Tolna Megyei Népújság, 1983. július (33. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-23 / 173. szám
1983. július 23. ivÉPÜJSÁG 7 bak dolgozhatnak a fejtésben, az idősebbék meg kezelhetik a gépeket. Ez nagyobb teljesítményt i;s jelent és lényegesen könnyebb a munkánk is. — Más bányákban általában az a tapasztalat, hogy nem tudják karbantartani a gépeket, mert nincs szakember. — Ebben is szerencsénk van. Az utóbbi években nagyon sok fiatal lakatos jött. És van ezen felül is lehetőség. Alakítottunk komplex brigádokat. Ezekben a csapatokiban a lakatos is a brigádhoz tartozik, ő is a teljesítmény szerint részesül a bérből. Érdeke, hogy a gépek mindig jók legyenek. A szociális kérdésekről a szakszervezeti bizottság titkára, Dévai Tibor beszél: — Az üdülés örökös gond nálunk is. Kevés a családos SZOT-beutaló. A bányászoknak leginkább a melegvizes fürdőkbe kellene a beutaló. A lehetőségekhez mérten igyekszünk is megoldani ezt. Van üdülőnk Harkányban, Bélatelepen, Baján. A [mázaszászvári bányaüzem lakás- helyzete nagyon jó. Most készül el lent a faluban egy 30 lakásos szövetkezeti lakótelep. Itt 22 bányász, talál otthonra. Harminchét bányászlakásra van keretünk, az idén kilencet át is adunk. A Máza Dél Korszerűsítik az Északi Bányaüzemet többire jelenleg még nincs jelentkező. A legtöbben saját falujukban, a Tolna megyöi- ek Bonyhád környékén vásárolnak vagy építenek lakást, ébben segítjük őket. A mázaszászvári bányaüzemben közel háromszáz Tolna megyei bányász dolgozik. Eredményeik a mi eredményeink is. Ez a tény kötődést is jelent a megyéhez, és az üzem vezetőd is így gondolják ... H. J.—G. K. Meglepő dolgokat mond Wáger József, a mázaszászvári Északi Bányaüzem vezetője: — Nincs munkaerőgondunk, sőt, akik többször bum- liznak, azokat elküldjük, elküldtük. Ezen a mondaton lehet csemegézni, mert nem hiszem, hogy az országban sok bányaüzem vezetője elmondhatja ugyanezt. Még azt is hozzátehetjük, hogy a létszámtervben meghatározottnál 23-mal többen is vannak. Természetesen, mint mindennek, ennek is oka van. A mázaszászvári bánya 1982-es eredményei alapján elnyerte az Élüzem címet. Ami jelzi a kollektíva erejét és természetesen a rengeteg pluszmunkát, amivel jelentősen túlteljesítették tervüket. Érdemes a számokat is idemásolni: 1980-ban 120 ezer tonna, 1981- ben 129 ezer tonna, 1982-ben pedig 146 ezer tonna szenet bányásztak itt. Természetesen ezzel megfelelő bér is járt: 6,5 millió forinttal tudtak így több bért kifizetni. Ez jelentős összeg, mivel az Északi Bányaüzemben 789-en dolgoznak. Ennek kereken egyharmada — 263 — a Tolna megyei illetőségű. így szinte joggal mondhatjuk: eggyel „több" Tolna megyei üzem dolgozik elismerésre méltóan. lAz eredményeknek természetesen — túl a jó kollektíván — más okai 'is vannak. — Vállalatunk, a Mecseki Szénbányák 1980-ban határozta el, hogy a mostoha körülmények között dolgozó Északi Bányaüzemet is korszerűsíti. Olyan mértékben, hogy Itt is megközelítsék a pécsi és a komlói munkaviszonyokat. Hároméves tervet dolgoztunk ki, amelynek már látszik az eredménye — mondja a bányaüzem vezetője. ,A feladat nem is olyan egyszerű. Mázaszászváron a földtani viszonyok miatt a legtöbb aknában csak a kamrafejtést tudják alkalmazni. Nincs összefüggő szénvagyon, így egy-egy fejtést nehéz gépesíteni. Pedig ez nagyon fontos feladat. — Már a Máza Délre kell figyelni, ezen a területen van óriási mennyiségű szénvagyon, ide kell átmenteni az embereket és egészségesen — mondja Wáger József. iA mázaszászvári bányászoknak mintegy 15 évre van még munkájuk a mai becslések szerint. Az utána következő 'időszakban kell az új bányaüzemet kialakítani és ehhez rengeteg egészséges bányászra van szükség. Egyébként a magyar szénbányászatban egyre többet beszélnek a munka humanizálásáról. Ami annyit jelent, hogy egyre inkább jelentős erőfeszítéseket szükséges tenni azért, hogy a bányász- munka ne kívánjon nagyobb erőfeszítést, mint más iparág. — Ezt nehéz lesz elérni, de van lehetőségünk a gépesítéssel — hallom Dévai Tibortól, a szakszervezeti bizottság titkárától. Az Északi 'Bányaüzem három év alatt 120 millió forintot költhet, költhetett el. Ebből 80 milliót tesz ki egy új szint, a hetedik kialakítása. A 'többi pénzt gépesítésre fordítják. Az első feladat volt a folyamatos szállítás megoldása. Láncos vonszolókat és gumihevederes szállítókat helyeztek üzembe. Ezzel a kézi anyagmozgatás jelentős része megszűnt. Nagy gondot fordítanak a fejtések gépesítésére is. Hat darab EB típusú szénfelrakó gépet üzemeltetnek már. Sikerült megoldani a jövesztést is. Üzembe állítanak még ebben az évben egy angol sűrített levegős robbantó berendezést. Ennek a berendezésnek óriási eredménye lehet. ,A robbantás során nem fejlődnek gázok, nem kell elhagyni a munkahelyet, így sokkal nagyobb lőhet a termelés is. Jelentős előrelépést jelent a biztosítórendszerek korszerűsítése is. Mindezek eredménye, hogy a 900 kilogrammos műszakteljesítménytől eljutottak az 1098 kilogrammos teljesítményig, ami a legjobb bányáknál is kiemelkedő eredmény. Papp Istvánnal, a 10-es ifjúsági brigád vezetőjével beszélgetünk : — Nehezen fogadtuk be a gépeket. Senki sem hitte el, hogy ebben a bányában lehet velük dolgozni. Az az érdekes, hogy a balesetveszélytől féltünk. Végül kiderült, hogy a gép iis alkalmas a munkára. Sőt... „Létszámot nyert” a csapat. A fiatalabBányász kolónia épül a község központjában A gépesítés rengeteg fizikai munkát tesz feleslegessé Wáger József üzemvezető Papp István brigádvezető A 68. eszperantó világkongresszus előtt A nemzetközi kommunikáció szolgálatában Beszélgetés Korcsog András művelődési államtitkárral, az eszperantó világkongresszus védnökség! testületének tagjával Az Eszperantó Világszövetség Budapesten rendezi hatvannyolcadik kongresszusát július 30. és augusztus 6. között. A budapesti világkongresszuson várhatóan hetven ország több ezer eszperantistája demonstrálja majd a mozgalom erejét. A nemzetközi eszperantó mozgalom ezúttal is neves közéleti személyiségekből, politikusokból létrejött védnökség támogatásával szervezi kongresszusát, amelynek Budapest — 1929 és 196<f. után — most harmadízben ad otthont. A védnökségi testület tagja Korcsog András művelődési államtitkár is, aki a világkongresszus kezdete előtt Aczél Gábor kérdéseire válaszolt. — Korcsog elvtárs az eszperantó világkongresz- szus védnöki testületében a Művelődési Minisztérium képviseletében kapott helyet. A tárca pártfogolja vagy támogatja az eszperantó mozgalom törekvéseit? — Az eszperantó nyelv és mozgalom tárcánk részéről több szempontból is figyelmet érdeméi. A nyelv tanításából és az erre alapozódó nevelési lehetőségékből fakadó teendőinket emelem ki — nem is teljeskörűen — példaként. Az eszperantó oktatásával foglalkozók zöme hivatását, főfoglalkozását tekintve pedagógus. Körükbe tartoznak azök, akik főiskolán vagy egyetemen képesítést szereztek az eszperantó nyelv oktatására. Minden iskolatípusban lehetőség van tanulni ezt a nyelvet, ami a megfelelő oktatási segédletek biztosítását teszli feladatunkká. Nemzetközi összehasonlítások, kísérletek tárgyát is képeái az eszperantó nyelv tanítása és az ebből származó előnyök felderítése. Jelen van az eszperantó a szaktárgyi versenyek körében, a tanulók szabadidős és szünidei elfoglaltságában. A művelődési intézményhálózat és az ismeretterjesztés ugyancsak beillesztette programjába az eszperantó nyelvoktatás és 'klubélet feltételeinek biztosítását: a pedagógusok továbbképzését, a könyvek, szótárak kiadását, audiovizuális anyagok készítését, az amatőr együttesek támogatását, szakembereink részvételét a nemzetközi tapasztalatcseréken, módszertani konferenciákon. Azt kívánóim mindezzel hangsúlyozni, hogy nem kifelé irányuló támogatásról vagy pártfogásról van szó, hanem tárcánk feladatkörét képező egyéb teendők ellátásáról, ami egyben az eszperantó mozgalom létérdeke. Ugyanakkor elismerésre méltónak tartom az eszperantó világmozgalom elkötelezettségét a béke őrzésében, a kommunikációs esélyegyenlőség javításában, s ezáltal az emberi értékék védelmében. Azt hiszem, mindenki számára természetes, hogy ilyen célok elérésére a művelődés- ügy partneri együttműködést nyújt. — Az ENSZ történelmi elődjében, a Népszövetségben tizennégy ország kormánya javasolta az eszperantó iskolai oktatásának bevezetését. Hazánkban milyen lehetőség van e nyelv elsajátítására, mennyire élünk ezekkel a lehetőségekkel, s elképI zelhető-e a nemzetközi nyelv iskolai oktatása? — Nyilván a nemzetközi nyelv 'iskolai oktatásának általánossá tételére gondol, mert magának az oktatásnak mind a jogi biztosítékai, mind a kipróbált gyakorlata létezik hazánkban. Valamennyi iskolatípusban megszervezhető az oktatás, amennyiben igény van rá, és a személyi feltételek biztosíthatóak. Évtizedes hagyománya van a tanulók szaktábori nyelvtanulásának általános és középiskolai szinten, nemcsak ma- gyarök számára szervezett, hanem nemzetközi táborokban is. A felnőtt korosztály igényeit a TIT által szervezett tanfolyamok és az Eszperantó Szövetség területi szervei, klubjai kezdeményezésére zömmel művelődési otthonokban működő tanfolyamok elégítik ki. Több pél- lát ismerünk főiskolák és vállalatok nyelvi laboratóriumainak kihasználására. Komolyan kell vennünk azt Is, hogy az egyéni nyelvtanulók nagyon jó eséllyel indulnak az eszperantó elsajátításában. Előrehaladásukat feladatlapos levelező oktatási forma segíti, amely konzultációs lehetőségeket biztosít Budapesten és több regionális központban. — Milyen személyes kapcsolata van az eszperantóval? Véleménye szerint milyen szerepet tölt, illetve tölthetne be ez a nyelv az országok közötti politikai, gazdasági, tudományos és kulturális kapcsolatok fejlesztésében? — Személyes viszonyomra legjellemzőbb az informáltság. Ahogy egy könyv, amit olvastam, vagy egy színi előadás, amit láttam a későbbiek során jelen van vélemény- formálásomban, döntéseimben. úgy az eszperantó nyelv és mozgalom is számos kapcsolattal, utalással, kötődéssel hívja fel magára a figyelmet. Valószínűleg számomra ahhoz a lehetőségbirodalomhoz fog tartozni, amit életem során nem tudok bejárni, de amelynek létét civilizációs nyereségnek tartom. Az országok közötti sokrétű kapcsolatok erősítésiében két okból is különös jelentőséget tulajdonítok a nemzetközi nyelvnek. Az egyik az. hogv terjedésében nincs támadó mozzanat. Miközben kommunikációs, értékkicserélési lehetőséget ajánl, nem fűződik érdeke a legkisebb nemzeti nyelv elsorvasztásához sem, sőt — nyelvi szempontból — védettséget biztosít. A másik, hogy úi rétegeket von be a nemzetközi ksocsolatfelVétel- be egyénileg is honfitársaink köréből. — A nemzetközi kommunikációban a hagyomá. nyos nyelvi kiváltságokat feltehetően megszüntetné az eszperantó elterjedése. A nyelvi problémákon kívül milyen politikai akadályai vannak ennek? — A most hagyományosnak tekintett úgynevezett nyelvi kiváltságok fejlődési útjai és eredményei mutatják a jelenlegi helyzet ellentmondásait. Én arra tenném a hangsúlyt, hogy létezik olyan reális szükséglet, amely mindenkor kiérleli a sok okból elkülönülő emberi közösségek, formációk közötti kapcsolattartás eszközrendszerét. Az emberiség fejlődéstörténete, de szűkebb tudományszakom — a természet- és a műszaki tudományokra gondolok — példáinak sokasága azt igazolja, hogy a kigondolhatót kigondolják és a megvalósíthatóra vonatkozó Ismeret nem tüntethető el. Igaz, hogy a társadalmi fejlődés közelmúltja, a gazdasági erőviszonyok alakulása, az ideológiai-politikai küzdelmek megléte mérlegelés tárgyává teszi a nyelvi téren szerezhető előnyöket. A lényeg mégis az, hogy nemzetközi kommunikációra szükségünk van, és a választott eszközt nem az adott nyelv karaktere miatt részesítjük előnyben. Tanulságul szolgál mindaz, amit nemzeti nyelvek nemzetközi használatában tapasztalunk, felidézhető a nemzetközivé vált nyelvek története és Ígéretesen alakul a nemzetközi használat céljára megalkotott eszperantó pályafutása. A megoldás konkrét változata 'azonban csak társadalmi fejlődésünk egészéből származhat. — Az eszperantó világ- kongresszus fő témája a modern kommunikáció társadalmi és nyelvi vonatkozásai. A magyar műI vetődés milyen segítséget kaphat a kongresszustól? — A legközvetlenebb haszonnal az az információs anyag bír, amit az itt találkozó társadalomtudósok, nyelvészek, pedagógusok, kommunikációs szakemberek erre a konferenciára készítettek elő és Itt adnák át egymásnak. Téma lesz többek között a nemzetek közötti érintkezés kulturális és nyelvi vonatkozásai, a nemzetközi információs és kommunikációs rend az oktatási szükségletek tükrében, a kommunikáció szerepe a népek közötti bizalom és együttműködés erősítésében, a kommunikáció etikai kérdései. Érdeklődésre tarthat számot a távközlési kiállítás. A közvetett segítséget mégis talán mindezeknél fontosabbnak érzem. Nagy szükségünk van ugyanis az ismeretségre, a rólunk alkotott reális, élő kép újabb és újabb árnyalataira. Azok a kongresszusi résztvevők, akik munkájuk végzése során vagy akár csak nézőként, hallgatóként .megfordulnak művelődési intézményeinkben, igénybe veszik szolgáltatásainkat, közlekednék és vásárolnak nálunk, iníormáltábba'k, érzékenyebbek és készségesebbek lesznek, ha eredményeink felismerésére, elfogadására adódik alkalmuk. Biztosra veszem, hogy egy olyan sokrétű program után, mint amit a kongresszus hete kínál, a vendégfogadó ország megítélésére vonatkozóan is meghatározó erejű élmények maradnak mindenkiben.
