Tolna Megyei Népújság, 1983. július (33. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-30 / 179. szám
1983. július 30. F Deák Mór: Tánci-tőnci BÓKKON GÁBOR: Előre, bontott vitorlákkal! Zsebkendőt húzz az árbocra! Hadd dagadjon, ha jön a szél. Tengerre hát, ki tengerész! — Hajónk jól kivájt dinnyehéj. Olvadt ezüst a víztükör, nesztelen siklunk óraszám. Őrizd a töltött ágyúkat! — Kalózok lesnek ránk talán. Jöhet bármilyen vész, csapás Míg van kétszersült, málnadzsem; — Tejfogainkra esküszünk! - Nem hátrálunk meg sohasem. A kedvünk jó — így rum se kell —, És egyre nagyobb az esély, Hogy fölfedezzük — föl bizony! — Amerikát — hisz ez a cél. A százkarú polip lesben áll. — Száz ágyunk szórjon rá tüzet! — A falánk rém már menekül. — Ilyen egy pompás ütközet. Kiáltás száll: „előttünk föld!" — Félóra tán, és ott vagyunk. — Jó széllel, jó szerencsével Űj földrész felé suhanunk. — így hajózunk, míg tart az éj. így — amíg ringat az álom: Bontott vitorlákkal előre: Gyönyörű mese-óceánon. Piszka, a megzördült tengerészbaba gondfelhős arccal járkált fel-alá a babapol- con. A kezét h'átuil összefogta, egy egész kicsit lebiccentette a fejiét; a homloka meg egyenesen olyan volt a sok ránctól, mint a mélyszáobott föld. Vagyis egészen úgy nézett ki, akár egy költő. — Pszt! Biztosan verset ír! — tette a szájára az ujját Puszáló, alki saját bevallása szerint roppanifmód értett a művészetekhez. — Költ! — helyeselt OsiöSi- ka is, a világszép alvóbaiba, s a hódolattól akkorára kerekedett. a szeme, hogy bárki azt hihette volna, kilalludfa mágát. — Ja jaj, bárcsak rólam szólna a vers! — pipiskédért Jázmiinka. — Rólam is szól- hialtma már igazán egy! Egy... ballada! Nem, nem iis, inkább egy... egy eposz! Vagy egy óda! — Hogy óda ne rohanjak! — csípett bélé Tappancska, de mielőtt kirobbanhatott volna a veszekedés, Piszka nagyot csapott a levegőbe. — Ez a Deák Dóra azért imégiscSák egy kedves kislány, na — jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon. — Hogy hogy azért? Hogyhogy mégiscsak? — méltatlankodott Puszáló, aki már eltervezte, hogyan gratulál a 'költeményhez. — Én, a megsárgult bairmamadkó igenis állítom, hogy Deák Dóra kedves kislány. — Igen — bólogatott Piszka. — Csák hazudós. — Miért? — tamáslkiodott Jázminka. — Hiszen ugyanúgy beszól, mint te. — Khim — vörösödért el a megzöldült tengerészbába. — Kbm. Lehet. De, izé... én csak füllentek, füiíentgetek, ő meg, ugye, kbm... hát, szóval hazudik. Hazudik, ma. — De hát miiért? — kérdezte értetlenkedve Puszáló is. — Mert aZt állította, hogy az apukája talált ki bennünket — vágta rá diadalmasan Piszka. — Nia és? — legyintett Tappancska, a focicipő. — Te meg egyszer aZt írtad magadról, hogy fa vagy. — Az más — gurult dühbe Piszka. — Nekem szabad. En költő vagyok! — Hát akkor biztos a Dóra is költő! — áltopftotta meg Jázminlka. Kár volt! A megzöldült tengerészbába a szívéhez kapott és felhördült: — Költőőőő? Riáj'tam kívül költőőőő?! — fordult égre a szeme, de úgy, hogy a bábák komolyan megrémülitek: — Piszka! Piszka! — kiabálták ijedten, de bizony! egy teljés órán át győzködhették a megzöldült tengerészbabát, mire az valamelyest megnyugodott! Szegény Jázminka el is határozta, hogy nem kerül a szeme elé két napig... — Szóval a Dóra hazudik — nézett körül harciasán Piszka, de természetesen senki nem mondott ellent néki. — És ez azért furcsa, mert az apukája nem iis találhatott kli bennünket. Főleg nem a Dóra kedvéért, mert — és itt felemelte & hangját a megzöldült tenge- részbaba —, mert a Dóra apukája nem szereti a lányát. — Hű — hűlt el Puszáló, de Piszka tekintete belefojtotta a szót. — Hú — húzott Csicsika, de ő se járt különben. — És — köszörülte meg a •torkát Tappancska —, és miire alapozod állításodat? — Arra — oktatta ki Piszka —, hogy nem tette tisztába soha a Dórát, és mindig ideges, ha a lánya sirdogál. — Hű — hűlt el Puszáló, de most nem is akart mást mondani. — Bizony! — bólogatott a megzöldült tengerészbába. Osicslika azonban ekkor felkiáltott: — Nézzétek csak! — és Dóra apuikája a kíváncsi babák szeme előtt óvakodott be a gyér ekszobába. — Néznétek csak — mosolygott keserűen Piszka. — Még tálán meg is veri. Dóra apukája azonban karjába kapta kacagó kislányát, s táncra perdült vele. — Tánc, tánc, Dóratánca, Dóratánci, tánci! — én ékelte közben! — Hát ez? — vörösödött el a megzöldült tengerészbaba. — Ez meg hogy lehet?! — Talán úgy, te nagyokos — húzta a száját Jázminka, aki közben visszasomfordált —, hogy mégis szereti a lányát. — Jó, jó — gesztikulált Piszka. — De hát miért nem mindig? — Mindig — vetette oda Jázminka. — Csak nem mindig multatjá. S már fújta is teli tüdőből a bábákkal: „Tánc, tánc, Dó- irátánc, Dóratánci, -tántí!” ■ Szerencsére, amikor túlontúl hangossá válít már a babapolc, és a Dóra apuikája csodálkozva odapillantott, pont Piszkára esett a tekintete, aki száját összeszorítva, egyedül hallgatott. Mese egy csodáról Logika Élt egyszer Háromfcerefci- ben egy világluSta fiú, akinek Szöszmósz volt a becsületesnél iis becsületesebb neve. Ez a Szöszmósz egész álló nap aludt, de legfőképpen semmit nem csinált. A há- romlkereki embereik-csak vi- láglustájáriak hívták. Egyszer történt, hogy Szöszmósz kertjében elszaporodtak a gyomok és egyéb gazók. Folyondárok futották eszeveszetten, egyenesen a virágoskert felé. A tátikák egymás szavába vágva tátogtak: Fogják meg! Fogják meg! Néhány karcsú kardvirág is rémüldözött: Megfulladunk! Megfőj tarnak! És nemcsak a folyondárok szaporodtak, hanem apró levelű tyúkhúrok szőtték be a szebbnél szebb virágokat. Laposfüvek léptek minden talpalatnyi földre. A virágok pedig hiába hajlongták, jajgatták, Szöszmósz a füle botját se suhintotta feléjük. Osak aludt, és felváltva hol hortyogort, hol pedig szuszogott. A virágok erre aztán elhatározták, hogy megleckéztetik Szöszmószt. De hogyan? Ez volt a kérdés. Először küldöttséget menesztettek a fák. Hátha elejét veszik majd a háborúskodásnak! A diófát választották vezetőül. Megállt Szöszmósz előtt, és egy éretlen diőt pöccintett a lustaság fejebúbjára. Szöszmósz kinyitotta az egyik szemét, de csak az egyiket, és csák annyit mondott: Mi a szösz! így a fák dolguk végezet- lenével suhogtak vissza a helyükre. Másodszor a virágok menesztettek küldöttséget egy futórózsa vezetésével. A küldöttség illóolajjal megcsik- landozta Szöszmósz orrát. De a henye-hunya fiú az illatra se nyitotta ki a szemét, csak úgy álmában dönmögte: Ki a szösz?! Így aztán a rózsák is hervadt bimbókkal vonultak Vissza. Harmadszorra miit volt -tenni, mit nem, a virágok, a fák újra összesúgtak, összebúgták, és nem Szöszmósz- hoz, hanem a gyomokhoz és egyéb gazokhoz menesztettek küldöttséget, egy méhecske vezetésével, aki hosszas ide- oda röpködés után elintézte, hogy a gyomok és egyéb gazok ne a virágoskertet, hanem Szöszmószt hálózzák be. Így is történt. Amikor a Háromkereki templom harangja elütötte a delét, Szöszmósz szokása szerint a másik oldalára akart fordulni. Éészfcélődöft, mocorgott, később már ficánkolt, de hiába. Mag se moccant, mert gúzsba kötötték a gyomok és egyéb gazok. A kerti virágok majd szétnyíl- ták a nevetéstől, ahogy Szöszmósz ügyefogyott vergődését figyelték. Jókedvükben a fákról csak úgy potyogtak a túlérett gyümölcsök, ütődött almák. Az eprek epés megjegyzéseket tettek: Ott az ásó, vasvillia, Ne henyélj, te tohonya! így múlt el egy nap vagy tán több is. Szöszmósz gaz- ba-gúzSbaköüve álimatliahko- dóüt, mígnem arra tévedt az ősz, és ködzsákjába összeszedte a gyomokat és egyéb gazokát. Ahogy kiszabadult Szöszmósz, megnyújtóZtátta elzSinórodott tagjait és... Csoda történt! Ásót fogott, gereblyét és miiegyéb kerti szerszámot, hogy bosszút álljon a gyomokon és egyéb gazokon. Bosz- szújában a lustaságáról is elfeledkezett. Tulajdonképpen nem csoda, ha jól meggondoljuk, hiszen lustaságát ha az emberek nem, hát akkor a gyomok és egyéb gazok se zavarják! SZŰCS MARIANN 1 2 3 ^z A, B és C sor logikai sorrendben követik egymást. E logika alapján hányás számú ábra kerül a kérdőjel helyére? Múlt heti rejltvénjóink helyes megfejtése: 2-es. (Minden pont körüli négy szomszédos .mező számjegyeinek összege 15.) PASS LAJOS: Volt egy mozdonyom Volt egy mozdonyom, meg egy másik, És valami zakatolt bennük, S hogy megtudjam végül a titkát, A valamit szépen kiszereltem. Hát nem volt csihogás aztán, De azért tovább vonatoztam: Csináltam gyufa skatulyából, S most fütyülni tanulok hozzá. ű^fepÜJSÁG 13 A KSH-SZÜV Szekszárdi Számítóközpontja FELVESZ egyműszakos munkakörbe — szAmítögép-programozökat és — SZERVEZŐKET, — KARBANTARTÓ VILLANYSZERELŐT; (a villanuJsmű-ke'zelői vizsgával rendelkezőket a felvételnél előnyben részesítjük). kélműszakos munkakörbe — ADATRÖGZÍTŐNEK középiskolát, vagy 8 általános iskolát végzett fiatalokat, — SZAMÍTŐGÉP-ÜZEMELTETÖT több éves gyakorlattal, gyengeáramú végzettséggel. háromműszakos munkakörbe — SZÁMÍTÓGÉP-KEZELŐKET (operátort) középfokú iskolai végzettséggel. Jelentkezni személyesen vagy írásban lehet, részletes önéletrajzzal az alábbi címen: 7100 Szekszórd, Wesselényi u. 15. Telefon: 16-822. i(735) A TOLNA MEGYEI TEXTILTISZTÍTÓ ÉS RUHÁZATI VÁLLALAT Székszárd, Tartsay'‘Vilmos u. 6. MEGHIRDETI SZERZŐDÉSES ÜZEMELTETÉSRE a (Szekszárdi, Mészáros Lázár >u. 7.|sz. alatti GYORSMOSODAjAT. A versenytárgyalás napja a vállalatnál 1983. szeptember 2-án 9 órákor. _ A versenytárgyalásra a 30/1981. (IX. 14.) MT és a 2/1981. (IX. 14.) PM—iMiüiM. sz. rendeletnek megfelelő személyek jelentkezhetnek, akik legalább a versenytárgyalás időpontjáig a vállalatnál 10 000 (tízezer forintot) letétbe helyeznék. •Felvilágosítást ad: Bíró Sándoriné üzemgazdasági csoportvezető. (Címe: a vállalati telefon: 11-355.) (757) A BONYiHÁD ÉS VIDÉKE ÁLTALÁNOS FOGYASZTÁSI ÉS ÉRTÉKESÍTŐ SZÖVETKEZET 1983. október 1-től 1986. szeptember 30-ig TERJEDŐ IDŐRE SZERZŐDÉSES ÜZEMELTETÉSRE MEGHIRDETI AZ ALÁBBI ÜZLETEIT: 5. számú italbolt (IV. o.) Kismlányok, Kossuth u. 20. 10. isziámú italbolt, (IV, o.) Najgyvejke, Fő u. 31. 11. iszámú italbolt i(iIV. oj Győré,, Rákóczi u. 12. számú italbolt (IV. o.j Iizmlény, Fő u. 13. iszámú italbolt (III. o.) Gikő, József A. u. 32. számú italbolt (IV. o.) Bonyhádvarasd, Fő u. 34. számú italbolt (III. o.) Závod1, Kossuth u. 137. 35. .számú kisvendéglő (III. o.) Kisvejke, Rákóczi út. 36. számú 'italbolt (III. o.) Mucsfla>, Kossuth u. 17. 52. számú benzinkút, Tevel, Závodlii útt. A pályázatokat 1983. augusztus 29-én 16 óráig írásiban keli benyújtani' a szövetkezet központjába (Bonyhádi Rákóczi u. 6.) ia szövetkezet által rendszeresített nyomtatványon. A versenytárgyalás ideje: Ii983. augusztus 30., 9 óra. A versenytárgyalás helye: a szövetkezet klubhelyisége, Bonyhád1, Rákóczi u. 6. A meghirdetett üzletekre vonatkozó tájékoztató adatok a szövetkezet központjaiban kaphatóik Sítől! László főkönyvelőnél, illetve d'r. Böröcz István igazgatási osztályvezetőnél. ÁFÉSZ-IGAZGATÓSÁG (11/18)
