Tolna Megyei Népújság, 1983. július (33. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-10 / 162. szám
2 I^PÜJSÁG 1983. július 10. Ezt hozta a hét a külpolitikában Hétfő: Szovjet—nyugatnémet csúcstalálkozó Moszkvában. — Többszöri halasztás után befejeződik a világkereskedelmi kérdésekkel foglalkozó UNCTAD-ülésszak Belg- rádban. — A francia külügyminiszter Szíriában. Kedd: Ellentmondó jelentések a palesztin belviszály- ról. — Heves harcok Csádban, a Habré-kormány Francia- országtól és Zairétől, Gukkuni Veddei ellenkormánya Líbiától kér segítséget. Szerda: Jaruzelski köszöntése 60. születésnapján. — Shultz amerikai külügyminiszter eredménytelenül tárgyal Damaszkuszban. — A görög miniszterelnök madridi útja Csütörtök: Amerikai kongresszusi küldöttség Moszkvában. — Mitterrand és Marchais találkozója. — A bécsi haderőcsökkentési értekezlet ülése. — Merényletkísérlet a libanoni kormányfő ellen. Péntek: Plenáris ülés a madridi Európa-találkozón. — A közös piaci tízek külügy- és pénzügyminisztereinek rendkívüli tanácskozása. — Feszültség Párizs és Teherán között a gépeltérítés ügyében. Szombat: Nyugtalanság és összecsapások Cisz-Jordániában. — Stone, amerikai különmegbízott a közép-amerikai térségben tárgyal. A hét 3 kérdése 1. Mi a jelentősége a szovjet—nyugatnémet csúcstalálkozónak? *1 Az enyhülés időszakának csúcstalálkozóit rendszerint a széles körű együttműködés tervei, fontos szerződések jelezték. Egy feszültebb szakasz szerényebb elvárásokra késztet: már az is eredmény, ha nem szakad meg a párbeszéd, a tárgyalások folytatódnak. A .moszkvai szovjet—nyugatnémet csúcstalálkozótól aligha remélhetett bárki látványos eredményeket, hiszen Helmut Kohl kormánya határozottan elkötelezte magát az Egyesült Államok rakétatelepítési tervei mellett, s ezzel eleve korlátozta saját mozgásterét. (Sőt, a tervek szerint éppen az NSZK területén helyeznék el az összes Per- shing—2 típusú rakétát, számszerűen 108-at, s a 464 robotrepülőgép jó egynegyedét.) Nyikoíaj Tyihoncv szovjet miniszterelnök is fogadta a Moszkvában hivatalos látogatáson járt Helmut Kohlt, az NSZK kancellárját és Hans-Dietrich Genscher .külügyminisztert. A moszkvai eszmecsere természetesen nem hozott alapvető változásokat az egymástól eltérő, az egymással ütköző álláspontokban. Mégis hasznosnak bizonyult, hiszen módot nyújtott az első kézből származó, hiteles tájékozódásra. Az NSZK kancellárja előtt maga Jurij Andropov hangsúlyozta: hamis az a Nyugaton széltében-hosszában elterjedt nézet, miszerint a telepítés megkezdése „komoly tárgyalásokra”, értsd: komoly engedményekre szorítja majd a Szovjetuniót. Ezzel az érveléssel a NATO-körök tulajdonképpen új erőpolitika jogosultságát igazolnák, hogy az egyoldalú fölény erőszakolása hozna megoldást. Az SZKP főtitkára, a szovjet államfő joggal mutatott rá, hogy a telepítés kihívása az atlanti szövetség részéről nem önmaga gyengítésére, hanem az egyensúlyi állapot fenntartására ösztönzi majd a Szovjetuniót s ezért logikusan megtesz minden szükséges ellenintézkedést védelmének, biztonságának szavatolására. A sokat, emlegetett stratégiai egyensúlyt tehát nem lehet megbontani, de ha a NATO részéről a fegyverkezési hajsza új fordulóját erőltetik, akkor ez az egyensúly a korábbiaknál magasabb szinten, magyarul: költségesebb és bonyolultabb módon, több terheléssel valósul meg. Miért ne lehetne mindezt elkerülni — ez volt a szovjet fél vissza-visszatérő kulcskérdése s Moszkvában ismét aláhúzták, jóllehet jócskán benne járunk a „rakéták évében”, van még idő és, lehetőség a megállapodásra. Ehhez egy dolog szükséges: becsületes, konstruktív megközelítés mindkét oldalról, a kölcsönös biztonsági érdekek figyelembevétele. Sajnos, ez az, ami hiányzik a NATO s mindenekelőtt a telepítési erőszakoló Egyesült Államok oldaláról. Washington valóságos „ördögi kört” alakított ki: a rakéták telepítését a genfi tárgyalások eredményességétől teszi függővé, de miután telepíteni akar, nem érdekelt a genfi sikerben ... A régi bölcsesség szerint utólag könnyű okosnak lenni. A .moszkvai csúcstalálkozón, ha szorít is az idő, mégis időben hangozhattak el a józanságra, realizmusra hívó szavak. A szovjet álláspont, s ezt képviselte a hét szocialista ország, köztük hazánk vezetőinek moszkvai nyilatkozata is, lehetségesnek tartja az ésszerű tárgyalásokat, s a kompromisszumos megegyezést. A válasz sora most az atlanti hatalmakon van. 2. Miért látszik közelinek a madridi találkozó sikeres befejezése? Holnap lép harmincharmadik hónapjába az a tanácskozás, amelyet a helsinki záródokumentumot aláírt 35 európai és észak-amerikai ország képviselői folytatnak Madridban. S akármilyen megkapó látvány is Juan Miro nagyméretű homlokzati festménye a spanyol főváros konferenciaközpontjának épületén, talán ideje lenne már, hogy a sikeres befejezés után, a jól ismert kép egy időre lekerüljön a képernyőkről, az újságok hasábjairól. A madridi konferencián kezdettől fogva két vélemény csatázott egymással. A szocialista országok arra az álláspontra helyezkedtek, hogy tovább kell vinni az európai biztonsági folyamatot s a következő láncszem egy olyan kontinentális konferencia lehetne, amely a katonai enyAz argentin fővárosban mintegy húszezefr fiatal tüntetett a törvényhozás épülete előtt a békéért lés a demokráciáért, a kormányzat megújításáért. hülés, a leszerelés, a bizalomerősítő indítványok kérdéseivel foglalkozik. A NATO-hatalmak valamiféle „elszámoltatást” akarnak végrehajtani, először az emberi jogok ürügyén próbálták támadni a szocialista országokat, utána a lengyel kibontakozást igyekeztek gátolni. Igaz, a nyugati táborban nem lehetett teljes összhangról beszélni: a legkevésbé az Egyesült Államok mutatkozott érdekeltnek a madridi találkozó sikeres befejezésében, néhány szövetségese viszont rugalmasabbnak tűnt. Már-már úgy tűnt, hogy a találkozó zátonyra futott, amikor nyolc semleges és el nem kötelezett állam 1981. decemberében előterjesztette RM—39 számú dokumentumát. (Ez volt a 39. javaslat a madridi találkozón, amelynek spanyol nyelvű rövidítése az RM.) Mindez hasznos tárgyalási alapul szolgált és csaknem másfél esztendős újabb vitaszakasz után, a nyolcak módosított fórmában újra asztalra tették az RM—39-et, most már a különböző ellenvéleményeket is figyelembe véve. A szocialista országok ugyan nem értettek egyet minden megfogalmazással, de a találkozó sikere érdekében elfogadták ezt a javaslatcsomagot — több NATO-ország azonban ismételten nehézségeket támasztott. Végül a házigazda Spanyolország lépett szorítóba s június közepén további finomításokkal próbált egy általánosan elfogadható záródokumentumot indítványozni. Ennek nyomán új tárgyalások kezdődtek s minden jel szerint közel járnak a megállapodáshoz. A nyolcak egyike, Jugoszlávia azt javasolta, hogy július 18—20. között, a külügyminiszterek részvételével, fejezzék be a tanácskozást. Remélhetőleg így történik majd. A fogalmazás óvatossága csupán azért indokolt, mert az európai tanácskozásokon érvényes konszenzus előírja valamennyi résztvevő egyetértését, tehát akár egy ország észrevételei is módosíthatják a tervezett dátumokat. (Korábbi példa: a tárgyalások egy alkalommal a máltai igény miatt csúsztak, hogy vegyenek figyelembe bizonyos földközi-tengeri vonatkozásokat.) Ha július második fele valóban meghozza az eredményes madridi zárást, ez kedvező fordulat lesz. Jelezheti a helsinki elvek érvényességét, a tárgyalások hasznát egy feszültebb helyzet körülményei között, amikor nemigen lehetünk elkényeztetve a jó hírektől. 3. Mit végzett Shultz Damaszkuszban? A Közel-Keleten igazán nem ritkák a váratlan menetrendváltozások. Ez történt a héten is, amikor az ázsiai körutat tevő Shultz amerikai külügyminiszter utasítást kapott a Fehér Háztól, hogy a tervbe vett hazautazás helyett látogasson a közel-keleti térségbe. A szokott városnevek (Ríjad, Bejrút, Jeruzsálem) mellett a legnagyobb érdeklődés a damaszkuszi megállót s az Asz- szad elnökkel folytatott ötórás tárgyalásokat kísérte. Közismert tény ugyanis, hogy a libanoni különalku után alaposan lehűltek a két ország kapcsolatai és sem Habib, sem Draper nem volt kívánatos tárgyalópartner a szíriai fővárosban. Áttörést azonban Shultz útja sem eredményezhetett, sőt az amerikai sajtó — a finomabb hivatalos megfogalmazások ellenében — az üres kézzel távozó külügyminiszterről ír. Legfeljebb az jelenthetett szépségflastro- .mot a kudarcra, hogy egy alacsonyabb szintű tárgyalócsoport megpróbálja majd folytatni a kétoldalú viták csomójának bogozását. Az eredménytelenség oka, hogy Washington eltekintett a „Nothing fór Nothing” (szó szerint: semmit semmiért, de értelemszerűen valamit valamiért) elvétől. Legfeljebb azt ajánlhatta Szíriának, hogy hagyja jóvá a hármas különszerződést, cserébe viszont feltétel nélküli csapatkivonást kívánt Damaszkusztól. Szíria ezt nem fogadhatta el, mert ha beleegyezik, egyenlőségjelet tesz az érvényes arabközi megállapodások alapján Libanonban tartózkodó szíriai, valamint a behatolt izraeli csapatok között; kedvezőtlenebb biztonsági helyzetbe hozza magát, hiszen egy esetleges általános kivonulás után is .maradna izraeli s különösképpen amerikai katonai jelenlét Libanonban; végül, de nem utolsósorban nem esik szó az Izrael által bekebelezett szíriai területről, a Golan-fennsíkról. RÉTI ERVIN Shultz amerikai külügyminiszter közel-keleti útjáról nyilatkozik Kairóban, Mubarak elnök társaságában. Vendégünk: Pierre Manroy Pierre Mauroy, a Francia Köztársaság miniszterelnöke 1928-ban született az észak- franciaországi Cartignies- ban. Apja tanító volt. Tizenhat éves korában csatlakozott az ifjú szocialistákhoz. 1950- ben megválasztották a mozgalom országos titkárának. 1950—1955 között történelmet és földrajzot tanított a párizsi elővárosokban. 1951-ben megalakította a Leó Lagran- ge Klubok Országos Szövetségét, mely az egyik legnépszerűbb népi ismeretterjesztő szerv Franciaországban. A Pedagógusok Szakszervezetének tagja lett, majd a Szakoktatók Szakszervezetének főtitkára volt 1955-től 1959-ig, 1963-ban az SFIO (a Francia Szocialista Párt) igazgatótanácsa és politikai bizottsága tagjának választották. 1965. és 1971. között a szocialista és demokratikus baloldalnak egyik fő szervezője. Tevékenysége nagy részét annak szentelte, hogy előkészítse az epinay-i kongresszust, amelynek során Francois Mitterrand-t választották a szocialista párt élére. 1973-ban Lilié képviselőjévé és polgármesterévé választották. 1974-ben Nord-Pas- de-Calais regionális tanácsának elnöke lett. 1974-ben a szocialisták országos értekezletének egyik fő kezdeményezője volt. 1977-ben a baloldali szövetségbe tömörült tanácstagok újból Lilié város polgármesterévé választották, majd 1983-ban ismét elnyerte ezt a tisztet. 1971—1979-ig a szocialista párt országos titkárságának koordinációs feladatait látta el. Pierre Mauroy-t a met-i kongresszuson a párt végrehajtó bizottsága tagjává választották. E tisztségét 1981. májusáig, miniszterelnöki kinevezéséig megőrizte. Folytatódnak Szíria és a PFSZ tárgyalásai Arafat Moszkvába látogat Hivatalos palesztin forrásból is megerősítették, hogy a jövő héten szovjet meghívásra Moszkvába látogat a Palesztinái Felszabadítási Szervezet végrehajtó bizottságának küldöttsége, élén Jasszer Arafattal, a vb elnökével. Első ízben nyílik mód arra, hogy Arafat közvetlen tájékoztatást adjon az El-Fatah szervezet két hónapja kezdődött válságáról. Ez, mint ismeretes, a PFSZ vb-elnöké- nek kiutasításában megnyilvánult feszültséget idézett elő Szíra és a palesztin ellenállási mozgalom viszonyában, miivel Jiaslszier Ar'atot szerint a szíriai—ipteíiesiztín nézeteltérések tisztázásán, a közte és a szíriai vezetés között támadt konfliktus rendezésén át vezet az út a belső válság megoldásához, a legutóbbi tuniszi konzultáció során arra kérte a PFSZ jelenleg Damaszkuszban tárgyaló békéltető bizottságát, hogy a szíriai—palesztin kapcsolatok normalizálására összpontosítsa erőfeszítéseit. A hattagú közvetítő bízottPANORÁMA BUDAPEST Szombaton a Keleti pályaudvar csarnokában rendezték meg a vasutasnap hagyományos eseményét, a tisztavató ünnepséget. A tisztjelölteket Szűcs Zoltán, a MÁV vezér- igazgatója köszöntötte, s avatta fel. Ezt követően tisztté avatta a MÁV tisztképző és továbbképző intézet forgalmi és kereskedelmi tagozatának 164 hallgatóját, s ez idén először a BKV elővárosi vasúti forgalmi és kereskedelmi tagozat 19 végzős ifjú szakemberét. • Dr. Lékai László bíboros, esztergomi érsek meghívására látogatást tett hazánkban Liudas Povilonisz kaunaszi püspök vezetésével a litván katolikus egyház delegációja. A litván főpapok eszmecserét folytattak a magyar katolikus egyház vezetőivel és megismerkedtek a katolikus egyház több intézményével. A küldöttséget fogadta Mildós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. A találkozón jelen volt dr. Lékai László. ság (vezetője Haled el-Fa- hum, a Palesztinái Nemzeti Tanács elnöke) szombaton találkozott Abdel Halim Had- dam szíriai külügyminiszterrel. A találkozóról nem közöltek részleteket, de időközben ismeretessé vált, hogy Arafat elvetette az El-Fatah-ellen- zék több követelését. Így nem járul hozzá három, mel- p lette kitartó parancsnok leváltásához; nem hajlandó kinevezni Abu Mussza ezredest a Libanonban levő palesztin fegyveres erők főparancsnokává; nem járul hozzá a leeutóbbi átszervezési intézkedések érvénytelenítéséhez és ahhoz, hogy a lázadók részvételével összehívja az El-Fatah központi bizottsá- gát. Damaszkuszi eredetű hírek szerint több befolyásos palesztin személyiség, így a parlament szerepét betöltő nemzeti tanács néhány tagja, javaslatot nyújtott be a PFSZ vezetőségéhez a palesztin állam és a száműzetésben működő palesztin kormány kikiáltására. WASHINGTON Reagan amerikai elnök kijelentette, hogyha beigazolódnak a Carter-papírok fel- használásával kapcsolatos vádak, a felelősöket meneszti kormányából. Az elnök az egymást követő kínos leleplezések hatására erőfeszítéseket tesz a lavina megelőzésére. DORTMUND Hétszáz békeharcos részvételével tiltakozó menet indult szombaton a nyugat-németországi Dortmundból a belga főváros felé. A résztvevők azt tervezik, hogy augusztus 6-án a NATO brüsszeli központja előtt tiltakoznak majd az új típusú amerikai közepes ható- távolságú rakéták tervezett nyugat-európai telepítése ellen. VARSÓ A szükségállapot megszüntetéséről szólp felhívással fordult az ország vezető testületéihez a Hazafias Nemzeti Üjjászületési Mozgalom (PRON) országos tanácsának végrehajtó bizottsága. Olyan intézkedéseket is indítványozott, amelyek lehetővé teszik a normális állampolgári életbe való visszatérést azok számára, akiket a szükségállapot előírásainak megsértése miatt elítéltek, vagy akik jelenleg még rejtőzködnek.
