és mi is mais ada­tokhoz jutottunk. Ezt meg kellett vitatni. Köziben májuis 30-Iával befejeztük az ener­getikai indítás utolsó .kísérle­téit is.1 Közben végeztünk egy tefheriiedolbásű kísérletet is. — Milyen eredménnyel? — Megfelelt az előírás ok­nak. Minden rendben ment. De, azért egyes .berendezések működésével kapcsolatiban észleltünk hibákat. Ezek .nem lényeges hibák, de a későb­Radnóti István ügyeletes mérnök biek során sok bosszúságot okozhatnak. És ezeknek a Wijla vitására leállítottuk a blokkot; — Ez tervezett leállás volt? — Niem. De szükségünk volt erre a tíznapos leállás­ra, hogy aZolkát a hibákat kijlajvílfsük, melyek kijavítása a későbbiek során már csak a .mii feladatunk lenne. A kö­vetkezőképpen lehet megmla- gyaráznii ezt a dolgot. Mint tudjá, a 72 órás üzemelés után üzemű géppé nyilvánít­ják az erőművet. Tehát olyan ez az esemény mintha egy bérház építésénél megtörtén­ne a műszáki átadás. Ott megállapítják a hibákat, hi­ánylistát vesznek fel, s a ké­sőbbiek folyamán a gyártó már csak ezt a hiánylistát szünteti meg. Az atomerőmű­nél minden ugyanígy zajliilk le, csak már nincs hiánylis­ta. A 72 órás üzemelés után üzemi géppé nyilvánítják a berendezést és a későbbiek sor án jelentkező hibákat már az üzemelőnek kell kijavíta­ni. Ezért igyekszünk mii is miniden apró meghibásodást időiben magjiaiVítanii, mert ekkor mlég a gyártó Cégek­kel közösen kell. azt Végre­hajtani; — Ez érthető. Egyszerűen gazdasági kérdésről van sző. — Természetesen. — Mikor indították újr|a a blokkot? — JlúnSus 9-én indítottuk és 13-án ismét százszázalékos ■teljesítménnyel dolgozott és dolgozik az óllá .is... AZ ORSZÁGOS TEHERELOSZTÓ IGÉNYE... Űjiaibib egyhónapi mimika után érkezett el az az idő- szák, amelytől az egyés blokk üzembe helyezésének végső stádiumát számíthatjuk. A 72 órás próba Végső eredmé­nye jelenti, hogy attikjailmias az üzemi géppé nyilvánításra a blokk. Erről Pákái Lászlóval, a gépészeti osztály vezetőjével heszéligettünk: — Augusztus elején már elértük az egymiJtliiárld kilo­wattóra áram termelését. Ez >a szám akkor érdekes és mond sóikat, hia tudjuk, hogy a Paksi Atomerőműinek 1983-iban 1,6 milliárd kíilo­wialtóra áramot kell termel­nie. Téljes terheléssel dolgo­zott aiz erőmű június eleje óta, úgy, hogy közben ren­geteg terhelési Vizsgálatot Végeztünk.1 Ennék eredmé­nyeképpen készülhetett el augusztus 7-én az energeti­kái indítás Zárójegyzőköny- ve és kerülhetett sor a pró- baüizerrt kezdő feltételeinek meghatározására. Ezután már Csák a 72 órás üzemelés volt hátra. — Milyen sikerrel? — Minden berendezés meg­felelt, tehát a próbaüzemet isilbernék könyvelhetjük el. Ma már elmondhatjuk, hogy az országos teherelosztó me­netrendje szerint dóigazunk, annyi áramot termelünk, amennyi az országos energia­ellátásihoz szükséges. * A héíközmápok követkéz­nek az atomerőmű egyes blokkjának az életében. iMég egy esemény Vissza Van: — amikor ünnepélyes bereték között átadják nép­gazdásági hasznosításba a Paksi Atomerőmű egyes blokkiját... HAZAFI JÓZSEF Fotó: 'Gottvald Károly A blokkvezénylőben Bratszktól Szekszárdig (12.) A címben foglalt 10 és fél órát ne egyvégtébe tessék ér­teni. Az egyesített Bratszk— Omszk—Moszkva, majd Moszkva—Ferihegy távolság tiszta repülési ideje szere­pel benne, de ismerve azt, hogy a TU—154-es gépek óránként 900—950 kilométe­res sebességgel kötekednek, talán érzékeltet valamit ab­ból, hogy IBUSZ-kirándulá- sunk végpontja nem volt ép­penséggel a szomszédban. Omszkban egyébként a me­netrend szerinti egy helyett, kettő órát várakoztunk. Ez pompás ajkaimat kínált arra, hogy a repülőtéri és főleg ilyen forgalomhoz nem szo­kott magyarok verőfényes időben gyönyörködhessenek a tranzit-váró teraszáról a fel- és leszálló gépek sokasá­gában. Az Uralt ismét ^csak nem láttuk, viszont 'Omszkban hozzájuthattunk egy kétnapos Népszabadsághoz és így va­lahol 10 000 méter felett ér­tesülhettünk arról, hogy oda­haza rekordokat döntögetett a meleg, 37 Celsius fok volt árnyékban. Minden program annyit ér, amennyit megvalósítanak be­lőle. Amit a zsebére gondo­ló utas úgy is fogalmazhat, hogy megkapta-e a pénzéért járó szolgáltatásokat. Nos, a transzszibériai túra nem kéjutazás, de ilyesmire sen­ki nem is számított. Tehát joggal elmondható, hogy megkaptuk, amit vártunk, sőt, mivel az élmények nagy­ságrendjével előre nem lehe­tett számolni, még a vártnál de miért ne higgyünk a nagy tapasztalatú kolléga szavá­nak. Viszonzásul elmeséljük, hogy mennyire tetszett a kör­nyezetvédelmi vita, melyből olvasóink is kaptak ízelítőt sorozatunkban. — Lösz még folytatiásia — hangzik a mérsékelt meg- ■nyugtlaitiás. — Hia elkészül a BAM, gomba mód sokasod­nak majd a települések, a legtöbb környezetszennyezési gondot pedig mindig a vá- rosók, az üzemiek jelentik. Megegyezünk abban a nyilvánvaló tényben, hogy mii mlagyiarók Szibériáért csak szurlkólmi tudunk. Ahogy a sikereiket miaguk aratták, gondjaikat is a hely­bélieknek kell eloszlatniuk. — De azért Szibéria és a Bajikál népszerűsítéséért a kollégáik is tehetnék vala­mit odléhiaZa! — búcsúzik már a gépkocsinál L. J. Sdn- karjiev, immár az Izvesztyija fővárosi szerkesztősége épí­tési osztályának helyettes ve­zetője. A tornacipős, sporto­sán öltözött, tehát elegáns­nak még cSak mérsékelten se mondható magyar újságíró­kat az Izvesztyija Volgája re­píti az Ukrajna-szálló főbe­járatához. Másnap pedig autóbusz a már ismert Seremetyevó 2- re. TU—154-es gépünk perc­nyi pon toisságigal indul és ér­kezük Ferihegyre. (Vé°6) ORDAS IVÁN—BAKÓ JENŐ tött negyedszázad alatt vo­nattal szinte soha nem uta­zott, de helikopterrel, repü­lővel, terepjáróval, szánnal, csónakkal. motorcsónakkal annál többet. A Lénát végig­utazta, a Tim-et szintúgy, az Angarát pedig több részlet­ben. Ez egymaga sokezer ki­lométer. Az idegenforgalom­nak minden bizonnyal nagy a jövője, de azért egy s mást vissza kellene nyesegetni a kapcsolódó bürokrácián. A bürokrácia, úgylátszik, az új­ságírók nemzetközi vessző- paripája, mert egy darabig nagy összhangban együtt os­torozzuk. — A morális légkör jobb arrafelé! — mondja, amit mi megítélni ugyan nem tudunk, többhöz is jutottunk. A prog­ramok természetesen a más­fél napos moszkvai tartózko­dásra is vonatkoztak. Múze­umlátogatás, Csajkovszkij-te- rem... Mindez az Ukrajna Szálló óriási épületéből ki­indulva, és annak, aki igény­be akarja venni. Mi — test­ben és lélekben Szibériára koncentráló újságírók — úgy okoskodtunk, hogy Moszkvá­ról nem sok újat mondha­tunk az olvasóknak, így töb- bé-kevésbé önállósítottuk magunkat. Egyikünk fényké­pezett kedve szerint, e sorok írója pedig Tolsztoj Háború és békéje iránti tiszteletből kitalpalt a borogyinói csata körképéig. Szibéria azonban számunk­ra tulajdonképpen Moszk­vában sem ért végét. Annak, aki nem tud oroszul, megle­hetősen nehéz a szovjet fő­városban telefonálnia, így aztán többek segítségével, sokszoros áttétellel és a vé­gén taxival jutottunk el az Izvesztyija új szerkesztősé­gébe. A Bajkálhoz vezető út­menti bokrok hívek marad­tak a masniba csomózott vá­gyakhoz és L. J. Sinkarjev elvtárs otthon volt. 53 éves kollégánk születése szerint fehérorosz ugyan, de minden jel szerint „elszibériasult”. 27 évét töltött a Távol-Kele­ten. ebből 25 évet Szibériá­ban. — Sokan megkérdezték tőlem, hogy minek — mondta mosolyogva. — Szibéria sze­relmeseivel kapcsolatban mi- nálunk se teljes az egyet­értés. — Mi úgy éreztük, hogy Szibériában került hozzánk legközelebb a jövő — vetet­tük ellen. — Én is. De ne dicséretek­re vesztegessük az időt. Mi nem tetszett Szibériában? Aki így kezdi, az rossz em­ber már eleve nem lehet. El­mondjuk tehát, hogy Bratszk- ban felesleges volt új és bi­zony elég satnya parkokat telepíteni, amikor egész egy­szerűen meg kellett volna hagyni az építkezésnek útjá­ba nem eső fákat. A finnek ezt szinte mániákusan csi­nálják. —Üjabban szerencsére már mi is! Elmeséljük a Bajkál lelkét féltő Dr. B. esetét és nehe­zen megmagyarázható okból, de igazat adunk neki. Ami­ből valószínűleg kiderül, hogy a szovjet és magyar be­szélgetőpartner egyaránt nem mentes némi elfogultságtól Szibéria irányában. Sinkar­jev kollégának mindenesetre összehasonlíthatatlanul több a tapasztalata, hisz az ott töl­Ebédlő az Ukrajna-szállóban Sinkarjev kolléga az Iz­vesztyijától \ Tíz és fél óra repülés

Next

/
Thumbnails
Contents