Tolna Megyei Népújság, 1983. július (33. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-03 / 156. szám
1983. július 3. NÉPÚJSÁG 3 A boldogulás kilométerkövei Némethék iA kívülálló lakótelepi szomszéd azt ilátja, hogy a szekszárdi Béri Balogh Ádám utcai szövetkezeti lakások egyik földszinti lakásában él egy család. A féleség, Németh Gyuládé pedagógus, Veronika lányával napközben többször a játszótéren van. Németh Gyula üzemmérnök, a TÓT ÉV művezetője munkából hazatér. A legtöbben körülbelül ennyit tudunk lakótársaink életéről... Az egyenlákás ízléses. Kevés tárgy, sók könyv, virágok, nagy tér, megnyugtató zöld szín. Veronika pedig produkálja magát. Az apró fiúfrizura álól nevet hatalmas barna szeme. Belépőül azt kérdezem, hogy mi volt az a momentum, ami kapcsolatukat házassággá segítette. — Azt az érzést, amely döntésre vezéréit, nem tudom elmondani — mondja elsőként Németh Gyula. — Bennem már régebben kialakult, hogy milyen feleséget szeretnék. Azt is világosan tudtam, hogy milyen feleséget nem szeretnék. Egymásra néznek, nevetnek. A csálád-idegen helyzet mintha oldódna ... — Pécsett ismerkedtünk meg — folytatja a feleség. — A házasságkötés után később sokat beszéltünk arról, hogy végül is miért döntöttünk egymás mellett. Bizonyos jellembeli tulajdonságokhoz kölcsönösen ragaszkodtunk és azt is tudtuk, hogy alkalmazkodni is kell egymáshoz. Mindketten Pécsett végeztek. Németh Gyuláné a diploma után másfél évig a szekszárdi Babits-isk diában tanított. A férj a diploma után mondott búcsút szülővárosának, Kaposvárnak. * Mint mondják, a letelepedésnél az is szempont volt, hogy közel legyenek a feleség szüléihez. A kapcsolat- tartásért és a szülői segítségért is. A férj, feleségével ellentétben nem egyke, két testvére van otthon. És még egy meghatározó körülmény: Németh Gyulánét tanulmányi szerződés is kötötte Tolna megyéhez, Szekszárdihoz. — Szó sincs azonnali önálló lakásról — nevet a feleség. — A szekszárdi Kilátó- utcában éltünk egy szép albérletben. A kezdő fizetésem 2400 forint volt, Gyuszi két hónapig 2800-á't hozott haza, majd elvitték katonának. A különbejáratú albérletért 1600 forintot fizettünk. Szülői támogatás nélkül nem tudtunk volna megélni. Ifjúság és társadalom a hetvenes és nyolcvanas években címmel 1982 szeptemberében Nyíregyházén országos elméleti tanácskozást tartottak. A konferencia vezető előadását Huszár István, az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének főigazgatója tartotta. Tőle idézők: „Akik vállalták az önálló lakás megteremtésének terheit, olyan mérvű és hosszan tartó anyagi erőfeszítést tettek és tesznek, ami sajátos módon deformálja fogyasztásukat és életmódjukat, sőt szakmai pályafutásukat is." A Németh család nyilvánvalóan tudta ezt. * — Mi lett volna, ha mindjárt lakással kezdték volna közös életüket? — kérdezem. Veronika megjelenik a színen sóik játékká!. Már lassan bakáig érnek az összerakható műanyag lapocskák, építőjá- tékok. — Akkor, biztosan nagyon örültünk volna neki — válaszol a feleség —. de érték- rendszerünket biztosan torzította volna. Többre tartom azt, amiért az ember megdolgozik. A fekete hajú, kemény kötésű fiatalember mélyét szív a cigarettájából: — Én magamtól végeztem el a főiskolát. Szakmunkás voltam előtte. Egyébként Jutkával is voltak vitáink a szülői segítség miatt. Ebben, tudom, az is közrejátszott, hogy egy oldalról kaptunk segítséget. 1980 decemberében költöztek életük első önálló lakásába. \ Váratlanul érte őket az új helyzet, mert Németh Gyulá- nét két hónap választotta el a szüléstől. Miint mondják, a költözködés nem volt „anyagilag ráfizetéses", mert alig vettek valamit. A kislány szobájában vdlt bútor és ami még kellett, azt a szülőktől kapták kölcsön. A költözés után egy évvel vettek ülőgarnitúrát. — Leszerelési ajándékom volt Veronika — néz feleségére Németh Gyula. * Szociológusok vizsgálatai igazolják, hogy nem ritkán az értelmi ségi h á zaspár oknál, különösen ahol az anya gyesen van, a háztartás vitele, a munkavégzés és az információ tartós hiánya miatt az egyik fél hivatása rámehet a lakás, és az anyagi biztonság megteremtésére. — Először is — emeli fel hangját ia feleség —, mi akartunk gyereket. Akkor ezzel a témával nem foglalkoztam. Most. hogy lejár a gyes, már néha gondotok rá. De én jól érzem magam itthon! Nincs gyes-betegségem, és tovább is szeretnék lépni, jelentkeztem a szegedi egyetem pedagógiai szakára. Most pedig bekapcsolódtam egy nagy országos pedagógiai kutatómunkába. A pécsi egyetemnek dolgozom. Tudom és érzem, hogy gond lesz, ha felvesznek az egyetemre. Gyermekeinknek — mert szeretnék még egyet — érzelmileg sokat szeretnénk adni, ugyanakkor szakmailag sem akarunk megrekedni. A férjet munkahelyéről kérdezem. Elmondja, hogy jól érzi magát, szakmáján beiül lát előrejutási lehetőséget. * Ismét egy idézet Huszár Istvántól: „A saját erőből lakást teremtő fiatalok fogyasztási színvonala mintegy harminc százalékkal alacsonyabb, mint más ifjúsági csoportoké."’ — Mennyiből, mire, menynyi jut? — kérdezem. — Németh Gyuláné: — Ügy jut, hogy a férjem különmunkát is szokott vállalni. Én pedig — mivel orosz-pedagógia szakos vagyok —, korrepetálok. Átlagban kétezerötszázat fizetünk be az OTP-be. Van egy öreg Trabantunk. Gyuszi munkájához kell. Ennek a felével is tartozunk a szülőknek. Ami .marad, az a gyerekre és az étkezésre kell. És mindig van egy-egy valami, amit a lakásbá szeretnénk. Elég gyakran a szülőknél ebédelünk. — A normális családi életre ez a pénz elég — zárja beszélgetésünket a férj —, a gyarapodáshoz nemigen. Egy- egy rendkívüli családi esemény anyagi zavart okoz. Szó sincs arról, hogy kedveszegettek lennénk 1 Dolgozunk, boldogulni akarunk, de igényeink meghaladják a ilehe- itőségeinJket. Nem azért, mert különlegesek lennének, hanem minden ember többre vágyik. * Az ablak alatti játszótéren már nagy a hangzavar. A lakótelepen élő szülők lecsapott, továbbá apai-anyai felügyelet alatt játszó gyermekei „felforgatják a világot”. Veronika most az ablakon kukucskál kifélé. Most mi lesz?! SZŰCS LASZLÖ JÁNOS Fotó: Gottvald Károly. Politikai fordulat Tolna megyében 1948-ban 1948 nyarától a politikai és gazdasági vezetés köreiben egyre több szó esett az állami gazdaságok létrehozásáról, illetve fejlesztéséről. A feladatot az tette halaszthatatlanná, hogy a parasztság áltál leadott földek, állami tulajdonba kerültek, de a községek kezelésében maradtak. Az állami tartalékterületek megműveltetése. kisha- szonbérbe adása egyre na- goybb gondot jelentett. Az állam kezelésében Tolna megyében 1948 nyarán csak kisebb mezőgazdasági területek voltak. Lengyelben működött egy tangazdaság, az erdőgazdaságnak és a kísérleti kutatóintézetnek voltak említésre méltó összefüggő területei. Ezekkel együtt is a megye összterületének 1,46 százaléka volt csak állami kezelésben. Érdekes módon a kisajátított úri birtokokat állami tulajdonba vették ugyan, de kishaszonbérlet formájában a volt gazdasági cselédek, napszámosok kezelésében hagyták. Ezeken az egy-egy major körül elterülő földeken alakultaik meg — mint láttuk — a megye első táblás termelőszövetkezeti csoportjai. Amikor az állami gazdaságok létrehozásának szükségessége felmerült, ezek a volt úri birtokok és a helyükön működő táblás csoportok jelentették a kiindulási alapot. A megye első állami birtokká minősített gazdaságai Alsópélen, Alsóle per den, Sza haton-pusztán, Vá r d o mb o n, Biritó-pusztán, Rudolf-'majorban, Gerjenben, Csibrákon, Bi.kácson, Fürgédén, Uzdon jöttek létre. .A kezdetben csak néhány száz kataszteri holdon gazdálkodó állami birtokok területe rendkívül gyorsan nőtt. A tagosítások következtében lehetővé vált, hogy a községek tartalékterületeit az állami gazdaságok vegyék át. 1949 végére a megyében már 16 állami .gazdaság 28 472 kataszteri hold földön gazdálkodott. Az ötvenes évek elején — a kisparaszti gazdálkodási struktúra szétesésével párhuzamosan — az állami gazdaságok • területe még gyorsabb ütemben nőtt. A gyors felfutás az első gazdasági évben megoldhatatlannak látszó szervezési és gazdálkodási gondot okozott. Az 1949-es esztendőt pl. a gazdaságok 25 milíliió Ft-os veszteséggel zárták. A kudarc váratlanul érte a megye politikai vezetését. Az a bizakodás szenvedett csorbát, amely a nagyüzemi gazdálkodás fölényébe vetett hitet táplálta. Az egyre inkább el bar a pódz ó szerb j ekt iv i zmu s a sikertelenség mögött elsősorban az ellenség kezét vélte felfedezni. A támadás középpontjába azok a volt intézők és gazdatisztek kerültek, akiket a gazdaságok agronómiáiként vagy más szakemberként alkaim'aztak. De a pár hónappal korábban ki- n evezett munká s igazg a t ók közül is többet leváltottak, mivel „a szakemberek uszáAz első félév az iparban Biztatóak az ipar első félévi eredményei. A vállalatok fokozatosan csökkentették év eleji termelési lemaradásaikat, s a számítások szerint az ipari termelés a tavalyi év első feléhez hasonlóan alakult. Az export — mind a szocialista, mind a tőkés piacokon — a tervezettnek megfelelően növekedett, ugyanakkor az import a tavalyihoz képest jelentősen'csökkent. Ez nagymértékben hozzájárult az ipar konvertibilis áruforgalmi egyenlegének javulásához. Az Ipari Minisztérium értékelése szerint egyre több vállalatnál tapasztalható a nagyobb rugalmasság, az eredményes törekvés a verseny- képesség növelésére. Néhány lyába kerültek". A bizalmat- latság a gazdaságok munkásaira is kiterjedt. Az 1949-es gazdasági évet értékelő jelentésben olvashatjuk: „Az állami gazdaságokban dolgozó mintegy 800 parasztnak 85—90 százaléka vagyonelkobzást szenvedett sváb, volksbundista, akik között kulákok és volt SS-ikatonák is nem ritkán alvadnak." A kezdeti sikertelen gazdálkodásnak természetesen obejktív okai is voltak. A tagosítások után állami kezelésbe vett, volt kisihaszon- béres földek leromlott állapotban voltak. A nagyüzemi g a zd á Ik o dé s i tapasztalatok hiánya, az eszközszegénység, a szakember- és munkaerő- hiány némi magyarázatot adhat a sikertelen gazdasági évre. De nem hagyható figyelmen kívül a rossz vetés- szerkezet sem. (Pl. 1200 holdon termeltek gyapotot). Az állami kezelésben lévő területek közül a politikai fordulatot követő években megkülönböztetett figyelem kísérte az iregszemcsei és a tenigelici kísérleti gazdaságokat. Az iregszemcsei gazdaság feladatét a „különleges növények honosításával k aposo latos agrotechnikai nemesítési és feldolgozási problémák megoldásában" jelölték meg. Fő honosítási, illetve nemesítési köre a kokszagiz, kenáf, randi, szója, ricinus, • napraforgó és földidió növényekre terjedt ki. Tengelieen a gyapot nemesítésének és honosításának kísérletei folytak. A termelőszövetkezeti mozgalom szervezésével és az. első állami gazdaságok létrehozásával egy időben kezdődött el a gépállomások hálózatának kiépítése. Tolna megyében az Állami Mezőgazdasági Gépállomások Alközpontját 1948. júliusában hozták létre. A gépállomások telepítésének legfőbb szempontja az arányos területi elhelyezésen kívül a már működő termelőszövetkezeti csoportok nagyságrendje volt. A szervezés nagy erőkkel folyt. Egy év leforgása alatt a tervbe vett 9 gépállomásból már 8 működött. A megye első traktorállomásait Sütvény, Hőgyész, Nagydo- rog, Böloske, Sárpilis, Bony- hád, Regszemcse, Szedres községekben hoztak létre. A gépállomások a kezdeti időszakbán a munkásosztály falusi bázisainak számítottak. Ennek megfelelően a személyi állomány kiválugatásá-. bán az MDP Központi Vezetősége .szigorú feltételeket szabott. A gépállomások vezetőit politikailag képzett, lehetőleg vasasszakmájú nagyipari munkások közül kelleti beálltam. Hasonló követelményt állítottak a főgépészek és más szakemberek ai- kalmáz'ásáöan is. A traktor- vezetőket elsősorban a szegény parasztok fiaiból és lányaiból toborozták. A szigorú előírások betartásáért, az erre a célra létrehozóit megyei szakkádertanácsot tétágazat azonban változatlanul nehézségekkel küzdött az első félévben, több területen okozott gondokat a vállalatok nem kielégítő együttműködése, a belföldi és importanyagok szállításának akadozása. A gépipar az első félévben a múlt év hasonló időszakának megfelelő mennyiségű terméket állított elő, a konvertibilis exportot azonban sikerült a tavalyinál nagyobb mértékben növelni. A Rába Magyar Vagon és Gépgyárban például több mint 9 milliárd forint értékű terméket gyártottak, 8 százalékkal többet, mint a múlt év első felében. Az Ikarus a termék- összetétel korszerűsítésével érte el a tavalyinál mintegy ték felelőssé. A gépállomások feladatai közé nemcsak a termelés, hanem az agitáció, a szerződéskötés, a Isz- szervezés és a kulturális munka is beletartozott. Évekig ai káderutánpótlás központjaiként is funkcionáltak. A munkában, és az agitáció- ban kitűnt traktoristák közül az első évben 174 főt küldtek különböző káderképző tanfolyamokra. Közülük kerültek ki a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok első vezetői. A nők mozgósítása, traktorra ültetése és káderré nevelése Tolna megyében lényegesen elmaradt az országos gyakorlattól. Az első évben mindössze 3 női siker ült kiképezni és traktorra ültetni. A traktorállomások beindulása elé mind a pártvezetés, mind a parasztság várakozással tekintett. Talán éppen ezért csaptak magasra körülötte az indultatok hullámai. A pártvezetés azért bírálta a gyors ütemben létrehozott, elhasznált gépekből álló üzemeket, mert képtelenek voltak eleget tenni a rájuk háruló feladatoknak. Kevés volt a gépész, a mezőgazdász, sok volt a géptörés. A biztonsági berendezések, a műszaki fegyelem és a szakképzettség hiánya miatt sok volt a tragikus baleset. A parasztság azért volt bizalmatlan, mert az elvégzett munkát túl drágának tartotta. De gyakran hangzott el olyan panasz is, hogy vadföldet forgat föl az eke, a nehéz gépek összetapossák a talajt, a „kormos” traktorok felszaggatják az utakat, stb. A. parasztság bizalmatlanságára jellemző példa, hogy Kétyen a gépállomás dolgozói bemutatásképpen ingyen szántást akartak végezni, de egyetlen gazda sem akadt, aki a traktorokat a földjére engedte volna. Az elmondott nehézségek ellenére a gépállomások kiépült rendszere (az elkövetkező években összesen 16-ot hoztak létre) fontos szerepet töltött be a megye mezőgazdaságában, politikai életében. Gyakori eset volt, hogy egy-egy gépállomás telepítése miatt harc folyt a községek között. A Varsádra telepített gépállomásért pl. Misz- la, Udvari és Gyönk is versengett. A politikai fordulatot követően tehát egyre markánsabb változások tapinthatók ki a megye gazdasági életében. A szocialista termelési viszonyok az ipar után a mezőgazdaságban is megjelentek és téri hódították. A szocialista forradalom falusi térnyerése, a nagyüzemi gazdálkodás általánossá tétele ellentmondásosan hal'adl előre. Mégis elmondhatjuk, hogy 1948—1949 fordulóján a megye gazdasági életében korszakos jelentőségű állapotváltozás zajlott. Olyan távlatukat nyitó döntések születtek, amelyek napjainkig éreztetik hatásukat. lAszló Péter félmilliárd forinttal nagyobb árbevételt az első hat hónapban. Bár a vegyipar egyes termékei iránt a világpiacon mérséklődött a kereslet, a Borsodi Vegyi Kombinát termékeinek sikerült megőrizniük versenyképességüket. A kohászatban is mutatkoznak már eredményei a több éve tartó piaci gondok leküzdésének. A textilipari termékek iránti kereslet az utóbbi hónapokban a nemzetközi piacokon nem mérséklődött tovább. Növekedtek viszont a minőségi követelmények, melyeknek egyre több hazai vállalat tudott eleget tenni.
