Tolna Megyei Népújság, 1983. július (33. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-31 / 180. szám
1983. július 31. Képújság 5 ra kifelé növekedő, a Kálvária-dombot is eltakaró város- inövekedés nincsen a kedvéire. Hanem az unokájának már igen. Az öregek attól félnek, ihogy a városfejlesztés egyszer csak lemond arról, amihez eddig tartotta magát, és befullad a még embert léptékűinek nevezhető fejlődés. lEgyiket-másikat se a Fölső-, se az Alsó-, se az Újvárosiban nem lehet meggyőzni arról, hogy nyugalom, Szekszárd távlati fejlesztési tervéivel nem a nagyvárosi címet pályázza. Az a célja a városrendező igyekezetnek, hogy Szekszárd lakosságéi látó feladatiéinak tudjon mind színvonalasabban megfelelni. A hozzáértő szakemberek becslése szerint a város 1995- ben maximum 50 ezer lakosú lesz. Más vélemények szerint az ezredfordulóra lesz ékkora a lakónépesség és 2100-ban legfeljebb 60 ezer. PRO ŰRBE... Nemrég egy szekszárdi építkezésen jártam fotós kollégáim egyikével. Hát egyszer cSák közrekapnák kettőnkét tréfás szigorral, hogy a saljltő egyre-másra rosszakat ír az építőipar munkájáról, ipediíg há csak itt körülnézek, legalább fél tucait olyan ember dolgozik, aki „végigépí- tette” a várost és akár behunyt szémimel is ki lehetne osztani közöttük néhány Pro űrbe kitüntetést, mert egy se jutna arra érdemtelen ember kezébe. „Pedig alig van közöttük törzsökön szekszárdi” — mondták nevetve. .^Leendő szekszárdi annál több." iNem Vitáztunk ezen. Évente nagyjából ezerrel növekszik Szekszárd lakóinak a száma, Sajnos nem a születések miatt. Noha tény, hogy egy-egy lakótelepünket a méphumor — mely olykor mit isem ad a finomságra — gye- rékgyándkrtak nevezte el. Jelezve, hogy a lakótelepiek zöme fiatal. Szókszárdon 1967-től 82-iig bezáróan 6982 lakás épült. Tizenegy összefüggően és nem a városra épített lakótelepünk közül épülőiben van még a Tamtoov lakótelep mellett majd valahány. A sláger azonban most a baktat, melynek 1986-ra fejeződik be ia kiálíakítása a Bákta „jobb'- on, s kezdődik a Bakta bal beépítése az alsóvárosi temetőn túli részen. Miért övezi most a legnagyobb érdék- ilőldés a Baklát? Mert itt sikerül először a várospolitikának megvalósítania alapellátó létesítményekben azt a komplexitást, a kapcsolódó beruházások, majd a lakásépítéssel azonos megvalósítását, aminek hiányai felett a Mérey, illetve Hermán Ottó lakótelepieknek igen nehéz napirendire térniök. Osak emlékeztetőül: Szek- szárd felszabadulás utáni fejlődését, illetve annak lassúságát sokáig határozta meg csak közigazgatási és mező- gazdasági irányító szerepköre. A vegyes településű városok kategóriájából az ipar- fejlesztés révén léphetett ki. Tehát az 1960-at követő években, az ipartelepítéssel, .mely lehetővé tette a lakásépítés ütemének gyorsítását. Az első telepszerű beépítés a Toldi és a Tantsay utca környékén 'történt, majd a Pollinak Mihály utcái következett, mint „mini iakótelep”-építés. Az (úgynevezett történelmi városközpont átépítése a mai Wo- sinSky és Kölcsey lakóteleppel 1976-ban fejeződött be. A városközpont rekonstrukciója a Széchenyi utca Augusz- háztól a Hármas-híd irányába tartva előreláthatólag 1985-lg megtörténik. TÜL A SÍNEKEN És szarrtben a történelmi borvidékét jelképező domb- vonULattal helyezkedik el a Bogyiszlói és Keselyűisi úton ott a város ipararbélepe, ahol egyre inkább az élelimiszer- felldoligozó egységek veszik át az uralkodó szerepét. De nem füstölgő gyárlkéményékkel. A fejlesztés itt is racionális, emberi léptékű volt és marad, s az innen kikerülő termékek pedig méltán kérnek helyet a valamikori Szekszárdit egyediül „flémjelző” vörös bor mellett Szóval bár fontos nekünk — ezt igazoljia a borvidék rekonstrukciója is — bortermelő jó hírünk, de az is az ott ám, hogy a hús- és a tejipari vállalat, a MEZŐGÉP, az MMG, a BHG, a BVK, az Óra-Ékszer-, vagy a Palota 'Bőrdíszműgyár kész-, vagy félkész termékeinek van rangja, kereslete a bel- és külföldi vásárlók körében. KI ITT A FÖLDSZINTES? Fővárosiban dolgozó pályatársam évékkel ezelőtt, nem Babits Mihály születésének 100. évfordulójára készülve szülővárosában is, tálán megengedhető eljátszadozni azzal a gondolattal, hogy mit szólna — ha szólhatná — most a 'szülővárosához Babits? Nem ismerne rá? Kétlem! Azt úgyszintén, hogy eltévedne itt, netán a sajnálkozás jegyében kérné számon, hogy hova tettük a falunak nagy, város- maki kicsi Székszárdot. Azt se hiszem, hogy őt nem a maiakéhoz hasonló büszkeség töltené el afölött, hogy Tolna megye székvárosa az elmúlt két évtizedben produkált fejlődésével tisztes hélyet vívott ki magának a vele azonos korú városok között. Babits, mert ismerte, szerette az álmos panasz ivarost is, mely némely dolgait nem tudta európaiként élni, nagyon örülne Szekszárdnak, 1983- iban! TÜKÉK ÉS JÖVEVÉNYEK Ügy tűnik, az ős-szekszárdiakban közöl sem feszül már akikora elutasító gőg a jövevényekkel szemben, mint teszem azt ezelőtt 10—15 évvel. Talán azért, mert elszó- líittáttak az élők közül az igazán régiék? Részben azért. A tükék fidtdlalbbja gyorsan fogta föl, hogy az ide- és a beköltözők nemcsak haszon- élvezői akarnák lenni a városi létnek, hanem mindennapi és azon fölüli vállalt imunikájuktoál alakítói, gazdagító! is. Becslések szerint Szekszárd város össznépességének — az állandónak és lakónépességnek hovatovább a fele jövevény. Tíz évivel ezelőtt Szekiszánd IákénópesSé- ge 28 200 volt. Ma, 1983-lban 41265. — Mindjárt olyan nagyváros lesz Szekiszárdból, amilyenben rossz lesz élni — közölte velem egy, a Mátyás király utcában lakó idős barátnőm azon mélázva hétven- egymáhány évére utalva, hogy hálisten, neki azt már nem kell megérnie. Majid azt árulta el, hogy ez a mai, erre-arKözúti feli(ljáró. mely mérsékli az átmenő forgalom zsúfoltságát ■sokkal azután, hogy felavattuk a városközpontban Varga Imre Prométheuszát, elkapott agy sajtótájékoztató szünetében azt tudakolva, hogy „azok a földszintes gondolkozásé ■szekszárdiak'' tényleg tüzet fújnak-e a kompozócióra ? Tréfával ütöttem el a dolgot, hogy „nem baj, ha tűzre, tűz a válasz" a birtoklás első időszakában. iM'a be kell látnom, hogy (könnyű volt akkor bizakodni a szekszárdiak ismeretében. Mi itt előbb igen sokszor megmorogjuk az újat, hát még azt, ami szokatlan, ami arra kényszerít bennünket, hogy befogadóként megmozgassuk szürkeállományunkat. Mindig voltak és lesznek az újat, a korszerűt, sommásan, a modernet ímmél-ámmal fogadók, mereven elutasítók. Aztán, mert „lakva ismerszik meg az ember", egyszer csak ezek is rádöbbennek arra, hogy szép az a szobor, kép, építészeti megoldás. S akkor már a mienk. Azoké is, akik először „földszintről” közelítik a birtöktbavenni valót. ELLÁTÁSBÓL SEMMI SEM ELÉG 'Mármint nékünk, szekszárdiaknak, de nem válogatás nélkül, hiszen kétségtelen, hogy a belvárosban élők azok, akik ellátottság szempontjából „páholyban” vannak. Az alapellátás feszültt- ségzónái a történelmi város mellé épült rakótelepeken és környékükön nagyok. Ennek következménye, hogy a nem ritkán zajló várospolitikai fórumokon — és tanácstagi be- íszámólőkön is — már nem az Ipar fejlesztését szorgalmazzák a jelenlévők, hanem a jobb közmű-, kereskedelmi és vendéglátóipari ellátást. Azt osztatlan helyesléssel fogadják tükék és jövevények egyaránt, hogy amivel a város a Hild-érmesek sorába lépett, maradjon mértéke a várospolitikának, óvja, fiatalítsa meglévő értékeinket a megmaradó történelmi városrészekben. De ... a lakótelepek lakossága is lélékszámá- naik megfelelő alapellátáshoz jusson. A vendéglátás — mely nem tekinthető kielégítőnek — tíz évvel ezelőtt 7630 négyzetméteres alapterülettel rendelkezett. Ma, 8271 négyzet- miéteren „dolgozik”. A „hogyan?” kérdésére jöbb, ha egy más alkalommal keresünk objektív választ. A kereskedelem gyarapodása már szívünk szeríntibb volt. A kiskereskedelmi bolthálózat aláipterülete az 1973. éviről egy évtized alatt 28 925- re nőtt. Volt tíz éve 7 kllüb- könyvtoárunk, most van 11. Nagy £s kicsi házak harmóniája [ Bakta, lakótelep, amjft már laknak és még építenek 1985-ig. Az ipartelep madártávlatból Jelentősen javítja az általános iskolák tantermi ellátottságát az átadás előtt álló ibaktai 28 tantermes új iskola. De az 1973. évi 72-ről 11982-ben 125-re növekedett a tantermek száma, bővült a megyeszékhely középiskolai hálózata és a tanítóképző főiskola jelenléte sem közőm- ibös. Tíz év alatt 274-ről 460- ra emeltük a bölcsődei, 817- ről 170(1-re az óvodai helyek számát. Hogy nem elég, hogy a több kell, a jobb kell mindenből, miniden vonalon? így van. De gondoljunk néha arra, hogy a fejlesztés lehetőségei itt, Szekszárdon se korlátlanok. Kivált azért nem, ímert mögöttünk vannak a mennyiségi fejlődés évéi, a minőség szalkaszát járjuk, az igények növekedéséből fakadt igényeket kell rangsorba, illetve fontossági rendbe állítanunk. Hogy mi pénZbe kerül? Csak kiindulásnak szánva a továbbgondoláshoz: tíz év alatt a város 199 milliót költött cSak szanálásra. Közművesítésre 742 milliót. Ezen felül — vállalati keretátadással „fogyott” el e célra H50 + 220 millió a fűtőművek korszerűsítésére a víz- és szennyvízszolgáltatás feltételeinek Javítására. KI MIRE BÜSZKE? Városlakók és a város lakóinak képviselete a városi tanács „magára a városra”, is tegyük hozZá, hogy megalapozottan. Tudva egyúttal, hogy a fejlődés dinamizmusa nemcsak az elmúlt egykét évben mérséklődött, továbbra is mérséklődni fog, .mert ahogy kicsiben veszélyes, olykor bűnös játék többet költeni annál a pénznél, amink van, nagyban még veszélyesebb és bűnösebb. így hát egyre kevésbé lesz létjoga az úgynevezett „ötletparádénak” a várospolitika 'befolyásolására. Mi.t ne- veZünk ötletparádénak? Azt. amikor különféle fórumokon jó szókészségű emberek földobják mi kellene még, s elvárják, hogy „fogjuk meg és vigyétek!” módra, ugorjon la város tanácsa. S ha már eljutottunk eddig, hadd írjunk le Valamit ami fájó pontunk és aminek Babits Mihály se örülne. Ma, a Városban 5600 szellemi foglalkozású ember él. Ezeknek az embereknek közel a fele főiskolát, egyetemet végzett. De csak töredék az, amely meghatározó szerepet vállal a várospolitika, a város szellemi életének alakításában. Vagy él azokkal a lehetőségekkel, amit közművelődés címen Szekszárd város kínálni tud. A városba telepedett képzőlműVészek jelentenek szinte egyedül kivételt. Ók azt kifogásolják, hogy a város vezetői1 ritkán kérik a segítségüket, közreműködésüket a város csinosításéban, értékekkel való gazdagításában. S amikor ezt panaszolják, nem pénzes feladatokra gondolnak elsősorban. Arra is, de nem csak arra! Valószínű több újságoldalt lehetne megtölteni a megyeszékhelyről szólva. Ha itt most a teljesség igényét hiányolja az olvasó, igaza van. A leltár nem pontos. De amit szerepeltet, az megmutatja, hogy van miért szeretni a várost és lenne ok alkalmanként az ismertnél alkotókészségben hevesebb lokálpatriotizmusra ! LÁSZLÓ IBOLYA Fotó: Czakó Sándor
