Tolna Megyei Népújság, 1983. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-14 / 192. szám

1983. augusztus 14. A tömegközlekedés fejlesztése Biztató elképzelések és kísérletek A tömegközlekedés fejlesztésének kér­dése mindenkit érint, hiszen mindenki közlekedik. Ezért érthető, hogy az Orszá­gos Műszaki Fejlesztési Bizottságban a tö­megközlekedés fejlesztésének egyes kérdé­seiről figyelemreméltó tanulmányok, elem­zések és kutatásfejlesztési támogatások ja­vaslatai készültek el az elmúlt időszakban. Kérdéseinkkel a téma egyik szakértőjét,. Novoszáth József főosztályvezetőt kerestük fel. — A rendelkezésre álló számadatok alap­ján milyen kép rajzolódik, ki a jövő közle­kedéséről? — Becsléseink szerint a tömegközleke­dés teljesítménye csak kismértékben emel­kedik az ezredfordulóig. A helyközi tö­megközlekedésen belül a vasúti közleke­dés teljesítménye mintegy 5—10,. az autó­busz-közlekedésé 20—35 százalékkal nö­vekszik. A helyi (városi) tömegközlekedés­ben a kötöttpályás közlekedés teljesítmé­nye várhatóan 45—55, az autóbuszoké vi­szont csak 10—20 százalékkal emelkedik. A fővárosban a tömegközlekedés teljesít­ménye mindössze 4—8, az öt nagyvárosban 40—50 százalékkal, a többi vidéki város­ban pedig 1,9—2,1-szeresére növekedhet becsléseink szerint. » Ennek ellenére az összes utazási szük­séglet kielégítésében a tömegközlekedés részaránya 45-ről körülbelül 40 százalék­ra csökken. — A hazai lehetőségeket tekintve alap­vető változásokra — az ezredfordulóig nemigen számíthatunk. Mi az a fontos kö­vetelmény, amelyet az elkövetkező évtize­dekben a tömegközlekedés fejlesztésében mégis figyelembe kell venni? — A közlekedés fejlődése során — kö­vetve a fejlett országok közlekedésének progresszív fejlődési irányzatait —. ha­zánkban is olyan fejlesztések, korszerűsí­tések megvalósítására kell törekedni, ame­lyek a jelenlegi, hagyományos közlekedé­si módok továbbfejlesztett változatainak mind kiterjedtebb alkalmazását eredmé­nyezik. A jövőben nagyobb súlyt kell kap­nia az adott technika által nyújtott lehe­tőségek jobb kihasználásának. E tekintet­ben különösen nagy jelentősége lesz azok­nak a forgalomszervezési és gazdálkodás­fejlesztési feladatoknak, amelyeknek a megoldása révén — különösen az eszköz­kihasználás és az energiatakarékosság fo­kozása útján — érhető el a közlekedés ha­tékonyságának a növelése, a szolgáltatá­sok minőségének a javítása, a lakossági igények jobb kielégítése. — Hallhatnánk röviden a fejlesztési el­gondolásokról, célkitűűzésekröl? — Olyan fejlesztési stratégia érvényre juttatására van szükség, amely elsőbbsé­get ad többek között a városi, az elővárosi, a város környéki, valamint az üdülő és a nemzetközi forgalmat lebonyolító tömeg- közlekedési rendszerek fejlesztésének. A fővárosban fokozatosan létrejön a nagy kapacitású, gyors, egysége? tömegközle­kedési rendszer. A vidéki városokban a fő tömegközleke­dési eszköz az autóbusz marad, a villamos- vasúti hálózat fejlődése nem lesz számot­tevő. Néhány városban trolibuszjáratokat indítanak. — A fejlesztési elképzelések, célkitűzé­sek után következzék néhány konkrétum! — Az Országos Műszaki Fejlesztési Bi­zottság kutatásfejlesztési támogatásával valósult meg a budapesti közúti forgalom- irányító központ zártláncú tv-hálózata, és kísérleti stádiumban vannak az infrafé- nyes bejelentkezők, valamint a terhelés­érzékelők. A tömegközlekedés elsőbbségének érde­kében kifejlesztettek egy infrafényes beje­lentkező rendszert. Ennek lényege, hogy az adókészüléket az autóbuszra, a vevőt a jelzőlápa oszlopára szerelték fel. A jelző­lámpa felé haladó jármű folyamatosan su­gározza az előre kiválasztott frekvenciát. A háromféle frekvencia a viszonylatok, il­letve az irányok megkülönböztetésére szol­gál. A forgalomirányító berendezés az elő­re meghatározott feltételek teljesítése ese­tén módosítja programját (például nyújt­ja a zöldet, „azonnal zöldet” ad). Ugyancsak a kísérletezés időszakában van a terhelésérzékelő berendezés. Az el­múlt évben mintegy 60 autóbuszra felsze­relhető berendezést importáltunk. A kí­sérlet alapján a készülékkel információk nyerhetők egy-egy vonalkeresztmetszet­ben az utasszámra, a menetidők és menet- sebességek alakulására, a vezetés techni­káiéra vonatkozóan. összegzésképpen hangsúlyozni kell, hogy a tömegközlekedés fejlesztése súlyos ter­heket jelent a népgazdaságnak és ez kü­lönösen nehéz most, amikor a beruházási lehetőségek csökkentek. DR. MÉRŐ ÉVA Szekszárdtól a Bajkálig (4.) Irkutszk 'Mielőtt A. P. Csehovnak az előző folytatás végén említett jóslata valóra válá­sáról bővebben beszélnénk, néhány szót a történelem.-, ről. Szibéria nem egyköny- nyen hullott az oroszok ölé­be. JugoriföLdre ugyan, már 10.32-iben indítottak egy sike­res, zsákmány,szerző expedí­ciót, de a következő, az 1079-es éppúgy elpusztult, mint ahogy bukás, lett ai nov- gorodiak H187-es próbálko­zásának vége ;is. Mindez azonban csak a. peremvidé­ket érintette. Rettegett Iiván 157,2-lben a világ; másik isizé- lén épp a mi Bátihori Istvá­nunkkal hadakozott, amikor elegáns gesz tussá! ,a. Sztro- ganov családnak adományoz­ta néhány .évtizedre azt, ami nem is volt az övé, Kucsum kán szibériai birodalmát. 1581-ben indult útnak Jer- mák Tyimotfejev 540 kozák­ja és .300 Sztroganov-'zsoldos. Jermák — a máig. .is tisztá­zatlan életű hadvezér — el­esett ugyan, a harcokban, de ő és. követői ,valószerűtlenül rövid idő alatt gigantikus te­rületeket hódítottak meg és az ottani nomád vadász törzsekénél kétségtelenül magasabb fokú civilizációt honosítottak meg. 1586-ban alapították Tyiument, a kö­vetkező évben Tobolszkot, 1593-)b<an iPerimét, il6i28-ban Krasznojarszkot, 1631-íben a bratszki faerődöt, ahol az óhitűék vezére, , Awakum protopópa (írásait nemrég kiadták magyarul) rabosko­dott; végiül pedig 1061-tben Irkutszkot. Szíverdlovszkon, ai régi Je- katyer i nbur go n á th aladva eszünkbe jutott, hogy az it­teni, Ipatyev !ház pincéjében végezte életét 'családostól 1918 júliusában az utolsó orosz cár. Uurowsky, Med- vejetv, Sermákov, ÍNaganoiv mellett hét német és ma­gyar ivöröskatowa képezte a kivégzo osztagot. Omszkban az uránál semmivel se ro­konszenvesebb Kolicsakot lőtték agyon, a pályaudvaro­kon pedig itt is, ott is fel­bukkannak az egykor volt harcok elesettéinek dicsősé­gét hirdető emléktáblák, és 3t sínek mellett obeliszkek is. A fő közlekedési útvonal mentén dúltak a legvéresebb harcok és ott, ahol mi ro­Japán géppel, japán kézzel... bőgtünk, haladt .Moszkva felé ia mágyar vörösfcátona őrség által is kísért „arany- vonat”. fl.ributsz.kiba érve az utas­nak két egymást követő ér­zése van, Az első az, hogy az aszfalt hullámzik, amit persze csak az olyan .konok újságíró érez, aki Moszkvá­ban fejéibe vette,, hogy a cél­állomásig nem hagyja el a vagont és most magára vet­het, hogy az állandó rázkó­dásból ,szárazföldre” érve nincs éppen, napsugara® egészségi állapotban,. A má­sik már nem annyira érzés, mint tény. A „Szovjetunió” útikönyv 019. oldalán, olvas­hatók csak tudatos rossz- akarattal vonatkoztathatók Irkutsizkra. Idézem: „Váro­sai nem gazdagok, sőt épí­tészetileg se különösebben érdekesek.” Már akinek. Irkutszk ugyanis épp rendezettségé­vel, a mi (Népköztársaság utunkra emlékeztető sugár- útjaival, nagyon szép XVIII. és XIX. századi épületeivel, idehaza is bőven látható él­modern házak mellett való­ban, modern lakótömbökkel, a tudatos, várostervezés szemmel látható eredményei­vel lepi meg az érkezőt. Az Angara partján, a Gagarin rakparton hosszú parksáv, amilyet Budapest is megiri­gyelhetne és amely — kora­kelő lévén, tanúsíthatom — Képújság 3 Dombóvár Agrokémiai telep - olcsóbban 1 ,Hiat-ih'ét évvel ezelőtt kezd­te szorgalmazni a dombóvári városi pártbizottság a terüle­tén működő mezőgazdasági nagyüzemek összefogását, agrokémiái társulás létreho­zására. Albban az időben nemcsak a gazdaságok szük­ségletei miatt került napi­rendre a téma, hanem azért is, mert egy téglagyár meg­szűnésiével — lévén ott ipar­vágány is — lehetőség kínál­kozott a telep kialakítására. Ebben ,az időben nem sike­rült megvalósítani az elkép­zelést, mert nem minden ter­melőszövetkezet állt készen az összefogásra — részben pénzügyi nehézségek miatt, így a téglagyárra „épülő” terv sem realizálódhatott. Az­óta azonban létrejött — a iDalim'andl Állami Gazdaság gesztorságával — a társulás, ■melynek tagja a gazdaságon kívül' a szakos! Új Élet, a ko- csolai Vörös Csillag, a váron- gi Petőfi, a naki Dózsa, ia ka- pospuiái Ezüstkalász, a döb- röközi Zöld Mező, a kapos- szekesői Kossuth, az atbalai Vörös Cái.llag, a kurdi' Üj Élet, a gyufaji Új Barázda, a dombóvári Alkotmány Ter­melőszövetkezet, a TS2KER, .az AGRGKER és a KSZE. A telep helyéül a Dalmandi Ál­lami Gazdaság évekkel ez­előtt megszűnt dombóvári sertéstelepét jelölték ki. Részletes gazdaságossági számítások támasztották alá — és természetesen a már működő társulások tapaszta­latai is —, hogy szüikdég van erre az összefogásra. A ter- mélőszövétkezeték külöm-ikü- lön cisiák igen nagy költséggel tudják „fogadni” a hozzájuk érkező műtrágyaszállítmá- nyoikiat, emellett nagy a szál­lítási és tárolási veszteség is. Van olyan termelőszövetkezet — amint az a városi párt- végrehajtó bizottság ülésén elhangzott, ugyanis nemrég tájékoztatta a testületet Vias István, a gesztorgazdaság igazgatója a társulás helyze­téről, a beruházás állásáról —, amely évente félmillió fo­rint kocsiálláspénzt fizet. Bessenyei Zoltán szakos! tsz­el nők elmondta, hogy a kö­zelmúltban egyszerre — és „természetesen” a hét végén — tizenhárom vagon műtrá­gyájuk „futott be” a köcsolal állomásra. Az állomáson azonban csak kilenc vagon­nak van hely, a többit — ideiglenesén — a dalmandi és a nagykónyi állomásra vitték, majd amikor a kocso- lai „kiürült”, visszahozták. Minden számítás amellett szólt, hogy a műtrágya és nö­vényvédő szerék fogadása és tárolása egy központi helyen célszerű, ahol van iparvá­gány, raktár, gépesített a ra­kodás és akkor kerüljön ki a földekre, amikor azt bedol­gozzák. .A tizenegy termelőszövet­kezet és a Dalmandi Állami Gazdaság összterülete 38 ezer hektár, e hatalmas terület ellátására már érdemes kor­szerű telepet kialakítani, mo­dern gépéket beszerezni. A társulás megalakult és ter­mészetesen megkezdődött az agrokémiai telep beruházá­sának előkészítése is. A pécsi AGROBER-nél és a szekszár­di KSZE-nél rendelték meg a tanulmányterveket, amelyek 'több variációban, 28-tól 54 millió forintig irányozták elő a költségeket. Mivel ez meg­haladta az érdekelt gazdasá­gok többségének pénzügyi lehetőségeit, a Daltniandi Ál­lami Gazdaság szakembere1' — a két tanulmányterv fel- használásával — készítették el a tervet, amelynek beru­házási előirányzata 15 millió 892 ezer forint. A tervezés­nél figyelembe vették, hogy a téeszefcnék és az állami gaz­daságnak saját szállító- és műtrágyúszóró gépparkja van, ezek feleslegessé válná­nak, ha a telepet ilyen vonat­kozásban is teljesen felszerel­jék. Erre sor kerülhet majd később, amikor a gazdasá­gok berendezései elhaszná­lódták. Egyelőre csak a szi­lárd műtrágyák fogadására- Ikezelés'ére kell berendezked­ni, ez a legsürgetőbb. Mel­lőzte a terv — az ésszerűség határán belül — több létesít­mény megvalósításának elő­irányzását, mint például a ■tenk-műhely, gépmosó, gép­szín stb. A műtrágya tárolá­sának megoldására is több variáció kínálkozott — 5,5— 6,4 milliós beruházási költ­séggel — majd a Dalmandi Álllami Gazdaság által épí­tendő egyedi vasbeton rak­tár mellett döntöttek, lévén ez mindegyiknél olcsóbb, mindössze 4 millió 312 ezer forint. A taggazdáságok vállalták a rájuk eső beruházási költ­ségeket, két téesz kivételé­vel — az egyik 1985-ben, a másik 1984-ben lesz képes 'fejlesztési alapjából átutalni azt a pénzt — ez év szeptem­ber 20-ig valamennyi a tár­sulás rendelkezésére bocsát­ja az összeget, így egy hónap múlva közel 14 millió forint áll rendelkezésre. A beruházás kivitelezője, a Dalmandi Állami Gazdaság megelőlegezve négymillió fo­rintot, 1978—79-ben elkészít­tette az iparvágányt, megépí­tette az üzemi utat, elkészült, a külső transzformátorállo­más. A beruházás második üteme — a szükséges egyez­tetésék után — szeptember második felében indul és a tervék szerint 1984. július 1- ére készül el. A telep továb­bi fejlesztése — újabb gépék beszerzése, tranz'itraktár lé­tesítése a téeszefcnék, hogy elszállításra Váró terményei­ket is itt tárolhassák és rak­hassák vagonba — a követ­kező évek feladata lesz. J. J. A város felülről már hajnalok hajnalán tele van mindenféle korú koco- góval. A folyam pedig 'dél­után a hongásziladikok tucat­jaival. Ezek azonban reggel­re nyomtalanul eltűnnek és az embert az. a meglepetés éri, hogy a folyó szintje es­tétől hajnalig jó 10 méter­nyit visszahúzódott. Ilyenkor vízeres,ztés van, a „kis” erő­műnél, mely korban, megelő­zi ugyan, a ibratszfcit, de méretekben, elmarad mögöt­te, hogy kísérőnőnk már említésre se tartja érdemes­nek. Az Initourist szálló az Ami­gára, partján a legkényesebb külföldi igényeket is kielé­gíti, ilyenekben pedig egy­általán nincs hiány. (Hagyo­mányos és egyre alaposabb átfestésre szoruló Szibéria- képünkről hiányzik az, ami ma -tény ... a turisták özön­lenek ide. A már említett svájciak mellett találkoz­tunk mindkét Németország­ból valókkal, franciákkal, angolokkal, -írekkel, svédek­kel, kubaiakkal, koreaiak­kal, románokkal,, csehekkel és egy Cooptouirisit-szerve­zésben felbukkant i(egyéb- kén,t valamiért éppen, na­gyon, haragos) magyar cso­porttal i®., ;A japánokat kü­lön, (kell említeni, mert hely- lyel-íközzel úgy tűnt,, hogy japán szállóba vetődtünk, annyian, voltak. Kivétel, nél­kül fényképező- és filimlfel- verőgépekkel, a hölgyek kö­zül az egyik pedig a miein­ket sízapora utánfordulásra késztető kiraonöban. A szállodai elhelyezés pompás, de amíg valaki bejut a, szobájába, az némi időt. vesz igénybe. Ezt a he­lyiek szintén elismerik, de egyelőre még- csa-k készülnek változtatni, rajta, IKésőbb szovjet kollégáikkal beszél­getve ők úgy vélik, hogy mi, magyarok nagyon csínján bánunk a bírálattal. Ök sok­kal szigorúbbak önmaguk­hoz, ami nem egyszerű ud­variassági kijelentés részem­ről hanem a Bajlkál esetében majd bizonyítani is 'tudom. Magyar hol ne találkozna magyarral? Városnézés so­rán' futólag látjuk egyik „ott­honi” miniszterünket, úti­társaim egy csoportjai pedig hetedik éve itt élő magyar kőművessel vonul el kon.ya- koz,ni. Az illető — én nem találkoztam vele — ide nő­sült, állampolgárságát meg­őrizte és első adalékkal szol­gál a szibériai' kereseti viszo­nyokról. iMíig kezdő orvosnő felesége havi 200 rubelt ke­res, ő a háromszorosát. Ne tessék a il7-es számmal tör­ténő szorzással bajlódni; ez nem mond semmit. A külön­böző és majd 'említendő ked­vezmények a fentiekből 'kö­vetkezőknél is magasabb életszínvonalról vallanak. '(Folytatjuk.) ORDAS IVAN— BAKÓ JENŐ Bevásárló-„utcácska”

Next

/
Thumbnails
Contents