Tolna Megyei Népújság, 1983. július (33. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-30 / 179. szám

1983. július 30. Képújság 11 Nemzetközi néptáncünnep Kilencedik alkatommal rendezték meg Szegeden a nemzetközi szakszervezett néptáncfesztivált. Az évekkel ezelőtt igen tekintélyes szak­mai fór-umnák is számító se­regszemle profilja mára kissé megváltozott; most az euró­pai, elsősorban a szocialista országok képviselőinek bará­ti találkozóhelye Szeged, s a fesztivál alkalom a különbö­ző népi kultúrák, az amatőr néptáncimozgalimak eredmé­nyeinek, értékeinek jobb megismerésére. Az idén három estén tizen­két ének- és táncegyüttes (bolgár, csehszlovák, francia, jugoszláv, lengyel, román, szovjet és török vendégek, valamint a HVDSZ Bihari Já­nos táncegyüttese, a dunaúj­városi Kohász együttes és a Vasas tánctoar) félórás folk­lór-összeállításokat mutatott be az újszegedi színpadon — a közönség díjáért. A szabadtéri játékok jubi­leuma alkalmából az idén az első dómszinpadi gálaműsort, a Hegyen-völgyön lakodalom című táncjátékot újították fel, melynek rendező-koreo­gráfusa Novák Ferenc. Az európai táncszínpadokon egyedülállónak tekinthető előadásiban a fesztivál vala­mennyi együttese, közel 800 táncos működött közre szom­baton és vasárnap. (sulyok) Szeged — nyár — néptánc Katarína ós Katalin Szerbek, magyarok művésznője ' ' ' ■ ■' ■— ■ ■ Belgrád elfoglalása 1806-bían (1865—69.) iHarmiincihárom vászonról, pairázs lámáik a nézőre Kata- rina Ivanovic múlt századi festőlművés'z szenvedélyes színei a székesfehérvári Ist­ván király Múzeum emlékki­állításán.. A múlt év szep­tember 24-én. volt száz esz>- tendeje, hogy elhalálozott ebben a városban, ahol. élete java részét eltoltötte. Anyja családja is idevalósi volt, apja veszprémi, mind­ketten szerb kereskedőcsa- lád származékai. Katarína 1811. április 27-én Veszprém­iben született, hatodik gyer­mekként, de háromnapos ko­rában már Fehérváron ke­resztelték, s rövidesen átköl­tözött az egész család. Gyer­mekségéről, kora ifjúságáról alig tudnak valamit életmű­ve kutatói, Vujicsics D. Szto- íján és Ni kóla Kusovac, ki egyben a kiállítás rendezője is. Annyi vehető biztosra, hogy Ivanovicék nem valami náigy bőségben éltek. A 30-as évek elején előbb az apja, majd egy év múlva az anyja lis elhunyt. Kafarina ettől kezdve egyedül .irányította sorsát. Vajon, hogyan, ébredtek föl művészi ambíciói? Feltéte­lezhető, hogy 1834 és 35 kö­zött Pesten. Pesiky Józsefnél itanult, aki a maga korában hírnevét templomfestéss.el, il­letve Kölcsey Ferenc és Jó­zsef nádor arcképeinek elké­szítésével szerezte. Kibontakozása Becsben, kö­vetkezett be, ahol 1835-től 40-iig tartózkodott, s láto­gatta a képzőiművészéti. aka­démiát, hihetőleg afféle ven­dégnövendékként, hiszen nő­ket még akikor nem vettek föl hallgatónak. Bizonyos stí­lusjegyek alapján, következ­tetnék a művészettörténé­szek, hogy egyebek között iFüh.riioh, W a Mimül tér és lAimerliing ismert bidermeier mesterek hatottak munkás­ságára. Még nagyobb hatás­sal lehetett azonban gondol* kodásmódjára és egész ma­gatartására bekapcsolódása egy bécsi szerb értelmiségi és művésztársaságiba, amely­nek Sima Miiulti novic Sara.j- ildja költő volt a vezéregyéni­sége. Kezdetben szűkös kö­rülményék iközött élt Katari­na, helyzete csak akkor vál­tozott, midőn Csáky grófnő támogatni kezdte. A császárváros után két esztendőre Münchenibe költözött, itt találkozott a romantikus festészet zászló­bontásával. Megfordult Pá­rizsiban, HoliLandiábanv Itáliá­ban is. Rövid időre hazatér, imajtí Belgrádiba viszi útja. Egy évét tölt a szerb fejede­lemség fővárosában, aztán néhány hónapot Zágrábban., ahonnan visszajön Székesfe­hérvárra, immár végleg. Legsikeresebben művelt műfaja a portré és a csend­élet volt. A legkorábbi önarc­képét 23—24 évesen festette. Két esztendővel később auto- .portréja érlelt, kidolgozott alkotás. Nyílt hóm 1 okú, telt idomú, értelmes, büszke nő tekint ránk. Sötét szeme ra­gyogása, l.okniikba csavart, hu.ncutkába gyűrűzött fekete haja, dúsan redőzött ruhájá­nak fényes., fehér atlaszsely­me szinte illuzionista módon, érzékletes. A piktora törté­netében. azt a pillanatot szemle Ihletjük rajta, mikor a klasszicizmusból kiválik a biedermeier, az ünnepélyes formák élettel, érzelemmel telnek meg. Méltán aratott sikert ez a kép a bécsi kép­zőművészeti akadémia 1837- es tárlatán. Portréi közül említsük meg még V. Ferdinánd császár- és királyét. Aranysújtásos dísziegyenruha, gőgös kéztar­tás a cifrázott kardon, Hiabs- burg-módra kiugró orr, ener- váltan léfittyenő ajak. És a tekintet: félelmetesen süt a hideg kékségből az uralkodó köztudott gyengeelméjűsége. Később, Belgrádi tartózko­dása idején tudta megújíta­ni arcképfestészetét. Nyilván származásánál fogva is kü­lönös érzéke volt a balkáni, karakter megragadására (Stevan Knicanin herceg, Pavle Stanisic gyermekei, Belgrádi nő, Kalina Hadzsi Rosu, Persida Karagyörgye- vics fejedelemnő.) Furcsa mód azonban ezek az arcok az előbbieknél kevésbé egye­nlítettek. A művész figyelmét miimtha a külső pompa elte­relte volna a portré lényegi céljáról. Tobzódik a skarlá­tok, bíborok, bársonyok, bro­kátok, fémszálas hímzések, ékszerek, drágakövek, fém­veretek, intarziák tökéle­tesen anyag szerű és térhatá­sú visszaadásában. Másik, mennyiségileg jóval csekélyebb, de talán legszebb műfaji vonulata festészeté­MŰVÉSZET ^ H # » nek a csendélet. Egy kosár szőlővel' kezdődött 1840 kö­rül. De micsoda fürtök és szemek, miinő harmóniában! Hanwasikéikek, áttetsző sár­gászöldek, szinte tündokUk bennük a napfény, és üve­ges lilák skálája majdnem a feketéig . .. Érezhette Kaba­rina Ivanovic, hogy ez na­gyon sikerült, mert még tíz— húsz év múlva is visszatért ehh ez a témához. Van aztán egy egészen kü­lönös, a maga nemében egye­dülálló festménye 1848 49- iből: a Fiú sólyommal, Firos- ifehér-zöld szalaggal kalap­ján, szomorú, ártatlan tekin­tetű pásztorgiyerek, amint egy leterített ragadozómadár szárnyára tapos, A magyar forradalomnak és szabadság- harcnak állított emléket ez­zel a fehérvári szerb festőnő. Élete végén. Kata rína Iva- novüc fehérvári, magányossá­ga, s a budapesti, bécsi kiál­lításokon ért sérelmek miatt egyre inkább Szerbia felé fordult, hagyatéka nagy ré­szét a Belgrádi Nemzeti Mú­zeumnak ajándékozta. Népe szellemi életének vezetői be­csülték, s 1876-ban a Szerb Tudós Társaság tiszteletbeli tagjává Választották. ■A kiállításon látható né­hány levelének facsimiléje, ezek szerint tökéletesen tu­dott magyarul. Hamvait il967-lb’en a fehérvári rác te­metőiből a jugoszláv főváros­ba vitték. Itt van. azonban eredeti sírikövének fotója, rajta a felirat: Ivanovlts Ka­talin. Nincs rá bizonyság, de nagyon valószínű, hogy a művésznő, akii Oly apróléko­san végrendelkezett, maga kívánta így. Nem kétséges, hogy az a helyes, ha a ju­goszláv és a magyar művé­szettörténet egyaránt őrzi emlékét különös szépségű életművének. A. SZABÓ JÁNOS Mai magyar grafika és rajzművészet A napokban nyílt meg a Magyar Nemzeti Galériában a mai magyar grafika és rajzművészet, minden eddigi­nél nagyobbszabású sereg­szemléje. Egész teremsort ölel fel a több mint 300 művet be­mutató kiállítás, amely a mű­vészeti ág teljes panorámáját nvújtja. Érdekes és tanulsá­gos mód nyílik az összeve­tésre a Műcsarnokban lévő kortárs külföldi képzőművé­szeti kiállítással. Alkotóink most nincsenek lépéshátrány­ban. Minden mai törekvés képviselőre, sőt iskolára talál nálunk is. Mennyiségileg leg­több a pop-art sokfelé ágazó törekvése, de igen nagy a geometrikus absztrakcióhoz tartozó lapok és a szürrealis­ta művek aránya is. A régi értelemben vett realizmus már alig-alig bukkan fel, a szenvtelen, a fényképezőgép Koszta Rozália: Kucsmás férfi El Kazovszkij: Állatlélektan (Torzított önéletrajzok) | lencséjével versenyre kelő fotórealizmus pedig főleg a különféle trükkös fotonega­Helényi Tibor: Tengelyes szimmetria tív-átfordításokban és a felü­lethatások tanulmányozásá­ban jelentkezik, gyakran szürrealista felhanggal. A ki- ál’ító művészek zöme a fia­tal nemzedék tagja, 30—40 évesek, akik technikailag igen felkészültek, és minden újításra érzékenyen reagál­nak. Feltűnő, hogy a művészek általában rossz közérzettel figyelik a világ eseményeit, alapállásuk; aggódás a jövő­ért. Mintha egy nagy béke­demonstráció tanúi lennénk, melynek képviselői a maguk sokszor igen áttételes módján az iróniától a brutális ta­gadásáig húzódó magatartás­sal tiltakoznak a bonyolult jelen ellentmondásai és a jövő fenyegetettsége ellen. Vidámságukat, játékosságu­kat szinte maguk előtt is rej­tegetve, de titkon kifejezik, gyakran nehezen megközelít­hető magánmitológiákkal. Iróniával fogadják és meg­kérdőjelezik a múlt értékeit is, lázasan új formák és új tartalmak után kutatnak. Jel­lemző hazai sajátosság, hogy az egyes törekvések nam tisztán jelennek meg, mint a ny igati nagymestereknél, ha­nem egymásba olvadnak és egyéni karaktert nyernek, mint például a fiatal El Ka- zovszkijnál, akinél az avant- gard-vonások a pop-arttal és a naiv művészet egyes vo­násaival keverednek elgon­dolkoztató, szellemes, játé­kos műveket eredményezve. Néhány kiemelkedő szép lappal jelentkezik az időseb­bek közül Deim Pál, Gacs János, Kaján Tibor, Kondor Lajos, Molnár Gabriella, a fiatalok közül Banga Ferenc, Orosz István: Egy jeles vad-kert Bállá Margit, Dienes Gábor, Lacza Márta, Kéri Imre, He- lényi Tibor, Kemény György, Pincehelyi Sándor, Schmal Károly, Bálványos Huba, Szabó Tamás, Pócs Péter. A grafika évtizedek óta a magyar képzőművészet erős­sége. Ezt a rangját ma is ■ tartja. BRESTYANSZKY ILONA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents