Tolna Megyei Népújság, 1983. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-03 / 182. szám

A TféPÜJSÁG 1983. augusztus 3. Az eszperantó szekszárdi óttöröje: Lengyel Pál 'Századunk első évében, a Tolnamegyei Közlöny ápri­lis 27-i számában egy bírecs- ke a következő meglepő cí­met viselte: „Esperanto nyel­vű lap Szegzárdon”. A jelen­leg Budapesten ülésező esz­perantó világkongresszus jó alkalom arra, hogy a hír nyomába eredve fölhívjuk a figyelmet a méltatlanul elfe­ledett Lengyel (Pálra, akit hazánk és a viliág asaperan- tistói között is kitüntető hely illetne meg.. * A hajdani hírbe azért is érdemes beleolvasnunk, mert Ludviig iZamanhof nyel­vének továbbá léséről számos fontos mozzanatot tartal­maz. „iHogy iaz Esperanto mesterséges nyelv mindegy­re jóbban és jobban tért hó­dít magának, bizonyítja azon körülmény, hogy Lengyel Pál szegzárdi nyomdatulaj­donos elvállalta az Esperan- tisták közlönyének, a "Ling- vo Internaioia« (Nemzetközi Nyelv) ez 5 év óta fennálló havi lapnak kiadását. Neve­zett lap szerkesztője a rendkívül bő nyelvismeretű Nyién Pál svédországi tanár, az Esperanto eszmének lel­kes úttörője, kinek ügybuz­galma immár fényes sikert aratott. Nagyrészt odaadó működésének köszönhető, hogy a mesésen könnyen megtanulható Esperanto nyelv mind az őt világrész­ben kedvező fogadtatásban részesül. Különben. Francia- országban is jelenik meg Es­peranto nyelvű lap, s úgy ennek, mint a Lingvo Inter- nac,' i'nak a Föld minden or­szágában vannak olvasói; csupán hazánkban pártolják még kevesen, holott pedig az Esperanto nyelv bírása kiszámíthatatlan becsű min­den emberre. (...) Akik ér­deklődnek az Esperanto nyelv iránt, forduljanak Lengyel Pálihoz Szegzárdon, ki szívesen ad e részben út­baigazítást.” Az uito'.só mondát azt is sejteti, hogy nem csupán nyomdásza volt az eszperan­tó újságnak Lengyel, hanem maga is beszélhette a nyel­vet. Még a Lingvo Lnternacia szekszárdi megjelenésének évében. iLiibro de rhumorajo. IKollekto da ,spiritatoj (A hu­mor könyve. Tréíagyűjte- mény.) címmel 208 oldálas könyvet adott ki a megye- székhely eh. Egy későbbi is­mertetésből azt is tudjuk, hogy nyolc évvel az első ma­gyar —eszpe rántó t ankö ny v megjelenése előtt „Lengyel iPál il8ÖO-íben szeszáirdi nyomdatulajdonos létére magyarra fordította az Espe­ranto Kulcsot”, vagyis a leg­szükségesebb szavak és ki­fejezések gyűjteményét. A század elején, több fi­gyelemre méltó fordítósa je­lent meg a helyi sajtóban. Turgenyev, Csehov, Tolsztoj, Kipling és még sok más je­les író művét ültette át ma­gyarra az eszperantó segítsé­gével. Ez még akkor is a vi­li ág irodai omiba való bekap­csolódást jelentette Szek- szárd számára, ha ma már az eredetiből való fordítás fontosságát hangsúlyozzuk. Jelentős állomás volt Len­gyel Pál életében az 190il-es esztendő, mert a „szegzábdi .könyvnyomdász^ ki szakkép­zettségét a három évtizedig fennállott .Ujfalusy-fféle nyomidában és a fővárosban sajátította el, könyvnyomdá­ját a László utcai (ma: Ba­bits utca) Mohai-féle házban megnyitotta” — értesít róla á .Tolnamegyei Közlöny szeptember 26-i száma. Más­fél év sem telt el addig, míg Lengyel Pál Schwörer Jó­zseffel ás IMiMetz Józseffel iközösen írt „Esperanto nyelvtan, és szótár”-a nyom­dába került. Megjelentékor így üdvözölte az együk helyi la.p: „Most hagyta el a sajtót ezen mű, melyből az Espe­ranto nemzetközi nyelv né­hány nap alatt teljesen meg­tanulható. (...) E nyelv élet­revalóságának legfőbb bizo­nyítéka — vélte a nyolcvan év előtti újságíró — az, hogy 1 eginlká'bb a franciák — éspedig a tudósok — támo­gatják és terjesztik, kiknek anyanyelve a nemzetközi forgalomban hivatalos diplo­máciai nyelv, továbbá, hogy .e nyelven immár 17 lap jele­nik meg a különböző orszá­gokban”. (Ha csak ennyit tett volna .Lengyel Pál, már akikor is azt mondhatnánk: méltatla­nul elfeledett. Azonban szinte lehetetlen felsorolni, mi minden fűződik még ne­véhez ezenkívül is. Köztük olyan jelentős kulturális kapcsolat megteremtése, •mint az uppsalai egyetem híres nyelvészével, Wiklund- dal folytatott levelezése. Ez egyben az eszperantó finn­országi elterejid'éséhez is jó adalék: A magyar kultúra iránt érdeklődő finn tudós magyar és francia levelére a budapes ti kön y vfcer e sík edők nem válaszoltak, csupán esz­perantó nyelvű érdeklődésé­re kapott Lengyel Páltól egy nagy csomagot, magyar szépirodalmi könyveket. Csodá-e, ha tanítványaitól ezek után jó eszperantótu­dást is követelt ? Nem túlzás azt monda­nunk, hogy Lengyel szinte egész életét az eszperantó­hoz kötötte: előbb a Lingvo .lnternacia szerkesztését vet­te át ,majd „1904-ib.en Párizs­iba költözött, hol más eszpe­rantó Iákkal együtt megala­pította a -Presa Esperantiis- ta Societo« nyomdát, mely­nek ő műszaki igazgatója lett” — írja róla a Tolnavár- ímegy.e és a Közérdek 1912. augusztus 29-én. Jelentős szerep jutott tehát neki ab­ban, hogy nemzetközibbé ■vált az a nyelv, amelyet so­kan a béke és barátság leté­teményesének tartanak. Sajnos Lengyel Pált az utókor teljesen elfeledte. Ne­ve egyetlen 'közkézen, forgó lexikonunkban sem szere­pel, szekszárdi emlékeit se­hol, egyetlen emléktábla nem örökíti meg. Testvér- városunk, Bezons polgárai között talán lenne valaki, aki párizsi éveit iá föl tudná kutatná, hiszen erről az idő­szakról, s így halálának dá­tumáról sem tudtunk semími közelebbit. TÖTTÖS GÁBOR Mesterséges nyelvek a reneszánsztól napjainkig Svájc fővárosa, Bern dicse­kedhet azzal, hogy ott már háromszor rendezték meg az eszperantó egyetemes kong­resszust: először 1913-ban, majd 1939-ben, ezt követően pedig 1947-ben gyűltek össze ebben az európai metropolis­ban a világ eszperantistáinak képviselői. Ezt a rekordot azonban most utoléri Buda­pest, mivelhogy az 1929-ben és 1966-ban itt megtartott Universala Kongreso után megint csak mi vagyunk a há­zigazdái ennek a világszerte számon tartott eseménynek. Sorrendben a hatvannyol­cadik kongresszusa ez a nyel­vet megalapozó lengyel szem­orvos, Zamenhof követőinek, s ez a tekintélyes szám is jel­zi: az eszperantó, miután azt ez a varsói doktor 1877-ben kitalálta, él, virágzik, az egymást követő generációk köréből is újabb meg újabb híveket toboroz. Az, hogy tulajdonképpen miért volt szükség egy ilyen, nem természetes nyelvet megszerkeszteni, nemigen szorul magyarázatra. Az em­beriségnek az az igénye hívta életre, amely szerint modern korunkban is lennie kell va­lamiféle latinnak. Tehát egy olyan szó- és grammatikai rendszernek, amely a tájéko­zódást. a szakmai vagy ma­gánjellegű eszmecserét a le­hető legegyszerűbbé teszi. Zamenhof — eredeti nevén Samenhof — természetesen nem elsőként alkotott mes­terséges nyelvet. Előtte is na­gyon sokan próbálkoztak ilyesmivel. Már a reneszánsz­kor idején felmerült annak a gondolata, hogy kellene va­lami olyan beszédféleséget fabrikálni, amelynek segítsé­gével megértené az egyik em­ber a másikat — mármint ak­kor, ha nem ugyanannak az országnak a szülötte. A XVI. század utópistáinak tollán aztán sorra megszület­tek a különböző, egyetemes­nek szánt nyelvábrándok: Morus Tamás Utópiájának szigetlakói, Francis Bacon Üj Atlantiszának szereplői mű­nyelveken is értekeztek. Egy évszázad múlva, az 1600-as évek közepén már egészen részletes elképzelések születtek arról, hogyan lehet­ne a fogalmaknak egységes jeleket adni. A magyar szár­mazású, kiváló cseh pedagó­gus, Comenius Ámos János is megpróbálkozott egy ilyen mű összeállításával. Szándéka szerint a nyelvteremtőnek a leghétköznapibb valóságból kell kiinjdulni'a, és annak mindenki által ismert jelen­ségeit kell egy-egy találó ki­fejezéssel megjelölni. Telt, múlt az idő, és a múlt század közepén — egészen pontosan 1854-ben — már kongresszust is tartottak a mesterséges nyelvek hívei. Münchenben gyűltek össze, és ők is csak annak az iga­zát ismételgették, hogy a fo­galmaknak kell általános ér­vényű elnevezést adni. Pontosan huszonöt évnek kellett még eltelnie ahhoz, hogy a legelső „világnyelv”, a volapük megszülessen. Schleyer svájci plébános agyából pattant ki ez, s lé­nyege szerint már sokban ha­sonlított az eszperantóra. Rö­viden szólva, a volapük a hagyományos nyelvek olyan kivonata, amely a legköny- nyebben elsajátítható szava­kat gyűjti egybe, egy szintén egyszerű nyelvtan keretében. Schleyer atya után nemsok­kal jelentkezett Samenhof— Zamenhof. Mégpedig álnéven, mert nyelvtervezetét Doktoro Esperanto, azaz Reménykedő Doktor szignóval látta el. Mivel magyarázhatjuk a varsói szemész műnyelvének óriási sikerét, tehát azt, hogy immár több, mint nyolcvan országban használják, és kö­rülbelül húszmilliónyi ember érti? Elsősorban azzal, hogy szó­készlete valóban egyszerű. Túlnyomó többségében olyan latin eredetű szavakból áll, amelyek a történelem folya­mán számos, úgynevezett ter­mészetes nyelvben meggyö­keresedtek. Ezekhez a latin kifejezésekhez némi germán elem is társul, valamint egé­szen csekély szláv szót is fel­fedezhet az, aki az eszperantó tanulására adja a fejét. Amilyen kevéssé bonyolult — e~v forrásból eredő — en­nek a nyelvnek a szókincse, ugyanolyan könnyen elsajá­títható a nyelvtana is. Csak egyetlen példa: az eszperan­tónak csupán csak alany- és tárgyesete van — a többi vi­szonyítással nem kell baj­lódni. Jean Jaures, a franciák hí­res szocialista politikusa, aki a századforduló után ismer­kedett meg az eszperantóval, joggal mondhatta, hogy ez a nyelv a demokrácia latinja. S az is, mert amiként hajdan a latin közvetített a nemzet­közi politika és a tudomány világában, úgy mostanság ezt a szerepet az eszperantó ve­heti — a tapasztalatok alap­ján veszi is — át. A. L. PETŐFI NÉPE A szervezés jószerént el sem kezdődött, és máris százharminc aláírt belépési nyilatkozat érkezett a Haza­fias Népfront városi Bizott­ságához. Miiként segíti a Vá- rosszépíflő Egyesület déljái- nák megvalósulását tagként, miért vállalt közreműködést az új társadalmi szervezet­ben — ezt kérdeztük néhány belépőtől, A Kecskémét! Kádgyárban Király László villanyszerelő, a Kandó Kálmán szocialista brigád vezetője irányította a többi kollektíva figyelmét a lapunkban még jelent fölhí­vásra. — A Mikroszkóp (ia zo­mánclabor), a II. Rákóczi F. (lakatos), az Október 31. (bérelszámoló), a Radnóti (statisztika) és a mi brigá­dunk szeretne mielőbb be­kapcsolódni a közös munká­ba. Edldlig is az elsők között jelentkeztünk városfejlesztő akciókra. Társadalmi mun­kában vállaltuk — például — tantermek villamosítását, il­letve az eletkromos berende­zés fölújífását. Elsősorban a sivár lakótelepiek falüdítésé- ben szeretnénk szerepet kap­ni. A gyermekjátszóterek föl­szerelésének gyarapítása is igen időszerű. Most a Tinódi utcai kisgyerekek szabad ide­jének hangulatosabb eltölté­sén dolgozunk. Várjon, hát­ha újabb jelentkező telefo­nált. Igen, most közölte az Ady Endre (vasesztergályos) szocialista brigád három tag­ja: számíthatunk rájiuk. Benői Sándor nyugalma­zott vállalati igazgató, me­gyei és Városi tanácstag: — Megtiszteltek az új egyesület elnöki tisztségével. Arról még nem szívesen be­szélnék, hogy mit tervezünk, mert ha nyíltabb, a közvéle­ményre szlámító várospoliti­kát szorgalmazunk, akkor mí is csak a tagság érdemleges, valamennyi javaslatot meg­fontoló vitája után elfoga­dott munkaterviről tájékoz­tathatjuk a sajtót. Miért vennék részt szívesen sze- rénytaígkértt is az egyesületi munkában ? Sóik városban jártam, de mindig bosszan­tott, ha gondatlan, ostoba emberek nemtörődömsége, vagy hivatali szűk látókörű­ség meglévő értékeket pusz­tított. össze kell fognunk az elődeinktől ránk bízott vagy mi általunk teremtett szép­ségek hatékonyabb védelmé­re. Szorgalmazni szeretném a városrendezési ügyekben az időbeni tájékoztatást. Ez an­nál is fontosabb, mert a jö­vőben egyre több lesz a sa­játerős építkezés. Félő, hogy a pénzes építkezők egyilke- rnásika megpróbálja saját vélt érdekeit a városi érde­kek rovására érvényesíteni, ha a közügyékben informált közvélemény időben nem fo­gadtatja el velük is a város­képi követelményekét. Minél inkább magunkénak érez- (het)ijüfc, annál többet tehet- (nértk)üink érte. Teszünk is! Dunántúlt napló A Baranya megyei Barom­fifeldolgozó és -Forgalmazó Közös Vállalat boldogasz- szonyflai telepién 1964-től ez év július elejéig pulykát ne­veltek. Azért hagyták abba, mert az importlehetöségeik korlátozottak, a pulyka-szü­lőpárokat Angliából kellett devizáért beszerezni. A bol- dogasszonyfai telep további sorsát az döntötte el, hogy bizonyos átalakítások után a mulard-lkaosa előállításához szükséges tiszta vonalat itt lehet elhelyezni. A külföldön keresett mulard-kaosa vég­termék, melyet rendkívül bo­nyolult tenyésztői eljárások­kal nyernek a különböző fajtájú egyedek keresztezé­seivel. A muterd franclila szó, ha magyarra lefordítjuk, a megfelelő jelentése — öszvér, így az elnevezés magában hordozza azt a tényt, hogy a múlard-kacsa tökéletes fajta- bilbrid. Jelenleg — mivel a telep átalakítása csak most kezdődik — a tiszta vonalat a hímesházi Petőfi Tsz-től bérelt baromfitoHepien neve­lik. Ezek a jövőben Boldog­asszonyfára kerülnek. Természetesen a boldog­asszonyfai telepien nem állt meg az élet. Mintegy 23 000 különböző korú — a hetes­től a tízheteSig — mullard- hilbridet tartanak az ólak­ban. — Miért is volt szükség erre a kacsaprogramra? Ezelőtt két évvel kezdte el a Baromfifeldolgozó Válla­lat a mulard ^kacsákat egy francia cégtől vásárolni. Az elmúlt évek során bebizo­nyosodott, hogy igen keresett termék, a húsa ízletes, nem zsíros és a májia vetekszik a libamájjal) Annák ellenére, hogy devizáért Vásárolták a szárnyasokat, hizlalásuk után jócskán hozták a hasznot. Ezért vetődött fel, hogy meg­vásárolják a licencet és a jövőben saját telepeiken kel­tetik-nevelik a kacsákat. A keresztezésük azonban na­gyon sok időbe telik, azért idén még 50 ezer importjó- szágot hizlalnak. Jövőre azoriban már az itt neveltek kerülnék a kés alá. Terveik szerint az első évben a sa­ját szaporulat mintegy 200 000 darab lesz, így a há­rom év alatt importált 115 000 daráb mulard-kacsa behozatali értéke is egyrészt viSszá térül. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP A szövetség székesfehérvá­ri székházában ülést tartott az Ipari Szövetkezetek Fejér megyei Szövetségének elnök­sége. A testület a többi kö­zött beszámolót hallgatott meg a kisszövetkezetek mű­ködésének eddigi tapaszta­latairól. Fejér megyében az elmúlt időben négy kisszövetkezet, három szövetkezeti szakcso­port és 13 gazdásági mun- káköZösSég alakult. Székes- fehérváron létrejött az asz­talosipari, Kislángon a gu­miipari, Székesfehérváron az energetikai, valamint a miik- rokémliai kisszövetkezet. Szakcsoportok lakás- és épü­letfelújítási munkák végzé­sére, elektronikai alkatrészek gyártására és érintésvédelmi Vizsgálatok elvégzésére ala­kulták. Míg a gazdasági mun­kaközösségek tevékenysége szinte valamennyi szövetke­zeti ágazatra kiterjed. lAz elnökségi ülés írásos beszámolója szerint a kisszö­vetkezetek alakulásával rész­ben a nagyipar számára gaz­daságtalan termelési, szol­gáltatási tevékenység való­sult meg, részben ptedig olyan új tevékenységi formák be­vezetésére is sor került, ame­lyek lehetőséget nyújtanak új, racionális megoldásokra. Az eddigi tapasztalatok alap­ján a kisszövetkezetek élet- képesSége biztosított. A szö­vetkezeti szakcsoportok és gazdasági munkaközösségek kiválasztott tevékenységi kö­re elősegítette a fennálló ka­pacitásfeszül tségek feloldá­sát. A gazdasági munkakö­zösségi forma lehetőséget adott arra, hogy az érvényes bérszínvonal- és bértömeg­gazdálkodás keretében jelent­kező teljesítmény-korlátozási gondokat enyhítse, de egyút­tal felhívta a figyelmet a szövetkezeteiken belüli mun­kaiszervezési és -intenzítáSi gondokra is. A római kori sállá feltárása Római kori település maradványát tárják fel Zalalövőn. Az évekkel ezelőtt megkez­dett ásatások során egy egész településrendszer kőházainak maradványaira bukkan­tak, köztük egy hatalmas méretű, egykor szálláshelyül szolgáló épületre, a Villa Pub- licara. Találtak itt padlófűtéses fürdőt és bolthajtásos csatornamaradványokat is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents