Tolna Megyei Népújság, 1983. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-25 / 200. szám
/ 1983. augusztus 25. Atomerőmű-építkezés NÉPÚJSÁG 3 Teljes kapacitással dolgozik az egyes blokk A niagy riportnak befel- iegizetit. Állunk a Pafcis'i Atomerőmű irodiahózánialk a földszintjén' és Varjúk Kovács Balázs önálló mérnököt, akii a belépési engedélyeiket intézi. Előttünk áttetsző üvegfal. Az automata ellenőrző berendezésék dolgoznák, engedik ki vagy be az embereket. A blokkvezénylőíbe készülünk. Máshova már nem is lehet és ném iis érdemes mennli. Niiinics llájtnlivialó. Az atomerőmű dolgozik; de elzárva az emberi szem elől. IÁiz engedélyeket .gyorsán megkápjiuk. Az őr pápírijláimlk elleniéiben egy műanyag lapocskát ad. Indulunk. Kovács Balázs elöl, mii .követjük. Drlákltilkiuis okiból. Ellessük, hogy műiképp kell kezelni a béllépő '„cédulát”. Egy pillanatra benyomjuk az érzékelőbe, kigyullad a lámpa, mehetünk, nyitva a kapu. Belépünk. A kapu bezárul. Ez fontos, mert a következő csak ákkor nyílik. Minden sikerül. Felfűzzük a kiabálunk háj tékájára az engedélyünket. Joli látható helyre. Ez ,iis fontos. Az udvaron parkosítanak. Kezd kialakulni az erőimű végleges képe. Az ünnepségen már zödellő udviár fogadja mlájid a vemdégiekelt... Ezzel azért még várjunk. Addig még a hétköznapokon van ia sor. De, vfégre eljutottunk a hétiközniaipofcho.z, mondják többen. iEZért van vége a nagy ri- ' poirtniák. Nincs és már nem is lesz szenzáció. Gslak a címet lehetne még megválasztani bliiCklfltangosrla: „Keitye- reg a ketyeré". Ami végérvényesen az't jelenti, hogy a Plalk'slü Atomerőlmű első blokkija 1983 május közepétől teljes kapacitással dolgozik. Ehhez nincs miit hozzátenni. Semimíi kiül önllegeSsé get niem érzékelünk. Hétköznap Van. Falyaimlatosian. az ütemtervek szerint megy az energetikái indítás... MAJD HA ÜZEMI GÉPPÉ NYILVÁNÍTJÁK... 'ViálHlaiMi kell a ködösztatást ■iis. A liáitouls úgy gondolja: ihia agy gépet ellilndlífaniak, az működűk és dolgozik utána rend ül etlen ül. Egy ilyen niagy beruházásnál) ilyen nagy gépnél azonban nem így van. Beszámoltunk arról, hogy 1982. december utolsó napjáilban az országos vtillalmos- energia-ihiáilózatria kápcsoltáik a Paksi Atomerőművet. így igaz. Ebből arra következtetne az emlher, hogy ,azóta nincs miás dolog Pakson, miiint áramot termelni. Maróthy László a nukleáris főosztály vezetője - iatz előbbieken mosolyog. Hiszen nékik lenne a legjobb dolguk a világon. De nincs jó dolguk. — Az atomerőmű indítása után még rengeteg feltaidat van míg üzemi géppé nyilvánítják. Több hónapos munka. A műszáki tervekben szereplő flefeldialtok ezek. A blökkveZényiőben csend van. Páran dolgoznak marosak Itt. Radnótii István ügyeletes mérnök a beszélgetőpartnerünk. Az első mondata: — KiPtyereg a kétyere... (Azt jelenti; miniden rendben, 100 százalékos terheléssel dolgozik az első blokk.) — Mi történt december óta? — kérdezem. Radnóti István Vakarja a fejét. Mit mondjon él? Aztán csak röviden, a fontosabb eseményekről számol be: — Fokozatosan terheltük a blokkot. Amikor 30 százalékos kapacitásra értünk, megálltunk és elvégeztünk rengeteg aprómunkát. Ilyeneket: hőlm'érlegszármtás, a ne utronlíilu xiUsiellenőrZő- renidiszer működése, a reak- tortei jesítimé n y t szabály ózó rendszerek üzembe helyezése és azok ellenőrzése. Aztán ugyanezt elvégeztük 55, 75 és 90 százalékon. Természetesen 'kibővítve számtalan méréssel és javítással; — Végeztek üzemzavari próbát is? — Természetesen. A legfontosabb és a legnagyobb: mindkét turbinán éli végeztük a téhieriedolbáSi kísérletet. Ez azt jélienti, hogy leválasztottuk az országos hálózatról. Anrla voltunk kíváncsiak, hogy miképpen viselik edűik a gép., Ekkor lehet a különböző 'védelmi rendszerek működését ellenőrt znii. — És a 100 százalékos teljesítmény Után? — Még akikor is háromhetes kísért e.tsor ozat szükséges. Ebben az időszakiban a legnagyobb feladóit 100 százalékos teljesítménynél egy újlaibib iteherlédoíhásí kísértet. Ekkor le kell vállaSizt’anii az országos hálózatról a turbinákat. Ekkor megtudjuk, hoigy a turbinák és a reaktor védelmi rendszere kifogástalan-e. Ez automatikus berendezés, de a kísérlet végrehajtásához óriási készültség szükséges. — H!a ez sikerül ? — Akkor Ismét 100 százalékos kapacitással dolgozunk, staJbilűíZálijiuk a blökikot- és utána következik a 72 órás próbaüzem, amely az energetikai indítás befejezését jelenti. A beszélgetés májusiban volt. BEFEJEZŐDÖTT AZ ENERGETIKAI INDÍTÁS? Egy hónap múlva újra az erőműnél. Kovács Baűázs önálló mérnökkel beszélgetünk: — Mi történt harminc nlap alatt? — A terveknek megfelelően folytattuk a kísérteteket, miközben százszázalékos kapacitással dolgozott az erőmű. — Ezt többször is hangsúlyozzák Pakson. — Nagyon lényeges dolog, hogy má már termel az erőmű és ez mindennél fontosabb. — Tehát kísért etek folytaik. — Igen. Menet közben a magyar fél megállította 'a kísérleteket. Számítási problémáink voltak. A szovjet szalkértők és mi is mais adatokhoz jutottunk. Ezt meg kellett vitatni. Köziben májuis 30-Iával befejeztük az energetikai indítás utolsó .kísérletéit is.1 Közben végeztünk egy tefheriiedolbásű kísérletet is. — Milyen eredménnyel? — Megfelelt az előírás oknak. Minden rendben ment. De, azért egyes .berendezések működésével kapcsolatiban észleltünk hibákat. Ezek .nem lényeges hibák, de a későbRadnóti István ügyeletes mérnök biek során sok bosszúságot okozhatnak. És ezeknek a Wijla vitására leállítottuk a blokkot; — Ez tervezett leállás volt? — Niem. De szükségünk volt erre a tíznapos leállásra, hogy aZolkát a hibákat kijlajvílfsük, melyek kijavítása a későbbiek során már csak a .mii feladatunk lenne. A következőképpen lehet megmla- gyaráznii ezt a dolgot. Mint tudjá, a 72 órás üzemelés után üzemű géppé nyilvánítják az erőművet. Tehát olyan ez az esemény mintha egy bérház építésénél megtörténne a műszáki átadás. Ott megállapítják a hibákat, hiánylistát vesznek fel, s a későbbiek folyamán a gyártó már csak ezt a hiánylistát szünteti meg. Az atomerőműnél minden ugyanígy zajliilk le, csak már nincs hiánylista. A 72 órás üzemelés után üzemi géppé nyilvánítják a berendezést és a későbbiek sor án jelentkező hibákat már az üzemelőnek kell kijavítani. Ezért igyekszünk mii is miniden apró meghibásodást időiben magjiaiVítanii, mert ekkor mlég a gyártó Cégekkel közösen kell. azt Végrehajtani; — Ez érthető. Egyszerűen gazdasági kérdésről van sző. — Természetesen. — Mikor indították újr|a a blokkot? — JlúnSus 9-én indítottuk és 13-án ismét százszázalékos ■teljesítménnyel dolgozott és dolgozik az óllá .is... AZ ORSZÁGOS TEHERELOSZTÓ IGÉNYE... Űjiaibib egyhónapi mimika után érkezett el az az idő- szák, amelytől az egyés blokk üzembe helyezésének végső stádiumát számíthatjuk. A 72 órás próba Végső eredménye jelenti, hogy attikjailmias az üzemi géppé nyilvánításra a blokk. Erről Pákái Lászlóval, a gépészeti osztály vezetőjével heszéligettünk: — Augusztus elején már elértük az egymiJtliiárld kilowattóra áram termelését. Ez >a szám akkor érdekes és mond sóikat, hia tudjuk, hogy a Paksi Atomerőműinek 1983-iban 1,6 milliárd kíilowialtóra áramot kell termelnie. Téljes terheléssel dolgozott aiz erőmű június eleje óta, úgy, hogy közben rengeteg terhelési Vizsgálatot Végeztünk.1 Ennék eredményeképpen készülhetett el augusztus 7-én az energetikái indítás Zárójegyzőköny- ve és kerülhetett sor a pró- baüizerrt kezdő feltételeinek meghatározására. Ezután már Csák a 72 órás üzemelés volt hátra. — Milyen sikerrel? — Minden berendezés megfelelt, tehát a próbaüzemet isilbernék könyvelhetjük el. Ma már elmondhatjuk, hogy az országos teherelosztó menetrendje szerint dóigazunk, annyi áramot termelünk, amennyi az országos energiaellátásihoz szükséges. * A héíközmápok követkéznek az atomerőmű egyes blokkjának az életében. iMég egy esemény Vissza Van: — amikor ünnepélyes bereték között átadják népgazdásági hasznosításba a Paksi Atomerőmű egyes blokkiját... HAZAFI JÓZSEF Fotó: 'Gottvald Károly A blokkvezénylőben Bratszktól Szekszárdig (12.) A címben foglalt 10 és fél órát ne egyvégtébe tessék érteni. Az egyesített Bratszk— Omszk—Moszkva, majd Moszkva—Ferihegy távolság tiszta repülési ideje szerepel benne, de ismerve azt, hogy a TU—154-es gépek óránként 900—950 kilométeres sebességgel kötekednek, talán érzékeltet valamit abból, hogy IBUSZ-kirándulá- sunk végpontja nem volt éppenséggel a szomszédban. Omszkban egyébként a menetrend szerinti egy helyett, kettő órát várakoztunk. Ez pompás ajkaimat kínált arra, hogy a repülőtéri és főleg ilyen forgalomhoz nem szokott magyarok verőfényes időben gyönyörködhessenek a tranzit-váró teraszáról a fel- és leszálló gépek sokaságában. Az Uralt ismét ^csak nem láttuk, viszont 'Omszkban hozzájuthattunk egy kétnapos Népszabadsághoz és így valahol 10 000 méter felett értesülhettünk arról, hogy odahaza rekordokat döntögetett a meleg, 37 Celsius fok volt árnyékban. Minden program annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Amit a zsebére gondoló utas úgy is fogalmazhat, hogy megkapta-e a pénzéért járó szolgáltatásokat. Nos, a transzszibériai túra nem kéjutazás, de ilyesmire senki nem is számított. Tehát joggal elmondható, hogy megkaptuk, amit vártunk, sőt, mivel az élmények nagyságrendjével előre nem lehetett számolni, még a vártnál de miért ne higgyünk a nagy tapasztalatú kolléga szavának. Viszonzásul elmeséljük, hogy mennyire tetszett a környezetvédelmi vita, melyből olvasóink is kaptak ízelítőt sorozatunkban. — Lösz még folytatiásia — hangzik a mérsékelt meg- ■nyugtlaitiás. — Hia elkészül a BAM, gomba mód sokasodnak majd a települések, a legtöbb környezetszennyezési gondot pedig mindig a vá- rosók, az üzemiek jelentik. Megegyezünk abban a nyilvánvaló tényben, hogy mii mlagyiarók Szibériáért csak szurlkólmi tudunk. Ahogy a sikereiket miaguk aratták, gondjaikat is a helybélieknek kell eloszlatniuk. — De azért Szibéria és a Bajikál népszerűsítéséért a kollégáik is tehetnék valamit odléhiaZa! — búcsúzik már a gépkocsinál L. J. Sdn- karjiev, immár az Izvesztyija fővárosi szerkesztősége építési osztályának helyettes vezetője. A tornacipős, sportosán öltözött, tehát elegánsnak még cSak mérsékelten se mondható magyar újságírókat az Izvesztyija Volgája repíti az Ukrajna-szálló főbejáratához. Másnap pedig autóbusz a már ismert Seremetyevó 2- re. TU—154-es gépünk percnyi pon toisságigal indul és érkezük Ferihegyre. (Vé°6) ORDAS IVÁN—BAKÓ JENŐ tött negyedszázad alatt vonattal szinte soha nem utazott, de helikopterrel, repülővel, terepjáróval, szánnal, csónakkal. motorcsónakkal annál többet. A Lénát végigutazta, a Tim-et szintúgy, az Angarát pedig több részletben. Ez egymaga sokezer kilométer. Az idegenforgalomnak minden bizonnyal nagy a jövője, de azért egy s mást vissza kellene nyesegetni a kapcsolódó bürokrácián. A bürokrácia, úgylátszik, az újságírók nemzetközi vessző- paripája, mert egy darabig nagy összhangban együtt ostorozzuk. — A morális légkör jobb arrafelé! — mondja, amit mi megítélni ugyan nem tudunk, többhöz is jutottunk. A programok természetesen a másfél napos moszkvai tartózkodásra is vonatkoztak. Múzeumlátogatás, Csajkovszkij-te- rem... Mindez az Ukrajna Szálló óriási épületéből kiindulva, és annak, aki igénybe akarja venni. Mi — testben és lélekben Szibériára koncentráló újságírók — úgy okoskodtunk, hogy Moszkváról nem sok újat mondhatunk az olvasóknak, így töb- bé-kevésbé önállósítottuk magunkat. Egyikünk fényképezett kedve szerint, e sorok írója pedig Tolsztoj Háború és békéje iránti tiszteletből kitalpalt a borogyinói csata körképéig. Szibéria azonban számunkra tulajdonképpen Moszkvában sem ért végét. Annak, aki nem tud oroszul, meglehetősen nehéz a szovjet fővárosban telefonálnia, így aztán többek segítségével, sokszoros áttétellel és a végén taxival jutottunk el az Izvesztyija új szerkesztőségébe. A Bajkálhoz vezető útmenti bokrok hívek maradtak a masniba csomózott vágyakhoz és L. J. Sinkarjev elvtárs otthon volt. 53 éves kollégánk születése szerint fehérorosz ugyan, de minden jel szerint „elszibériasult”. 27 évét töltött a Távol-Keleten. ebből 25 évet Szibériában. — Sokan megkérdezték tőlem, hogy minek — mondta mosolyogva. — Szibéria szerelmeseivel kapcsolatban mi- nálunk se teljes az egyetértés. — Mi úgy éreztük, hogy Szibériában került hozzánk legközelebb a jövő — vetettük ellen. — Én is. De ne dicséretekre vesztegessük az időt. Mi nem tetszett Szibériában? Aki így kezdi, az rossz ember már eleve nem lehet. Elmondjuk tehát, hogy Bratszk- ban felesleges volt új és bizony elég satnya parkokat telepíteni, amikor egész egyszerűen meg kellett volna hagyni az építkezésnek útjába nem eső fákat. A finnek ezt szinte mániákusan csinálják. —Üjabban szerencsére már mi is! Elmeséljük a Bajkál lelkét féltő Dr. B. esetét és nehezen megmagyarázható okból, de igazat adunk neki. Amiből valószínűleg kiderül, hogy a szovjet és magyar beszélgetőpartner egyaránt nem mentes némi elfogultságtól Szibéria irányában. Sinkarjev kollégának mindenesetre összehasonlíthatatlanul több a tapasztalata, hisz az ott tölEbédlő az Ukrajna-szállóban Sinkarjev kolléga az Izvesztyijától \ Tíz és fél óra repülés