Tolna Megyei Népújság, 1983. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-19 / 196. szám

Növekszik a zöldség-kistermelés 1983. augusztus 19. "népújság Szekszárd város Tanácsa tegnap tartotta soros ülését, melyen Kovács János, a váro­si tanács elnöke adott tájé­koztatót az intézményesített gyermekétkeztetés helyzeté­ről. A testület tagjai megál­lapították, hogy a társadalmi és egyéb igényeknek megfe­lelően emelkedett a szervezett étkeztetésben részesülők ará­nya, ezen belül a Tolna me­gyei Vendéglátóipari Vállalat által étkeztetésben részesí­tettek száma is. Az intézmé­nyeknél az étkeztetés színvo­nala, a kultúrált feltételek lassú javulása tapasztalható. A város valamennyi bölcső­déje saját, jól felszerelt főző­konyhával és megfelelő elő­készítő helyiséggel rendelke­zik. Étlapjaik jók, megfelel­nek az élelmezettek táplálko­zásélettani szükségleteinek, változatosak, idényszerűek, íz­ben és formában összehan­goltak. Az óvodások étkez­tetését az Arany János utcai óvoda ezeradagos konyhájá­ról biztosítják. Az Óvodai Igazgatóság és a konyhát üzemeltető Tolna megyei Vendéglátóipari Vállalat kap­csolata jó, az étlap kialakí­tásában együttműködnek, biztosítják ezzel annak vál­tozatosságát, korszerűségét. Az általános iskolák esetében továbbra is a legnagyobb gon­dot az 1. számú iskola tanuló­inak étkeztetése adja évek óta a taná.csnaik és az iskola- vezetésnek. Az iskola saját főzőkonyhával nem rendelke­zik, 1977 óta a Tolna megyei Vendéglátóipari Vállalat szol­gáltatásait veszik igénybe. A korszerű étkeztetés tárgyi fel­tételeinek hiányosságai mel­lett a minőségi táplálkozás sem biztosított több esetben. A középfokú intézményekben az ételek választéka, mennyi­sége és minősége ellen kifogás nem merült fel. Végezetül a tanácsülés megállapította, hogy a gyermekek részére ki­szolgált ételek mennyi­sége, minősége és változatos­sága a saját konyhával ren­delkező intézményeknél jobb, mint a vendéglátónál előállí­tottaké. Az adagok életkor szerinti differenciálása is megoldott. Ezt követően Rápolti Árpád tanácselnök-helyettes tájé­koztatta a testületet a város közműellátottságának helyze- . téről, és ismertette a további feladatokat. Tanulmány a bányabalesetekrnl A bányabalesetek megelő­zését elősegítő tanulmányt készítettek az utóbbi három év üzemi baleseteinek tapasz­talatait összegezve a Mecseki Szénbányák vasasi bánya­üzemében. A tanulmánykötet szerzőhármasa — dr. Pál Ti­bor üzemorvos, Noveczky Já­nos bányamérnök, biztonság- technikai csoportvezető, és dr. Buda László, a Pécsi Or­vostudományi Egyetem szer­vezéstudományi intézetének adjunktusa — számítógép se­gítségével dolgozta fel azok­nak a baleseteknek az adatait, amelyek következménye táp­pénzes munkakiesés volt. Kétszázötven szempont sze­rint vizsgálták meg a balese­tek okait, bekövetkezésük he­lyét, időpontját, és számos egyéb körülményét. Az elem­zés alapján fogalmazták meg a balesetek megelőzését, szá­muk és súlyosságuk csökken­tését szolgáló javaslataikat, amelyek megvalósítása Vasa­son már el is kezdődött. Az új dolgozók felvétele­kor kibővítik az alkalmassági vizsgálatokat, az üzemorvos szükség esetén kéri a szén­bányák új komlói munkalé­lektani laboratóriumának vé­leményét is. A kezdő bányá­szokat tapasztalt szakembe­rek mellé osztják be, s a pat­ronálok tevékenységét külön is jutalmazzák. A balesetvé­delmi oktatáshoz új, hatéko­nyabb szemléltetőeszközöket és filmeket alkalmaznak, s a veszélyhelyzetek felismerését, elhárítását az együtt dolgozó kollektívák a munkahelyükön tartott továbbképzések alkal­mával is gyakorolják. Mivel a fáradtság mértéke és a bal­esetek gyakorisága a vizsgá­lat szerint szorosan összefügg, a kritikus időpontok előtt rö­vid szüneteket tartanak a fi­gyelem és a munkavégző­képesség élénkítése végett. Tajgaszéli állattenyésztés Sikerek és kudarcok során át Nibizottságok a népfrontban A népfrontban a munkabizottságok működése egyál­talán nem formális, tulajdonképpen a legszervezettebb, összefogottubb munka a bizottságokban, folyik, ami raj­tuk kívül történik, az akció lehet. Folyamatos tevékeny­ség — a dolog természeténél ifogva — a bizottságokban vagy irányításukkal van. Talán azért, mert nem szép a szó, és egy kicsit elkoptatott, a bizottságok tagjai gyak­rabban használják a munkaközösség kifejezést. Mást is jelenthet manapság, nem is feltétlenül szebb, mint a má­sik, viszont ha meggondoljuk, legalább pontosan kifeje­zi azt, ami a dolog lényege, hogy itt munka van és kö­zösség. Sőt, közösségért végzett munka. Szibériában oroszok, a mi közvetlen atyaffiságunifcboz tartozó hantik és mánysílk, a szamojéd népcsaládlba sorolt menyecék, ngaszanok, szelku- pok lés kétek élnek. IA török törzseket a hiakiasZok, sorok és tuviaiik képviselik, a mandzsiutunguzokát pedig az evének és evenklk. A niagy- létszámú burjátok és jalkultok mellett azonban vannak to- fál árok is, aki,kinek ia léte így, a táj gát felülről nézve egyre valószerűbbé válik. A 45 lel­kes tofálár törzset ugyanis a szibériai szovjet hatalom megszilárdulása után, 1922­ben talált á Ik -meg iá faágá­ban. (Addig lsenki nem tudott róluk és Valószínűleg ők se Sokaikról. Most ezren vannak. Közben a szeszélyes -Anga- ra kezd egyre méltóságtel-je- sebbé vállini 'alattunk, ami- úgy is felfogható, hogy iszem- látomást hízik. Ez már a Bratszki-tenger, amit a helyi­ek ugyan szeretnek némli ön- gúnnyál emlegetni, de azt hi­szem, hogy ez az öngúny nem egészen őszinte. Ez a vízfe­lület ugyanis 5500 négyzet- kilométeres és 25 éve még nyoma se volt, illetve csak A mezőgazdasági kisterme­lésben az elmúlt tíz évben a zöldségfélék termesztése fej­lődött a legnagyobb mérték­ben, s ez az ágazat köti le a munkaerő legnagyobb részét — ez derül ki a Központi Statisztikai Hivatal reprezen­tatív felméréséből, amely a kistermelés különböző terüle­teit elemezte. Tíz év alatt a kistermelők hozzávetőleg egyharmadáv-al több zöldséget állítottak elő, s ezzel a hazai zöldségter­mesztésnek több mint a felét adják. A nagyüzemek az utób­bi időben több zöldségfélével fel is hagytak, ezeket a kis­termelők vették át, s ma már olyan mennyiségben ajánlják fel megvételre, hogy gyakran még a konzervgyárakat is ki­segíti. A kistermelők által ér­tékesített zöldség mennyisége 1972 óta megkétszereződött, s két évvel ezelőtt már megha­ladta a félmillió tonnát. (Ez tavaly is így volt; az idén, az első félévben még töretlen volt a kínálat.) A zöldségtermesztésben is erősen érződik a nagyüzemek integráló tevékenysége. Az­zal, hogy szolgáltatják a sza­porítóanyagot, a gépi mun­kát, sok esetben a talajerő­pótló anyagot, még nem me­rül ki szerepük, mert az érté­kesítést is gyakran vállalják. Az adatók szerint a kisterme­lők a megtermelt mennyiség kétharmadát értékesítik, s en­nek csaknem negyven száza­lékát az állami gazdaságok, a téesz-ek közreműködésével adják el. Az érdeklődésre jellemző, hogy a kistermelőknek nem kevesebb, mint kilencven szá­zaléka foglalkozik valamelyik zöldséggel. Mégpedig nem­csak a ház körül, hanem a szántóföldön, tehát nagyobb méretekben is. A szántóföld­ről betakarított termés meny- nyisége tíz év alatt meghá­romszorozódott. Meglepően nagyszámú kis­termelőnek van fólia alatti kertészete; számuk százezerre tehető, s az áttetsző műanyag­gal fedett területük elérte az 1300 hektárt. Az elmúlt két évben tovább nőtt e terület, például Bács-Kiskun, Pest és Fejér, megyében számottevő­en bővült a nagyobb szakér­telmet kívánó, ám magasabb hasznot is hozó „fóliázás”. Angara formájában volt je­len. Tudom jól, hogy -a négy­zetkilométereket így leírva bajos érzékeim, öisszehason- IftásuH] az 595 négyzetkilo­méteres 'Balatoniból több, mint 9 iférne el csak a fe­lületén. (A Balaton sekély, köbtartalomról tehát ne is beszél jünlk!) Pedig ugyebár mi elősze­retettel nevezzük Balatonun­kat „magyar tenger”-inek...? (Folytatjuk) ORDAS IVÁN—BAKÓ JENŐ A népfront megyei elnök­sége mellett működik a nő- bizottság, legalábbis így szoktuk őket emlegetni rö­viden. A 'teljes nevük — és tevékenységük is- ennek meg­felelő — nő- és rétegipoliti- ■fcai munkabizottság. Lám:, imár a harmadik megneve­zés, de hát nem is ez a lé­nyeg, hanem az, hogy mit is csinálnak? A bizottság tagjai az egész megyéiből kerülnek ki, ki-ki saját lakhelyét, munkaterü­letét képviselve a testület­ben. Munkaformájuk legke­vésbé jelentős része az ülé­sezés, nem is találkoznak gyakrabban, mint negyed­évenként egyszer. A tevé­kenység mégis folyamatos, épp úgy, mint együttműkö­désük a szakszervezet nőbi­zottságával. Az idei munka- terv igen sokrétű, úgyszól­ván .mindent átfog, amit a nő- és rétegpolítikában egy­általán át lehet fogni. A té­mák a következők: A család szerepe a szocialista hazafr- ságra nevelésben a cigány lakosság helyzete, bei,Illeszke­dése, a munkamegosztásban elfoglalt helyűik, Dombóvár város és a városkörnyék nö- és rétegpoliitikai munkája, az ifjúságpolitikai párthatáro­zat véereh aj t ás a és a to­vábbi feladatok. Ez sok is le­lhet, meg kevés is. A való­ságban ez úgy néz ki, hogy évente rendszeresen megtart­ják — három szekcióiban — a szülők tájékoztatását az új tanév feladatairól ebbe is „becsempészve” az évi általá­nos témakört.. Év közben fo­lyamatosak a 'Szül ők iskolá ja' előadásai. A nő- és rétegpo­litikai munkabizottságok já­rásonként i, szervezéséiben ímeab eszélnek egy-egy ak­tuális témakört, az idén. „ez az országos nőkonferencia anyaga volt. A KilSZ-szel közösen szerveztek lakóterü­leti fórumokat, a szakszerve­zettel közös akcióban láto­gatják sorra a mesyében a hetvenévesnél idősebb em­bereket, hogy helyzetképet kapjanak erről a korosztály­ról és életk öriifmé nyeikről. Ugyanakkor minden egyes embernek személyre szóló segítséget nyújtanak, ha ar­ra rászorul. A népi, ellenőr­zéssel közösen vizsgálták a gyermekek iskolai elhelyezé­sét és a napközi otthoni el­látás színvonalát. Közben, meg mindenki csinálta azt, amit vállalt. Tulajdonképpen ezzel a felsorol ásos módszer­rel úgy tetszik, nem is igen jutunk a munka lényegéhez közelebb, hiszen a,z tulaj­donképpen nem más. miint az aktivisták megnyerése, munkájuk megszervezése, annak megkösztönöse _ és lúiiabb megbízások keresése. Vagy éppen fordítva, aiz ak­tivisták maguk hozzák az újabb feladatokat. Minden jel szerint a> nő- és réteapo- ilitikai munkát is. csak az egyes emberen keresztül le­het bemutatni. * Tulaj doniképpen elég ud­variatlan dolog, hia az ember azt kérdezi egy 1945-ös párttagtól, 'a HNF megyei bizottsága alelnökiétől, a Szocialista Hazáért Érdem­rend kitüntetés birtokosától, !a HNF megyei nő- és réteg- p ö li ti kai mu nik ab i z o tts ágá­nak elnökiétől, hogy hisz-e egyáltalán abban, hogy egy bizottság napjainkban tehet valamit? Van-e eredménye ■annak, amit csinálnak? Dr. Szabó Piroska, válasza csak annyi, hogy — feltétlenül! — Ha csak annyi a mun­kánk értelme, hogy az, utá­nunk következőknek már könnyebb lesz, akkor érde­mes volt elkezdeni. A leg­fontosabbnak én, ebben a munkában, talán nem is azt látom, amit mi személy sze­rint, vagy éppen nőbizott­ságként csinálunk. Külön­ben is a népfront nem akar magának eredményt és fel­adatot kisajátítani. A döntő itt a koordináció, az együtt­működés megszervez ése mindazokkal', akik tehetnek valamit. Természetesen an­nak is van. jelentősége, hogy akin segítünk, az érzi, hogy törődnek vele, akinek meg­mondjuk, hogy hova fordul­jon gondjával, az már ez­tán. jobban igazodik. Sokkal fontosabbnak érzem, hogyha kialakul, az együttműködés, akikor mindig tudja a jobb kéz, mit csinál a bal. ,A ta­nácsok hivatalos szerveinek a figyelmét fel tudjuk hívni akár egyéni esetre, akár je­lenségre is. Kétféle módon is lehetséges ez. A:z illetékes rendszerint társadalmi akti­vistája is a mi ügyünknek. Itt a többiek szemével is lát­nia a dolgokat, nem; lőhet be­lőle lélektelen ügyintéző ak­kor, ba egyben lelkes társa­dalmi műnk ásunk is. — Milyennek látja ennyi mozgalmi, és élettapasztalat birtokában, a nők helyzetét írna, hiszen például annak idején, a munka, a család mellett végezte el az iskolá­kat, köztük a jogi egyete­miét? — Az biztos, hogy a mi korosztályunk sokat vállalt, .sókat is végzett el, hoztak áldozatokat személyi és még anyagi értelemben is. De az biztos, hogy érdemes volt, hiszen, megvan az eredmé­nye. Különben nem vagyok mege! égedve ma sem a nők helyzetével. iNeim látom olyan jónak, kiegyensúlyo­zottnak, ahogy némely je­lentésben olvasom. Az meg külön dühít, h,a azt hallom, hogy a nők nem akarnak ta­nulni, nem vállalnak vezető beosztást. iEz azért nem ilyen egyszerű, mindjárt utá­na, ha ezt kimondjuk, meg keld kérdezni, hogy .miért? Van-e módjuk erre a, csalá­don belül és milyenek a tár­sadalmi, feltételei ma annak, hogy a nőik vállalhassák a tanulást, a vezető beosztást, és ne jelentsen számunkra nagy személyes vagy anyagi áldozatot. Jelen gazdasági helyzetünkben munkaidő után is sokat kell (dolgozni azért, hogy a család életszín­vonalát fent lehessen tarta­ni, és ez sok időbe kerül. — ön miért vállalja nyug­díjasán is a társadalmi munkát? — Nekem ez így termé­szetes, addig csinálom, amíg szükség lesz rám, nekem is szükségem van. a közösség­re, ahova tartózhatom. An­nál is inkább fontos ez, mert mióta nyugdíjba menteim, egyetlen egyszer sem kere­sett meg a volt munkahe­lyem. Nem köszöntöttek a nőnapon,, nem volt azóta — nyilván — nyugdíjastalálko­zó és nem hívtak meg a tár­sadalmi ünnepeikre sem. * író Laijosné, a szekszárdi óvodai igazgatóság vezetője, a megyei nőbizottság tagja és Szekszárd városi titkára. — Tizenöt évig voltam iFaddon vezető óvónő, nekem a város még ismeretlen volt, amikor szinte véletlenül be­kerültem nőfoi'zottsá'gba. Egy ki,alakult mechanizmust vettem át és csináltam. Csak sokkal később jöttem rá, hogy nekem is lehetnek ötle­teim, elképzeléseim, és eze­ket meg is csí n álhatóm. Ha akkor mondják, hogy így megismerem a várost és an­nak cigány lakosságét, akkor nagyot nevettem volna. ilróné felelős beosztást tölt be, mégis mindig mindenre ráért, egyéni kérés meghall­gatására épp úgy, mint új akció kezdeményezésére. Nincs nélküle vasárnapi és esti rendezvény, közben pe­dig nyugodt és kedves. Pe­dig van lakása, férje, gyere­ke és kert is. Hány példány van belőle? — így születtem, szeretek dolgozni', meg tudom szer­vezni az időmet. Egy mun­kát addig nem hagyok abba, amíg meg nem csináltam, így érzem, magam kiegyen­súlyozottnak. Akkor lennék lelki beteg, ha nem lenne miit csinálnom. Szeretem az embereket, szeretek segíteni. Ha kell, tudok kérdezni, és 'kérni is., Nekem még senki nem mondott nemet, ha va­lamit el lehetett intézni, vagy meg kellett szervezni. Szóval semmi különöset nem tudok mondani. — Sose fárad el? — De, a kudarcok fáraszi- tanak, elkeseredek, de 'ha­mar túlteszem, magam rajta és újrakezdem. Néha azért előfordul, hogy értetlenség­gel, hivatali, bürokráciával találkozom, de mondom,, ak­kor kezdem elölről. Sohasem gondoltaim volna, hogy na­gyobb városban is lehet ilyen személyes kapcsolato­kat kialakítani, és .beval­lom, nagyon jól, esik, hogy ismernek, szeretnek, hozzám fordulnak az emberek. Almi­kor átvettem a munkabizott­ság irányítását, még nem tudtam, Ihogyan 'csinálom, csak annyit, hogy nem aka­rok passzív testület előtt áll­ni. Lehet, hogy a hivatásom­ból adódik, hiszen óvónő va­gyok, leginkább a gyerekek, az elesettek, a magányos öregek ügye áll hozzám a 'legközelebb. Azt is megta­nultam, hogy úgy kell segí­teni, hogy ne csináljuk meg helyettük azt, amit ők is el tudnak intézni, ha meg­mondjuk, hogyan. Ha nekik sikerül valami sokkal ered­ményesebb, mintha helyet­tük intézkednénk, úgy csak ■még elesettebbnek éreznék magukat. Jó .közösség vált a bizottságból, igényeljük a gyakoribb eeyüttléteket, édesanyám halála óta nekem iis fontosabb, hogy erezzem, tartozom valahova, szükség van rám, a munkámra. * Aztán, még lehet sorolni, hogy mi mindent csinál eredményesen a HiNlF megyei nő- és rétegpolitikai munka­közössége. Áttekintették pél­dául — a tsz-szövetség nő­bizottságával közösen — a .falun élő nők élet- és mun- kakörüllmé nyeit, foglal közt ak az iparban dolgozókkal. Százhét községi niépfron.tbi- zottság közül 52-ben műkö­dik nőbizottság, többségük jól Segíti' a nők közéleti te­vékenységét, a -társadalmi, politikai életben való részvé­telüket. Nőtt a nők aránya' a néplfront-itisztségiviselők, a tanácstagok között, a lakóbi­zottságokban és, az élet szá­mos területén. Tovább is folytatható a sor, de a lé­nyeg nem a;z általános meg­állapításokban van. IHÁROSI IBOLYA Tanácsülés Szekszárdon

Next

/
Thumbnails
Contents