Tolna Megyei Népújság, 1983. július (33. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-02 / 155. szám

1983. július 2. Képújság 3 A XII. kongresszus óta lettek párttagok Hárman — a negyvenezerből „A párt szervezetileg is erősödött. Taglétszáma 852 ezer, mintegy 40 ezerrel több, mint a kongresszus idején volt” — állapítja meg a Köz­ponti Bizottság az április 12—13-ii ülésén hozott hatá­rozatában. A Simontornyai Bőrgyár pártszervezetei ez idő alatt huszonöt új tagot vettek fél. Munkásokat, ér­telmiségieket, zömmel fiata­lokat, akik a KISZ-ben neve­lődtek, edződtek kommunis­tává. Közülük mutatunk be hármat. Az elektronikai műszerész — Tizenöt-húsz évvel ez­előtt még hasztalan kerestük volna ezt a mesterséget a bőr- gyári szakmák listáján. Ám ma már korszerű gépek egész sora működik — elekt­ronikus vezérléssel. Amelyek kezeléséhez, de főként kar­bantartásához, javításához elektronikai műszerészre van szükség. így talált munkahe­lyet a most 28 éves Kapinya Sándor, amikor jó öt évvel ezelőtt Siimontornyára nősült. Feleségének ez az első mun­kahelye, a gimnázium után adminisztrátorként kezdte, ma osztályvezető-helyettes, ö pedig — műszerész. Mint mondja, jó lenne, ha többen volnának, mind a három mű­szakban legalább egy, aki felügyel a gépekre, elhárítja az üzemzavart. De így, neki van egy „rendes” műszakja, nappal, és ba éjszaka meghi­básodik valamelyik berende­zés, üzennek érte és máris jön. Szerencsére, erre ritkán kerül sor. A jó karbantartás­nak, a rendszeres ellenőrzés­nek is az eredménye, hogy a vezérlőberendezésék megbíz­hatóak ... — Kapinya elvtárs kiváló munkaerő — mondja Csep- regi János, a pártvezetőség titkára. Fontos posztján szor­galmasan és nagy szakérte­lemmel végzi munkáját. Ezt honorálta a gyár, amikor anyagilag is segítette a Kapi­nya családot az önálló otthon megteremtésében — kilenc­venezer forintot kaptak a la­kásépítési alapból, és ezt vet­te elsősorban figyelembe a pártszervezet, amikor felvet­te tagjai sorába két évvel ez­előtt. Persze, ez utóbbi nem­csak a jól végzett munkának szólt, hanem az évek óta vég­zett kiemelkedő mozgalmi te­vékenységnek is. A szomszédos Igarhoz tar­tozó vámi-szőlőhegyi fiú Sár- bogárdon járt gimnáziumba, majd Székesfehérváron volt szakmunkástanuló. Szakmun­kás-bizonyítvánnyal ia kezé­ben a Videotonnál helyezke­dett él, onnét jött Simontor- ínyára. KISZ-alapszervi veze­tőségi tag már a gimnázium­ban, ugyanígy a Videötonnál is. Sportfelelős. Természetes, hogy itt a bőrgyárban is ak­tívan részt vesz a KlSZ-mun- kában. Egy ideig alapszervi titkár, most pedig vezetőségi tag az Eötvös Loránd KISZ- szervezetnél. Tagja a „Már­cius 15.” aranykoszorús szo­cialista brigádnak. — Amikor félvettek a párt­ba, feladatul adták, hogy to­vábbra is a KISZ-ben dol­gozzam — emlékezik a két év előtti eseményre. — Segí­tek a fiataloknak a progra­mok kialakításában, megva­lósításában, ott vagyok a kü­lönféle rendezvényeken, ün­nepségeken, az én gondom többek közt a hangosító be­rendezés félszerelése, működ­tetése. Tájékoztatom a KISZ- eseket a pártszervezetben ho­zott határozatokról, ha vala­kinek problémája van, vagy magam segítek megoldani, vagy jelzem „fölfelé”, de szó­lok annak is, akinek a mun­kájával, esetleg a magatar­tásával van baj... Ügy ér­zem, érdemes a termelésben is, a mozgalmi munkában is jól dolgozni, hiszen a jövőnk Kapinya Sándor Vörösmarti Imre — a most már négytagú csa­lád jövője — a gyár. A technológus Szabó Anna üzemmérnök­nek első munkahelye a gyár. Nem véletlenül került ide, hisz szülei is itt dolgoznak. Édesapja párttag, csoportve­zető az üveglapos szárítóban, édesanyja az előkészítőben, puhítógépen dolgozik. Már gyerekkorában eldön­tötte, hogy ő is a „szakmában marad”. Az általános iskola után beiratkozott a bőr- és vegyipari szakközépiskolába, ennek elvégzése után a köny- ínyűipari főiskolába vették fel, — majd — az üzemmér­nöki diploma birtokában — jelentkezett felvételre a gyár­ban, 1977. június 30-ón. Technológusként kezdte a munkát, majd másfél évig művezető volt. — Ez a más­fél év nagyon jó iskola volt, hiszen a gyakorlatban ismer­tem meg a munkát, közelebb kerültem az emberekhez is — emlékszik. — Ma, amikor a gyártmányfejlesztési osztály technológusa vagyok, igen­csak fel tudom használni azokat az ismereteket, tapasz­talatokat, amelyeket a gya­korlati munkában szereztem. Fő feladatunk most a tőkés imporitból származó anyagok­nak hajaival való helyettesí­tése, a technológia kialakítá­sánál nemcsak a szakiroda­lomra, a különböző, kívülről jött előírásokra kell támasz­kodni, hanem a helyi adott­ságokra, lehetőségekre is, be­leértve nemcsak a gépeket, berendezéseket, hanem az emberek felkészültségét is. Hetvenben, 14 éves korá­ban lett KISZ-tag. Nyolc év múlva választották meg a krómos-alapszervezet titká­rának, majd két év múlva a nagyközségi KISZ-bizottság titkára. Ekkor, 1980-ban lett a pártnak is tagja. — Négyszáz fölött van a községben — beleértve a gyá­rat is — a KISZ-tagok szá­ma. Valamennyiüket isme­rem, tudom, kiből mit lehet „kihozni”, ki mire alkalmas, mit csinál szívesen, milyen programokat igényelnek a fiatalok — mondja. És hogy eredményesen dol­gozik nemcsak gyári beosz­tásában, hanem az ifjúsági szervezetben is, bizonyítja az eleven KISZ-élet a község­ben, a sikeres rendezvények, mint az évenként „visszaté­rő” Sió menti fiatalok talál­kozója, a forradalmi ifjúsági napok, az alapszervezeti meg­mozdulások, köztük az utób­bi években rendszeressé vált program, melynek keretében egy-egy KISZ-alapszervezet 'bemutatkozik az ifjúsági klub estjén. A főművezető Vörösmarti Imre vegyész- mérnök Hajdú-Biharból ke­rült — egy kis kerülővel — 1976-ban a Simontornyai Bőrgyárba. Az Irinyi Vegy­ipari Szakközépiskola elvég­zése után került a Budapesti Műszaki Egyetem vegyész­mérnöki karára, majd dolgo­zott a Hajdúsági Bőrgyárban, a Nyergesújifalui Viscosá- nál. A simontornyai gyár ve­gyészmérnököt keresett, szol­gálati lakást is ígért, Vörös­marti Imre jelentkezett. Fel­vették. Egy évig gyakornok volt — gyakorlat itt a gyárban, hogy a kezdő szakemberekkel „vé­gigjáratják” az üzemeket —, majd a cserzőüzemben két évig művezető. Utána nevez­ték ki a cserző, a faragó, és a festő üzem főművezetőjé­nek. A ma harmincegy éves fő­művezető 1967-ben lépett be a KISZ-be. Hamarosan alap- szervi vezetőségi taggá vá­lasztották, harmadikos volt, araikor a szakközépiskolai csúcsvezetőség titkára lett, a következő évben évfolyam­titkár. Aktív KISZ-es az egyetemen is, a tanulócsoport alapszervezetének vezetőségi tagja. Folytatta a KlSZ-íevékeny- séget a bőrgyárban is, ahogy idekerült, egy év múlva meg­választották a 3-as alapszer­vezet vezetőségi tagjának, ta­valy pedig a bőrgyári KISZ- bizottság tagja, munkaver- seny-felelőse lett. — Négyévi itteni munkám után — 1980-ban — gondol­tam, megértek a feltételek ahhoz, hogy a pártba kérjem a felvételemet — mondja. — A párttitkár elvtárs szívesen fogadta jelentkezésemet, mint kiderült, már ők is gondoltak rám. Egyik ajánlóm a KISZ- alapszervezet volt, a másik a pártálapszervi vezetőség egyik tagja. Elmondták a taggyűlé­sen, hogy szakmai munkám és KISZ-tevékenységem alap­ján méltónak tartanak a párt­tagságra. Vörösmarti Imre nemcsak a fiatalok szocialista verse­nyét szervezi eredményesen, hanem már évek óta propa­gandista is. A KISZ politikai vitákörét vbze'ti, eredménye­sen. — Ügy érzem, végleg gyö­keret vertünk Símontocnyán, vannak lehetőségek a szak­mai fejlődésre, feleségemnek is, aki a Bőr- és Szőrmeipari Vállalatnál az ipari tanulók szakoktatója. De politikailag is tovább ákarom képezni rrtagam. Az egyetem közép­fokú politikai végzettséget is adott, most pedig az ősszel megkezdem tanulmányaimat a szakosítón. A politikai gaz­daságtant választottam. J. J. Hls IHÓLI! UkT=1 h^hThirrei HÍRRŐL Az idők változását sokféle úton-módon mérheti az ember, és ezek sorába nemcsak az tartozik bele, hogy nehezebben veszi párosával a lépcsőket a második emeletig, mint húsz évvel korábban. Fel lehet figyel­ni közgazdasági összefüggésekre is. Az én gyerekkoromban például a feles művelés a legtermészetesebb dolgok közé tartozott, de sanyarúbb körülmények közt lehetett hallani harmados krumpliról és kukoricá­ról is. Az elmúlt héten egyik hírünk tartós használatba adásról számolt be. 65 új kiskert A Csötönyi-völgy, ahol telkeket osztanak Pontosabban arról, hogy a szekszárdi Csötönyi-völgyben 65 új földingatlant je­lölt ki a városi tanács, melyeket » jelent­kezők tartós használatába adnak. Ami nem jelent mást, mint azt, hogy tulajdonosok­nak ugyan nem nevezhetik magukat, de a területen építkezhetnek, beruházhatnak, főleg pedig termelhetnek — évtizedeken keresztül. Magamról tudom, hogy saját földtulajdonra szert tenni nem olcsó szó­rakozás. De tulajdonképpen miért kell erőltetni azt a büszke (?) magántulajdont, ba a végeredmény tulajdoniképpen ugyan­az? Az új gazda nem a piacról vásárolja a hagymát, retket, zöldséget, gyümölcsöt, hanem a maga munkája árán jut hozzá. Vagyis: — az eljövendő 65 új kiskert- tulajdonos belátható idő múlva már rit­kábban tülekszik majd a szekszárdi pia­con, ami egyébként se valami különösebb gyönyörűség, és rriindenki tudja, hogy egy­általán nem olcsó szórakozás. Táborozók, utazók Üton-útfélen — sokszor a szó legszoro­sabb értelmében az útfélen — egyre több kirándulóval találkozunk megyeszerte. Egy pihenő csoportjukat Szekszárd legkö- zepén, az Augusz-ibáz melletti lépcsőn ül­dögélve örökítette meg fotóriporterünk. A kirándulás — tegyék az országjáró diákok, napközisek, magányosok, vagy kisebb cso­portok — egyike a legegészségesebb szóra­kozásoknak. Persze a hellyel, környékkel ismerős vezető se árt hozzá. Idegenveze­tők i s vizsgázták a közel múltban Szak­szóidon, pontosan fél tucattal' többen, mint amennyiről hírt adtunk: 20 helyett 26-an voltaik. Remélhetőleg Pásztor Lászlómé dr., az Országos Idegenforgalmi Hivatal osz­tályvezetője, egyben vizsgáztatójuk, már aláírta a szükséges papírokat és mihama­rabb valamennyien bekapcsolódnak a tu­rizmus irányításába. Az elmúlt héten ne­kem jutott osztályrészemül, hogy beszá­molhattam egy rendkívül magas színvo­nalú és hasznos táborozásról, melynek szín­helye Dombori volt és célja az orosz nyelv alaposabb elsajátítása. Azóta már táboroz­nak úttörővezetők és fafaragók is, mely utóbbiakról épp a ha'gyományteremtés je­gyében érdemes újra szót ejteni. Dormbó­Turistaszezon várott úgy látszik különösen, hajlamosak ilyesmiké a művelődési központ környékén, ami aligha csak a szerencsés véletlenek összejátszásának köszönhető. Az, hogy a fa felnőtt szerelmeseinek munkái közterü­letre kerülnek és fiatalok egészséges szó­rakozását szolgálják, kellően alig értékel­hető. Hadd hivatkozzak távoli, északi pél­dára. Tavaly úgy hozta a jó szerencsém, hogy néhány napot finn testvéreinknél tölthettem Helsinkiben. Se játékboltok ki­rakatában, se közterületeken alig-atig lát­tunk műanyagot, hanem ahol csak lehe-' tett, a legtermészetesebb anyagból, a fá­ból készült ötletes játékok sokaságát. Ügyeljünk egymásra! Vannak visszatérő témák, melyeket az olvasó meglehet, hogy már Un is. Mégse árt újra és újra szóba hozni azokat. A nyár veszélyeire gondolok, a közútiakra éppúgy, mint a vízben fenyegetőkre. Ille­tékesek időről időre összegyűjtve is közre­bocsátják azokat a számokat, melyek fé­lelmes tanulságokkal' szolgálnak. Azzal egyebek közt, hogy mennyire nem vigyá­zunk egymásra. Személyes élmény: a kö­zelmúltban csak M. Gy. taxisofőr ügyes­ségének, vezetői rutinjának köszönhettük az életünket, mert egy valikswagenes, min­den közlekedési szabálynak fittyet hány­va, váratlanul és jelzés nélkül leblokkolt előttünk. Minden szezon — üdülési, nya­ralási szezonra gondolok — meghozza a vízi balesetek sanyarú krónikáját is. Leg­utóbb épp a Sió volt a tettes, bár ez a ti­tulus egy folyó esetében túlzás. Az áldo­zat teste mindenesetre híradásunk idő­pontjáig nem került elő.. Javaslatok A fogyasztók tanácsa legutóbb összeült és különböző apróbb-nagyobb gondokról tájékoztatta az illetékeseket. Ilyenekről a lakosság bőségesen szolgál híradással, oly­kor bőségesebben is, semmint szeretnénk. Itt elilátásbeli problémákról volt szó, ami­lyeneknek a kitalálásával senki nem szo­kott foglalkozni, jönnék azok maguktól. A jelzések, melyeket a legközvetlenebben érintettektől lehet felfogni, mindig fonto­sak. Nemcsak anyagi Összefüggésekből, hanem mert a közhangulatot befolyásoló tényezők. illlyen közhangulatot befolyásoló ténye­zőre reagált lapunk tegnapi számában a Városgazdálkodási Vállalat igazgatója is. Magam is szemtanúja voltam annak, ami-' kor a 160 lakásos bérházban lévő áfész- boltban esernyő alatt közlekedtek a vevők. Jó, hogy ez megszűnt. Abban a házban, amely innen nincs túlságosan messze és amelyben nagyon soka dm agammal kap­csolatban lakni szerencsém van, esernyőt még nem nyitottunk. Csak emeletenként áznak be a lakások (V-ről a IV-re, onnan a Illrra), nyílnák sZét a nemrég felragasz­tott tapéták és 3 hét 5 csőrepedése után a lakók azt a megnyugtatást kapták, hogy a ház „bizony, elhasználódott”! Csák tízéves. (Most veszem észre, hogy ebben az eset­ben formát bontottam és nem már meg­jelent hírhez kapcsolódtam mondandóm­mal, hanem egy olyanhoz, melyről egyelő­re még csak beszélnek a Mészáros Lázár utcában. Persze az élő beszédre se árt odafigyelni, hisz olykor-másszor nagyon kifejező tud lenni.) Aratás Azzal zárom, amivel elkezdtem — vagy­is az idő múlásával és változáséval. Utób­bit persze nem a csapadékviszonyokra vo­natkoztatva, bár azzal is lehetne foglal­kozni. Csak éppen minek, hiszen változ­tatni úgysem tudunk rajta. A minap az­zal szórakoztam, hogy húsz és harminc év- előtti újság-évfolyamokat lapozgattam. Nyár időbei leket is. Oldalakon keresztül, cikkek, hírek tömegében, fényképek sorá­nak felhasználásával mással se foglálkoz- tunk akkoriban, mint az ország kenyeré­nek előteremtésével, az aratással. Az se volt ritka, amikor újságírók oktatták ki a diplomás mezőgazdákat e munka megszer­vezésének rejtelmeiről, mintha ök és nem amazok ismerték volna annak minden csíinját-bínját. Nos, napjainkra a helyzet teljesen megváltozott. Természetesen nem az aratás fontossá­ga. Az éppen olyan sorsdöntő, mint ko­rábban. Mégis, a puszta tény, hogy sok ezer hektáron egy nem is akármilyen me­zőgazdaságú megyében (természetesen a miénkben) befejezték az őszi árpa aratá­sát, megért számunkra egy képet és né­hány soros, a nyers tényeket összegező tu­dósítást. Valahogy úgy tűnik, hogy így van ez rendjén. Senki még gondolatban se akar­ja csökkenteni az aratásban részt vevők érdemeit, de amikor olajozottan, az égből érkezett átmeneti nehézségek ellenére is rendjén mennek a dolgok, minek akkor harsonákat fújni és megpergetni a dobo­kat? A gondokat persze nem hallgatja el senkii. Amikor az ember kinyitja a Tolna megyei Népújságot és a harmadik oldalon ilyen közcímeken akad meg a szeme, mint „Megy a csapszeg vándorútra”, „Volt, de már nincs”, netán azt kérdezi meg az új­ságíró, hogy „Merre jár az anyagbeszer­ző?”, akkor különösebb újságolvasói gya­korlat nélkül is sejteni lehet, hogy szép sikerünk, eredményünk eLlenére, az a bi­zonyos Kánaán még odébb van. De azért persze lehet igyekezni feléje... O. I. Szabó Anna

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents