Tolna Megyei Népújság, 1983. július (33. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-07 / 159. szám

2 Képújság

1983. július 7.

Kohl moszkvai sajtóértekezlete

Közel-keleti jelentések

Asszad fogadta Shultzot

Nem állt helyre a PFSZ egysége

(Follyttlaftjis az 1. oldalról) megakadályozó „közbülső megoldás”. Ennek kapcsain a Szovjetuniót szólította fel arra, hogy a francia és brit nukleáris erők kérdésének napirenden tartásával — úgymond — „ne fékezze tovább az előrehaladást”. Kohl azt hangoztatta, hogy a NATO e két tagállamának nukleáris eszközei csak védelmi célokat szolgálnak, s nem jelentenek veszélyt a Szovjetunióra nézve. Bár hangsúlyozta, hogy az NSZK megértéssel viseltet a Szovjetunió történelmileg megalapozott biztonsági igényei iránt, megkerülte az előretolt állomásoztatású s a Szovjetunió és szövetségesei ellen irányuló amerikai nukleáris erők kérdését.

A Szovjetunió nyugaton SS—20 elnevezéssel emlegetett közepes hatótávolságú rakétáiról szólva kijelentette, hogy azok „veszélyeztetik a Német Szövetségi Köztársaság biztonságát”. (Miint ismeretes, a tárgyalások során Ju- rij Andropov külön is leszögezte, hogy a szovjet rakéták nem irányúinak az NSZK fegyveres erői ellen.) Az NSZK területére telepíteni szándékozott és első csapás mérésére alkalmas Persihing —2 amerikai rakétákról viszont Kohl azt mondotta, hogy „nem veszélyeztetnek senkit, mivel nem támadó célúkra szánják őket”. A kancellár azonban nem válaszolt arra a kérdésre, hogy milyen biztosítékokat tud erre nyújtani a rakétákkal rendelkező Egyesült Államok, amely mindmáig elutasítja, hogy vállalja a nukleáris fegyverek elsőként való alkalmazásáról történő lemondást.

A rakétatelepítés kapcsán Helmut Kohl ismételten leszögezte, hogy a moszkvai tárgyalásokon ő csupán a Német Szövetségi Köztársaság álláspontját képviselte és nem kíván közvetítő szerepet játszani, de a bonni kormány tájékoztatja partnereit a megbeszéléseken elhangzottakról. Mint mondotta, Hans-Dietrich Genscher külügyminiszter a legközelebbi napokban Washingtoniba utazik, ő maga pedig Marga-ret Thatcher brit és Pierre Mauroy francia kormányfővel folytat rövidesen telefonbeszélgetést.

Kohl a tárgyalásokon és a sajtóértekezleten is újból sík- raszállt a szovjet—amerikai csúcstalálkozó mellett, amelynek megtartására szerinte jó előkészítés esetén sor is kerülhet. Egy nyugatnémet újságírónak arra a kérdésére, vajon a „gonosz központjában” érzi-e magát, — így nevezte Reagan amerikai elnök egy beszédében a Szovjetuniót —, s szerinte van-e értelme a jelenlegi helyzetben holmi keresztesháborúk meghirdetésének, a kancellár kijelentette: „A Szovjetunió

fővárosában érzem magamat, s bár nem akarom mások kijelentéseit miinősíteni, úgy vélem, a mai helyzetben nem hangos szavakra, hanem nyugodt, átgondolt politikai cselekvésre van szükség”.

A nyugatnémet kancellár a madridi találkozóról szólva elmondta: „Véleményünk

megegyezett abban, hogy a madridi tárgyalásokat a legrövidebb időn belül be kell fejezni”.

Kohl a szovjet—nyugatnémet kapcsolatokról szólva kijelentette. hogy azok továbbfejlesztésére a meglévő szerződések alapján mindkét fél részéről megvan a szándék.

Elmondotta, hogy hivatalos látogatásra hívta meg az NSZK-ba Jurij Andropovot, aki a meghívást el is fogadta, s a látogatás időpontját később egyeztetik.

Üjságírók kérdéseire válaszolva Helmut Kohl tagadta, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban újjáéledőben lenne, vagy egyáltalán létezne a revansizmus, de kijelentette, hogy az NSZK részéről nem kívánnak lemondani a két Németország egyesítésének gondolatáról. Azt mondotta azonban, hogy ezt történelmi távon, csak a béke körülményei között és békés eszközökkel tartják megvalósíthatónak.

Az NSZK kancellárja végül minden szempontból hasznosnak nevezte moszkvai útját és külön köszönetét mondott a szovjet vezetőknek a szívélyes fogadtatásért.

Szerdán Moszkvából Ki- jevbe utazott Helmut Kohl, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárja, aki hétfő óta a szovjet vezetők meghívására tartózkodik a Szovjetunióban.

A repülőtéren Nyikolaj Tyihonov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, Andrej Gromiko, a minisztertanács elnökének első helyettese, a Szovjetunió külügyminisztere és más hivatalos személyiségek búcsúztatták.

Kijevben Alekszandr Ljas- ko, az ukrán minisztertanács elnöke fogadta a vendéget.

Ugyancsak szerdán Moszkvából hazautazott Bánóba Hans-Dietrich Genscher al- kancelilár, az NSZK külügyminisztere, aki Helmut Kohllal együtt érkezett a Szovjetunióba.

PANORAMA

BUDAPEST

Az Országos Béketanács meghívására a prágai béketalálkozót követően hazánkba látogattak az argentin, a brit, a ghanai, a guineai, a mexikói, a nigériai, a perui és az egyesült államokbeli békemozgalmak delegációi. A küldöttségek véleményt cseréltek a magyar békemozgalom vezetőivel a nemzetközi békemozgalom helyzetéről és a kétoldalú kapcsolatok továbbfejlesztésének lehetőségeiről.

BANGKOK

Közös amerikai—thaiföldi hadgyakorlat kezdődött szerdán a Sziámi-öbölben. A Cob- ra Gould—83 elnevezésű hadgyakorlaton mintegy 10 ezer katona és tiszt, az amerikai 7. hadiflotta és a thaiföldi hadi- tengerészet 30 egysége, valamint 40 repülőgép és helikopter vesz részt.

BRASILIA

Sao Paulo város katonai bíróságának döntése szerint bírósági eljárást indítanak a Brazil Kommunista Párt hatvanhét tagja, köztük a párt központi bizottságának főtitkára, Giocondo Dias ellen. A vád szerint a betiltott párt tagjai a múlt év decemberében kísérletet tettek a párt VII. kongresszusának megtartására.

GENF

Genfben szerdán megbeszélést tartottak a hadászati fegyverzet csökkentéséről és korlátozásáról fólyó szovjet— amerikai tárgyalásokon részt vevő küldöttségek vezetői.

Egyidejűleg Genfben teljes ülést tartott az európai nukleáris fegyverzet csökkentéséről tárgyaló szovjet és amerikai küldöttség.

Ha fez Asszad szíriéi elnök szerdán fogadta George Shultz amerikai külügyminiszter,t. Az amerikai politikus két alkalom mai, kedd este és szerda reggel találkozott Abdái Haliirn Haddam Szíriái külügyminiszterrel is.

Bár a Shultz által tájékozódó jellegűnek nevezett eszmecsere eredménye egyelőre nem ismeretes, az Asz-Szafir című bejrúti lap értékelése szerint önmagában is jelentős fejlemény, hogy felújították az izraeli—libanoni megállapodás aláírása nyomán teljesen megszakadt párbeszédet Szíria és az Egyesült Államok között.

(Hla Shultz valami újét alkar mondani Szíriának, akkor túl kell lépnie az izraeli —.libanoni megállapodás keretéin — állapítja meg a Tisirin című damaszkuszi lap, majd emlékeztet rá: az a mer,lkai kül ügymi,ni szte r

legalább két nyilatkozatában ismerte el, hogy Szíriának jogában áll visszautasítani az egyezmény bizonyos pontjait, sőt azt is kijelentette, hogy az Egyesült Államok hajlandó megvitatni a jogos Szíriái követeléseket. A damaszkuszi rádió azzal magyarázza Shultz közel-ketetii küldetését, hogy egyrészt zsákutcába jutott a nevéhez fűződő megállapodás, másrészt az amerikai vezetésnek politikai sikerekre Van szüksége az elnökválasztási kampány előtt.

Tel Avivban megelégedéssel fogadták Shultz bejrúti kiijeletásét. miszerint az Egyesült Államok nem javasolja a Libanonban lévő izraeli megszálló csapatok egyoldalú, feltétel nélküli kivonását. Közben az izraeli kormány szerdán, közvetlenül Shultz látogatása előtt megvitatta a Bejrut—Damaszkusz útvonal és a Suf hegyvidék térségében előirányzott részleges csapat- visiszavonás szakaszos tervét. A csapat-átcsoportosítás nem érintené a ke let-Hiba nőni

Béka a-völgyben húzódó izraeli—szíriai frontot, amely mindössze 25 kilométerre van Damaszkusz,tói. A döntést későbbre 'halasztották, de a Libanoniban állomásozó multinacionális erők koordinációs bizottsága máris előkészületeket tesz a, kiürítendő területek átvételrée.

Szerdán Saaúd-Arábiából Izraelibe érkezett Claude Cbeysson francia külügyminiszter.-Dolga végezet! énül tért vissza szerdán Damaszkusz- ból Tuniszba a Palesztinái Felszabadítási Szervezet békéltető küldöttsége, amely egyfelől a legnagyobb ellenállási csoport, az El Fa,tah egységének helyreállítására, másfelől a szíriai—palesztin kapcsolatok normalizálására kapott megbízatást a PFSZ végrehajtó bizottságától.

iAz Albdiel Halim Haddam szíriai külügyminiszterrel és az El -iPatah lázadóival folytatott tárgyalássorozat után szükségessé vélt a PFSZ vb tájékoztatása, az elhangzott javaslatok és követelések mérleeelése. A konzultációt követően a közvetítő bizottság felújítja damaszkuszi küldetését.

Nyugat-berlini riport

Hőzfoglalök között

A nyugat-berlini rendőrség egyik akciója: erőszakkal távolít ják el a házfoglaló fiatalokat a Charlottenburg kerületben.

Jaruzelski köszöntése

Nyugat-Berlinben manapság megszokott a hangos ébresztő. Az utcák reggeli csendjét gyakran megtöri a hangszórók harsogása: „Itt a a rendőrség beszél. Felszólítjuk a ház lakóit, hagyják el az épületet.”

A felhívásnak többnyire nincs foganatja, ezért kisvártatva a rohaimrendőrök indulnák „bevetésre”, megrohanják a kiszemelt épületet, kézitusét vívnak a bennlakóikkal, majd egyenként rab- szálilító kocsiba tuszkolják őket. Ezután a rendőrök sorra járják a szobákat, szétzúzzák a berendezést, leszaggatják a csillárokat, a fürdőszobákban összetörik a mosdókagylókat. A bútorokat, mosógépeket és hűtőszekrényeket, a tévékészülékeket, és minden mást, ami mozgatható, az emeleti ablakokon át a nehézkedés törvényére bízzák.

A múlt héten vagy nyolc megszállt házat füstöltek ki ilyen módon. A kiiakoltatot- tak egy része az evangélikus egyház hirtelen felütött szük- ségsátraiíban talált átmeneti menedékre. Másokat olyanok fogadtak be, akik maguk is elfoglalt házakban tanyáznak, és azt várják, mikor indul meg ellenük is a rendőri akció.

Egy esztendeje mintegy 150 megszállt házat tartottak nyilván a nyugat-berlini hatóságok. Azóta számuk 62-re csökkent. A városi szenátus reménykedik abban, hogy egy év múlva a házfoglalóknak hírmondójuk sem marad.

A helyi sajtóból nem lehet megbízható képet alkotni erről a furcsa szociális jelenségről. A lakosság véleménye megoszlik: sokan szidalmazzák és bűnözőknek nevezik ezeket a „nagyközösségekben” élő fiatalokat, de vannak olyanok is. akik rokonszenveznek velük.

Gyakran haladtam el gépkocsimmal Nyugat-Berlinben egy furcsán kipingált, rozzant ház mellett. Bejárata fölött nagy transzparens hirdeti az épület nevét: „Kakukk”. Az

utcára nyíló üzlethelyiség cégtáblája: „Info-foott” — azaz a házfoglalók „tájékoztatási hivaltala”.

Egyik nap felkerestem az ott lakókat. A hatalmas „közösségi teremben” akadtam rájuk, voltak vagy tíz-tizen- ketten, fiúk és lányok vegyesen. Huszonévesek. Beszélgetésünk kissé döcögősen indult, bizalmatlanságuk csak azután engedett fel, hogy meggyőződtek róla: nem a rendőrség vagy a szenátus meg- ’ bízásából kíváncsiskodók.

„Nem bízunk a sajtóban” — mondta az egyik. „Az újságírók ellenünk vannak, és mindent kiforgatnak. Na meg ott van a feketelista, a zsaruk mindenkit nyilvántartanak, és úgy kezelnek bennünket, mint a bűnözőket.”

„Tudod, mi a bűnünk?” — fordul hozzám egy szőke lány. „Az, hogy hajléktalanok vagyunk, és beköltöztünk az évek óta üresen álló házakba. Lakbért fizetünk, fizetjük a gázt, a villanyt, a fűtést, elvégezzük a javításokat, és karbantartjuk az épületeket. Már ha érdemes.”

„Miből éltek? Kik vagytok?” — kérdeztem tőlük. A válaszokból nagyon egyenetlen kép bontakozott ki. Sokan az 1968-as nagy diákzavargások utódainak tartják magukat. Vannak közöttük diákok, művészek, munkások és munkanélküliek. Vannak olyanok is, akik Nyugat-Né- metországból költöztek át, mert nem akarnak lelkiismereti okokból a Bundeswehr- ben szolgálni. (Nyuaai-Ber- linberi nincs hadkötelezettség.) És nyilván vannak köztük olyanok is — bár ez nem derült ki egyértelműen a beszélgetésből —. akik csak az élet könnyebbik Végét keresik. kétes tevékenysége1 űznek.

Egv szikár, beesett arcú fiatalember így folytatta: ..Azóta vadultak be odafenn, amióta a kereszténvdemokra- t.ák kormányodnak. Volta- kéDoen a soekulámsoknak állunk az útjában. Néhánv éve tucatjával vásárolták fel a

régi házakat, jó pénzért továbbadták, Vagy — állami támogatással — nekiláttak a házaik lebontásához. Nagy üzlet ez, hiszen a telkek ára négyzetméterenként átlagosan 1000—1500 márka, jobb helyeken 3000—5000 márkára is felszökhet. Nem szólva arról, hogy az új házakban már csillagászati összegű lakbéreket szednek be.” „Érdekvédelmi szervezetünk nincs, időnként összéhíyjuk a közgyűlést. Ugyanakkor megalakítottuk a városban a házfoglalók tanácsát, de nem sokat tehetünk. Azok jobb helyzetben vannak, akiknek sikerült valamilyen szerződést kötniük a háztulajdonossal, mert őket már bérlőknek tekinti a szenátus. A többséget azonban — mielőtt bármilyen szerződés létrejöhetne — kilakoltatják.”

— Nem ad a város másik lakást? — kérdezem.

„Néha igen, de nem lehet elfogadni. Az egyik esetben akkora lakbért állapítottak meg, hogy azt senki sem tudta volna megfizetni, egy másik esetben pedig húsz személynek kínáltak fel egv kétszobás kislakást. Egyébként lehet akár érvényes szerződésünk is, akkor is kirúghatnak minket. Ránk fogják, hogy bűnözők vagyunk (például áramlopással vádolnak), s máris megvan a jogalap a kilakoltatáshoz.

Az is sokszor megesik, hogy a rendőrséget be sem vetik: felbéreltek ugyanis két karate-klubot. Ezeknek a tagjai váratlanul rajtaütnek egy házon, és mindenkit összevernek. Sokszor vannak köztük civil ruhás rendőrök is. Semmit sem tehetünk.”

— És akkor miben reménykedtek?

„Nyugodt körülményekben” — hangzott a válasz. Egyes „kommunáikban” — amelyeket már nem háborgatnak — a házfoglalók kisvállalatokat alapítottak. Az egykori UFA filmgyár épületeit megszállók például pékséget nyitottak, van egy lakatosüzemük és egy kerékpárbaltju'k. Megélnek a maguk lábán.

Talán nincs elég lakás Nyugat-Berlinben? A hivatalos statisztikai adatok mást mondanak: itt kétmillió lakosra 1,11 millió lakás jut, egy főre pedig 35 négyzetméternyi lakóterület. Ugyanakkor hatszáz házban csaknem tízezer lakás üresen áll.

B. J.

Wojciech Jaruzelski hadseregtábornok, a LEMP KB első titkára, a lengyel minisztertanács elnöke, nemzetvédelmi miniszter 60 éves. Mint a szerdai varsói lapok rövid közleményben jelentették, ebből az alkalomból a LEMP KB Politikai Bizottsága, az Egyesült Parasztpárt Országos Bizottságának elnöksége, a Demokrata Párt Központi Bizottságának elnöksége, valamint a szejm, az államtanács, a kormány és a fegyveres erők vezetői szívélyesen köszöntötték, sok sikert, és mindenek előtt jó erőt kívánva neki a lengyel nép és az álA katonai erőfeszítések fokozására és további piacnyitó intézkedésekre szólította fel Japánt a NATO Tokióban tárgyaló parlamenti küldöttsége. A delegációt szerdán fogadta Nakaszone Jaszuhiro miniszterelnök is.

A NATO-tagállamok parlamenti képviselői előzőleg a japán törvényhozás, a hadügyminisztérium, s a kormányzó Liberális Demokrata Párt magas rangú képviselőivel folytattak megbeszéléseket. Bírálták Japánt, mert a katonai kiadásokat még mindig a bruttó nemzeti termék egy százaléka alatt tartja. Az állítólagos szovjet fenyegetéssel szembeni éberséget sürgetve hangoztatták a tengeri szállítási útvonalak „védelmének” szükségességét. Felhívták arra is, hogy Tokió a gazdasági fejlesztési segélyek kérdését biztonsági szemszögből is közelítse meg.

Kereskedelmi téren megerőlam javát szolgáló további munkához.

A szocialista országok vezetői, párt- és állami vezető testületéi szintén jókívánságaikat fejezték ki Wojciech Jaruzelskinek. A testvéri szocialista országok legfelső vezető testületéi magas kitüntetéseket adományoztak részére. Üdvözlő táviratok érkeztek sok más állam kormányfőitől is.

Szívélyes jókívánságaikat és gratulációikat fejezték ki a lengyel társadalmi és politikai szervezetek, valamint munkahelyi kollektívák és magánszemélyek is.

sítették, hogy az Egyesült Államok és Nyugat-Európa a japán import fokozását követeli.

Nakaszone kormányfő egyetértett azzal, hogy katonai téren az Egyesült Államok, Nyugat-Európa és Japán közötti együttműködés erősítésére van szükség. Ugyanakkor hangoztatta, hogy Japánt köti békealkotmánya, továbbá az antinukleáris elveken nyugvó politikája. Rámutatott arra, hogy Tokió szélesebbre tárja piacait a külföldi termékek előtt, de az export növelése a szövetségesek részéről is fokozott erőfeszítéseket követel.

A delegáció egy japán parlamenti csoport meghívására tartózkodik Tokióban. A csoport tagjai az Egyesült Államok, Nyugat-Európa és Japán köáötti szorosabb kapcsolatok megteremtését szorgalmazzák.

NATO-nyomás Japánra