Tolna Megyei Népújság, 1983. július (33. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-03 / 156. szám

6 Képújság 1983. július 3. Tíz éve a Barcelona is hívta Volt egyszer egy újpesti cs... Lewis fél McEnroe-tól Azt írják a nagy hírügy­nökségek. hogy az igazán nagy fegyverek az elődöntő­ben elhallgattak a wimble­doni nemzetközi teniszviadal férfi egyesében. Értik ez alatt főként a csehszlovák Lendl búcsúját, de még visszautal­nak az amerikai Connors ko­rai istenhozzádjára is. Valóban. Messze nem az erőtenisz — ha van ilyen egy­általán ... — lesz a ma dél­utáni finálé jellemzője. A Lendl ellen legszebb napjait idéző McEnroe. az amerikaiak most nyugodtnak tűnő ideg­zettel operáló fenegyereke megállíthatatlannak tűnik. De valóban az-e? A cseh­szlovák No. 1-gyel szemben 16 ászt ütött, g bár szerényen tekint vissza a fontos elődön­tőre — ez volt a két nagy­ság első füves rangadója! —. melyben három győztes szet­tel jutott negyedszer is wimb­ledoni döntőbe, azért talán túlzott is a szerénysége: — Tulajdonképpen annyi­val voltam jobb Lendlnél. hogy kétszer elnyertem az adogatását, és a harmadik játszma rövidítésében jobban ellenőriztem a játékot, mint ő. A döntő? Nem számít az. hogy kié a nagyobb név. Wimbledonban a pillanatnyi forma dönt. Az viszont bi- zsergetően jó érzés számom­ra, hogy az utóbbi két évben nem éreztem magam ennyire kiegyensúlyozottnak, mint éppen most. Az új-zélandi Chris Lewis mindenféle dicséret ellenére nem tagadja félelmét: — McEnroe az esélyes. Ide­ges vagyok. Most az a kér­dés, mennyire tudom meg­nyugtatni magam a döntőig. így látja hát a szigetorszá­gi esélyeket. Arra oda sem figyel már, amikor megjegy­zik neki: ő az első olyan 1967., a nyugatnémet Wilhelm Bun- gert esete óta, hogy kiemelet­ien versenyző létére döntőbe teniszezte magát. Aggódásra mindenesetre van oka, mert eddigi két találkozójukon az amerikai volt a jobb. 1981- ben a cincinatti viadal döntő­jében 6-3, 6-4, tavaly, a lon­doni Queen’s gyepén 6-0, 6-2 volt a különbség köztük ... Bene Ferenc. A vérbeli Dózsa-szutkolók egyik ked­vence. A 75-szörös válogatott, egykori újpesti labdarúgó nagy tekintélyt vívott ki ma­gának a pályán és azon kívül is sportemberi magatartásá­val. A hatvanas és a hetvenes évek egyik kiemelkedő lab­darúgója, aki vérbeli csatár- erényei és játékintelligenciája irévén sokszor csillogott a nemzeti tizenegyben is. Sőt. meghívást kapott — két íz­ben — az Európa-válogatott- iba. Nem tudta szögre akasz­tani a cipőt. Fájó szívvel vet­te tudomásul négy évvel ez­élőtt, hogy anyaegyesülete mór nem számít rá, de nem tágított, hiszen egyéves pihe­nő után egy finn csapathoz szerződött. Hazatérése után pedig az első hívó szóra, az NB II. ké- őbbi bajnokának, a Volánnak rendelkezésére állt. Aktív pá­lyafutása mellett szabad ide­jében az öregfiúk válogatott­jában is szerepelt. A múlt hét végén Bátaszéken találkoz­tunk a sok nagy csatát meg­ért — köztük az emlékezetes brazil—magyar világbajnoki ■találkozón is szerepelt — sportemberrel. Ezúttal a „jö­vőt”, a tiszta lilában, a hátán kilences számú mezben virí­tó kisfiát is magával hozta. — Nem lehet a focit elég korán kezdeni — indult a be­szélgetés. — Ö csak az Újpest játékosa lehet. — Ha hiszi, ha nem, én er­ről győzködöm órákon keresz­tül De ő csak a Volánt haj­togatja. Külföldről hoztam neki ezt a lila szerelést, azon­ban álig akarta elfogadni. Tudniillik ő csak igazán a Volánban látott játszani, ezért is követeli tőlem állandóan a sárga mezt. no meg a nyol­cast. mert az NB Il-es baj­nokcsapatban ezzel a szám­mal játszottam. — Lesz módja rá hamar el­felejteni, hiszen Bene Ferenc már nem megy a csapattal az NB I-'be. legalábbis erről tá­jékoztatta a közvéleményt. — Végleg elhatároztam: NB-s színekben a továbbiak­ban már nem csinálom. — Mondta ezt már koráb­ban is és mégis .. . — Amikor mondtam, akkor még 34 éves voltam és jó for­mában éreztem magamat, most egy év választ el a negy­ventől. — A focitól azért nem sea­kad el? — A szál életre szólóan el- szakíthatatalan. Most végzem a Testnevelési Főiskola által szervezett hároméves edzői tanfolyamot, és már az Új­pesti Dózsa egyik ifjúsági csa­patánál tevékenykedem. — Milyen a kapcsolata az Újpesti Dózsa felnőttjátéko- saival ? — Alig több szurkolói szint­nél. Kijárok a fiúk mérkőzé­seire, szurkolok nekik, s ha néha összefutok Temesvári Miklós vezető edzővel, akkor néhány szót váltunk a csapat helyzetéről. — Bizony nem sok örömet okoznak manapság az újpesti lilák. — Hadd nosztalgiázzak. Az Újpesti Dózsa mindig is fé­lelmetes csatársoráról volt hí­res. Amikor nyolcszor zsinór­ban nyertünk bajnokságot, több évben is száz gól felett lőttünk. Elevenen él emléke­zetemben a Fazekas, Göröcs, Bene, Dunai II., Zámbó ötös- fogát. Nem egyszer mi vol­tunk a válogatott támadóso­ra. Most meg ez a csapatrész az újpestiek legérzékenyebb pontja. Persze a védelmet és a középpályássort sem lehet dicsérni. — Sokáig úgy tűnt, Törő- csik személyében méltó vise­lője lesz a kilences számú meznek. — Andris már nem az igazi. Súlyos balesetből eredő sérü­lését nem tudta kiheverni, roppant módon lelassult, ez­által megoldásai sokkal kiis­merhetőbbek. összességében ő sem tett meg mindent te­hetsége kibontakoztatásáért. — ön viszont igen, hiszen a hetvenes évek elején — amikor az Újpest ázsiója megnőtt a nemzetközi poron­don, több rangos tornára is meghívást kaptak — neves proficsapatok menedzserei is megkeresték. — Igen, érdeklődött az Ajax, sőt a Barcelona csapa­tának képviselője is. De ek­kor még nem lehetett kül­földre szerződni. Az egykori legendás hírű újpesti labda­rúgó, Ssusza Ferenc — aki a spanyol Betdsnél edzősködött — ’75-ben még egyszer meg­keresett, de neki is csak azt mondtam, mint a fenti klu­bok képviselőinek: ha az MLSZ hozzájárul, akkor me­gyek. Akkor a külföldre szer­ződés néhéz ügy volt. — A proflivilág olykor me­sés jövedelmei nélkül is ered­ményesen, felejthetetlen sportélményekkel zárult pá­lyafutása. — Van mire emlékeznem a-válogatottból és a klubból is egyaránt. Így hirtelenjében mem is tudók kiemelni mér­kőzéseket a sok felejthetet­len közül. Volt egyszer egy újpesti csatársor — amelynek tengelyében én játszottam — aligha valószínű, hogy a kö­zeljövőben egy ilyen ütőké­pes gárdának tapsolhat a Me­gyeri úton a közönség. B. Gy. Kisfiával együtt melegítettek j A sportszakember-képzés formái, lehetőségei A testnevelés és sportmozgalom fejlődésének egyik alap­vető feltétele a jó sportszakember-ellátottság. A verseny- és tömegsportban megnövekedett feladatok végrehajtása, tartal­mi színvonalának javítása csak a jól felkészült szakemberek munkájától várható. A sportszakemberek képzése Magyarországon három szinten (alap-, közép-, felsőfokon) folyik. A testnevelési és sporttevékenység társadalmunkban sajátos arculatú, összetett tevékenység. Emiatt vált szükségessé a sportszakember-kép­zés három fő formájának kialakítása, az edzőképzés, a sport­szervező-képzés, és a játékvezető-, versenybírói, valamint a túravezető-képzés. Az edzőképzés felsőfokon országunkban egyetlen intéz­ményben, a budapesti Testnevelési Főiskolán folyik. A tanul­mányi idő a nappali tagozaton 3 év. a levelező tagozaton 4 év. A tanulmányi idő végeztével a sikeres vizsgák, a dip­lomamunka után a hallgatók szakedző diplomát kapnak, amely adott sportágban főállású edzői tevékenységre jogosít. Az edzőképzés középfokon a Testnevelési Főiskola To­vábbképző Intézetének lebonyolításában zajlik. A tovább­képző intézet vidékre kihelyezett csoportokat hozott létre. Így Tolna megyében Szekszárdon, a megyei testnevelési és sporthivatal szervezésében 2 évente (minden páros évben) indul középfokú edzői tanfolyam levelező tagozaton. A tanul­mányi idő 2 év. A hallgatók tanulmányaik befejeztével kö­zépfokú edzői oklevelet kapnak, ez szintén főállású edzői te­vékenységre jogosít. Alapfokon a megyei testnevelési és sporthivatal hatás­körében folyik a segédedzők képzése. Segédedzői tanfolyamot minden év szeptemberében indít a sporthivatal valamennyi sportágban. A képzési idő: 1 év. Az elméleti képzés során a hallgatók edzéselmélet, gimnasztika, sportpedagógia, sport­pszichológia, sportegészségtan, sportpolitika ismeretekre tesz­nek szert. Az elméleti vizsgák után 7—10 napos sportági szakmai gyakorlati tábor következik, melyet jól felkészült edzők ve­zetnek. A táborban a hallgatók edzésvezetés, gimnasztika­vezetés és szakelmélet tantárgyakból tesznek vizsgát. A sike­res vizsgák után segédedzői oklevelet és igazolványt kapnak a tanfolyamon végzettek. A sportszervezők képzése Magyarországon még kevésbé ismert, mint az edzőképzés. A sportszervező-képzés csak leve­lező formában folyik. Felsőfokon a Testnevelési Főiskola bo­nyolítja. A tanulmányi idő 4 év. Ezt a képesítést elsősorban azoknak szükséges megszervezni, akik főállásban tevékeny­kednek sportvezetőként a különböző sportszerveknél. A sportszervezők középfokú képzését a Testnevelési Fő­iskola Továbbképző Intézete bonyolítja vidékre kihelyezett csoportokban. A Tolna megyei hallgatók a pécsi csoporthoz tartoznak. A tanulmányi idő 2 év. A hallgatók az általános elméleti tantárgyakon túl gyakorlati ismereteket szerezhet­nek nagyobb sportegyesületek szervezeti felépítéséről, gazdál­kodásáról, módszertani munkájáról. A sportvezetők alapfokú képzése a megyei sporthivatal hatáskörében folyik. Alapfokú sportvezetői tanfolyam 2 éven­ként indul. A tanfolyam 6—10 napos, bentlakásos. Alapfokú sportvezetői bizonyítványt azoknak szükséges szerezni, akik a sportegyesületek szervezési munkáit irányítják. Meg kell még említeni a játékvezetői, versenybírói kép­zést, valamint a túravezetők képzését. A játékvezetők, ver­senybírók képzését valamennyi sportágban a területileg ille­tékes járási, városi sportfelügyelőségek végzik, a hozzájuk tartozó sportági szakszövetségekkel karöltve, a szakszövetség tematikájának megfelelően. A túravezetők képzését a megyei természetbarát-szövetség végzi. A hallgatók egyéni tanulás­sal sajátítják el a tananyagot, és ezután elméleti és gyakorla­ti vizsgát tesznek. Bronzérmes lett az Sz. Dózsa serdíilőcsapata A Szekszárdi Dózsa bronzérmes serdUlőcsapata. Álló sor (balról jobbra): Varga, Novak. Fodor, Horváth, Bottyán, Kvanduk G., Freppán, Bors István edző. Guggolnak: Sí­pos. Kvanduk J„ Sebestyén. Száraz, Tóth, Oszter, Gabi. A Szekszárdi Dózsa labda­rúgó-utánpótlása nevelésének szakemberei kíváncsian vár­ták a bajnokság indulásakor: vajon mire lesz képes Bors István edző vezetésével az országos serdülőbajnokság pécsi csoportjában a szek­szárdi gárda. Az ősszel még nem alakult ki az a játékos- állomány. amely az elvárá­soknak megfelelően szerepel­hetett volna. A szakemberek — köztük Bors István edző is — a szeptemberi tanévnyi­tó után sorra látogatták az is­kolákat a megyeszékhelyen, majd körülnéztek a kis tele­püléseken is. így sikerült „szerezni" a testnevelők se­gítségével tehetséges labdarú­gó-palántákat Kakasdról. Faddról, Decsről. és Szedres­ről. Amikor kialakult a csa­pat gerinCe. az edző hozzálá­tott elképzeléseinek megvaló­sításához. ősszel még ..botla­dozott" a csapatjáték, de vé­gül is a hatodik helyen sike­rült zárni az idényt. A következetes munka gyü­mölcse már tavaszai beérett. A támadó szellemben játszó szekszárdiak játékának meg­lett az eredménye: nemcsak győztek, hanem sok góllal is terhelték az ellenfelek háló­ját. A látványos előremenete- lés során olyan csapatokat utasítottak maguk mögé, mint Mohács, a Pécsi BTC, a Kaposvári Rákóczi, valamint, a tehetséges utánpótlásáról híres Paksi SE. A kitűnő so­rozat azt eredményezte, hogy a csapat feltornázta magát a dobogóra — csak a PMSC és a Baja gárdája előzi meg őket a bajnoki táblázaton. A csapat legeredményesebb játékosának, vagy ha úgy tetszik, házi gólkirályának 52 góllal Oszter Miklós bizo­nyult. a legjobb teljesítményt — az edző osztályzatai alap­ján — Tóth József és Sebes­tyén Zoltán nyújtották. A veszélytelen vívópengéért A vívás — különösen a tőr­vívás — nem tartozik a ve­szélyfelen sportágak közé. Nemegyszer megesett már. hogy az eltört penge átszúr­ta a vívó plasztronját, vagy fejvédőjét, és halálos sérü­lést okozott. Néhány évtized­del ezelőtt a párbajtőr hegye még három ágú, szigony ala­kú volt. Később fejlesztet­ték ki a négyágú, majd a lapos, oldalt legömbölyített, veszélytelen hegyet. Kezdet­ben a tőr hegye is félgömb alakú volt, körkörösen és tengelyében is bevágva. Túlságosan hajlékony vagy túledzett pengével nem sza­bad vívni, mert balesetveszé­lyes. A sisakrostély anyaga nincs ugyan előírva, de az a szabály, hogy a szálvastag­ság 1 milliméter, á lyukak nagysága pedig 2,1 millimé­ter lehet. A sisaknak hétki­lós, lyukak közé irányuló nyomást kell kibírnia, ez víz­szintes irányban nyolcvan kilónak felel meg. A vívók ruhája a támadási felületen kétszeres, a hónaljnál három­szoros, ezenkívül egy védő­mellény használata is kötele­ző, sőt, a tőrözőket még a lamémeliény is védi. Mind­ezek ellenére a törött hegyű penge ellen semmi sem je­lent védelmet. Nyilvánvaló tehát, hogy a fegyvert kel! valamilyen módon tökéletesí­teni. A sok próbálkozás közül legígéretesebbnek egy nyu­gatnémet feltaláló, Tito Maier ötlete tűnik. Az álta­la kialakított penge gyantá­ba öntött üvegszálkötegekből áll, ebben vezetik azt a fém­huzalt, amelyre az elektro­mos találatjelzők használata miatt van szükség. Szinte kizárt a törése, de ha az még­is bekövetkezik, akkor is ve­Képünk jól érzékelteti, hogy az összecsapások he­vében milyen bonyolult testhelyzetek alakulhatnak ki, milyen kiszámíthatat­lan irányú és erejű terhe­léseknek van kitéve a kar­csú vívópenge. szélytelen. Ám kifogásolják a vívók, hogy az újfajta pen­ge súlya és súlyelosztása más, mint a megszokott acélpen­géké. Hátránya még, hogy a pengeütéseknél más a hang­ja, mint az acélnak, ami egyébként a vívók számára igen fontos, mert a fülükkel is érzékelik az ellenfél tá­madását. Persze e hátrányo­kon alkalmas megoldásokkal még változtatni lehet majd.

Next

/
Thumbnails
Contents