Tolna Megyei Népújság, 1983. július (33. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-16 / 167. szám

e népújság 1983. július 16. Múltunkból dr. Nagy Elemérrel, a Tolna megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás igazgatójával — Megkérhetem, hogy soroljon fel néhány vegy­szert, rovarirtó és gomba­ölő szert? — Nagyon szívesen. Hun- gazin, Buvinol Eradicane ezek gyomirtó szerek, a Se- vin, Bi—58, Ultracid, Uni- fosz, Chinetrin rovarirtó gorrtbaölő szer például a Rézoxiclorid, Miiltox, Fun- dasol. Folytassam? — A világért sem. Hány­féle vegyszer van ma Ma­gyarországon forgalom­ban? — 6—700 féle növényvédő szert alkalmaznak a gyakor­latiban, s 1500—2000 szerrel kísérleteznek. — Ezek közül mennyi volt forgalomban mondjuk 10 évvel ezelőtt? — Az alapvető szereket 10 éve is ismertük és alkal­maztuk. — Egyáltalán mióta használnak vegyszert a növények védelmére? — Szélesebb körben a szá­zadfordulótól kezdve. De az előző évszázadban ismert volt a bordói lé, s az arzén, a nikotin, a krassziaforgács, kén- és réztartalmú készít­ményeket is alkalmazták. A II. világháború kezdetén került forgalomba a DDT, a Lindán, a HCH stb. — Ezeket az 1970-es évek körül vonták ki a forga­lomból ... — Megállapították ugyan­is, hogy az élő szervezetben felhalmozódnak, s elsősor­ban az emberre károsak, főképp az idegrendszerre. — Milyen új kórokozók, kártevők jelentek meg az elmúlt évtizedben? S ho­gyan találják meg az el­lenük való védekezés mód­ját? — Napjainkban nagyon nagy gondot okoz a napra­forgón az a betegség, ami a levélszövet felszívódását eredményezi. Eddig ezzel a betegséggel nem találkoz­tunk. A madocsai, a pálfai, a bogyiszlói gyümölcsösben lépett fel először megyénk­ben a lombosfa fehérmoly. Ismertük ugyan régen is, de kárt nem okozott, mert eny- nyire soha nem szaporodott el, mint most. Azért nem, mert korábban nem használ­tunk olyan szereket, ame­lyek a természetes ellensé­geit megölik. Most viszont a növény évi 10—13-szori per­metezésekor olyan vegysze­rek kerülnek ki, amelyek a molyokat kevésbé, de termé­szetes ellenségeiket elpusz­títják. így egy-két év alatt annyiba elszaporodtak a fe­hérmolyok, hogy teljesen el­pusztították a fák lomboza­tát. Szántóföldön is van ilyen: a vetésfehéríitő bogár. Ezt a rovart is ismertük, de csupán a tavaszi árpában tett kárt, ott is csak foltok­ban hámozta a leveleket. Körülbelül 7—8 éve Tolna megyében a búzában is meg­találtuk, s jeleztük is a MÉM-mek. Nem akarták el­hinni, hisz ez árpakártevő. Most már évenként duplájá­ra nő a népessége. Tavaly 13 ezer hektáron védekeztünk ellene, idén már 30 ezer hek­táron, s nem egy, hanem két alkalommal. Jelenleg a búzát károsítja, de szokásaiban változik — aratás után át­vándorol a környező kukori­catáblákra, s a tábla szélén hámozza a leveleket. — Ez valami roppant ér­dekes dolog. A természet örök változását jelzi, vagy az emberi beavatkozás kö­vetkezménye, hogy átala­kulnak a rovarok? — Az utóbbiról van szó:, a vegyszerek elpusztítják a rovarok parazitáit, élőskö­dőit. Ezek az állatok a ku'l- túrterületek mellett lévő er­dőben telelnek, s tavasszal innen vándorolnak a vetés­ibe, ami több hétig is eltart. Amikor eléri a veszélyességi küszöböt — négyzetméteren­ként 5—10 rovart tálálunk —, már védekezünk ellenük, holott még nem települt be minden egyes állat. Az sem elhanyagolható, hogy még a legjobb szerek is 70 százalé­kos hatékonyságúak. Így az­tán a rovarök egy része több tápnövényen is megél, alkalmazkodik a környezeté­hez. Az amerikai szövőlepke régen eperfán, juharfán ká­rosított, de szereti már az almát, szilvát, diót is. Mert kivágták az út menti eperfá­kat. — A növényvédelemben dolgozó szakemberek ho­gyan tudják követni a nemzetközi és hazai szak- irodalmat? — A növényvédelem a me­zőgazdaság leggyorsabban fejlődő ágazata. A védeke­zés akkor eredményes, ha a vegyszerek képesek versenyt futni a kártevők, a gombák alkalmazkodóképességével. Ehhez persze, szakmailag is fel kell készülni, s ezértt az egyetemes és az önképzés el­engedhetetlen. 1970-től nagy­üzemben erős mérgeket, gyomirtó szereket csak szak­mérnök, vagy üzemmérnök adhat ki, s csak szakmunká­sok, vagy betanított munká­sok kezelhetnek vegyszerek­kel. Háromévenként tovább­képzésen vesznek részt, rész­ben a mérnökképzőn, s iítt, a Növényvédelmi és Agroké­miai Állomáson évente 5—6 tanfolyamot szervezünk. — Mit jelent az az évek óta használt kifejezés, hogy integrált növényvé­delem? — Ez gyűjtőfogalom, s azt jelenti, hogy a kialakult jó védekezési módszereket úgy társítsa, hogy az olcsó legyen, és minél nagyobb eredményt hozzon. A mechanikai véde­kezésit az agrotechnika kö­vette, amikor rájöttek, hogy ha vetésforgóban termelnek, a károsítok nem szaporod­nak el nagymértékben. A speciaiizáció, a centralizáció következtében csupán há­rom-ötféle növényt termel­nek ma már, a vetésforgó nem alkalmazható, de a ve- t és váltás nélkülözhetetlen. Az integrált növényvédelem tehát nem csupán" a vegy­szerekre, hanem az agrotech­nikára is kiterjed. — Az állomás szakem­berei nagyon sok lényeges dolgon rajta tartják a sze­müket, az egyik ilyen a gyommentesítési program. Miért kellett külön prog­ramot indítani a gazok el­len? — Az országos gyommen­tesítési program kidolgozá­sában Tolna megye kivette réstét, alkalmazásában, el­terjesztésében Békés megyé­vel együtt élen jár. Miért volt erre szükség? Mert ha­zánkról elterjedt, hogy Ma­gyarország Európa leggazo­sabb országa. A program meghirdetése eredményes volt: a mezőgazdaságilag művelt területek gyomoso- dása csökkent, az utak, vas­utak, pátakök, csatornák mellett rendszeresen kaszál­nak, s az üzemi majorok is rendezettek. Persze, ha min­denütt tökéletes rendet sze­retnénk teremteni, az nagyon sok pénzbe kerülne. — Mint mondjuk a fe- nyércirok végleges kiirtása a kultúrterületekről... — A növényvédő szerek széléhtálták ki ezt a növényt is. Mint gyomot, valamikor 1960 körül találtuk meg elő­ször Kajmádon, — egykor a fenyéroirkot takarmánynö­vényként termesztették. A ikét évtizeddel ezelőtti gyom­irtó szerék ezt a növényt nem pusztították ki, megma­radt, és nagyobb lett, mint a kukorica. A betakarítógé­pek elhintették a magját, s a fertőzés a vetőmagcserével is terjedt. Komplex védeke­zési módszent vezettünk be, a mechanikai, agrotechnikai és többféle vegyszeres gyom­irtás következtében sikerült a fertőzés erősségét mimimá- lisiia szorítani. Igaz, nagy munkát jelent, de a gazda­ságok jól állnak az ötéves mentesítési program végre­hajtásában. — Ha megjelenik egy- egy új vegyszer, mennyi idő alatt terjed el annak nagyüzemi alkalmazása? — Olykor egy év alatt, mert nincs más vegyszer vagy más mód a növények védelmére. Erre persze, rá is lehet fizetni. Biztosan em­lékszik a K—64-es kukorica­gyomirtóra, kísérleti szer volt, nagyon biztosnak tűnt, ezért több tízezer hektáron kipermeteztük. De jött egy nagyobb eső, fölfröcskölte a vegyszert a levélre, és ko­moly károk jelentkeztek. Ez ritkán fordul elő, általában három—öt év alatt bizonyít­ja egy vegyszer, hogy tény­leg jó-e, érzékeny-e rá a kul­túra, vagy sem, van-e olyan mellékhatása, ami a környe­zetet veszélyezteti. Évente körülbelül nyolcvan kísérle­tet állítunk be a megyében, sok szert minősítünk, vizs­gáljuk a hatásukat és a mel­lékhatásukat is. Fácánkert­ben például azt nézzük, hogy a vegyszerek milyen hatással vannak a vadon élő állatok­ra. — A vegyszerekkel tehát valami még sincs rendben. A szakemberek körében régóta ismert, a közvéle­ményben viszont pár hó­napja terjedt el a biológiai védekezés fogalma. Az tudniillik, hogy a károsí- tókat természetes úton is lehet pusztítani. Ez azt je­lenti, hogy a földre, a nö­vényre kiszórt vegyszer felborította a biológiai egyensúlyt? — Valóban így van. Az egyoldalú kemizálás nem le­het a jövő Útja, mert olyan hatások, tulajdonságok lép­hetnek föl, amelyeket nem ismerünk, és később vissza­üthetnek. Éppen ezért foko­zott törekvés, hogy ahol le­het, biológiai védekezést is alkalmazzunk, s ezzel csök­kentsük a kemikáliák meny- nyitégét. A biológiai véde­lem lényege, hogy élő szer­vezeteket alkalmazzunk vé­dekezésre, — mondjuk rova­rokkal, gombabetegségekkel pusztítjuk ki a gyomnövé­nyeket. A fóliaházban elsza­porodó lisztecskét megeszik a ragadozó atkafajok, tehát az atkákat elsZaporítják, és szétengedik az üvegházban. Ezt ma már a gyakorlatban is alkalmazzák. Vagy példá­ul az amerikai szövőlepke második nemzedékének meg­jelenése idején Tolna megyé­ben a főútvonalakon kiper­metezzük a Turicide nevű baciluskészítményt. Meg­nyugtatóan bizonyított, hogy ez a badilus az emberre ve­szélytelen, költséges és drá­ga, de ahol igen erős a fer­tőzés, ott megéri kiperme­tezni. — Előfordulhat, hogy nem egy flakon Bi—58-at kérek a boltban a rovarok ellen, hanem mondjuk két tabletta baktériumot, vagy néhány gramm atkát. — Elképzelhető. Bár nagy­üzemekben egyelőre a ma­gas költsége miatt nem igen fogják mostanában alkal- mlazni. — Hogyan prognoszti­zálnak mégis a szakembe­rek. Visszaszorulnak a ke­mikáliák vagy sem? — Ezt egyértelműen ma még nem lehet megmondani^ Távlatilag talán. Vannak olyan szigetek, ahol egy-egy kártevőt már tudtak likvi­dálni, de ilyen sűrűn lakott és sokféle kultúrát termesz­tő országban, mint a mienk, ez szinte lehetetlen. Az a vé­leményem, hogy két évtize­den belül a jelenlegi védeke­zésnek körülbelül 5—10 szá­" zalékát váltja ki a biológiai védelem. Mert például a ki­permetezett spóratömeg csu­pán tíz napig életképes, s ezért a permetezést tíz na­ponként meg kell ismételni. Nem olcsó mulatság, s rá­adásul a siker függ például a levegő páratartalmától is. — Az embernek a kö- nvökén jön már ki, annyi­szor hallani mostanában arról, hogy vannak orszá­gok, ahol szívesebben meg­veszik a férges gyümöl­csöt, mint az épet, mond­ván: ha a rovar nem pusz­tul el benne, akkor az em­bernek sem lehet tőle sem­mi baja ... — Ez a „férges gyümölcs” szindróma a hozzá nem értő laikusoktól eredhet. A hibás gyümölcs szerintem nem olyan értékes, mint az olyan egészséges, amelyet hozzá­értő szakemberek irányítá­sával vegyszeres védekezés­ben részesítettek. A hazai növényvédelemben, állítom, mindenki arra törekszik, hogy ne kezeljünk vaktálban, ész nélkül, minden növényt minden szerrel. Igyekszünk minél kevesebbszer védekez­ni, méghozzá olyan vegysze­rekkel, amelyek legkevésbé veszélyesek a környezetre, az emberre. — Tehát nyugodtan megehetem a teljesen ép, egészséges szőlőt vagy a káposztástésztát ? — Ha csak nem permetez­te le a kertjében közvetlenül érés előtt a szőlőt jogtalanul szerzett Ultraciddal, vagy a káposztát Dithiokarbonát- tal... — Köszönöm a beszélge­tést. D. VARGA MARTA Ha elővesszük egyik vagy másik községnek különböző időben készült .térképeit, s azokat tüzetesebben megvizs­gáljuk, gyakran igen jelentős változásokat észlelhetünk. Ez nemcsak azért van így mert a térképészet is fejlődött, egyre pontosabban tudta a valóságot ábrázolni, hanem azért is, mert rendeleti úton megváltoztatták a határokat: kis ebb -Iniagy o bb tér ü le tek et át csatoltak egy másik köz­séghez. A változtatásoknak sokféle indoka volt, szinte ahány eset, annyiféle ok. A változtatások . nem minden esetben váltottak ki' lelkese­dést. Rendszerint az a kö®- ;ség tiltakozott, amelyiktől a területet elcsatolták, viszont a döntés igazságosságát so­hasem vitatta a kedvezmé­nyezett kiözsiég. Falks város monográfiáján bán dr. Németh Imre írt le egy XX. századi esetet, ami­kor Paksitól csatoltak el te­rületet. Paks megyénknek mindig a legnagyobb határú települései közé tartozott. Mai is így van. Joggal hihetnénk, hogy néhány száz hold átcsa­tolása más községhez!, nem okoz perpatvart. Nem így történt. De idézzük a mo­nográfiának idevonatkozó részét: „A XX. század elején a paksi földesurak kihalásával, eladósodásával párhuzamo­sain fellépő féktelen földszer­zési vágy hatására a külterü­let képe akként módosult, hogy a nagybirtokosok és egyire szegényedő jobbágyság földjeit jómódú parasztok, vagy nem mezőgazdasággal foglalkozó tőkések vásárol­ták meg. Megerősödtek a külterület szórványtelepei, sőt, új kiscsoportos települé­seket is létrehoztak (Máriás- telep, Lóhegy). Tért hódított szőlőművelés Cseresznyés- és Osámpa-pusizták futóho­mokjai félé. A jómódú parasztok előre­törése mellett kedvezőtlenül hatott, hogy a paksi birtoko­kat a szomszéd — elsősorban a györ.könyiek és németkéri- ek — sűrűbben vásárolták, ezzel a határ tekintélyes ré­sze kicsiúszott ai paksiak ke­zéből. Sőt, a németkáriek odáig mentek, hogy az álta­luk használt Kanacs-, Gya- pa- és Körösatösvölgy-pusz- tai dűlőket közigazgatásilag is iNémetfcérhez kívánták csatolná. Kérelmük teljesíté­sében azért bízhatták, mert az alispán is az átcsatolást szorgalmazta, teljesen valót­lan indokokkal felvértezve. »Az eléggé gyenge anyagi viszonyok között levő Né­metkér község megerősítése — írta felterjesztéséiben — megkívánja, hogy a német- kének által annyiba óhajtott terület átcsatolását ai belügy­miniszterinél javasoljam, an­nál is inlkább, mert a váro­sias jellegű, tehát élénk ipa­ri és kereskedelmi gócot ké­pező Pa'kis község, az átcsa­tolás után is még mindig elegendő anyagi erővel fog rendelkezni ahhoz, hogy adó­kötelezettségeinek továbbra iis eleget tehessen." ÍAiz alispán fenti átcsato­lást támogató javaslata élénk visszhangot és érthető elé- getleniséget váltott ki, ezért főbíró kénytelen volt a pak­siak érdekében közvetíteni. Az alispánhoz írt levelében kifejtette: »Paks községnek az átcsatolás után még na­gyobb adóterhet kellene vi- sélnie, de veszedelmes pre­cedensnek is tartanám most az átcsatolást, mert félő, hogy a többi érdekelt köz­ség is megmozdulna és Paks határát egyenesen széjjel- szednék."” A monográfiában leírtak­ból azt is tudjuk, hogy az alispán meghátrált a járási főszolgabíró érvei elől, sí rá­jött, hogy ,jaz átcsatolásnak törvényes feltételei nincse­nek meg”. Ugyan mi minden történhetett a kulisszák mö­gött, hogy az alispán meg­változtatta' a véleményét? Ugyanis, a két álláspontjá­nak kifejtése közötti időben semmi lényeges változás nem történt a birtokviszo­nyokban. De az okokat ma már felesleges keresgélni — annál is inkább, mert a bel­ügyminiszter eldöntötte a. vi­tát: „A területet Németkérhez átcsatolom. Nem határozhat­tam másként, mert az egyes területek átcsatolásánál nem az 1886. évi XXII. te. 149. §-a, hanem a 152—164 Fá­bián foglalt rendelkezések a mérvadók”. A belügyminiszteri döntés­sel tehát csökkent a járási székhely határa, összesen 2677 kh-vail. HAMIS MÉRÉSÉRT; KÁROMKODÁSÉRT 25, DOHÁNYZÁSÉRT 100 BOTÜTÉS A törvényeket, ren.delete- ket be nem tartókkal szem­ben a megye gyakran hozott szigorú intézkedéseket. 1783- ban a nemesi közgyűlés '(ge­nerális kongregáció) megha­tározta a megyei hajdúk pa­rancs n okának feladatait azokkal szemben, akik ha­mis mérőeszközök használa­tával becsapják a vevőket, meg kellett büntetnie azokat, akik dohányoztak, és ká­romkodtak, vagy nem tartot­ták meg az ünnepeket. Idéz­zük a megyei rendelkezést: „Végeztetett és elhatározta­tott, hogy Palsz János megyei hadnagy szorgosan ügyeljen minden egyes személyre, aki hamis rőföt, vagy súly.mérté- ket használ. Azoktól, akik ha­mis rőföt, súlyt, köbölt vagy mérőt használtak — ha ez bebizonyosodott — annyiszor hajtsa be a (felerészben a földesurat, másik felerészben pedig az alispán urat, a me­gyei tiszti urakat és magát a hadnagyot illő) 12 forintos bír­ságokat, ahányszor ezeket ha­misságon érte. Hasonlókép­pen azoktól a plebejus és pa­raszti rendű emberektől, akik dohányt szívnak — előzetes intés ellenére — és fizetni tudnak, szintén hajtsa be a fent megjelölt 12 forintnyi bírságot. Aki pedig nem ren­delkezik pénzzel, annak adas­son 25 botot. A káromkodók megbotoztatásáról gondoskod­jék, a szentek ünnepeit fi­gyelmen kívül hagyó, és ün­nepnapon dolgozó személye­ket pedig a fent leírt módon, Íz forintra bírságolja meg. Az ellenszegülőket súlyosan bün­tesse meg.” A 12 forint meglehetősen nagy összeget jelentett. Csu­pán néhány adat az érték megítéléséhez: egy táblabíró évi jövedelme 50 forint volt, a györkönyi jobbágyok együt­tesen egész évre 100 forintot fizettek földesuruknak egy összegben; egy ügyész évi jö­vedelme 80 forint volt. A rendkívül súlyos pénz- büntetés kilátásba helyezése sem akadályozta meg a do­hányzás elterjedését. A megye úgy vélte, nem elég szigorú a büntetés. Két évvel később, a fenti rendelkezés után — 1785-ben — újra visszatért a megyegyűlés a dohányosok megbüntetésére. Ezúttal a ha­tározat így hangzott: „Elhatároztatott, hogy a parasztok közül senki ne me­részeljen — 100 bot bünteté­sének terhe mellett — do­hányleveleket szívni (füs­tölni).” * Nagy volt a hatalma annak, aki egykor jogot kapott az adók beszedésére. Gyakran szentesítette a cél az eszközt. Az őcsényi jobbágyok voltak a megmondhatói, hogy példá­ul 1559-ben milyen kímélet- lenséggel kívánták a kivetett adót behajtani. Fennmaradt egy néhány soros levelecske, amely megfenyegette az őcsé- nyieket, ha nam fizetnek, fel­gyújtják a falut. Idézzük az egykori fenyegetést: „Ti polgárok, ti azt, hogy egynéhányszor izentem tinék- tek, hogy ti énhozzám jönné­tek, de ti mindezt siketségre vettétek, (azaz süket fülekre talált a felszólítás — a szerk. megj.), de hagyom és paran­csolom én tinéktek, hogy ezt a levelet látván, ezen vasár­nap ti engem megkeressetek és hozzatok 40 forintot, egy papucsot, mert ha ti ezt si­ketségre veszitek, bizony, mind fölégetlek benneteket.” K. BALOG JÁNOS •*» jgági SfíSK §§» íTwLw|7J2 gf^X^w

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents