Tolna Megyei Népújság, 1983. július (33. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-08 / 160. szám
Képújság 1983. július 8. A mezőgazdasági üzemben a ló ma sem nélkülözhető 'Gépesítés ide, .gépesítés oda, a mezőgazdasági üzemek m.a sem nélkülözhetik a loviakiait. Esőben, sárban, mieredek lejtőkön a lövőn tatba szekér, fogat még mindiig könnyebben felkaptál, miin.t a nehéz erőgép pótkocsival, vaigy munkagéppel. Az üzemek egy részében azonban nemcsak i-gavomásra használják az állatokait, hanem sporHovakat is tenyésztenek. Mint például Pakson, a Du- namsmti Egyesülés Téeszben, amely kisbéri felvár törzs- tenyészetéről híres. iMdilyen is a kisbéri félvér? Még a múlt század közepétől a kisbéri ménesben, a kancákat teli-vér ménekkel fedeztették, és így egy nagyon nemes, szép küllemű féliVértípustt kaptak, ami kiváló hátas-- és kocsdló, a színe pedig pej, sárga és szürke. — Miikor kapták meg a törziSitanyészeti oklevelet? — kérdeztük Bach Ferenctől, a téesz elnökétől. — Pontosan 1976. január 2-án, kisbéri magyar félvér tenyésztésére. Meglehet, hogy elfogult vagyok, de úgy vélem, hogy ez a fajta a ló a lovak között. Eredetileg katonaié volt. Igaz, Magyarországon a lőtenyészítés hosszú ideig a katonaság külön intézménye volt, s a mindenkori igényeknek megfelelően tenyésztették aiz igáslovat, a nóniuszt, ami ágyút húzott, és szekeret a trénfaen. Gyors mozgású, 'tetszetős küllemű hátas-lovakat is neveltek, s az ugrás-portba sportlovaikat. — Milyen lovaik kerültek az istállókba a szövetkezet a-Iiákulásákor ? — Nagyon vegyes volt az állomány. A sodrottól, azaz a hideg és meleg vérű ló keresztezéséből származó igás- lótól kezdve a kisbéri félvérig mindenféle lovunk volt Kezdetben a nagy teherbírású mumkalovakat megtartottlük, a könnyebb, .nagyobb verő lovakat kiselejteztük, vágóba kerültek. Az átszervezés idején 250—300 lovat tartottak általában egy-egy szövetkezetben. A kisbéri félvér. állományt mi a teész- ben megmaradt néhány szép kancából, illetve vásárolt állatokból alakítottuk ki. — Miért éppen emellett a fajta mellett döntöttek? — A ló a mezőgazdasági üzemben elvesztette kizárólag teherszállító szerepét, ma könnyebb terhet keld szállítaniuk, mint korábban-. Ennek a követelménynek a kisbéri félvér tökéletesen megfelel. Míg. a- téeszszerve- zés idején 30—40 mázsa terhet húzott gumikerekes speditőr kocsival egy pár - ló, addig ma csupán 10—15 mázsa takarmányt, abrakot kell vontatnliiuk. Jórészt az állat- tenyésztési telepeken végeznek kisegítő munkát, s a háztáji ágazatban, dolgoznak. — Mekkora a lóállomány? — Jelenleg 30 törziskancája van a szövetkezetnek, ebből 8 a SDortló. Fogathajtó versenyeken indulnak, illetve -a- iKodh-ötösbe, vagy ahogy másképp nevezik, a puszta- ötösbe vannak befogva, s Lovassport-rendezvényeken szerepelnek. — A s-portLovak megkülönböztetett bánásmódot igényelnek? — Természetesen. Nagyon gondosan foglalkozunk és bánunk velük, hisz állandóan jó kondícióban kell tartani őket, s a sportkövetel- mé'nyeknek megfelelően tré- ninigeztetnii. Naponta jár tá tják ezeket a lovakat, hlnitót, előfogatot húznak. Nem igényelnek- több takarmányt, mint az igáslovak, viszont lehetőség szerint kíméljük őket. A sportlovakikail. ketten fogil'álktoznák mindössze, ápolják, s gondozzák ő-ket. Etetik, itatják, tisztén tartják, kefélik, törlik a lovakat, mossák, zsírozzák a- patáikat. — Mennyi takarmányt kap egy-egy ló? — Naponta öt ki-ló l.ucer- n-aszénót és négy kiló zabot esznek, s ilyen melegben, mint ami most is van, 30— 40 liter vizet megis-znak. Sportűónak és igáslóna-k ugyanannyi a n-api adagja. A téeszben a -ser-tésitelepen és a juhtelepen. jelenleg 8 pár i-gásló van, etetésük, gondozásuk a fogatos feladata. — Valóban tiszta és kényes állat a- ló? — Nagyon is az. Ha például a vízben- csalk egy parányi szennyeződést talál, már nem issza meg. De ugyanez a helyzet a takarmánynál. Az olajos, penészes abrakot, szénát csak, túrja, de nem eszi meg. — A -takarmány,termesztésnél1 gondolniuk kell a lovaikra is? — Nem feltétlenül fontos, hogy abrakként zabot egyen, szereti a kukoricát is. De azért mégis a zab az igazi lóeledel. — Megéri-e lótenyésztéssel foglalkozni ? — A lótenyésztés sohasem volt kifejezetten gazdaságos, de ha ésszerűen foglalkoztatják az állatokat, nem veszteséges. Erről csak annyit, hogy mi még egyetlen évben sem fizettünk rá. — Mennyibe kerül ma egy jó lő? — Ezt egyedi elbírálás alapján állapítjuk meg, de hozzávetőleg 60—80 ezer forintért .adjuk el. A tenyésztésből adódó felesleget értékesítjük. A vevőket nem keli keresni, jönnek maguktól is. — Miért szereti a lovakat? — Kisgyermek koromtól kezdve minidig bántam- lóval. Az áll-atokát egyébként nagyon szeretem, legjobban persze a lovat, mert a ló valamennyi állat között a legintelligensebb. Ahány ló, annyi egyéniség, és az, alkalmazkodóképességük is másmás. — Melyik vol-t a legkedvesebb lova? — Én egészen 1980-ig1 hajtottam lovakat, négyes fogatot. Az egyik ilyen fogatban volt két kedves lovam: a Gsöpi és a Dej-ó. Okos, kezes, szeretetreméltó állatok voltak. i _ — A vitrinben sok trófeát őriz... — Ritka az a verseny, amelyen- ne nyertünk volna díjat. Az 1980-üs QMÉK-en két tényészika-n-cát állítottunk ki, az egyik arany, a másaik ezüstérmet hozott el. — Mennyibe kerül például egy négyes foga-t felszerelése? — A kopmlett négyes versenyfogat szerszámmal1, kocsival, lóval együtt 500, 600 ezer forintot i-s megér. D. VARGA' M. Cseh Péter, a paksi téesz csikósa lefekteti Öbaján nevű lovát. A felvétel június 12-én, az üszögpusztai lovasnapokon készült. Magas szintű technikai bemutató a Duna partján Ifjú Gárda tizoltó tisztségviselők Domberiban Mindenki a tűzoltóhajón - Turbógenerátor és egyebek Hatalmas robajjal dől gozott a turbógenerátor A szekszárdiak úttörőtáborának pajtásai a szerkocsikkal ismerkedtek A legnagyobb sikere a tűzoltóhajónak volt Az erő látványa mindig felemelő érzés. Ez tovább fokozódik, ha a technikai erő az ember és az élet védelmét szolgálja. A magyar tűzoltóság talán legfontosabb és legkomolyabb technikai mentő és védelmi berendezéseit tekintette meg szerdán délelőtt a damlbori hajóállomás melletti Duna-iparton megrendezett technikai bemutatón az Ifjú Gárda tűzoltó tisZtség- visélők VI. országos továbbképzésének száztíz résztvevője. Mint a-rról már hírt adtunk, az országban elsőként, ilyen formában a Mátai Antal KISZ-vezetőképző tábor adott helyet ennek a rendezvénynek. A Belügyminisztérium Tűzoltóság Országos Parancsnoksága és a KISZ KB Ifjú Gárda Országos Parancsnoksága rendezésében a Tolna megyei Tű zo 1 tó-parancsnok - ság segítségével feszes oktatásban, tábori körülmények között, hivatásos tűzöltötisz- tek közreműködésével tanulnak az ország minden megyéjéből és a fővárosból i-deirá- nyítótt fiatal tűzoltók. A heti 72 órás képzés kemény feladat elé állítja az ifjúgárdis- táka't, ám a kora esti órák kulturális programjai tartalmas pihenést hoznak. A tábornyitás napján — vasárnap — az ünnepi megnyitón részt vett Hor váth Károly ezredes, a BlM Tűzoltóság Országos Parancsnokság személyzeti és tanulmányi osztályvezetője. Dr. Ábel László Vezérőrnagy, a BM Határőrség politikai csoportfőnöke aktuális politikai tájékoztatást tartott a hallgatóknak. A szerdai nap sok látványossággal telt el, hiszen a Duna-parton felsorakozott technikái berendezések bemutatóját nagy érdeklődés kísérte. Ilyen válogatásban először volt látható a modern tűzoltó technika. Szerdán délután a tábor száztíz résztvevője házi tűzoTtóversenyen mérte össze felkészültségét, rátermettségét és szaktudását. Szerdán érkezett a táborba és a tűzoltóversenyt megtekintette, a díjakat átadta Varga Károly tűzoltó vezérőrnagy, a B-M Tűzoltóság országos parancsnoka. Szombaton zárul az Ifjú Gárda tűzoltók nyári találkozójának programja. A tervek szerint ez évtől minden nyáron a domlbori táborban rendezi kmeg az I-fj-ú Gárda tűzoltók országos továbbképzését. —szíj— Fotó: Gottvald Irány a part, ahol kikötni készül a szovjet gyá rtmányú tűzoltóhajó Magyar fiatalok a külföldi egyetemeken Csütörtökön Budapesten az ELTE Budaörsi úti kollégiumában száznyolcvan — a külföldi felsőöktátásd intézményekbe felvételt nyert — magyar fiatal tett fogadalmat, hogy a képességeinek megfelelően, szorgalmasan gyarapítja tudását, hazánk állampolgárához méltó, emberi magatartást tanúsít. A külhoni felsőoktatási intézményibe -készülőket a következő napokban tájékoztatják a fogadó országokban rájuk váró körülményeikről, s praktikus tudnivalókkal, ismeretekkel látják el őket útravalóul. A Szovjetunióba és Bulgáriába július, az NDK-ha augusztus közepén, Csehszlovákiába szeptemberben, Jugoszláviába októberben utaznák az új ösztöndíjasok. Az 1983-as esztendő rendkívüli év volt a külföldi főiskolára, egyetemekre pályázók számára. A januári felvételi vizsgákon először számították be a diákok harmadik év végi és a negyedik félévi eredményeit, s ez volt egyben a 120 pontos új felvételi rendszer főpróbája is. Az illetékesek szerint talán a pontrendszer újszerűsége volt az oka annak, hogy az idén százzal kevesebben pályázták, mint a korábbi években. Az 500 jelentkezőből 180 fiatalt vettek fel, 96 pontos átlaggal, ami az eddigi rendszerben 16 pontnak felél meg, s ez egy egész ponttal jobb, mint az elmúlt esztendők átlaga. A Művelődési Minisztérium illetékeséi elmondották: a Szovjetunióban 110, az NDK- ban 40, Romániában, Csehszlovákiában, Jugoszláviában, Bulgáriában összesen 30 hallgató kezdi meg felsőfokú tanulmányait. 1948 óta tanulnák magyar ösztöndíjasok a Szovjetunóban, 1950-től pedig a többi európai szocialista országban, elsősorban olyan szákokra — például repülőgépmérnök, hajóépítő, környezetvédelmi, higiénikus orvosi, újságírói — amelyeket hazánkban nem oktatnak. Ám vannak diákjaink — mérnök-, közgazdász- és agrármérnöksjélörtek — olyan szakokon is, amelyek a honi felsőfokú iskoláinkban is megtalálhatók. Erre azért van szükség, hogy a KGST- integráeión belül a különböző kooperációkban részt vevő szocialista országok mérnökei, külkereskedői azonos ismeretekkel rendelkezzenek, ismerjék a különböző területek technológiáit, műszaki színvonalát, feltételrendszerét, s jól besizéljék az adott ország nyelvét, ismerjék társadalmi, gazdaságii életüket. A beiskolázás a környező szocialista országok egyetemeire, főiskoláira nemzetiségeink anyanyelvi szakemberképzését is segíti. Elsősorban a nemzetiségi iskolák pedagógusai, a művelődési házak, tömegkommunikációs eszközök jövendő munkatársai tanulnak Jugoszláviában, Csehszlovákiában és Rom-áhiában. A különböző évfolyamokon a Szovjetunióban 1200, az ND-K-ban, Lengyelországban, Csehszlovákiában, Bulgáriában, Romániában mintegy 400, összesen 1600 magyar fiatal készül választott hivatására. A legtöbben Moszkvában, Leningnádban és Kijeviben tanúknak, de vannak diákok Rigában, Lvovban, Minszkiben és Odesszában. A Német Demokratikus Köztársaságban többségük a drezdai műszáki egyetemen és a közellkedésli főiskoláin tanul. Csehszlovákiában a műszaki egyetemisták elsősorban Prágában és Pardulbicében, a szlovák nemzetiségi fiatalok Pozsonyban részesülnek képzésben. Jugoszláviában ugyancsak nemzetiségi diákok -tanulnak: az újvidéki és a zágrábi fdlisődökú intézményekben szerb, horvát, Ljubljanában szlovén némze- tiségűeket képeznek tanárrá. Bulgáriában főleg leendő agrárszakembereket képeznek, de a várnai főiskolán az idegenforgalmi ismereteiket sajátítják el a magyar fialtalak. Romániában néhány nemzetiségi tanárjelölt és olajmérnök hallgató vesz részt a képzésiben. (MTI)
