Tolna Megyei Népújság, 1983. június (33. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-11 / 137. szám

© NÉPÚJSÁG

1983. június 11.

I Hét

I beszélgetés- Nem interjú készül, ahol a szakma íratlan szabályai szerint a kérdező újságírónak illik különösen jólneveltnek lenni, hanem beszélgetésre kértünk lehetőséget, ahol kellemetlen kérdéseket is fel szeretnénk tenni.

— A régi ismeretségünk erre feljogosítja, de egyébként nem hiszem, hogy nékem kellemetlen kérdést fel lehetne tenni.- Köszönöm a bátorítást, és mindjárt egy próbát is teszek. így nyár elején, ha az újságíró a sör- és üdítőital-ellátásról érdeklődik, a ceruzája már éppen olyan automatikusan írja a „lesz. megígérjük, rajtunk nem múlik" szavakat, mint ősszel azt, hogy „sajnos, az idén sem, de majd jövőre ..." Tehát kezdhetem írni, hogy „lesz..- Nem ígérek, mert ismerem Oi kapacitásunkat, és tudom, hogy többre lenne igény, mint amennyit ki tudunk elégíteni. Mégis azt mondom, hogy ebben semmi szegye llnivalónk nincs. És hogy bebizonyítsam, elmondom, hogy milyen utat jártunk be. A második világháborús .évek konjunktúrája alatt a termés itt a. gyárban 30—32— 35 ezer hektoliter sör volt évente. Ez akkor elég volt. Elég, hiszen faluhelyen egy évben kétszer rendelt sört a kocsmáros, búcsúra és Szent Istvánra.- Ma ennél lényegesen többre van igény. Aligha járunk messze az igazságtól, ha azt mondom, hogy a háborús évek maximális teljesítménye ma egy havi tervnek is kevés lenne.- Pontosan így van. Amit ez évben gyártunk - hogy kerek számot mondjak -, 700 ezer

hektoliter.

I- Mikor kezdődött a sörivóvá válásunk?

— Teljesen érthető, hogy a felszabadulás után nem tartozott ai legsürgősebb feladatunk közé a sörgyári kapacitás fokozása. Csak a negyvenes évek végén, a sörgyárak államosítása után kezdődött számottevő fejlesztés, a meglévő sörgyárak rekonstrukciója.

I- Ez a gyár hány éves volt akkor?

— Pontosan száz, ugyanis 1848-ban állapították.

I- Tehát megkezdődött az üzem felújítása. Alapos munkát kellett végezni, ha húszszorosára nőtt a termelés.

— Nőhetett volna ez tovább is, hiszen készen vannak a további fejlesztési terveink. 1980- ban. be is nyújtottuk egy pályázatra, de sajnos, nem hagyták jóvá. Ez azonban nem jelenti azt, hogy lemondtunk róla, ímert mi, akik itt dolgozunk, tudjuk, hogy egymillió héktoli- ter „benne van" ebben a gyárban.- Elnézést a rossz szójátékért, de, hogy mennyi sör „van ebben a gyárban", az a legkevésbé sem izgatja a szomjas embereket. Sokkal inkább az, hogy mennyi van az üzletekben ...

— Nos, akkor egy kis statisztikai: a írni gyárunk terítési területe Baranya és Tolna megye

teljes egészében, Bács-iKiskun kétharmadai és egy kis rész Somogybái. Szabad legyen elmondanom, hogy az éves meny- nyiségből Tolna megyébe közel 33 milliónyi palackkal szállítunk. Hogy ez mennyi? Tessék elképzelni, a söröspalackokat egymás mellé lerakva, Szék- szárdtól úgy Londonig érne a sor.

I- Játsszunk tovább a számokkal. Az éves teljes meny- nyiség akkor mennyit tesz ki?

— 8645 km hosszú lenne ai palackok sora, egyszóval Afrika közepéig benyúlnánk. Persze, ez így elméleti játék, hiszen az sem igaz, hogy minden megtermelt sörünk palackba' kerül, hiszen csapolt sört is forgalmazunk.

I- A gyár vonzáskörzetében melyik megye a leginkább sörivó?- Baranya, ahol az egy főre jutó évi fogyasztás 92,6 fiter.

I- És Tolnában 78,1 litert iszunk, ha jó az adatom.

— Jó az adat, de hai szabad1 kiegészítenem, el kell hozzá ■mondani, hogy az elmúlt 8 esztendőben Tolna megyében 26 literrel nőtt az egy főre jutó sörfogyasztás, Baranyában a növekedés 22 liter.

— Itt közbevetőleg hadd mondjam el, én tökéletesen egyetértek azzal, aki szerint az italfogyasztás statisztikai átlagolása téves útra visz, mert ebből valójában olyan valami derül ki, ami soha nem volt igaz. Ugyanis ezek az adatok azokat is tartalmazzák, akik turistaként jönnek hozzánk, közöttük azokat a jófajta sörtermelő vidékről hazalátogatók is, akik új hazájukban jóformán víz helyett is sört isznak és ezt a szokásukat itt, az óhazában is gyakorolják, annál is inkább, mert nálunk olcsóbban tehetik, mint például a bajor sör csarnokokban. De térjünk vissza saját sörivó szokásainkhoz. Az üzletekben látható német, cseh, jugoszláv, lengyel, osztrák, NSZK-beli sörök nyilván azt mutatják, hogy importálnunk is kell az igények megközelítő kielégítése érdekében. Nem túl drága „víz" ez?

— Nagyon drága „víz”, viszont a mi kapacitásunk fölött jelentkező igény indokolttá teszi a behozatalát.

— Visszatérve az első kérdéshez. Végül is mit válaszol Rugási elvtárs: lesz-e elegendő sör ezen a nyáron?

— Ez több mindentől függ, többek között az időjárástól is,s meg attól is, hogy tovább fokozódik-e a sör iránti kereslet, például Szekszárdon a szüret idején ...

— Ezzel mire célzott?- Nincs ebben semmi célzás, csak egy tényre utaltam. Ugyanis Szekszárdon a szüret időszakában ugrásszerűen megnő a kereslet, ami végül is teljesen érthető, hiszen egy liter sör 15 forint, egy liter bor 30—40 forint. Tehát kifizetődőbb a kevésbé magas alkoholtartalmú és olcsóbb sörrel traktálni a szüreti vendégeket...

I

— Ha már az alkoholtartalomnál tartunk, tisztázzunk valamit: szeszes ital-e a sör, vagy sem?- Amit mi készítünk, mi forgalmazunk, az szeszes ital, jóllehet, a jelölésen szereplő Bfok nem az alkoholtartalmat jelöli. Ez ugyanis egy cséh vegyész, Balling. nevének kezdőbetűje, és azt mutatja, hogy 100 kilogramm sörlében hány kilogramm cukor van. Az alkoholtartalom 3,2-3,3 fok a nálunk legnagyobb mennyiségben gyártott 10,5 Balling fokos Szalon, sörben.

I

— Ezenkívül más söröket is gyártanak?

— Igen. Kinizsit, Márciusit és Pannónia aranyát, ezek világos sörök, valamint a barna sörök közül a Barna sör és a Pannónia maláta pezsgő. Itt mindjárt el kell mondanom, hogy ai Pannóniái aranya és a. Pannónia maláta a brüsszeli nemzetközi sörbírálaton kiváló minősítést, aranyérmet kapott.

I- Igazgató elvtárs, szereti a sört?

— Szeretem, de a tavalyi betegségem óta' már csak kósto- lásnyi mennyiséget iszom, ugyanis vigyázni kell ai testsúlyomra, és a sör bizony hizlal.

I

— Most mindjárt kiderül egy titok, ha őszintén válaszol a következő kérdésre. Melyik a legjobb sör?- A legjobb sörünk a 18 Bal- ling-fokos Pannónia maláta pezsgő sör, illetve o 14 fokos Pannónia' aranyat

I- Tehát ön csak ezt it- fq, ..

— Szó sincs róla, Szalon sört ittam.- összegezem: a keresztkérdések súlya alatt bevallotta, így megtudtuk a titkot: a sörgyár igazgatója szerint legjobb a Szalon sör.

— Megszokás kérdése, egy a fontos: a sörről tudni kell,

hogy az elfogyasztásáig állandóan erjedésben lévő ital és ha ez az erjedés nem megfelelő hőfokon, nem a kellő késleltetéssel zajlik, akkor megromlik és élvezhetetlen lesz.

I- Tehát hány fokon célszerű tárolni?

— Legjobb a 8—10 fok.

I- Javaslom, változtassunk témát, ugyanis nemcsak sört, de üdítő italt is gyártanak.

— Nem is keveset, 275 ezer hektolitert. A régi hagyományunk felújítása tizenhárom éve kezdődött a Pepsi Colával, amit eredetileg 5 éves szerződéssel vállaltunk, de az ital népszerűsége miatt nem lehetett abbahagyni. Mellette kifejlesztettük a> Gyöngy-családot. Ezek egyik változatai a citrusféléket foglalja magába: idetartozik a. narancs, a citrom és a grapefruit, a család' másik ágán vannak ai hazai alapanyagú üdítők, a szőlőlé, a. sza- móca, a meggy, az alma, valo- miof a Mecseki gyógykeserű.

I- Ehhez rettentő mennyiségű vízre van szükség.

— Mégpedig jó minőséjű vízre, ezért nekünk külön fővezetékünk van, sejt saját kánjaink is vannak.

I- Bővül-e még az üdítőital-választék?

— Bővülhet, hiszen kapacitásunk 300 ezer hektoliternél is több legyártására van. Elárulom, hogy folynak kísérletek egy teljesen egyedi jellegű, ha,- zai alapanyagú üdítő előállítására is. És az engedélyezési eljárás befejezése után a pécsi ipari vásárra megjelenhet három változatban, a diabeteses üdítő ital.- Hogy az alapanyagokat honnét szerzik a PepsiHez és a citrusfélékhez, ez világos, hiszen a Pepsi mint világcég nyilván maga szállítja a koncentrátumot. A citrusféléket is külföldről szerzik be. A hazai nyersanyagokat ki biztosítja?

— A Hosszúhegyi Állami Gazdaság, ai Szigetvári Konzervgyár és a Szikrai Állalmi Gazdaság. Nem panaszkodni akarok, de egyre drágábban kapjuk a hazai nyersanyagokat...

I- Honnét a vonzalom ehhez a szakmához?

— 1943-ban, tehát pontosan 40 éve az érettségi után az volt a legkézenfekvőbb, hogy a családi házunkkal egy utcában lévő sörgyárban helyezkedjek el. Aztán ittragadtam. A felsőkereskedelmi érettségi bizonyítvánnyal a zsebemben előbb áru kihordó, majd később adminisztrátor voltam.

1949-ben, az államosításkor Szekszárdra küldtek kormány- biztosnak, ohól is államosítottuk a. sörnagykereskedéseket és létrehoztuk a szekszárdi főraktárt. 1953-ig dolgoztaim a szakmában, akkor néhány évre más munkakörbe kerültem, de változatlanul Tolna, megyében; a moziüzem igazgatója voltam. Egymás után hoztuk létre a. falvakban a mozikat. Szekszárdiéi 1957-ben vettem búcsút, visszakerültem a sörszak- mába, ebbe a. beosztásba, ahol most vagyok.

I- Azóta igazgatja ezt a gyárat?

— Igen is, nem is, ugyanis 1963. és '66. között városi párt- bizottsági titkár voltam Pécsen, de abból a funkcióból én irányítottam a sörgyári rekonstrukciót, hiszen, itt a gyárban a, helyemet nem töltötték be, csupán megbízott igazgató kapott felhatalmazást az ügyek intézésére. Nyugodtan mondhatom, május 22-én múlt 26 éve, hogy igazgató vagyok.

I- Ilyen pontosan emlékszik a dátumra?

— Igen, még arra. is, hogy abban az időben 150 ezer hektoliter volt az éves termelésünk.

I- Már megint a termelésnél vagyunk, pedig én az egyéni terveiről szerettem volna még kérdezni.

— Mit mondhatnék magamról? Arra készülök, hogy a jövő év végén jó egészségben enjem meg a. nyugdíjat, hogy sokat tudjak játszani a. három unokámmal, gondozhassam a kis telkemet, drukkoljak a csapatomnak és rendezzem söröskorsó-, söröspohár-, sörnyitó-, címke- és söralátét-gyűjtemé- nyemet.

I- Gyűjtőszenvedélye is van?

— Igen, gyűjtöm a sörrel kapcsolatos tárgyakat. 250—300 söröskorsóm, több mint 300 sö- röspoharam van. Származási helyük szerint Finnországtól a Szovjetunión keresztül Kanadáig' szinte az egész világ képviseltetve van ...

I- A szép ten/ek teljesüléséhez sikert és jó egészséget kívánok.

— Köszönöm, és bízom benne, hogy ai szervezetem első figyelmeztetése még időben jött, és sokáig őrizhetem, mesélhetem azokat az emlékeket, amelyeket életem legszebb éveiben, Tolna megyében szereztem.

FEJES ISTVÁN

Múltunkból

Néha. kis községekben is történnek olyan dolgok, amelyekről hosszú-hosszú időn át beszélnek az emberek. Valahogyan így volt ez Mőcsényben és Paiatincán az 1932—1934-es esztendőkben. Az idősebb emberek talán még emlékeznek is rá, s ha közülük esetleg, valaki tagja volt a, községi képviselőtestületnek, érdekes részleteket mesélhet el az unokáknak. Mert nem kisebb dolog történt, mint hogy szembeszáll- tak a járási főszolgabíróval, az alispánnal, ,a, megyei kisgyű- léssel, sőt még, ai belügyminiszterrel is,...

Történt az eset, hogy a belügyminiszter kiadta a 97 702/1931. sz. határozatát, amelyben elrendelte Mőcsény és Paiatinca községek egyesítését. Ugyanezzel a, kérdéssel foglalkozott az alispán a 10 473/1932. sz. határozatában. Mőcsény községben 1932. szeptember 4-én, a két érdekelt község képviselőtestülete rendkívüli együttes ülést tartott, amelyen a, körjegyző ismertette a fenti két rendelkezést. A gyűlés úgy határozott, hogy engedélyt kér az egyesülés elhalasztására — hat hónapi haladékról volt szó —, hogy kellően előkészítve 1933. ,dec. 31-re zökkenő nélkül történhessen meg az egyesülés. Ez az időpont azért is, kedvezőnek ígérkezett, mert mindkét községben ekkor járt le az elöljáróságnak és a képviselőtestületnek a megbízatása és úgy is választásokat 'kell kiírni. Új testület, új egyesített község, ez eszményi megoldásnak tűnt...

fél esztendővel később, 1933. március 19-én azonban váratlan esemény történt. Ekkor a két közs'ép. képviselői újra. együttes ülésen tárgyalták az egyesítést, s ott hiába' mondotta a körjegzyő, hogy „... az egyesítés ellen mit sem tehet egyik község sem, mert azt végső fookn a belügyminiszter úr elrendelte, s ai képviselőtestület azon, határozatai, melyek ezen érvényben lévő miniszteri rendelettel ellenkeznek, érvénytelenek". Élénk vita bontakozott lei, végül is névre szóló szavazást kellett elrendelni. A szavazásra' jogosult 17 személy közül az egyesítés mellett nyolcon, ellene ugyancsak nyolcán szavaztak. Egy személy tartózkodott a, szavazástól. Ilyen esetben az az álláspont emelkedett érvényre, amelyre a bíró voksolt A bíró pedig tiszta' szívből ellenezte az egyesítést. Az ülésen hozott határozat ezután kimondotta, hogy ,,'Mő'- csény és Paiatinca községek egyesítését nem kívánjuk és az elrendelt egyesítés tényleges • végrehajtását nem foganatosítjuk . .."

A legközelebbi látványos eseményre, 1933. július 2-án került sor. Ott a körjegyző már kevésbé burkolt fenyegetést intézett a> jelenlévőkhöz. Idézzük a képviselőtestületi ülés jegyzőkönyvéből a körjegyző szavait:

,,€ tárgyban kiadott miniszteri rendeletnek hiába, szegülnek ellen, mert ha az egyesített község szabályrendeletét, a vagyonjogi kérdéseket, stb, illetőleg nem határoznak, úgy az alispán úr kénytelen a képviselőtestületek feloszlatása iránt a belügyminiszter úrhoz előterjesztést tenni. A képviselőtestületek feloszlatása után a községek egyesítését a felfüggesztett képviselőtestület helyett eljáró kinevezett megyebiztos fogja a községek megkérdezése nélkül végrehajtani, kinek költségeit a két községnek kell viselni s ezen költségek viszont az anyagi felelősség kimondásával az egyesítés ellen szavazó íképviseIőtesütleti tagokra háríthatok". Ismét név szerinti szavazásra került sor. Most máraz el len szóvá z ók száma 15 volt. Az egyesítés mellett mindössze a körjegyző szavazott. A palatin- caiak mind ellenszavaztak, a mőcsényiek közül három tartózkodott a véleménynyilvánítástól, a többiek ugyancsak ellenszavazattal éltek — mondván, ha a palatinoaiaknak nem kell az egyesítés, ők nem szorgalmazzák.

A határozat kimondja:

nem tartják előnyösnek és nem tudunk belenyugodni az elrendelt egyesítésbe, mivel azt a. Nagyméltóságú m. kir. belügyminiszter úr meghallgatásunk és megkérdezésünk nélkül rendelte el".

Gyorsan közeledett az év vége. S mert a mandátumok lejártak, mindkét községben megtartották — külön, külön — a választásokat, s beiktatták az új képviselőtestületi tagokat.

Ezek azonban csak alig egy-két 'hétig rendelkeztek jogaikkal, mert a belügyminiszter felfüggesztette az önkormányzatot. A felfüggesztésről szóló határozatot Mőcsényben 1934. január 11-én, Paiatincán január 12-én rendkívüli képviselőtestületi ülésen jelentették be. Közölték azt is, hogy a községek ügyeinek vitelére Ku,rz István járási főszolgabírót nevezték ki. Feladatul kapta, hogy a két község egyesítése iránt szükséges intézkedéseket úgy tegye meg, hogy „az egyesített község önkormányzata 1934. május hó 1- ig visszaállítható legyen".

A megyebiztos gyorsan dolgozott. Egy jegyzőkönyv tanúsága szerint a szabályrendeletet már január 23-ra elkészítette, intézkedett a két község vagyoni helyzetéről, február végén pedig elkészült a két község háztartási egyéb alapijainak elszámolása is.

Ezt követően hosszú ideig nem történik semmi, legalábbis a jegyzőkönyvek tanúsága szerint. Annyi bizonyos, hogy 1934. május 1-re nem fejeződött be a munka.

1934. augusztus 4-én véglegesen lezárták a paiatinca) községi képviselőtestületi ülések jegyzőkönyveit, a következő záradékkal:

„A m. kiír. belügyminiszter úr 97 072/1931 V. számú ren- dteltte Mőcsény és Ral'áltiinea kisközségek egyesítését kimondotta. Az egyesült község neve idéígíénesen' Mőcrény, és aiz egyesült községek jellege szervezted szempontból kisközség-"

Ezen o napon délután 5 órakor rendkívüli ülést tartott a egyesített község, új képviselö- tesdüHefe. Ez az üíés nem tartott sokáiigi, csupán bejelentették az új választás eredményét, és a gyűlés kimondatta' a képviselőt estül et mtegtaílaikul'ásat.

Az 1934. augusztus 12-én megtartott újalbb 'rendkívüli közgyűlésen már a, közös ügyeket tárgyailiták. A meghirdetett naipitemid a következő volt:

í. Pénztárosi állás szervezésé.

2. Körorvosi és köról Idtorvo- si hivatalos kiszállási fuvarok rendezése és biztosítása,

3. Vifilis póttagok behívását

4. Gseretelep létesítése iránti kérel'em.

Ez a> hiteles története két Tolna, mlegyei község egyesítésének. Azóta, Raíá'tiindáf a térképen általiéiba n nem, jelölik. Sokain nevét sem hallották. Elcsitultak, majd elfelejtődtek a nagy csatározások, régien begyógyultak az adott-kapott sebek, sérelmek. Az élet pedig, rmnliid a. nevet tovább vivő, miin d a máisik községrészen tovább folyt, aininálk rendije és módja szerint.

CIKÓ

Oilkón is voltak viháiros napok. A községi képviselőtestületnek 1927. szeptember 18-5 jegyzőkönyve örökített megregy ilyen esetet. A vármegyei tör- Vénylhánóságii bizottság' úgy határozott, hogy ott ahol az utcáik még nem kaptak nevet, ott a, képviselőtestület intézkedjen. Most pedig idézzük a, jegyzőkönyvet:

,A tárgynak megvitatása és az ekörül tá'mbdt hosszabb eszlmieosere folytán, a kedélyek annyira, felizgattak, hogy a, további higgadt tárgyalás lehetetlenné vált, s elnök-bíró ha- tározö'tlhb'zlai'lail nélkül, volt kénytelen, az ülést bezárni".

Az eg.y honláppá! később (október 16) megtartott képviselő- testfilteti ülésen egyhangúlag a következő elme veréséket fogadta el: Templom tér, Nyúl' utca, Temető utcái, Kassai utca, Rerczel' Utca, Pozsonyi utoa,, Szlalbátíkái utca,, Újvidéki utca,, Aradi utca, Diófa utaa, Új utca és Kolozsvári utca.

K. BALOG JÁNOS