Tolna Megyei Népújság, 1983. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-20 / 197. szám
1983. augusztus 20. t*EPÜJSÁG 11 Augusztus 20-/ plakátok A HAZAFIAS NÉPFRONT Egykori augusztus 20-i pl aikátok ... A faliakról már régen lemosta őket az eső, újakat ragasztottak a helyűikre. Csak az idősebbek emlékezhetnek rájiulk. IA plakát, a falragasz hozzátartozik mindennapi életünkhöz: alkalmazott művészeti alkotás, amely ha politikai, egy-egy eszmét, eseményt 'népszerűsít. Az alkotmány, a magyar államiság, az új kenyér ünnepe elölt.t a falakon, a kirakatokban megjelenő színes lapok is népszerűsítenek, agitálnak és emlékeztetnek: a szocialista jogra, a .rendre, a törvényességre, az új kenyérre. Az augusztus 20-i plakátok minden évben az ünnepi nap más-más vonatkozását jelenítik meg, hiszen ez az ünnep többrétű. A három közül a legkorábbi, az ötvenes évek végi, amelyen virágcsokor látható, az új kenyeret külön is köszönti ; a ikét. későbbi, a törvényességre utal a paragrafussal és a pecséttel. A búzamezőibe vágott paragraifusjeles p&ikát összevon: egyszerre ünnepli az új kenyeret és az alaptörvényt. iE plakátokkal .kissé társadalmunk történetére is visz- szapil lantunk: aiz ötvenes 'évek végén ha nem is voltaik kenyérgondjadnk, a kenyér még mást, miagát az életet jelenítette. Az új kenyér motívuma később elhalványo- dot't. Így észleljük a falragaszokon. a történelmet, s lévén a plakát műalkotás, a művészeti. íizlésváltozást is. gy. i. AUGUSZTUS 20. Társadalmi tudat, műveltség, minőség Beszélgetés Köpeczi Béla művelődési miniszterrel Az idei könyvhét egyik nagy érdeklődést kiváltó műve volt Köpeczi Béla tanulmánykötete Műveltség és minőség címmel. A benne .megjelent írások valamennyijének közös alapgondolata, mondhatni nézőpontja, hogy napjaink, a nyolcvanas évek társadalmi valóságából, valamint a társadalom és az egyén érdekeiből vezeti le elemzéseit, következtetéseit. Összecsengenek ezek a gondolatok azzal a társadalmi felismeréssel, hogy korunkban mind nagyobb jelentőségű a tudati szféra és az intenzív fejlesztés szakaszában előtérbe kerülnek a szellemi tartalékok. A kötet szerzője — mint ismeretes — nemcsak a tudomány művelője, akadémikus, hanem hazánk művelődési minisztere is. Ezért e gondolatok kapcsán a miniszterhez fordultunk azzal a kérdéssel: — Miként tudatosítja a politika, ezen belül a művelődési kormányzat az előbbiekben vázolt igényt, vagyis hogyan igyekszik elősegíteni az új cél- és értékrendszer kidolgozását? — A nyolcvanas évek legfontosabb jellemzője — mondotta a miniszter — a valóságból táplálkozó politikai realizmus, ami nemcsak az objektív feltételek számbavételét jelenti. Életünk minden kerületén a gazdasági, a társadalmi, a politikai életben és a kultúra szférájában is előtérbe kerülnek a tudati elemek, vagy más szóval jelentősebb szerepet kap az emberi tényező. Ahhoz, hogy .mindannyiunk hasznára értékesíteni lehessen, „művelni” kell ezt a tényezőt. Általános és szakmai műveltségét gyarapítani, mindenkinek — nem csupán szűk körű elitnek —, mindennapi tartalmas kultúrát adni. Segíteni abban, hogy az igazi értékek előtérbe kerüljenek, meghatározóvá váljanak és serkentőleg hassanak. Hiszem, hogy minden emberben szunnyadnak igazi értékek, s ezeknek felismerésében, kibontakoztatásában sok még a tartalék. A műve- lődésoolitika feladata és felelőssége, hogy a társadalmi tudat változásait ne automatizmusok mozgassák, hanem a gazdasági és társadalmi folyamatok tükröződéseként az érdekkonfliktusok előtérbe kerülésével a tudatosság igénye alakítsa, segítse az új, egységes tendenciák kibontakozását. Arra is oda kellett figyelnünk. hogy a feltételek javulása, az életszínvonal tömeges emelkedése nem feltétlenül vezet humánusabb életmódhoz, igényesebb és tartalmasabb emberi viszonyokhoz, új, minőségileg magasabb szintű értékrendhez. Ahogy a gazdasági építőmunkában mindinkább felkészült szakemberekre van szükség, a társadalom más szféráiban sem hanyagolható el, hogy ezek az emberek miként tudják a szocialista demokrácia lehetőségeit érvényesíteni, hogyan képesek a javuló körülmények között eligazodni, milyen értékrend szerint és hogvan élnek. Miként képesek társadalmi keretek között, de a szűkebb környezetben is — munkahely, család, stb. — az önmegvalósításra, azaz a közösség és az' egyén érdekei szerinti személyiségformálásra. A kultúra nem pusztán ismeretek tömege, sokkal inkább az eszmei, erkölcsi, magatartásbeli értékrend, s ennek beépítése az életmódba. Olyan kultúra semmit sem ér, amelv leckeként tudja csupán a kívánalmakat, s hiányzik ezek személyes asszimilációja. Ezen az alapon kell, és érdemes napjainkban aktív művelődéspolitikát folytatni. — Már ezeken a gondolatokon is végigvonult a művelődés és kultúra tömegességének és minőségi színvonalának kettőssége. A minisztérium utóbbi időben ismertté vált döntései is azt igazolják, hogy mind nagyobb erőfeszítéseket tesznek az oktatás és a közművelődés alapellátásának gyarapítására, a feltételek megteremtésére, ugyanakkor több jel arra is mutat, hogy nem hanyagolják el a minőség egyre kihívóbb igényeit sem. — A XX. század nagy problémája és ellentmondása, hogy megkezdődött a tömegek kulturális felemelkedése. Világszerte alapvető célkitűzés a többség művelődésének elősegítése, a különböző társadalmak anyagi és szemléleti keretei "között. Az első gond akkor merül föl, amikor felteszik a kérdést: gazdasági eszközeink, anyagi lehetőségeink biztosítják-e a tömegkultúrának igényelt színvonalemeilkedéSét ? Napjainkban súlyosbítja a helyzetet a demográfiai hullám tetőzése, amely primér kérdése oktatáspolitikánknak, általános és középiskolai szinten egyaránt. E mennyiségi feladat megoldása nem feltétlenül esik egybe a minőség háttérbe szorításával. Az általános és a középiskolai oktató-nevelő munka színvon&l-emelkedése függ a tehetséges gyerekek útjának egyengetésétől, a differenciálástól, a tudatos szelekciótól. S az általános művelődés és a tehetséggondozás nem szembenálló fogalmiak, a mennyiségi feladatok megoldása elkerülhetetlen, a minőség figyelembevétele mind sürgetőbb felelősség. Nem értek egyet azokkal, akik elitképzésnek bélyegzik a tehetséggondozást, és azt anti- demokrat i kus nak minősítik. Ha művelődésünknek bármely oldalát elhanyagoljuk, súlyos, jóvátehetetlen hibát kölvetünk el. — Az utóbbi évtized társadalmi jellemzői közé éppúgy hozzátartozott a vidéki ipartelepítés, mint például a szellemi élet vidéken lévő műhelyeinek megerősödése, beépülése az országos vérkeringésbe. De vajon miként állunk a tudományos műhelyekkel, vagy a vidéki könyvkiadás mind sűrűbben jelentkező igényeivel? — Az utóbbi két évtizedben egész társadalmunk egyik jelentős eredménye, hogy felszámoltuk a főváros, Budapest kizárólagosságát az élet sok területén. Felnőttek, megerősödtek és figyelmet (követelnek városaink a szellemi élet több szférájában. Átrendeződött például felső- oktatási rendszerünk. Nagy öröm, hogy a tudományos kutatás sem korlátozódik immár kizárólagosan Budapestre, több helyen működnek a Magyar Tudományos Akadémia vidéki központjai. S akkor még nem szóltunk arról, hogy miként jelentkezPáskándi Géza meséjét a bagi kisiskolások keltették életre e látszólag szerkesztetlen jelenetsort kísérte, melynek egyetlen témája a pubertás volt, a nemek közti kapcsolat, az egy.más iránti érdeklődés kibontakozása. A bemutatkozó huszonhárom csoport közül egynek volt még hivatásos művész a vezetője, s még egy társulat teljesítménye mögött volt érzékelhető hivatásosok közreműködése. Szerencsére nem kell azt mondanunk, hogy az amatőr rendezők eleve versenyképtelenek. Egy fiatal tanító — alapfokú rendezői vizsgával és valamelyes színjátszó múlttal a háta mögött — olyan mesefeldolgozásokat varázsolt a színpadra másodikos falusi gyerekekkel, hogy ha e fesztiválon dobogó lett volna, ők bizonyára a legfelső fokra kerülnek. Talán még azt az állítást is meg lehet kockáztatni, hogy a kivételes egyéni .művészi tehetséggel UnszMüéiy gyermekszínjátszé együttes Pécsett Nyolcadik esztendeje látja vendégül Pécs az ország legnagyobb gyermekszínjátszó együtteseit, és azokat a vezetőket, — nevelőket —, akiknek szakmai fejlődésére a munkahely nem sajnálja az időt és a költséget. Olyanok is voltak, akik saját pénzükön mentek el, hogy tanulhassanak. Az idén négynaposra apadt találkozón huszonhárom hazai és egy cseh vendégcsoport mutatkozott be, amely a tanácskozás végén páratlanul tanulságos módszertani bemutatót is tartott. A hazai mezőnyt a színjátszó közösségi formák változatossága, műfaji és stílusbeli sokszínűsége jellemezte. Iskolai osztály, úttörőraj, napközis csoport, iskolai szakkör, dramatikus kör és művelődési házi művészeti csoport egyaránt eljuthatott Pécsre, ha munkáját a zsűri kiemelkedőnek ítélte. A fesztiváltól távol áll a versengés szelleme: elsősorban .módszertani bemutató, s értelmét a tanácskozásokon közösen leszűrt tanulságok adják. (Az előadások a gyermekszínjátszás megújítására való törekvés jegyében jöttek létre. Lényege, hogy jól-rosszul betanult, kosztümökben felmondott előadások helyett saját élményvilágukat alkotó módon, saját eszközeikkel megjelenítő drámajátékokkal lépjenek színre a gyerekek. Az új szellemű gyermek- színjátszásnak volt olyan időszaka is, amikor a közönség előtti szereplést sokan szükségtelennek tartották, csak az önismeretet, az alkotó és kapcsolatteremtő készséget fejlesztő, elmélyült közösségi játékot tekintették fontosnak. Az idei fesztivál mintha ennek a szemléletnek adta volna meg a kegyelemdöfést. A jó produkcióknak is szinte mindegyike számolt a gyerekek megmutatkozási vágyával, s a közönségigénnyel is, hisz a szülők, a rokonok — különösen kisebb, zártabb településeken — számot tartanak az efféle bemutatókra. A produkciók jóságát ilyenkor azon mérheti a szakember, hogy a gyerekek mennyire azonosulnak a szerepükkel, .mennyire tudnak az adott já-* ték szellemében akár még az előadáson is rögtönözni. Az egyik előadást épp egy ilyen rögtönzés mentette meg. A kissé túlszerkesztett életjátékba műszaki hiba csúszott: a szereplők már beálltak a diszkójelenethez, de nem akart megszólalni a magnetofon. Néhány másodpercnyi kínos feszengés után végre az egyik fiú elkiáltotta magát: — Mi az, lányok, nem tudtok táncolni? Felszabadult nevetés a színpadon és a nézőtéren, s végre megszólalt a zene is. A műsorban szereplő másik életjáték meg sem kísérelte, hogy drámának tüntesse föl magát. Rendezője az önismereti műhelymunka hívének vallja magát. Személye szerint egyébként hivatásos színházi rendező. Sajátos módon éppen ebben a munkában volt a legkevesebb teatralitás. A legfeszültebb figyelem mégis bek irodalmi központok, sorban kaptuk a híreket folyó- iratalapításokról, nyári színházi vállalkozásokról, és sorolhatnánk a többi kezdeményezést. Eredmény az is, hogy az intézményék jó része — színházak, képzőművészeti csoportok — tanácsi kezelésibe kerültek. A gond, hogy hazánknak minden tájegysége, vagy megyéje képes megteremteni és fönntartani, valamint sajátos karakterisz- tikuimokkal ellátni vállalkozásait. A „rründenfaől egy kicsit” — elve nem vezethet iglazán eredményre. Azt szeretnénk elérni és tudatosítani, hogy ennek az országnak akikor használnak a vidéki városok, megyék vagy tájegységek a legtöbbet, ha kiküszöbölik az oly fékező presztízsszempontokat, ha megszületik az egészséges és a meglévő értékekre alapozott munkamegosztás nem csupán Budapest és a Vidék, de a városok között is. Ahol elegendő szellemi bázisra alapozható a helyi kiadói tevékenység, ott nem látjuk akadályát a megfelelő szervezeti keretek megteremtésének. Hogy milyen profilú legyen egy-egy vidéki könyvkiadó és milyen szinten folytassa tevékenységét, még vizsgálat tárgya. Annyit biztosan tudunk, hogy nem elsősorban szépirodalmi művek megjelentetésére kell vállalkoznia, hianém mindenekelőtt tudományos, ismeret- terjesztő, helytörténeti kiadványokkal gyarapíthatja a hazai könyvkiadás palettáját. Persze ez is ősük egy mozzanata a vidéki szellemi élet- nék. A lényeg: világossá kell tenni— a mennyiségi fejlődés után —, hogy milyen célokat kívánnak szolgálni a nem budapesti kulturális központok. TANDI LAJOS Jelenet a jászfényszaruiak Háry János-előadásából meg nem áldott pedagógusrendezőknek sem kellett szégyenkezniük. Távol áll tőlem, hogy a hályogkovácsságnak akarjak reklámot csinálni, de amíg a közművelődés nyújtotta lehetőségekkel is csak viszonylag kevesen akarnak vagy tudnak élni, a hazai gyermekszínjátszás derékhadának kell tekintenünk a gyermek iránti felelősségérzetből a nevelésnek ezzel az eszközével is próbálkozó, fel- készültségét legföljebb önképzéssel fejlesztő nevelők tömegét. De lehetőség szerint kísérjék figyelemmel a szakmai fórumokon elhangzó vitákat, értékeléseket, s vessék össze .mások tapasztalatait a sajátjukkal. Az évenkénti pécsi fesztivál e fórumoknak ez idő szerint legjelesebbike. Tanulságai bárcsak mind szélesebb körben terjednének! TRENCSENY1 IMRE
