Tolna Megyei Népújság, 1983. június (33. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-25 / 149. szám
1983. június 25. SnÉPÜJSÁG 7 Kórházi rekonstrukeió Annak ellenére, hogy ebben az ötéves tervidőszakban repezentatív, önálló telephelyű kórház nem épül az országban — tekintettel a gazdasági körülményekre —, az egészségügyi fejlesztés krónikája korántsem eseménytelen ezekben az években. A program ugyanis körülbelül 7 ezer új kórházi ágy létesítése szerepel, a megvalósítás útja pedig a meglévő intézmények bővítése, rekonstrukciója. Amely — mi tagadás — az elmúlt évtizedekben amúgy is a háttérbe szorult. A legékesebben példázza ezt az Országos Traumatológiai Intézet esete, amelynek a tevékenysége, fejlődése közvetlenül és közvetve is kihat e gyógyászati terület helyzetére, országosan. A felújítása korábban elmaradt és emiatt néhány éve az épületet ki kellett üríteni. Az Országos Traumatológiai Intézet rekonstrukciója ma viszont a hatodik ötéves terv legnagyobb egészségügyi vállalkozása. A központi keretekből másfél milliárd forintot költenek rá, ennek fejében viszont Európa legkorszerűbb ilyen jellegű* gyógyintézmé- nye lesz. Folyamatban van még néhány olyan felújítás, amelynek a helyszíne a főváros, vagy éppen valamely nagyobb vidéki városunk, de az intézmény jobb, színvonalasabb gyógyító munkája lakhelyüktől függetlenül a betegek tízezreit érinti majd. Az Országos Haematológiai és Vértranszfúziós Intézet tudományos és kutatólaboratóriumi épülettel a SOTE 4. számú sebészeti klinikája pedig — ahol a szív- és érműtéteket végzik — korszerű műtőblokkal gyarapodik. Folytatódik a nagyszabású rekonstrukció a Szegedi Orvostudományi Egyetemen, az intézmény már a közeljövőben 410 ágyas új klinikai tömbbel gyarapodik. E munkálatok érdekessége különben az, hogy a magyar egészségügy történetében először — kísérletként — fővállalkozásban bonyolítják le, a Me- dinveszt gondozásában. Százmilliós értékű építkezések színhelye az összevont Mátrai Intézetek területe. Párádon már befejeződött a teljes rekonstrukció, s ez döntően hozzájárult ahhoz, hogy ma itt nemzetközi színvonalú balneoterápiás kezelésben részesülhetnek a betegek. A mátraházi szanatóriumbán a bauxitbetonos épület megerősítésén dolgoznak az építők, s a sokszemélyes szobákból is kisebbeket alakítanak ki. Kékestető nagyjavítása a következő tervidőszak feladata lesz. A nehezebb gazdasági helyzet ellenére az egészségügy feljesztése napjainkban is kiemelt feladat. Erre a célra évente — az idén is — központi keretekből körülbelül ötmilliárd forint jut, ennek mintegy kétharmadát fordítják az intézetek, kórházak feljesztésére, rekonstrukcióra. Az idei kórházi építkezések sorát áttekintve az Egészségügyi Minisztériumban rámutattak: az országnak nincsen olyan megyéje, ahol ne dolgoznának kórházépítők, vagy éppen „ne készítenék elő a malteroskana- lat”. Sokszorosan nehéz a dolguk. Egy-egy műtő, laboratórium, vagy akár egy kórterem átalakítása, megépítése ugyanis — s ez kézenfekvő — egy lakóház-építkezéssel szinte össze sem hasonlítható; s akkor még úgy kell, kellene dolgozniuk, hogy ne zavarják a gyógyító munkát. Mert a legtöbb helyen együtt élnek betegek, orvosok, és kőművesek, villanyszerelők, vízvezetékesek, nincs mód például a teljes belgyógyászatokat költöztetni. De előnye is van ennek a kényszerű együttélésnek: az elválás sürgető szándéka, és az, hogy a legérdekeltebbek részéről folyamatos a minőségi ellenőrzés... A rekonstrukciók nemcsak — országos összesítésben számottevő — ágyszám-növekg- déssel járnak, kifejezett céljuk a gyógyító munka színvonalának növelése is. Éppen ezért sok helyütt például a megszépült régi épületben kórtermet alakítanak ki, s az új szárnyban, vagy épületben helyezik el a korszerű technikát, érzékeny műszereket, gépeket. Egyes helyeken — például Debrecenben — látszólag nem is a kórházat feljesztették, amikor felépítették a közelmúltban átadott korszerű egészségügyi mosodát; ám hogy valójában mit jelent a nővéreknek, a betegeknek a műszakonként héttonnányi ruha mosására képes kiszolgálóüzem, azt ők tudnák megmondani... Egyébként Debrecenben, a megyei kórháznál már megkezdődött egy 492 beteg fogadására alkalmas új szárny építése is. Az egészségügy fejlesztéséhez sorolható még a kecskeméti 680 ágyas új kórház gazdasági-műszaki bázisa, a szekszárdi kazánház, vagy akár a balassagyarmati diagnosztikai tömb. Másutt más sorrendbe állították a tennivalókat. Szolnokon például már gyógyítanak az új, 400 ágyas hotelszárnyban, s ezt követően fejezik be a központi ellátó épület építését; s csak ezután kezdődik hamarosan a régi épületek rekonstrukciója. Miskolcon tavaly adták át a társadalmi munkából beAz iparban dolgozó nők munkakörülményei Nemrégiben egy nagyon érdekes és főleg fontos kérdést tárgyalt az SZMT titkársága, nevezetesen a megye ipari üzemeiben dolgozó nők munkakörülményeinek helyzetét. Az ezzel kapcsolatos felmérés, majd a megállapítások vitája messzemenő következtetésekre nyújt lehetőséget. Húsz olyan gazdálkodó szervnél folyt a vizsgálódás, ahol a foglalkoztatott nők száma jelentős. Kár — és ez a vitában is elhangzott —, hogy a vizsgálódás megmaradt csak az ipar keretei között, nem terjedt ki a mező- gazdasági üzemekre is. Minden bizonnyal sor kerül majd azokra is és a különböző, egyéb intézményekre is. A húsz vizsgált egységben a dolgozók állományi létszáma 11 és fél ezer, ebből a nőké megközelíti a kilencezret, egész pontosan 76,89 százalék. A nők mintegy 75 százaléka fizikai állományban dolgozik, a többi úgynevezett egyéb. A fizikai állományban foglalkoztatott nők általában könnyű és közepes nehézségi fokú munkát végeznek. Az átlagosnál veszélyesebb területen dolgoznak a zománcgyár leszabó üzemében, a bútoripari vállalatnál faipari gépeken és a húsipari vállalatnál a kézzel végzett munkáknál. A nők foglalkoztatásával kapcsolatos szabályokat betartják. Az elkészült munka- védelmi szabályzatok tartalmazzák a nők számára tiltott munkakörök jegyzékét (nők, terhes nők, fiatalkorúak). A felmérés, vizsgálódás során sehol sem tapasztalták a fogségeknél, a kézzel történő munkavégés során sérülnek meg a legtöbben. Ez összefüggésben áll azzal is, hogy a betanított munkások sérülési aránya a legmagasabb. A 449 üzemi balesetből 184- nek a sérültje betanított munkás volt. Ezt a segédmunkával foglalkozók sérülési aránya követi 118-cal. A szakmunkásokat ért üzemi balesetek száma 57 volt, az összes baleset 12,7 százaléka. Ez az arány kisebb, mint a szakmunkások számaránya (ez utóbbi megyénk ipari üzemeiben 22,3 százalék). Három nő szakmunkás- tanuló sérült meg munkahelyén az elmúlt évben. A munkába állás első napján öt nő szenvedett üzemi balesetet. Megint csak figyelemre méltó, hogy a nőket ért üzemi balesetek nagyobbik hányadát olyanok szenvedték, el, akik már egy évnél hosz- szabb időt töltöttek munkahelyükön. Feltétlenül figyelemre méltó, hogy miért esnek el gyakrabban — és sérülnek meg ennek folytán — a nők, mint a férfiak. Biztos, hogy van ennek biológiai oka is, de nem valószínű, hogy a balesetokozó tényezők sorából kizárható a munkaszervezés, a munkabeosztás. Háromműszakos, kétműsza- kos foglalkoztatottság egyaránt megtalálható, a nem fizikai foglalkozású nők általában egy műszakban végzik munkájukat. A textiliparban a zaj, a klímaviszonyok jelentenek károsító tényezőt, másutt általában a férfiakéval megegyező a nők munkakörülménye. örvendetes, hogy mindenütt megkülönböztetett figyelmet fordítanak a terhes nőkre, a kisgyermekes anyákra. A jogszabályi kötelezettségen túlmenően, a kedvezőbb műszakbeosztástól a könnyebb munkaterületre helyezésig, mindenütt egészséges gyakorlattal találkozhatunk. A gyermekintézményi ellátottság a mi megyénkben jó. Részben a gazdálkodó szervezetek tartanak fenn önálló gyermekintézményt, részben a lakóterületen működő intézmények biztosítják a gyermekek elhelyezését és ezzel a szuiők zavartalan munkavégzését. Mindössze Bony- hádon merült fel, hogy a gyermekintézmények nyitva tartása nem igazodik a városban lévő üzemek munka- rerftijéhez. Ez mindenesetre egy alapos vizsgálatot igényel, már csak a különböző lalkoztatási szabályok megszegését. A legtöbb baleset a személyek esése miatt következett be. Így a balesetet szenvedettek 45 százaléka nő volt. (Ebben az úti balesetek is benne vannak.) Munkagép tavaly 21 esetben okozott balesetet, 95 ízben valamilyen éles, hegyes tárgy volt a balesetokozó, 148 esetben pedig valamilyen egyéb okozóra vezethető vissza a sérülés. Ami az esésekből bekövetkezett baleseteket illeti, nem elhanyagolhatók a biológiai tényezők sem, a jövőt illetően ezeket fokozottan figyelembe kell venni. Az üzemben elszenvedett balesetek közül, kézzel történő munkavégzés során, 169 nő sérült meg, 73-an pedig anyagmozgatás közben. Gép kezelése, kiszolgálása közben 66 nőt ért baleset, tizenegyen pedig valamilyen szellemi tevékenység közben sérültek meg. Egy érdekes megállapítás: harminc baleset az üzemen belül, nem munkavégzés közben történt. Ilyen szomorú tényéknél nem egészen igazság úgy fogalmazni, hogy „érdekes”, használjuk inkább azt a kifejezést, hogy feltűnő. / Az „átlagosan veszélyes”, vagy a veszélytelen tevékenyKorszerű, nagy teljesítményű gépekkel fejlesztették a PATEX tolnai üzemét a rekonstrukció során. Ezek a gépek nemcsak jobbak, hanem biztonságosabbak is a régieknél. Aprólékos munkával készülnek a húsipari védőruházati cikkek a Bátaszéki Fémipari Szövetkezetben. Húsipari dolgozók, köztük nők. életét, testi épségét védik. (Archív felvételek) Nem közömbös, hogy milyen környezetben végzik munkájukat az emberek. A tiszta, rendes udvar nemcsak szebb, hanem biztonságosabb is, mint az elhanyagolt. Egy újítás eredményeként gép nyitja az üvegek tetejét a Paksi Konzervgyárban. Ez nemcsak könnyebbé, gyorsabbá, termelékenyebbé teszi a munkát, hanem biztonságosabbá is. szempontok és igények összehangolása érdekében is. Nem kis gond a gyesen lévő kismamák helyzete, jövőjük egyengetése, a velük való foglalkozás. Ügy tűnik, jó velük a munkahely kapcsolata. A brigádtagok, a szak- szervezeti bizottsági tagok, a nőbizottság tagjai általában rendszeres kapcsolatot tartanak velük. Visszatérésük esetén a gyé- sen volt kismamákat általában megfelelően fogadják, bérük igazodik a hasonló beosztásban lévőkéhez. Helyzetüket figyelembe veszik a műszakbeosztás kialakításánál is. Nem kicsi a szerepük e téren sem a szakszervezeti bizottságoknak. Egyrészt nevelő munkájukkal, másrészt — ha kell — törvényekben meghatározott jogaikkal sokat tudnak tenni a dolgozó nőkért. Elsősorban ott, ahol a nőpolitikát csak annyiban tekintik önálló tevékenységnek, amennyiben az a nők sajátos helyzetéből fakad, de az ez irányú tevékenységet szervesen illesztik a párt és a szakszervezet általános politikai cselekvésébe. LETENYE1 GYÖRGY folyt pénzekből épített 40 ágyas gyermekrehabilitációs központot, az idei teendő a megyei kórház mosodája, kazánháza; Vácott is a mosoda volt a nagy gond... Természetesen, országszerte megtalálhatók a „klasszikus” rekonstrukciók. Folynak a pécsi megyei kórház 50 ágyas pavilonja, a harkányi fizikoterápiás tömb, a szigetvári kórház 223 ágyas pavilonja építésének előkészületei, s jóváhagyták a beruházási programját a székesfehérvári kórházrekonstrukció harmadik ütemének is. Már a 650 ágyas pavilon kiviteli tervei is készülnek. Megerősödve, megszépülve kerül ki az építőmunkások kezei közül remélhetőleg mielőbb a földrengés sújtotta gyulai kórház sebészeti pavilonja; Egerben az új, csaknem 200 ágyas épületszárny a gyógyítás rendelkezésére áll még az idén; a némiképp nagyobb tatabányai kórházpavilon pedig jövőre fogad betegeket. A közműrekonstrukciót követően három műszakban dolgoznak az építők Kaposváron a 220 ágyas műtéti tömbön, s csaknem félezer ágyat foglal magában — az ország másik felében — Nyíregyházán a sebészeti tömb és a diagnosztikai szárny, amelyet a tervek szerint jövőre adnak át. Veszprémben panelekből épült meg a közelmúltban felavatott 290 ágyas pavilon, s az újabbat tervezik; Szombathelyen úgynevezett komplex tömb épül, a Zala megyei kórház területén pedig diagnosztikai épület. A győri 600 ágyas új kórház' hotelszárnyát és diagnosztikát is jövőre adják át rendeltetésének. A győri építkezés különben — s ezt külön hangsúlyozták az Egészségügyi Minisztériumban — példamutató: az építők az első perctől tartják az előre megszabott ütemet és költségkeretet sem lépték túl. Nem ez a jellemző azonban ma még az egészségügyi építkezésekre. Helyenként még mindig késik a területelőkészítés, hosszú a tervezési idő, s mire a kivitelezésre kerül sor, az adott építőanyag már vagy drágább, vagy nem kapható. S az építőipari kínálat sincs mindig összhangban a kereslettel. Annak idején minden jogos elképzelésre nem mindig jutott kellő fedezet, de ami a tervbe bekerült, arra igen. S ebben ma sincs változás. Más jellegű a gond: félmiliárdnál is nagyobb értékre rúg az építkezéseknél az elmaradás. Ami azonban remélhetőleg behozható. Minden reális alap megvan arra, hogy a tervidőszak kórházi fejlesztése teljesül. Az eddiginél jobban kell azonban figyelni rá. DEREGÁN GÁBOR