Tolna Megyei Népújság, 1983. július (33. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-10 / 162. szám

e népújság 1983. július 10. Megkezdődött a verseny a Gemenci Nagydíjért llj pályacsúccsal hegyibajnok Sajó Péter Fent a hegyen munkában a versenybíróság Szombaton délelőtt a sze­renként! döntőkkel befejező­dött Debrecenben a 19. alka­lommal megrendezett fiú és lány tornász Ifjúsági Barát­ság Verseny. Tíz ország spor­tolói vettek részt a háromna­pos viadalon, s csapatban és az egyéni versenyszámokban is a szovjet tornászok játszot­ták a főszerepet. A szovjet versenyzők minden számban aranyérmet nyertek. A ma­gyarok közül Borkai szerepelt a legjobban, három érmet szerzett. Eredmények: Fiúk: talaj: 1. Atamasz (szovjet) 19.75 pont és Guszev (szovjet) 19.75 pont, ... 5. Borkai Zsolt 18,75; -lólengés: 1. Agyejev (szovjet) 19,75 pont, ... 4. Borkai Zsolt 19,15, 5. Tóth (magyar) 19,05; gyűrű: 1. Gu­szev 19,70 pont, 2. Kroll (NDK) 19,40, Borkai Zsolt 19,40, Ivanov (bolgár) 19,40; ugrás: 1. Guszev és Kroll 19,45—19,45, 3. Borkai Zsolt 19,575, ... 5. Pruma (magyar) 19,225; korlát: 1. Szim Myong Szu (Koreai NDK) és Mogul- nyij 19,15—19,15 pont; nyúj­tó: 1. Mogulnyij 19,75 pont, ... 3^ Borkai Zsolt 19,675. Nők: korlát: 1. Omeljancsik (szovjet) és Burtescu (román) 19,60—19,60 pont, 3. Marinai (magyar) 19,50; lóugrás: 1. Scenyikova (szovjet) 19,725 pont, ... 5. Bartalfi (magyar) 19,225, 6. Földi (magyar) 19,20; gerenda: 1. Sztugyenyikina (szovjet) 19,75 pont, ... 5. Csisztu (magyar) 19,15; talaj: 1. Frolova és Omeljancsik 19,65—19,65 pont, ... 8. Bar­talfi (magyar) 18,30. * A motoros modellhajók za- gorai (Bulgária) világbajnok­ságán 14 magyar sportoló vetít reszt, s közülük krlencen szereztek pontot, azaz jutot­tak az egyes kategóriában az első hat közé. A legjobban Bartók István szerepelt, ezüstérmes lett. Két harma­dik helyezést is szereztek a magyarok, Schneider Károly és Abrahám Gábor jóvoltá­ból. A reggeli készülődés per­cei az új főhadiszálláson', az egészségügyi szakiskola kol­légiumában, aihol a külföl­diek tanyáznak. A csapat­vezetőik, edzők és verseny­zők mioso'lygás'alk, s nem tér­nek ki esélyilátolfeialtó kérdé­seink! elől a IX. Gemenci Nagyidíj nemzetközi ország­úti kerékpár verseny részt­vevői. Sőt, meglehetősen nyílt'am fogalmaznak. A jó helyezésen most a' csehszlo­vákok és a legyelek is do­bogós helyezést értenek. Franz Rudolf, a karl- marx-stadtiak mestere min­den faggatást megelőzendő kijelenti: — Szeretnénk csa­patban és egyéniben, is elhó­dítani a Gemenci Nagydíjat. Erős gárdával érkeztünk. I.t(t van Wolf Herolld — világ- bajnoki negyedik a 4000 mé­teres versenyen —, és a szekszárdi közönség számá­ra is jói ismert NDK-5 kivá­lóság, Steim Jörg. Szokásos jó idő, szokásos tömeg és 10 órakor máris rajtol a>z első szakasz, a he­gyi egyenkénti indításos via­dal 111 taigú mezőnye, a há­romnapos küzdelem tulaj­doniképpen azon része, ame­lyet a közönség nem élvez­het igazán. De mégis kíván- csieini, információra éhesen, éberen figyelnek a nézők, hogy nyomon kövessék a fej­leményeket, s azokat elrak­tározva szurkolják végiig a hátralévő két szakaszt. Teljes a hazai élmezőny, így joggal reménykedik a publikuma, hogy a házigaz­dák üdvöskéi (Halász tastvé­Halász Zoltán: „Az a frá­nya biciklilánc...” rek, Sajó) vaisy a szegedi és a fővárosi klubokból valaki magtöri a csehszlovákok ta­valyi hegemóniáját. Elsőnek aiz NiDK-beli Ulmamn hajt le a depóról, öt a nagykanizsai Horváth követi, majd a cseh­szlovák Dusánon, a sor. Hogy a kezdés se legyen unalmas, a fentieket követaőn közvet­lenül Halász László készülő­dik. UHH-is üzenet a hegy­ről: „4:06.56 perc”. Bizony messze Van' a 3:57.21 -es re­kordjától, de jó ideig az eredményjelző táblán élen a neve. Miképpen a csepeli Zaikla István 4:09.66-os idő­eredménye its a második he­lyen. A harmadik helyen áll — megközelítőleg 20 perces küzdelem után — Urban Front (Dubnica). A 4Ívnek rajtoló Nagy (BKV Előre) számára viszont hamar be­fejeződik a hegyi etap: késik és ráadásul fejvédő nélkül érkezik — Nagy János, a v er s en ybír óság el n ökh el y e t - tese aizonnai kizárja. Per­cenként újiak jönnek, azon­ban a napos idő ellenére „befaisy” az állás. Közben elmegy még egy szekszárdi, Jávor és 4:19 körüli eredmé­nyére elismerően csettint Schneider Konrád vezető ed­ző, hiszen képességeit alapul véve dicséretes teljesítményt nyújtott fiatal versenyzője. lAztán megérkezik Stein Jörg — némi - életet visz a szürke egyhangúságba: 4:00.47-£is kitűnő idővel há­romnegyed ll-'kor átveszi a vezetést. Honfitársa viszont, a világbajnoki negyedik Hé­ráid nem szólhat bele ai do­bogós helyezésekbe. Nem sokká1: később különösebb sizenzáció nélkül érkezik a dubnicai Lames Stefán, aki lefarag három századmásod­percet Jörg remek eredmé­nyéből!!, s átveszi a vezetést. Vajon Halász Zoli képes lesz-e négy percen belül menni? — vetődik fél a nagy kérdés a iGaraiy téren. Ugyanis a csehszlovák fiú után ő rajtol. A rajtot köve­tően néhány másodperccel síri csend és álmálkodó te­kintetek. A legördülteS' utáni pi llám atban leesett a l ánc — aranyat érő másodpercek mennek veszendőbe. (Tavaly a ibáztömbkiörülii versenyen döntő pillianiaitlblan Sajóval történt hasonló eset.) Gépkocsiba szálltunk, kö­vetjük a kitűnő versenyzőt, akinek ezek után a két biJü­méteres távon kívül önmagá­val is meg kell küzdenie. Fogcsikorgatva hajt a leg­nehezebb szakaszon i.s a cél előtt. Még így, a balszeren­cse mellett is — ami 8—10 mp-.es időhétrányt jelentett — 4:03.52-es eredményt re­gisztrál a versenybíróság órája, s ezzel Halász Zoltán feltornássza magát a. harma­dik helyre. — Ha nincs ez a hiba., .ak­kor ilyen tempóval kitűnő új pályacsúcs születik — jegyzi meg Borbély Tibor, a versenybíróság elnöke. — Csák magamat okolha­tom, kapkodtam* a fejövetek­nél, s így fordulhatott elő ez a rendkívüM eset — mondja keseregve a szenvedő alany. Meditálíásra nincs idő, mert hiamairosian indul. ,a. szekszár­diak hegyi specdialiistájiai, Sa­jó, aki tavaly is ezüstérmes lett ezen. a szakaszon, s most is jó formában van. Messziről figyeljük, amint kiemelkedve a nyeregből, minden izomcsoportját meg­mozgatva, aiziaz testét, lelkét béleadvia, szédületes tempó­ban jön fölfelé. Csúcsidőt tippelünk. Érzéseink ezúttal niam hagynak cserben: Sajó Péter 3:55.96-os új pálya­csúccsal elhódítja az elsősé­get a korábban emllfíetit cseh­szlovák kerékpárostól. Ezzel együtt klubtársa, Halász László korábbi csúcsét átad­ja a múltnak. Sajó Péter néhány méter­rel á. cél előtt .Boldog arcok a rajtnál és célnál egyaránt, é& egy oxi­génhiánnyal küszködő ver­senyzőit- vesz .körül ai szurko­lóik népes csoportja, aki nem más, mint a nap hőse: Sajó Péter. Még nem tud önfeled­ten ünnepelni, fejében min­őién bizonnyal, még ott motoszkál: hátiba a verseny nagy öregje, az ötszörös he- gyiibaj.no k Takács András (BKV Előre) Jkáfőz” valamit. A rutinos „róka” — mint utólag kiderült — már nem ai régi, ezt gyengébb teljesít­ménye is mutatta.. Antaliéban elmondható, hogy a mezőny nagy része — kivéve a kllaisiszisokat.— adós maradt a jó teljesítménnyel, ami résziben a nagy meleg, n,o meg a hegyi viadal sajá­tosságainak számlájára íran­dó. A verseny állása az első szakasz után: Egyéniben: 1. Sajó Péten (Szekszárdi 3:55.96 (adójóváírással 3:45.96), 2. Stefán. Lantos (Dubnica.) 4:00.44 (3:55.44), 3. Stein Jöirg (Klári-Mar x-Stadt) 4:00.47 (3:57.47), 4. Halász Zoltán (Szekszárdi 4:03.52, 5. Takács András (BKV Előre) 4:04.37, 6. Pefcr Draihos (Hra- dec Knalove) 4:04.78. Csapat­ban: 1. Szekszárdi Spartacus 12:07, 2. K.ar 1- Mfairx -S fe dt 12:20, 3. Hradec Knalove 12:33, 4. Dubnica 12:34, 5. Pécsi MSC 12:41, 6. Csepel I. 12:44. — bégyé — A gyógyulóban lévő Reibling Péter (jobbról) most csak néző volt. ''Mellette klubtársai, Auth és Jávor. A feljutás egyben gond is Képes lesz-e többre az Alsónána? Már a körzeti bajnokság fi­nisében, amikor egyre való­színűbbé vált, hogy az alsó- nánai gárda megnyeri a baj­nokságot, felröppent a hír, miszerint az újdonsült baj­nok csak fúzió esetén tudja vállalni a magasabb osztályt. Említették a megyebajnok­ságnak is búcsút mondó báta- széki együttes nevét és szó­ba került a Szekszárdi Állami Gazdaság sortköre is. Sztankovics Sándor sport­köri elnök elmondta, hogy a csapattal kapcsolatos híreket nyugodtan tekintsük a szo­kásos álhírnek. Egy pillanat­ra sem vetődött fel a vissza­lépés gondolata, csupán egy esetleges fúzióról volt szó, de nem sikerült megegyezni a bátaszékiekkel. A szurkolók közül sokan a véletlen művének tulajdonít­ják az alsónánai gárda fegy­vertényét, s amolyan Fadd- hoz hasonló „pofozógép” sze­repkört szánnak nekik egy osztállyal feljebb. Igaz, az alig ezer lelket számláló tele­pülés minden bizonnyal ne­hezen birkózik meg a maga­sabb követelményekkel. Két évvel ezelőtt még a járási bajnokságban is gondok vol­tak, nehezen tudták megte­remteni a szakosztály műkö­désének feltételeit. Ekkor azonban a nemes cél, a köz­ség sportéletének fellendítése érdekében elismerésre méltó társadalmi összefogásról tet­tek tanúbizonyságot. Hozzá­láttak egy volt istálló öltö­zővé való átépítéséhez, amit példás gyorsasággal, rendkí­vül hamar megvalósítottak. Aki megtekinti a hideg-me­legvizes zuhanyozókból, tágas helyiségekből álló épületet, az legfeljebb a külsejéből gondolhat arra, hogy itt vala­ha állatokat tartottak. Ko­rábban Űjberekben játszották mérkőzéseiket, de hamar pá­lyát „varázsoltak” Alsónáná- ra is. Sőt, a megyebajnokság rajtjára már elkészül a köz­vetlenül emögött található, befejezés előtt álló új pálya. Mérföldes lépések voltak a fentiek a sportkör életében. A tárgyi feltételek javulásá­val párhuzamosan a helybe­liekből, valamint a szomszé­dos várdombiakból verbuvá­lódó csapatuk egyik üde szín­foltja lett a bajnokságnak. Tavaly a végelszámolásnál már a dobogóra is felkapasz­kodtak. A sikeren felbuzdulva, az idei bajnokságra a szakosz­tályvezetés már merészebb tervekkel rukkolt elő: az 1— 3. hely valamelyikének meg­szerzését tűzték ki célul. Per­sze néhányan ezalatt titok­ban a körzeti bajnokság el- hódítására, a feljutásra gon­doltak. A nagy többség azon­ban mértéktartó maradt. So­káig úgy tűnt, hogy az együt­tes „csupán” dobogós helyet szerez, aztán elérkezett a baj­nokság végkimenetele szem­pontjából egy nagyon fontos találkozó. A bajnokaspiráns tolnai legénységet fogadták közel ezer néző előtt. Az 1-0- ás győzelem megcsillantotta a reményt, megnőtt az alsó- nánaiak étvágya. Átvették a vezetést a tabellán és a hát­ralévő fordulókban is olajo- zcttan működött a gépezet. Végül, nagy örömet szerezve a helybeli focirajongóknak, elsőként értek célba. A feljutás egyben nagy gondot is jelent. Az hamar rendeződött, hogy a patrónus szervek (községi tanács, vár­dombi tsz, bátaszéki áfész) jobban belenyúlnak a pénz­tárcájukba és nem lesznek eleve hátrányos helyzetben a többiekkel szemben. Azonban az már töprengésre ad okot, hogy a jelenlegi játékosállo­mánnyal, semminemű megye­bajnoki tapasztalattal, mire lesz képes a gárda. A csapat vezetőinek, valamint Ga- jogszky István edzőnek is csak halvány sejtései vannak: mire lehet elég a megyebaj­nokságban a jelenlegi tudás. önmagukban viszont na­gyon bíznak. A védelem és a középpályás sor mindvégig feladata magaslatán állt. Ez a gerinc most is adott, erre lehet építeni. A csatársorra sem lehet különösebb panasz, de ennél a csapatrésznél min­denképpen erősítésre gondol­nak. Két játékost szeretnének igazolni Bétáról: Pankovicsot a középpályára, Kisst pedig a csatársorba. A második he­lyen végzett ifjúsági együttes­ből is van esélye néhány fia­talnak arra, hogy a felnőtt keretnél számításba vegyék. A héten Alsónánán is meg­kezdődött a felkészülés. A he­ti három edzést szeretnék maximálisan kihasználni. Nem ígérnek semmit, csende­sen, szerényen készülődnek az igazi megméretésre, a me­gyebajnokság újonc csapatá­nak játékosai. Változnak az idők. ősztől már Paks, és Dombóvár csapataival is far­kasszemet kell nézniük az al- sónánaiaknak. Ha két évvel ezelőtt valaki ezt jósolja, min­den bizonnyal kinevetik. B. Gy. Elégedett szervezők Bár az edmontoni XII. Nyá­ri Universiade küzdelmei az atlétikai döntők legjobbjai előtt vannak, már elégedetten nyilatkozott a főiskolás, egye­temista sportolók világverse­nyét szervezők egyike. El­mondta, hogy több mint fél­millió belépőjegyet adtak el, és az 525 ezer jegyért három és fél millió kanadai dollár ütötte markukat. Az eredeti tervek szerint a 230-féle versenyre, ese­ményre egymillió jegyet nyo­mattak, melyek ára 4-től 40. dollárig terjedt. A legköltsé­gesebb belépők — amint az már nagy világversenyeken megszokott — a megnyitó és záróünepségre érvényesek. Az bizonyos, hogy az Universiade már nagyobb sikert jelentett, mint az 1978-as brit Nemzet- közösségi Játékok sorozata, hiszen öt éve összesen adtak el 519 ezer jegyet, amin már most túl vannak.

Next

/
Thumbnails
Contents