Tolna Megyei Népújság, 1983. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-14 / 192. szám

Mai számunkból AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIII. évfolyam, 192. szám. ARA: 1,40 Ft 1983. augusztus 14., vasárnap. EZT HOZTA A (HÉT A KÜLPOLITIKÁBAN (2. old.) AGROKÉMIAI TELEP — OLCSÓBBAN (3. old.) ÖN 'KÉRDEZ, MI VÁLASZOLUNK (4. old.) AZ ÖRÖM SZÉPÍT (5. old.) VITORLÁZÓREPÜLÉS (6. old.) A könnyűipar helyzetéről Az utóbbi esztendőkben sok támadás érte a könnyű­ipart. Az éles viták soráh — s miközben folyt a textil-, a nyomda-, papír- és bútoripari rekonstrukció — töb­ben javasolták: fejlesszük vissza a magyar könnyű­ipart, és gyártás helyett importáljuk a fejlődő orszá­gokból a ruhaneműt és egyéb termékeket. A fejlett ipari államok közül Svédország tett kísérletet erre. de rövid időn belül kiderült, hogy ők sem tudnak meg­lenni saját könnyűipar nélkül. A könnyű-, s azon belül különösen a textilipart leg­inkább amiatt érték a vádak, hogy más ágazatok nya­kán élősködik. Holott a könnyűipar — hangsúlyozták nemrégiben egy tanácskozáson —, ellentétben a tév­hitekkel, nem szent tehene a magyar gazdaságnak. Bi­zonyítja ezt az is, hogy — viszonylag csekély import­tal kiegészítve — elegendő ruhával, textíliával, csoma­goló- és papíripari termékkel, cipővel és bútorral lát­ja el a lakosságot. Ezenfelül még exportra is jut, még­hozzá oly módon, hogy az ágazat kivitelével kitermeli az importanyagok ellenértékét, sőt: nettó exportőr. A könnyűipar leépítése ellen szól az is, hogy a belföldre eladott termékekért — ha külföldről akarnánk megvá­sárolni — évente mintegy egymilliárd dollárt kellene kifizetnünk. Ez pedig, különösen jelenlegi pénzügyi helyzetünkben elképzelhetetlen. A vádaskodások ellen meggyőző lehet (az említet­tek mellett) a következő adatsor is. Miközben az ága­zatban működtetik az ipar állóeszközeinek 11,5 száza­lékát, és a könnyűipar az utóbbi tíz esztendőben az össz-ipari beruházásokból mindössze 10,6 százalékkal részesedett, a termelésben és az exportban anyagi fel­tételeihez képest többet produkál. Az ipari termékek értékesítéséből például 15,6 százalékkal, az exportból 14,5 százalékkal, s ezen belül a konvertibilis elszámo­lású exportból 16.8 százalékkal részesedik. Az ágazatban az utóbbi időszakban sokat tettek azért, hogy minél nagyobb arányban hazai alapanyag­gal lássák el a gyárakat, üzemeket. Az ipar számára kedvezőbb juhfajták honosításával például a magyar juhtenyésztés adja a gyapjúszükséglet 60 százalékát. Az utóbbi két évtizedben óriási volt a kísértés a háncs- rostipar (len és kender) megszüntetésére, csak azért, mert mások is ezt tették. Szerencsére, voltak akik — nem engedve a csábításnak — leépítés helyett hozzá­fogtak a korszerű len- és kendertermesztési rendsze­rek kialakításához. Bebizonyosodott, hogy nekik volt igazuk. A könnyűipar elparentálásához az is hozzájárult, hogy az ágazat a többi iparágnál 5—6 évvel korábban tért át a világpiaci árbázisra, s ez az elszámolási szisz­témában olykor előnytelen színben tüntette fel egy- egy termék gazdaságosságát. A felsorolt pozitív tények sem jelentik azt, hogy az ágazat tökéletes, vagy annak hiszi magát. Hiányosan, foghíjasán zajlott le -például a rekonstrukció: sok he­lyütt nem jutott a befejező szakaszok, például a kiké­szítés korszerűsítésére. Miután pedig a rekonstrukciók nem oldották meg minden vállalatnál valamennyi gyár­tási fázis összehangolt fejlesztését, új — keresztmet­szeti — feszültségek keletkeztek. Az is a tényékhez (és az ágazat nehézségeihez) tartozik, hogy az 1970—80 közötti rekonstrukció pénzügyileg megterhelte a köny- nyűipari vállalatok egy részét, s több gazdálkodó hosz- szú távra eladósodott. Ehhez az évtized végi szabályo­zó-változások is hozzájárultak. Az ágazat számára, ha lehet, az ipar átlagánál is nagyobb gondot okoz a létszámhelyzet és a fluktuáció. Évente 100 ezer főt alkot a ki- és belépők tábora, s ez azt jelenti, hogy elvileg négyévenként kicserélődik a könnyűipar gárdája. Ez persze — tekintettel a nagy létszámú törzsgárdatagságra — nem így van. Az min­denesetre gond, hogy szüntelenül új és új emberekkel kell elsajátítani a könnyűipari szakmák fortélyait, fo­gásait. Mindenesetre, az idők során bebizonyosodott, hogy az ágazat nem szolgált rá a szent tehén titulusra. Ter­mészetesen vannak nehézségei, gondjai, hiányosságai és hibái is — hasonlóképpen a többi iparághoz. M. P. Hétmillió forintnyi bútor Folyik a szekszárdi új iskola berendezése Közeleg a tanév és a szek­szárdi új — ismertebb nevén, „a ba'ktai 28 tantermes” — ál­talános iskola ünnepélyes át­adása. Ennek tudható be, hogy mindenki, aki részt vállalt - e nagy beruházás ki­vitelezésében, a helyszínen dolgozik, a munkák befejező részét végzi. Az udvaron a tereprendezés, betonozás, má­sutt a parkosítás, a kőburko­lat lerakása. Az iskola falain belül pedig egyszerre dolgoz­nak még az építők, s folyik a bútorok elhelyezése is. illőbb megyebéli intézmény — a szekszárdi S'ZMT- és a KÖJÁL-székház, valamint a két paksi általános iskola — után a szekszárdi új iskola berendezésére is a Tolna me­gyei Népbolt Vállalatot kér­ték fel. E vállalat műszaki áruházának irányításával és részvételével a vállalat töibb szekszárdi boltjából ide irá­nyított dolgozók augusztus első napjaitól kezdve szállít­ják a berendezéséket és he­lyezik el azokat a tantermek­ben. A berendezés értéke hét­millió forintot tesz ki. Mindennap közel húsz nép­boltos dolgozó végzi az asz­talok, a különböző székék, szekrények és más bútorok kicsomagolását, a tantermek, szaktantermek és a négy poli­technikai műhely, a torna- csarnok, továbbá más helyi­ségek berendezését. Az i’Skola berendezéséit augusztus 20-a előtt tervezik befejezni. szíj — gk f Triesz .László, a szekszárdi Mikes utcai villamossági és Bo­ros Gusztáv, a vasbolt dolgozója éppen kicsomagolja a bútort Az iskolaudvaron a kőlapokat rakják le Az iskola aulájában sorakoznak la szekrények és (a székek Uj élelmiszeripari üzemek, rekonstrukciók hatmillíőrd forintért Megfelelő ütemben halad­nak az idei élelmiszeripari beruházások. Az összességé­ben több mint 6 milliárd fo­rintos programban az új üzemek megindítása, a gép­cserék, a rekonstrukciók nyomán bővül, a termelés, gazdagodik a választék é;s -tovább korszerűsödnek a gyártmányok. Mindez hoz­zájárul a jó színvonalú, ki­egyensúlyozott hazai élelmi­szerellátáshoz, és egyúttal megteremti az alapot az ex­porttervek teljesítéséhez. Számottevőek a húsipar beruházásai. Közülük ki­emelten fontos a félmilliiárd forintos tatabányai vágóhíd- bővítés, amellyel évi 170 ezerrel több sertés és 19 ezerrel nagyobb mennyiségű szarvasmarha feldolgozására nyílt tehetőség. A júniusban átadott üzemrésszel nem­csak a .megye húsellátása ja­vul, hanem .a fővárosé is. A budapesti vágóhíd ugyanis a fokozott környezetvédelem és a városi közlekedésben a szállítási nehézségek növe­kedése miatt kevesebb álla­tot fogad, a. kieső mennyi­séget az ipar Tatabányáról pótolja. Folyamatban van. a Szegedi Szalámigyár és Hús­kombinát Il-es telepének rekonstrukciója, a tervek szerint 1985-ben fejeződik be a munka, s ezzel a szalá­mi gyártásihoz tovább .korsze­rűsödhet az alapanyag-fel­dolgozás.. Elsősorban az export nö­velését szolgálja a Zala me­gyei Húsipari Vállalatnál 60 millió forintos költséggel épülő új iasontozó-íbontó üzem, amelyben, lehetővé vá­lik a jelenleginél nagyobb feldoligozottságú, értékesebb húskészítmények előállítá­sa. A Gyulai Húskombinát a szalonna iránt megélénkült külföldi ‘keresletet igyekszik kihasználni új szalonnafa­gyasztó alagút építésével, a miskolci húsüzem pedig a közel-keleti' kivitel fokozásá­ra a dobozolt marhahúskoni- zer.v vonalát bővíti. A közelmúltban kezdte meg termelését az egyimilli- árd forint ráfordítással meg­valósult Szekszárdi Tejfel- dolgozó és Citopángyár. A citopánüzem elláthatja ezzel a fontos alapanyaggal a sü­tőipart, amely ezáltal jobb minőségű 'kenyeret adhat a kereskedelemnek. Befejező­dött a Zala megyei Tejipari Vállalat sajtüzemének re­konstrukciója,, az automati­zált gépsorokon, emberi kéz érintése nélkül, gyárthatják az ementáli sajtot, s a belső szállításnál kiküszöbölték a nehéz fizikai munkát Szerelés alatt áll a Buda­pesti' Tejipari Vállalatnál a külföldről vásárolt pohara- zó-töltőgépsor. A megközelí­tően 70 millió forintos beru­házással nem csupán ,a fővá­ros poharas tej- .és joghurt- ellá'tása javulhat, hanem más városoké is. A szűkös 'kapacitás miatt ugyanis ed­dig iMisfcaloról, Székesfehér­várról és más helyekről szállították naponta e készít­mények egy részét Budapest­re, most ezek az üzemek te- ihermentesfülnek ■ ,e feladat alól, nagyobb mennyiség jut saját körzetükbe. Folytatódik a sütőipari ‘re­konstrukció. Ennek kereté­ben jó ütemben, épül a 366 millió forintbóili megvalósuló Hungária körúti kenyérgyár, a tervek szeri,nlt jövőre ad­hatják át a korszerű, új üze­met- A Százados úti kenyér­gyárban előre láthatólag még az idén elkészül az új liszt- siló, amelyben az eddigiek­nél kedvezőbb körülmények között .pihentetik” felhasz­nálás előtt a lisztet, ez pe­dig kedvező a kenyér minő­ségére. A tervek szerint még az idén elkésaül, a komlói, napi' 25 tonna kapacitású új kenyérgyár is, ami megold­hatja a bányászváros ellátási gondjait. A nagyobb beruházások gyorsabb megvalósítását se­gíti, hogy a korábbi évek­nél könnyebben, találnak partnert az építéshez a vál­lalatok. iMás a helyzet a re­konstrukciók; gépcserék so­rán szükséges viszonylag ki­sebb építkezés,éknél, átalakí­tásoknál. Ennek kivitelezése kevésbé kifizetődő az építő­ipari vállalatoknak., Éppen ezért az üzemek mind gyak­rabban mag.uk segítenek ,a gondokon, kivitelező híján saját dolgozóikból, gazdasági munkaközösségeket hívnak életre a feladatok elvégzésé­re.

Next

/
Thumbnails
Contents