Tolna Megyei Népújság, 1983. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-23 / 198. szám
a Képújság 1983. augusztus 23. Moziban 'A színes, szinkronizált NSZIK-beli fiiim főszereplőjének nem eshetett nehezére megjelerííteni a forgató- könyviben leírtakat. Ez esetben forgatókönyvlró és a főszereplő bizonyára ^szinkronban” voit, lévén mindkettő egy és ugyanaz a személy: Bunkhard Driest. Ö fólig- meddig a filmben is kettős szerepet játszott: a rablóét és a regényíróét. Egy rabló, áki regényt ír — mindenesetre elég szokatlan, bár nem lehetetlen. Ezzel a motívummal aztán véget is ér minden különös. A képsorok hideg fejjel kiszámított rendben követik egymást, az érzelmeket nemeséit a vászonról, hanem szinte a nézőtérről is kizárva. A cselekmény a főszereplő, Nfk börtöncellájából indul kalandos útjára. Szabadulás, kiílátástalanság — és az út természetesen az alvilág felé vezet: a prostituáltak, stricik, homoszexuálisölt, játékbarlangok világába. Esetünk csak annyiban tér el a szbkványostól, hogy a főszereplő azért tévelyeg a bűn útján, mert nehezen .megy neki az „alkotás”, az írás. Aztán mégis csak akad egy pénzéhes kiadó, aki fantáziát lát a börtönviselt kri- miszerző könyvében, és hajlandó azt megjelentetni. Mellesleg a könyv igenSzél Júlia riportjait — mint ezt egy rögtönzött közvéleménykutatással tisztáztam — nem mindenki szereti. De... a vele nem szinpatizálók is elismerik, hogy riporteri alapossága előtt „le a kalapot”, aminek Szél Júlia mikrofonnal a kezében utána jár „arról hiteles képet alkot” és úgy, hogy a szófukarokat is megbeszélteti. Ez történt az ünnep reggelén sugárzott harmincperces riportjában, a falu önmagáért címűben is. mely egész napos mádi barangolásának eredményeként került adásba. Mintegy annak a nagy igazságnak sommázataként, hogy egy falut vagy a lakói tudnak megtartani a jövőnek, vagy senki sem. Szél Júlia összegez így? A mondandó azért meggyőző, mert nemcsak ő, hanem a boráról hícsak életszagú. hiszen a szerző jócskán feliraton ál azokból iá motívumokból, amelyeket egy áltála szervezett, igazi emberrablás előkészületeiből merít. Ennyi tálán elég is a cselékmény- böl, elvégre krimiről van szó, és tisztességtelen dolog lenne elárulni a végét. A. történet • tulajdonképpen szokványos, az ábrázores Mád lakói, akik jól tudják, hogy ma már nem olyan szorongató gond a falujuk elnéptelenedése, mint 15—20 évvel ezelőtt volt. A szőlőrekonstrukció, a szakszövetkezet megalapítása és megerősödése, jövőnek szóló tervei máris hozzák első gyümölcsüket. Ha szórványosan is, de már kezdenek hazaköltözni azok a fiatalok, akiket Miskolc és Ózd gyárai, bányái, a jó jövedelmek, a városi élet korábban elszippantott Mádról. Akkor történt ez, amikor ami itt emberemlékezet óta a sorsot jelentette — kenyeret és bort az embereknek — a szőlőtermelés visszaesett. Azóta mekkora a fejlődés? Csak két számot illusztrációként. Az 1961-ben művelt 160 hektárról 900-ra nőtt 1983-ra a Rákóczi szakszövetkezet szőlőterülete. A hozam tíz lás módja azonban semmi esetre sem az Szokatlan, mondhatni: eredeti módon szól — majdnem azt írtam, az NSZK-bá n bizonyá ra meglévő aktuális társadalmi problémákról. Pedig erre a filmre sok minden ráillik, de az ilyen szokványos megfogalmazás semmiképp. Már cSak ezért is érdemes megnézni. —a tonna hektáronként, ezért örömteli gondja most boros jóhírét visszaszerzett községnek a tárolókapacitás bővítése. Mellette a jelenleginél vonzóbb életfeltételek megteremtése. Menni fog? Eddig ment. Ezután sem lehet ez másként. Legalábbis ezt a reményt erősíti a más tájakon élőkben az a tény. hogy sorjáznak már haza a diplomások is. Hallhattuk azt a fiatalembert, aki feleségével együtt négy diplomát hozott vissza, mert „a szőlőműveléshez nem elég az erős kar.” Most Mádról járnak be dolgozni, itt vannak itthon. Hogy a visszaköltöző fiatalokkal a keménység települ Mádra? Ügy van! Már csak ezért is érdemes volt elkészíteni Szél Júliának a mádi riportot! —óa— Könyv Alesz Adamovics: Abüntetöosztagosok Többször olvastattunk, 3 áthat tűnik döbbenetes film- f elvié teleket a német fasiszták valóban minden képzeletet felülmúló 'kegyetlenkedéseiről, népirtásáról. Ezek a bűnök n'em évülhetnek el soha. Megismerhetjük a tényeket, elolvashatjuk a szemtanúk visszaemlékezéseit, de — különösen azoknak, akik a háborút ímeg sem érték — érthetetlen: miféle emberek lehettek, mit gondolhattak, érezhették azok, akik a végrehajtói voltak az „alsóbbrendű fajok" megsemmisítésére tett kísérletnek? Alesz Adamovicsot is ez a kérdés foglalkoztatta, amikor egy különleges SS-alakulat belo- russziai vérengzéseit könyve lapjain megidézte. A figurák nem kitaláltak — bizonyítják ezt az eredeti vallomások —, nagy részük jóval a háború után került bíróság elé, addig „tisztes” polgárokként éltek a Szovjetunióban, vagy máshol, közöttünk. A Dierlewanger vezette SS-kommandó tagjai — ukránok, oroszok — saját honifi társaikat gyilkolták le. Volt .köztük minden erkölcsi normától elrugaszkodott bűnöző, aki a gyilkolásban örömet talált, voltak olyanok — s ez a legdöbbenetesebb akik azelőtt „normális” emberék voltak. A hadifogság szörnyűségei, az éhezés, a halál elől menekülve léptek be az SS-be. Elhitették magukkal, hogy még nem al j asod- taik el teljesen, mert bár az akciókban inészt vették, de nem lőttek, vagy legalábbis „nem annyit”. Ha öltek, akkor is „csak a németek parancsára”. Hiszen minden csak attól függ, kihez méri miagát az ember, mindig vannak rosszabbak. Vlan-e fontosabb az életnél? Csak egy. Az emberhez méltó élet! Rádió Harminc perc Kiállítás Baky Péter tárlata Szakazárdon Szekszíárdon, a Babits Mihály művelődési központ kiállítótermében szeptember 5- ig tekinthetik még meg az érdeklődők Baky Péter festőművész kiállítását. A tárlatnak, mely a Tolna megyei alkotók rmunikáimialk javát mutatja be, az augusztus 5-i megnyitástól már több száz látogatója volt. iltt most ízelítőt adunk azoknak a műbarátoknak a kiállításanyagából, akiknek eddig a nagy érdeklődést méltán kiváltó tárlatot — lévén a nyár az üdülések, ország- és világjárás időszaka —, nem láthatták. Önarckép és egyebek __________________________I Á lmaim Papa Tévénapló Buborékok Csiky Gergely nagy vargabetűvel jutott el az irodalomig., előbb pap volt, teológiai doktorátust is szerzett, tanult a bécsi Augustinaeumban, dolgozott a temesvári püspöki hivatalban, s a szentszéken a házassági ügyek előadója volt. 1875-ben mutatták be A jóslat című vigjátékát, s ezután hihetetlen gyorsasággal futott irodalmi karrierje: színművei 18 kötetet töltenek meg, fordításainak mennyisége is tetemes, s ő írta korának valószínűleg a legjobb társadalmi regényét, a Sisyphus munkáját. Volt esztendő, hogy hét darabját mutatták be, s Szigligeti után a Nemzeti Színházban, Paulay Ede uralkodása alatt, ö jelenti a magyar drámát, európai színvonalon. Legtöbbet a franciáktól tanult, s ezt szemére is vetik, pedig mestereit — Sardou, Seribe, Feuil- let, Dumas — nem egyszer felül is múlja. Az is igaz viszont, hogy ebben a hajszolt munkatempóban korán kialakultak biztos sémái, de gyengéivel együtt is meggyőző, raffinált színpadismerete, drámai érzéke, meseszövő leleménye kivételes erények. Azt írja valahol, hogy egy ló patkójának nyomából rekonstruálni lehet az egész paripát, s ez egy kicsit munkamódszerét is jellemzi, mert színműveiben apró nyomokból rakja össze a korabeli társadalom képét, léhűtőivel, szélhámosaival, ábrándozó kisasszonyaival, s néhány becsületes emberrel. Mint a buborékokban. De azért a Somlay család bukása egy kicsit didaktusra formált történet, ahol minden jóra fordul, a végén a gyáva papucsférj megembereli magát, sőt, fennhéjázó felesége is belátja, hogy valóban legjobb, ha visszavonulnak Pankotára, ami egyben Csiky szülőfaluja is. A Buborékok nem éri el a Proletárok színvonalát, ami nemcsak Csiky életművéből, hanem az egész magyar drámairodalomból is kiemelkedik, de fölvillantja a kor ellentmondását, s annak is bizonysága, hogy Csiky milyen bravúrosan bánik a színpaddal, helyzetekkel, s mennyire ura a dialógusoknak. A tévéváltozat talán nagyon is hű az eredetihez, az ilyen szerzői utasításokat, hogy „félre” nem kellene ennyire komolyan venni, a bevezető képeket, a „játszó személyek” felvonultatása viszont teljes félreértés: nem Kisfaludy korában vagyunk. Egyebekben valóban jó mulatság, s érdemes vállalkozás, mert egy jó darab tévéváltozata, amit szombat estére mindenkinek tiszta lelkiismerettel lehet ajánlani. Psota Iréné a dicsőség, kezdettől kitűnő, annyira, hogy mellette mindenkinek nehéz dolga van, még Körmendi Jánosnak is. A rendező Léner Péter viszont sajnálatosan félreértette a derék Marosán Demeter szerepét, Csákányi László ugyanis egyenesen a Proletárok gazdag birkatenyésztőjének szerepéből lépett át ide, s erről a maradian mulatságos vidéki figuráról nehéz elhinni, hogy nagy vállalatai vannak, s eséllyel pályázhatná meg a Kőrös-szabályozás munkáját. CSÁNY1 LÁSZLÓ Ki és hol tévedett? Két évvel ezelőtt készített a televízió pécsi stúdiója riportfilmet a Baranya megyei Alsószentmártonról, a kizárólag cigányok lakta településről. Az egyik ott lakó — név szerint Gyimesi József, a helyi termelőszövetkezei traktorosa — bizony meglehetősen keményen fogalmazott a cigányok életformájáról, a munkához való viszonyukról... Két év elteltével ugyancsak a pécsi tévések filmet forgattak e témában, csakhogy most kizárólag Gyimesiről. A volt traktoros — betegsége miatt „levették” a gépről — a felvétel idején is táppénzen volt gerincsérv gyanújával. S mint kiderült, a fő, és egyetlen szereplő maga kérte a tévé munkatársait, hogy a helyreigazító filmet készítsék el. Ragyogóan és célratörően indult a riport, Gombár János szerkesztő-riporter sorjázta a kérdéseket a mindvégig mea culpázó Gyimesinek, aki csak azt hajtogatta, hogy tévedett, hogy „hülyeségeket beszélt”, hogy „nem jól fejezte ki magát”, s azt hitte, ha „legyalázza a falut, ő lesz a kakas”. Tanulságos volt az 1981-es és a mostani Gyimesi szembeállítása. Hiszen a két évvel „ezelőtti” férfi jobbító szándékkal, erőt sugározva mondta el véleményét, most pedig — néha kissé kajánul — szabadkozott, Egyébként a zavartan makogó férfiről sok és hosszan tartó volt a premier plán, amit a néző nemigen tudott hova tenni, elbizonytalanodott, hogy megmolyog- ja-e, avagy megkönnyezze a nagy alakító (?) Gyimesit. Ugyanis mindig fölmerült az emberben az a bizonytalan érzés, hogy vajon tényleg őszintén beszél-e a „tévéhős”, vagy pedig — tagadása ellenére — jól helyben hagyták az alsószentmártoniak, s a további inzultustól tartva folyamodott a nyilvános bocsánatkéréshez?„ . —hm— Szója, ha mondom... Ezzel a címmel sugározta ifj. Kollányi Ágoston riportfilmjét szerdán a Magyar Televízió. A két évvel ezelőtt elkészült filmben nem egy „meg nem értett” feltalálót, névszerint Tóth Juan Jánost kívánták bemutatni az alkotók, hanem az úgynevezett „hidegúti-eljárással” kezelt szója bevezetésével kapcsolatos különböző szakmai véleményeket próbálták nyomon követni. A meg- szólaltatottak közül a cukrászmester és a vásárlók hasznosságára esküsznek. Az orvosok szerint, mint gyógyszer is beválik, de nem ez a fő felhasználási terület, hanem az, hogy nagy fehérjetartalma miatt a néptáplálkozás szempontjából fontos. A MÉM 1980. augusztusában tudományos bizottságot hozott létre, hogy vizsgálják meg a Tóth-féle kísérlet valódi értékét. A vizsgálat eredménye — a hidegúti eljárásra vonatkozóan — elutasító. Ugyanakkor az Édesipari laboratóriumban újnak, alkalmasnak minősítették. Külföldi világcégek is érdeklődtek a találmány iránt. Sőt, 1982. januárjában egy francia cég és a Hungarocoop közös szerződést írt alá a Tóth-féle eljárás hasznosításá- ; ról. Végül az adásból sajnos, mégsem derül ki — a szakemberek egymásnak ellentmondó véleménye miatt —, hogy valóban szenzáció-e az új eljárás, vagy csak az ; alkalmazhatók egyike. ---él— Rejtekhelyen a két bűnöző lfegallomas
