Tolna Megyei Népújság, 1983. június (33. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-28 / 151. szám

© Képújság Halász László sikere a jugoszláv körversenyen Az eredményhirdetés. Jobbról kezében a kupával Halász László. k\ a A * 4 rv d Gdanszkban vasárnap a ma­gyar női kosárlabda-válogatott győzelmével fejeződött be négy ország válogatottjainak tornája. Az utolsó napon a magyar csa­pat 89:62 (39:22) rányban győzött Olaszország ellen. A magyar vá­logatott legjobb dobói Boksay Zsuzsa (34), Németh Ágnes (21) voltak. A torna végeredménye: 1. Ma­gyarország, 2. Lengyelország, 3. Olaszország, 4. Kuba. * ; Tíz bajnoki fordulóra eltiltották Ubaldo Fillolt, legnevesebb ar­gentin kapust, a River Plate tag­ját. A világbajnokságokon is sze­repelt kapuvédő egy órával csa­pata bajnoki mérkőzése előtt el­hagyta az öltözőt, majd a sta­dionból is távozott. Mint arról áz AFP hírügynökség tájékoztatott, Fillői már hosszabb ideje „pe­reskedik” egyesülete vezetőivel, mert azok olyan mez viselésére kötelezik, amelyet a mezőnyjáté­kosok hordanak. A kapus viszont egy másik gyártmányt, illetve hirdetőt favorizál. Vasárnap rö­vid ideig úgy álltak a dolgok, hogy Fillol hajlandó lesz a mez­cserére, de aztán — feltehetően az egyik vezető megjegyzése miatt — mégis úgy határozott, hogy nem vesz részt a Rosaria Central elleni összecsapáson. Jósé Varacka, a River Plate edzője az esetet igy kommentálta: — Nekem Fillolra szükségem van a kapuban, még akkor is, ha ahhoz van kedve, hogy egy ko­sárlabdázó trikóját öltse magára. * A francia Noah kilépett a hi­vatásos teniszezők szervezetéből, az ATP-ből, miután úgy érezte, hogy nem képviselték megfele­lően az érdekeit. Mint ismeretes, Noah-t a közelmúltban 49 napra eltiltották a versenyzéstől és 20 ezer dollárra büntették. A kilé­pés ellenére a francia teniszező továbbra is szerepel az ATP ranglistáján, miként Connors is, aki szintén nem tagja a tenisze­zők érdekvédelmi szervezetének. A kerékpáros-válogatott — Halász László, Halász Zoltán, Sajó Péter, Lóki Zoltán, Je­néi Károly és Csathó Tamás — június 17—25. között Bo- rovó—Banja Luka—Jajce— Bih ac—K a rl o vác— L j ub j a n a —Bovec—Koper—Pul'a útvo­nalon 1067,8 km-es távon versenyzett. A kilencszakaszos verse­nyen Halász Zoltán kezdett a legjobban, az első gyorsa­sági hajrát Szlovamszki Brod- ban iktatták be a rendezők, itt csehszlovák és szovjet versenyző mögött a harma­dik helyen végzett. Sikeres szökési kísérletben is szere­péit, 50 km-en keresztül szovjet, francia, kubai és jugoszláv versenyzők társasá­gában kétperces előnyre tett szert az üldöző mezőnnyel szemben. De öt kilométerre a Banja Luka-i cél előtt az ül­dözők ledolgozták hátrányu­kat és a hetvenfős mezőny egyszerre zúdult a célba. A verseny fordulópontja az ötö­dik szakaszon volt. Bihac— Karlovac szakaszon, 111 km- es távon egy 17 tagú cso­portnak sikerült előnyt sze­rezni, melyet ezúttal a célig még növelni • is tudtak. Itt volt Halász László is és a hajrában a negyedik helyen ért célba. Sajó Péter is jól hajtott, a 20. helyezést érte el. A hetedik szakaszon Ljubl­jana—Bovec között 125 km- es táv várt a versenyzőkre. Minden versenyző tudta, hogy ezen a szakaszon lénye­ges változás lesz az összetett rangsorban. Halász László az ötödik, Sajó Péter a 21., Ha­lász Zoltán a 41. helyen állt. A hetedik szakaszon egy 1600 méteres hegy, a Vrsic mere­dek szerpentinjei óriási erő­feszítést követelt a verseny­zőktől. A legjobb hegyi ver­senyzőnk, Halász Zoltán, Ausztriában szerzett lábsérü­lése miatt nem tudta azt nyújtani ezen a versenyen, amit formája alapján vártak tőle. Azonban ezen a verse­nyen is igazolta kivételes ké­pességeit és a csúcsra az él­csoporttal érkezett, de Ha­lász László is minimális hát­ránnyal a riválisokkal azo­nos pozícióban kapaszkodott föl a tetőre. Sajó Péter is derekasan küzdött, csupán egyperces hátrányba került. A csúcsról a meredek lejtőn éles kanyarokkal tűzdelt úton 70—80 krn/óra sebességgel zú­dultak le a versenyzők. A kísérőautók csak nehezen tudták követni a versenyző­ket. Rádión kapták a jelen­tést, hogy Halász Zoltán de- fektet kapott. Percekbe ke­rült, míg utolérték a versenyr zőt, szerencsére egy jugo­szláv szerelőkocsi segített és így1 nem került komolyabb időhátrányba, de az élcso­porttal már csak a célban találkozott. Ezen a szakaszon a vára­kozásnak megfelelően „átír­ták” az eredménylistát az összetett versenyben. A sza­kaszt a jugoszlávok első szá­mú versenyzője, Ropret Bó­ján nyerte, de neki már te­temes időhátránya volt. A második helyen az összetett­ben vezető Cserin végzett. Halász László a 13. helyezést szerezte meg, de ezúttal sze­rencsét hozott ez a helyezés, ugyanis az összetettben a harmadik helyre jött fel, ri­válisai mögötte végeztek. Ha­lász Zoltán 18. és ezzel a helyezéssel a 25. helyre ke­rült az összesítésben. Sajó a 23. helyen fejezte be ezt a szakaszt, s ezzel az összesí­tésben két helyet hátra­lépett. A befejező szakasz egy 8,8 km-es időfútamverseny volt, mely Sajó Péter sikerét hoz­ta. Az összetett győztes Cse­rin mögött a második he­lyen végzett Sajó, s ezzel az összesített versenyben feljött a 18. helyre. Halász László újra 13. és ezzel, újra szeren­cséje volt, mert ezzel a he­lyezéssel meg tudta őrizni az összetett versenyben a do­bogós helyezését. Halász Zol­tán is tartani tudta az össze­sítésben elért 25. helyezést. A magyarok helyezései az összetett versenyben: .. .3. Halász László 25:56.58, ...18. Sajó Péter 26:03.51, ...25. Halász Zoltán 26:04.43, ...41. Csathó Tamás 26:15.30, .. .56. Jenei Károly 26:39.10, ...61. Löki Zoltán 26:49.48. A ma­gyar csapat a hatodik helyet szerezte meg. TRKA KROZ JUGOSLAVIJU TOUR DL YOUGOSLAVIE A jugoszláv körverseny plakátja 1983. június 28. Kosárlabda Úttörő­olimpia A bonyhádi II. sz. Általá­nos Iskola leány kosárlabda- csapata az úttörő-olimpia te­rületi döntőjében Pécsett sze­repelt. Tóth Judit edző csa­pata nagyszerűen helytállt. Minden mérkőzést megnyer­ve csoportelsőként jutott az úttörő-olimpia országos dön­tőjébe, mely Debrecenben lesz. Eredmények: Bonyhád— Zalaegerszegi Petőfi Iskola 70-45, Bonyhád—Budapesti Őrnagy utcai Iskola 83-43, Bonyhád—Kaposvári Zrínyi iskola 62-23, Bonyhád—Pécsi Sportiskola 53-46, Bonyhád— Szombathelyi Dózsa Gy. Isko­la 56-50. Továbbjutott: 1. Bonyhád II. sz. Általános Is­kola, 2. Pécsi Sportiskola. A csapat tagjai voltak: Koz­ma Ildikó, Palkovics Judit, Lengyel Rita, Felszegi Zita, Partos Tímea, Dévényi Petra, Vesztergombi Renáta, Barcza Rita, Biniczki Mária, Dobler Mónika, Nagy Zsuzsa, György Edit. A legjobb dobók: Fel­szegi Zita 63, Palkovics Ju­dit 55, Lengyel Rita 53 pont­tal. Teke Pozsonyiak Dombóvárott A Dombóvári Spartacus vendégeként hazánkban tar­tózkodott a TJ. Start Bratis­lava női és férfi tekecsapata. A vendégek a látogatás al­kalmából megmérkőztek a dombóvári csapatokkal. Nők­nél a csehszlovákok bizonyul­tak jobbnak, a férfiaknál pe­dig hazai győzelem született. Részletes eredmények: Nők: Bratislava—Dombóvár 6:2 (2159:1989). Egyéni győztes: Manahova Alena 375 fa. Leg­jobb teliző: Schleng Csilla 276 fa. Legjobb taroló: Ma­nahova Alena 116 fa. Férfi­ak : Dombóvár—Bratislava 7:1 (5255:4762). Egyéni győz­tes: Mánd'li János 936 fa. Legjobb taroló: Horváth László 324 fa. Különdíjat kapott a legjobb férfi-vendégjátékos Stefán Tlcik 856 fás teljesítményé­ért. Szekszárdi Dózsa Most csak ennyire tellett! Amikor még vidéken is sikerrel szerepelt a Dózsa. Tavaly a Szombathelyi Savaria otthonában is nyerni tudtak. A hálóban a szekszárdiak első gólja. Az őszi, szintén a kitűnő csa­Minden jó, ha a vége jó — mondták és emelték föl egy sóhajtásszerű fújás erejéig fejüket a Szekszárdi Dózsa szakvezetői és szurkolói a Tapolcai Bauxitbányász elle­ni sorsdöntő mérkőzés után. Még szerencse, hogy sorsuk végül is saját kezükben volt, s a pontszerzés már — a töb­bi kiesés szempontjából fon­tos találkozó végeredményé­től függetlenül — elég volt az üdvösséghez. A záráskor egy kezdetleges kisiklás egyenér­tékű lett volna a fájó búcsú­val. Menetrendszerűen „tál- tosodott” meg a Dorog, vak­vágányra futott az NB I-be jutott SZEOL AK szerelvé­nye az egy pontra áhítozó Ganz-MÁVAG ellen. De így volt ez labdarúgásunk vala­mennyi szintjén. Tudtuk, hogy a kiegyenlí­tettebb erőviszonyokat ma­gával hozó, egycsoportos NB II. a játékosállományt alapul véve nem jelent majd séta- galoppot, békés vizeken eve­zést a szekszárdiaknak. De az őszi szereplés, a szorgos pontgyűjtés, s ennek eredmé­nyeként az igen előkelőnek számító 5. hely megnyugtat­ta a kedélyeket. Annak elle­nére, hogy már akkor tömör volt a mezőny, jóformán csak felsőházról és alsóházról be­szélhettünk. De az őszi em­lékképek már elhomályosul­tak. Meg különben is, a dó- zsások bizonyítványába be­kerülő érdemjegy megállapí­tása szempontjából a máso­dik félév volt a döntő jelen­tőségű. CSAPATEGYSÉG — ŐSSZEL 1981 nyarán a lila-fehérek arra a nagy feladatra készül­tek, hogy az akkor még há­romcsoportos NB II. Nyugati csoportjában az első öt között végezzenek, mivel a radiká­lis átszervezés következtében csak így hosszabbíthatták meg másodosztályú tagságu­kat. Akkor a Tolna megyei szurkolók népes tábora egy fabatkát sem adott volna bentmaradásukra. A pesszi­mizmusukat még csak tovább táplálta az országos szaksaj­tónak a Dózsa számára nem túl bizalomgerjesztő esélyla­tolgatása. A játékosok ugyan optimistán nyilatkozgattak e sorok írójának, de lelkűk mélyén... Azért ez az átigazolási idő­szak a nem túl kecsegtető le- "hetőségek ellenére csattanó­san zárult: a kiesett Dunaúj­városból megszerzett két kész labdarúgóval — Sajóval és PaizzSal — izmosodott a já­tékosállomány. Nem lehet el­vitatni Paizs érdemeit a vé­delem tengelyében, Sajónak pedig elöl a gólgyártásban, de a többiek is felnőttek a feladathoz. Egy rendkívül fe­gyelmezetten játszó Szekszár­di Dózsát láthatott a közön­ség. Ez az együttes ugyan nem ejtette ámulatba a pub-, liikumot, a játékosállomány tudásszintje ezt nem’ is tette lehetővé, egyszerűen játszot­tak, de nagyszerűen. A vé­delem stabilitásának biztosí­tása volt a legfontosabb fel­adat, ennek rendelték alá minden más taktikai elkép­zelést. Ezért a szekszárdi kö­zéppályás trióban legalább ketten a gólveszély elhárítá­sához is értő játékosok kap­tak helyet. A szélsőhátvédek kitűnően fogtak embert, a többiek pedig remekül véd­ték a területet. Ez a fölfogás egyenesen eredője volt az idegenbeli kontrajátékuknak, amely értékes győzelmeket hozott számukra. Hazai környezetben sem mutatott alapvetően más ar­cot a szekszárdi együttes — támadtak, de nem minden­áron. Többek között ezért születtek olyan nehezen a sovány, egygólos győzelmek. A lilák nem értettek a min­dent elsöprő támadójáték­hoz. Sokszor csóváltuk a fe­jünket, amikor egy, a táma­dások szervezéséhez értő já­tékos a hazai mérkőzésen csak kispados volt. Aztán az idő, no meg a perdöntő tény, miszerint az első öt között volt a Dózsa a végén, a veze­tőket igazolta. A Dózsa a megkezdett úton haladt tovább ősszel az egycsoportos NB II-ben. A ben tmaradás ténye növelte ázsiójukat a nyári játékos­piacon. Sikerült leigazolni a Mohácsból Megyerit, a Kom­lóból Tóthot, a PVSK-ból Kreszt és az NB I-es Hala­dásból Tapasztit. Ez utóbbit kivéve az átigazolások sike­resnek mondhatók. Igaz, el­távozott a gólgyáros Sajó, és az NB II. színvonalához vi­szonyítva hallatlanul nagy játékintelligenciával futbal­lozó Paizs is félszemmel anyaegyesületére tekintett, ami azért valamelyest befo­lyásolta teljesítményét. Per­sze, még' így is kimagasló egyénisége volt a csapatnak. pategysegen alapuló szerep­lés merőben cáfolta azt a té­ves fejtegetést, hogy egy év­vel ezelőtt a két dunaújvárosi mentette meg a gárdát. Min­den játékos a képességeihez mért teljesítménnyel lendí­tett a szekéren. A tavaszi idényben egyér­telműen Hujber kiapus, Kresz, Megyeri és időnként az Új­pesti Dózsától kölcsönkapott Freppán kivételes technikai tudásának csillogtatásáért ér­demel dicséretet. Az egyszer­re két osztállyal feljebb sze­replő Hujber a kulcsfontos­ságú kapusposzton hétről hét­re bravúrra volt képes, és nem oka a nagy gólarányú vidéki vereségeknek! Kresz, Megyeri sorozatos jó tel­jesítménye a bentmaradás szempontjából nagyon so­kat jelentett. Ök tartot­ták össze — már arneny- nyire lehetett — ezt a szétesett csapatot. Ebben a nehéz helyzetben bizonyítot­ták, hogy a későbbiek során is komolyan kell velük szá­molni. Kissé érthetetlen, hogy a láthatóan jó formában lé­vő Dienes, aki már többször is bizonyított, többnyire csak kispados volt! Freppánnak az NB I-ben is tapsra ragad­tató villogása hasznára volt a csapatnak. De a fizikai ké­pességek terén még van mit fejlődnie még akkor is, ha csak NB II-ben kíván futbal­lozni. Persze, fölvetődik a kérdés: a gyorsaság fejleszt - hető-e nála a kívánt mérték­ben. ATJÁRÓHAZ A VÉDELEM Több volt a gyenge pont, így a védelemre — elsősor­ban vidéken — óriási nyomás nehezedett. A közvetlen vé­delem oszlopa, Paizs is -régen visszatért anyaegyesületéhez. Igaz, volt egy Tapasztija a li­láknak, aki az NB I-es Szom­bathelyi Haladás kispadjárói került Szekszárdra. A közép­hátvédgond megoldására iga­zolták, de teljesítményével az év nagy csalódását jelen­tette. Rosszul helyezkedett, rendre átjátszottak és az összjátékban is rendkívül pontatlan volt. S az ígért NB I-es rutinból sem láttunk semmit. Később jobbhátvédet játszott, ott már valamivel többre volt képes. Az ellen­felek nagy nyomására a meg­lehetősen bizonytalan közvet­len védelem átjáróházzá vált, ami törvényszerűen nagy gólarányú vereségekhez ve­zetett. EPILÓGUS A kötéltánc a bentmaradá- sért — reméljük hosszú ideig — véget ért. Ám azt is el kell ismerni, hogy a Szekszárdi Dózsa azon kevés együttesek közé tartozik a második vo­naliban, amely régóta már többnyire csak saját téglából építkezik, azaz sportiskolás módszerekkel felkészített Tolna megyei labdarúgókból. Azt azonban így is bizonyí­tották az elmúlt évben: a já­tékosállomány tudásszintje megfelel az új rendszerű NB II. kívánalmainak; egy jó középcsapattá válás fel­tételei adottak. A szur­kolók közül sokan más vá­rosok példáján felbuzdul­va neves labdarúgókat sze­retnének látni a Dózsá­ban, akik jelentősen lendíte­nének a csapat szekerén. A Tolna megyei együttes azon­ban a maga szerény lehető­ségeivel a „játékospiacon” nem versenyképes. Így marad a nehezebb, hosszú távon azonban feltehetően jobban kifizetődő megoldás: az ifik­nél található „értékek” haté­konyabb feltárása, fejlődé­sük meggyorsítása és mielőb­bi beépítésük a csapatba. — bégyé —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents