Tolna Megyei Népújság, 1983. július (33. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-27 / 176. szám
1983. július 27. Képújság 5 A cséplés történetéből Jellegzetes, magyar gyártmányú cséplőg ép a század elejéről A gabona oséplése olyan fontos esemény volt a régi világban, hogy homályos múltból fakiadó babonás-kultikus szokások tapadtak hozzá. Űij- h óidkor neim szívesen csépelték, mert úgy tartották, hogy akkor megrohad a szalma. Az első kévékbe vasfüvet — sza- porítófüvet — és fokhagymát raktak. Az előbbi a szemeket volt hivatva szaporítani, az utóbbi a rontás elhárítását célozta. Amikor még csép- hladaróval veríték ki a gabonaszemeket, a csűrben vagy pajtában, ahol a munka folyt, nem volt szabad enni, nehogy a pajta megférgesedjék. A cséplőgépek elterjedése után, a cséplés végeztével a gépet ágakkal, lombbal, virágokkal ékesítették, és vidám nótoszőval kísérték a következő munkahelyre, majd következett az áldoméls ... A cséplés egyidős a gabonatermesztéssel. A kezdet kezdetén a kalászokat kőhöz vagy deszkához verték, a kalászban maradt szemeket pedig kézzel dörzsölték ki. A következő lépés az volt, hogy a szétteregetettt kalászokat bottal ütögették. Innen már könnyű volt az átmenet a ha- dárófána, eséplőfána, csépWa- daróra, amely a legváltozatosabb alakban és méretben az európai népek körében még néhány évtizede is fellelhető volt, majd napjainkra a múzeumaikba vándorolt. A kézi oséplésen kívül nagyon elterjedt a lóval való cséplés, azaz nyomtatás. A többnyire kör alákú szérűre kiterített kévékből a szemet körbejáró lovakkal tiportat- ták ki. Hogy a lovak munkáját segítsék, különböző szerkezeteiket — oséplőszánkét, cséplőszereket, cáéplőhengert — vontattak a kiterített gabonán keresztül. Ezután a szalmát elhordták, a gabonát összesöpörték. A gabonaszemek természetesen polyvá- val, földdel, kavicsokkal keveredtek, tisztítása szél árammal és kézi rostával történt. Az ember itt is könnyíteni akart munkáján, és a cséplés gépesítésén törte a fejét, azt lehet mondani, a középkor végétől. De a mai cséplés legfontosabb elemét, a dobot csak 1786-ban készítette el a skót Andrew Meikle. Ez a gép a verőléces rendszer • szerint dolgozott és a gőzgép alkalmazásáig állati erővel hajtották. Az amerikai Sámuel Turner 1831^ben szabadalmaztatta szeges rendszerű oséplődobját, elterjedése az 1851. évi londoni kiállítással kezdődött. Európában a verőléces, Amerikában a szeges rendszer vált népszerűivé.-Magyarországon először Martinovics Ignác szerkesztett cséplőalfcalmatosságot a 18. század végén, de nem terjedt el. Az első Meilkle-féle cséplőgép 1802-ben jelent meg hazánkban, de még évtizedek múltán is csak néhány működött. A cséplőgép elterjedése és rohamos fejlődése, tökéletesedése 1848 után indult meg, amikor az állati haj'tóerő helyett gőzgépet kezdtek hozzá -alkalmazni. Az első gőz-eséplőgép 1852- ben, Angliából került Törökbecsére. 1861-től magyar gyárak is készítették már gőz- cséplőgépeket, de egy 1871. évi statisztika szerint kilenc megyében még kizárólag kézi, illetve nyomto'tásos cséplés folyt. A hetvenes évektől azonban rohamos fejlődés indult, mert a cséplőgép tiszta szemet adott, a szalmát, a töre- ket és a polyvát pontosan szétvá fosztotta. Magyar országon 1896-ban már 8920 gőzcséplőgép működött, de a lóval hajtott, úgynevezett jár- gányos cséplőszekrények száma még mindig 46 814 volt. 1904-ben megjelentek az első motormeghajtású cséplőgépek is. A parasztság körében természetesen csak a módoSabbja tudott cséplőgépet vásárolni, ezek azután bércSéplést is végeztek. A gépcséplés erősen csökkentette a oSéplésfhez szükséges munkanapok számát. A korábban gyakran a nyártól farsangig elhúzódó kézi cséplés vagy nyomtatás munkáját néhány hét alatt végezték el. Egy ember kézi csépléssel egy nap alatt általában egy mázsát, míg a 20 emberrel dolgozó gőzcséplőgép ugyanennyi idő alatt 150 mázsát csépelt ki. iÉs moSt nézzük röviden, hogyan működött a cséplőgép. A cséplőgép tetején van az etető nyílás, amelybe a megoldott kévét tolja az etető. A kalászokat a verőléces (vagy szeges) dob elkapja, és az ugyancsak acél verőlécekkel ellátott kosárhoz vágja, hogy a mag a kalászból kihulljon. Ezzel tulajdonképpen a cséplés megtörtént. Ám a gép ezután elvégzi még a szétválasztást és a tisztítást is. A kicsépelt szalma a sZalmará- zóra kerül, ahonnan a mag a gyűjtőasZtalniak nevezett garatba hull. A termény a törékrostára jut, innen a polyvarostára, majd a gaíbo- narostára, Végül a porrostá- ria. A gabona az elevátorba jut. Az elevátor, amelyet „páter noStar”-nek is neveznék, elmés felvonószerkezet, s nem más, mint két kerék között kifeszített végtelen szalagra erősített serlégsor, amely a magdkat felwiszi a felső tisztítóműbe. Itt a búza először a toklászolóba jut, ahol a vízszintes tengelyre szerelt acélkésök és a belső felület éles bordái a szemekre tapadt felesleges részeket ledörzsölik. Ezt a kis, illetve a nagy szelelő távolítja el a gabonától. Ezután főlyik át a gabona oz osztályozó hengerbe. Az osztályozó henger spirális vonalban felcsavart vastag drót, amely különválasztja a kisebb és törött szemeket a nagyobb, ép szemektől. Az osztályozó henger szekrényének kifolyó nyílásai alá akasztják a zsákokat, tehát a boízát mindjárt osztályozva rakhatják a tárolóhelyre. Visszatérve az etetéshez, emlékeztetnünk kell arra, hogy ez a művelet nem volt veszélytelen foglalkozás. Annak idején nem múlt el év, hogy Valahol egy-egy etetőmunkás bailesétet ne szenvedett volna. A legcsekélyebb vigyázatlanság is elég volt ahhoz, hogy a dohba eresztett kévével együtt az etető kezét, karját is elkapja a percenként ezerszer forduló dob. Ezért különböző önetető készülékeket dolgoztak ki külföldön, de nálunk ezek nem terjedtek el. A cséplőgépeket általában traktorok hajtották szíjáttétellel. Nagyrészt külön a cséplőgép hajtására szerkesztett, kazános, önjáró alkalmatosságok voltak, de akadtak szép számban olyanok is, amelyek nem csupán a cséplőgépeket hajtották, hanem szántottak, boron ál tak is. Különösen a belső égésű robbanómotorok elterjedése után szaporodtok meg ezek a fajta hajtógépek. Kétségtelen, hogy a cséplés rendkívül nehéz, poros munka volt, mégis tapadt hozzá valami Vidám romantika. Nyárutón a zenélve búgó cséplőgépek hangja ugyanúgy hozzátartozott a magyar falvak hangulatához, mint az aratások utáni aratóbálok, vagy a disznóölésekhez ragadt népszokások. Ismerünk „cSéptáncot” és cséplődalokat. Érdekes, hogy cséplőda- liaink nagy része a gépi cséplés szülötte, fő szereplői a gép és a gépész. A gépészt szólítják föl, ha a legnehezebb munkán (könnyíteni akarnak, és rajta kárörvendeznek, ha géphiba miatt le kell állni a munkával: „Gépész uram, arra kérem magát, ne etesse nagyon a masinát ...” — vagy „Nem jó már a Tóth úr masinája, eltörött a harmadik rostája.. Az ember még tovább lépett, hogy könnyítsen munkáján. Már a húszas években megjélenték és később egyre tökéletesedtek a kombinált arató-cséplőgépet (kombájnok), amelyek különösen a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban terjedtek el. A felszabadulással kibontakozó nagy átalakulásokat követően, a magyar falvakban is kombájnok váltották fel a cséplőgépeket. CSONKARÉTI KÁROLY iNémetkéren az utóbbi* években nőtt azoknak a pályaválasztó fiataloknak a száma, akik az erdő felé fordultak. A Választás okaiként a gyermekek igazi ismérveket felsorakoztatni nem tudnak. Valami szimpátiát éreznek a természet és a hozzá kötődő emberek iránit. Az erdő ősidők ótá vonzza a legtöbb embert. Friss levegőjével, nyugtató csendjével, változatos, romantikus, otthont ad az állatoknak, pihenést, kikapcsolódást, kellemes sétalehetőségeket nyújt a kirándulóknak. Persze sokaknak munkát, megélhetést is. iBayer György németkéri erdész azon* szerencsés emberek közé sorolhatja magát, akik egésiz éven át egészséges, tiszta levegőt szívhatnak, élvezhetik az erdő adta örömöket, elleshetik annak tiltkáilt, kényük- kedvük szerint megfigyelhetik a k'isebb-nagyobb vadak életét, fejlődését, tevékenyen részt vehetnek az erdőtelepítésben éppúgy, mint a fakitermelésben.. — Hogyan lett erdész? — kérdem beszélgetésünkkor. — Páribői származom. Szüleim foglalkozása az erdőhöz kötődött. Keszi Nándor erdész ösztönzésére erre a pályára adtam a fejem. Nem volt lelfcitusám, mert mindig szerettem, kedveltem az erdőt.! — A gyermek úgy képzeli el az ön. munkakörét, hogy puskáival a kezében, járja az erdőt, figyeli a dagonyákat, a tisztáson felbukkanó őzeket, szarvasokat, időnként ■szemrevételezi a riiadtságot hamar észlelő és jelző madarakat, irányítja az erdő- irtási munkáltaitokat. — Mint miniden, foglalkozásnak, úgy az enyémnek is van árnyoldala. Ezzel együtt kell szerétni. Elég nagy a lekötöttség és a felelősség. Az erdő minden évszakban tartogat meglepetéseket, csodálni valót egyaránt. Mi ezt (hamarabb észrevesszük, gyorsabban reagálunk, mint az átlagember. Az erdő a természet jóvoltából sok örömet ad, de nagyon, is igényli áz emberi munkát. Folyamatos az erdőtelepítés, ez ápolást, gondozást igényel. Szinte mindig adódik tisztogatási feladat. Elsősorban' az élő, átló erdő követel védelmet, de a kitermelt fa is sok igondot okoz. Nem kevesebbet a 28 fakitermelő munkájának szervezése, irányítása. Az adminisztrációs munkából is kijut bőven. Állandóan nyitott szemmel kell jármi, s bizony sokat kell talpon lenni. Szerencse, hogy a kis Simson' könnyebbé teszi' a kerület távolabbi pontjainak a megközelítését is. — SzaVaihól, de a cselekedeteiből is azt vettem ki, hogy rajong az erdőért. — Hivatásomnak tartom a munkámat. Örömet, megnyugvást jelenít, ha belátom kerületem erdőgondjait. Erre a pályára csak olyanok jöjjenek, akik nemcsák a kötött munkaidő fogalmát ismerik. IBayer György elégedett azzal, aimilt csinál. Örömét leli benne. Talán erre éreztek rá, ezt olvasták le róla azok, akik hasonló pályát választottak, akiik az ő nyomdokaiba akarnak lépni. NAGYFALUSI ALBERT Ami a borítékon kívül van (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Amikor egy vállalat vagy más termelő apparátus életéről írunk, szinte állandóan azt említjük meg, mit termel és mennyit, mennyiben gazdaságos a munkája, hogyan alakul a bérezés. Szinte ritkaság számba megy, hogy bemutassuk azt is, mi kerül a dolgozó zsebébe a borítékon kívül. A Bonyhádi Cipőgyár középnagyságú vállalat, 1700 dolgozója van. Évente 1 millió 600 ezer pár cipőt termel és ennek a termelési értéke eléri az 500 millió forintot. A vállalat gazdasági vezetői racionálisan gondolkodnak és odafigyelnek arra, hogy ne csak a munkáért járó béreket biztosítsák, hanem — a dolgozók munkahelyen való megtartása érdekében — az egyéb feltételeket is. (Esztendők óta visszatérő gond a létszám stabilitása.) A Bonyhádi Cipőgyár ma már korszerű üzem. A szociális létesítmények is állandóan fejlődnek. A fürdő, a modern üzemrészek, az új gépek, a napi ezer dolgozónak ebédet adó üzemi konyha sokat jélent, a napközi otthonban pedig százöt gyerekkel foglalkoznak. A gyárban naponta nyolc órában üzemorvosi rendelés folyik, ennek anyagi feltételeit is biztosítják. A termelési munkában kiváló eredményt elérő dolgozókat nemcsak erkölcsi, hanem anyagi vonatkozásban is megbecsülik és jutalmazzák. Az elmúlt évben a jutalmazásra fordított összeg közel 124 ezer forint volt. A dolgozók szabad idejének kulturáltabb felhasználása érdekében évente 55 ezer forint támogatást, nyújtanak a művelődési ház fenntartására, ahol sokszínű kulturális rendezvényekre kerül sor. Az üzemi könyvtár még fiatal intézmény, 3300 kötet kölcsönözhető könyv áll az érdeklődők rendelkezésére. A könyvtár támogatására évi 16 ezer forintot fordítanak. Az üzemi sport támogatását is messzemenően biztosítja a vállalat. Jelentős még a dolgozók lakásépítési támogatása is, ebben az évben húsz dolgozó kapott 546 ezer forint támogatást. A nyugdíjasokról sem feledkeznek meg a vállalatnál. Évente kirándulásra, közös találkozóra kerül sor és a szakszervezet szinte állandóan figyelemmel kíséri az idős emberek életét. Sokan járnak be az üzembe közülük dolgozni, a nyugdíj mellett keresethez jutnak. A dolgozók sokszor veszik igénybe a jogsegélyszolgálatot, a múlt évben több mint háromszázan, míg ebben az évben már majdnem kétszázan. A jogsegélyszolgálat évi fenntartási költsége 150 ezer forint. Érdemes megemlíteni még a vállalat újítási mozgalmának eredményeit is. Az iparágban folyó versenyben a Bonyhádi Cipőgyár a második helyezést érte el. A gazdasági vezetés nem fukarkodik akkor, amikor a jó újításokat honorálni kell. Az évenként rendszeresen megtartott „újítási hónapokra” komoly tárgyjutalmakat tűznek ki, ami nagy húzóerő. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy ez a mozgalom szinte évről évre fejlődik. A felsoroltak még mindig nem mutatnak teljes képet arról, hogy mi mindenről gondoskodik a vállalat. A Bonyhádi Cipőgyár hosszú évek óta iparági szinten igen jó helyet biztosított magának. A jól szervezett szocialista brigádmozgalom, a munkaverseny, a dolgozókkal való törődés biztosítja a Botond márka jó minőségét a hazai, a szocialista, de a nyugati piacon is. HORVÁTH JÓZSEF Motorvonatok a Szovjetunióba A Gatiz-MÁVAG Vasúti Járműgyárban az idén 20 darab négylréfczes dízelhajtású vonatot készítenek szovjet expo*-tra. A két darab 800 lóerős motorral ellátott vonatok a városközi közlekedésben segítik majd a személyszállítást.
