Tolna Megyei Népújság, 1983. június (33. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-24 / 148. szám
1983. június 24. Képújság 3 Riportot írni nehéz (L) A címbeli kijelentést minden újságíró jól ismeri, de az olvasók valószínűleg sokkal kevésbé. Az újságírás — amennyire fél emberöltő során megítélnem sikerült és ahogyan már többször leírtam — nemcsak foglalkozás, vagy szakma, netán hivatás, hanem életforma és — bár ezt a véleményemet még kollégáim se kivétel nélkül osztják, de attól azért lehet az enyém — elmeállapot is. Ilyen saját közhelyeim persze azon a régmúlt nyáron még nem voltak, amikor néhai Urbán Ernő kinn állt az ugyancsak néhai Falusi Vasárnap szerkesztőségének utcai ajtajában és számos olyan kifejezést használt, melyekhez hasonlók Kossuth-dí jasok szájából viszonylag ritkán hallhatók. — Ernő bátyám! Te neheztelsz! — mondtam nem csekély szemtelenséggel. Az adott okot némi bizalmaskodásra, hogy családom jelentős része Vas megyei, lakásaink a Kende utcában és a Budafoki úton majdnem szomszédosak voltak, a kettőnk életkora közti különbség mindössze tízévnyi, ismeretségünk pedig elég régi. — Hogy az ördögbe ne neheztelnék, amikor megesett ez a páratlan ostobaság! A páratlan ostobaság úgy esett meg, hogy Urbán Ernő, a főszerkesztő, elküldött egy fiatal kolleginát a Z.-i termelőszövetkezetbe, hogy készítsen ott egy, az időjárás hatását és a várható termés- kilátásokat bemutató, szép riportot. Ilyesmi persze még öreg rókák esetében is kétséges sikerű, de most nem ez volt a baj. Az illető aszfalton felnőtt kislány lehetett, ezt egy gyakorlott tsz-elnök a beszélgetés első öt percében észreveszi. Határjárás következett, a határ pedig tele különböző zöld növényekkel, melyeknek nevét tanácsosabbnak tűnt nem megkérdezni. Végül felbukkant a kukiricatábla, foghíjas sorokkal, satnya, búnak ereszkedett levelű növényekkel. A kukoricát nem lehetett nem megismerni. A leányzó feltette az inkvizitorinak vélt kérdést: — Elnök elvtárs! Nem túl gyenge ez a kukorica? Az elnök sodort egyet a bajuszán: — Csak a szemnek, kedves elvtársnő! Ez ugyanis éve- 1 ő kukorica! A riport megszületett, az utolsó nagy országjárók egyik legnagyobbját, Urbán Ernőt pedig kevés híján megütötte a guta. — Hiányzik nekem egy újságíró, aki meg tudja különböztetni a rostlent a zabtól! Számomra történelmi pillanat volt. — Itt van! — mondottam és mellbe böktem önmagamat. Ilyen anekdotikus körülmények közt lettem a Falusi Vasárnap külső munkatársa. Hogy milyen, arról talán jobb nem beszélni. Épp elég kollégám van, aki megteheti helyettem. Mindezt csak azért mesélem el, mert ekkoriban még azt hittem, hogy megfogtam az isten lábát. Közel kerültem, majd bejutottam azok táborába, akiket az emberek mindig, mindenhol szívesen fogadnak, mert feltárhatják előttük bújukat-bámatukat. Én ezt megismertethetem or- szággal-világgal, ezenközben az illetők „bekerülnek az újságba”, ami ugyebár az örömök teteje. Végül pedig a gondok oszlanak, a lelki ráncok elsimulnak, a felsőbb hatóság mosolyog. Netán vállon vereget és ezt mondja: — Szép volt, fiú! Csak így tovább! Nem egészen így történt. Maholnap huszonöt főhivatásúként eltöltött esztendőmről mérleget készítve, házi statisztikámban tizenegy olyan nagyobb jelentőségű" ügy szerepel, melyeknek megoldásában toliforgatóként valamelyes szerepet játszhattam. Továbbá három sajtóper (ezeket megnyertem) és egyetlen telefonhívás, melytől majdnem hanyatt estem. Megyei első titkárunk volt a hívó, aki úgylehet megérezte, hogy néhány elismerő szó gyakorta többet ér a szerkesztőségi prémiumok esetleges forintjainál. Abban mindenesetre igazam volt, hogy az emberek jelentős része csakugyan szeret „bekerülni az újságba”. Olyankor, ha működését elismerés kíséri, fejét glória övezi, az illusztrációként megjelent portré pedig legalább húsz évvel fiatalabb- nak mutatja tényleges életkoránál. Bíráló hangú írásokért azóta már kötetnyi tiltakozó levelet kaptam, de ilyesfélét még egyetlen egyet sem: „Nagyon köszönöm a b. lapjukban megjelent, rám vonatkozó, megtisztelő sorait. Sajnálattal kell azonban megállapítanom, hogy nem tájékozódott kellően. Én korántsem vagyok olyan rendes ember, mint amilyennek ön lefesteni szíves volt. Szákmai hozzáértésem a középszer alatt van, családi életem rendezetlen, kollégáim inkább félnek, mint szeretnek, netán tisztelnek. Feketével pedig csak azért kínáltam, mert érkezése előtt már any- nyi körtepálinkát benyákal- tam, hogy rám fért egy kis serkentőszer. Kérem mielőbbi szíves helyreigazítását...” Hasonlóra máig is várok. Egyáltalán nem vártam viszont arra, hogy valaki így fogadjon: — Könnyű az elvtársnak! Gyün-megy, osztán hazudik! Ezt a soha el nem felejthető tömörségű minősítést 1961 tavaszán kaptam J. községben, ahol az aratás menetéről kellett volna riportot írnom. Az aratás éppen nem ment, a kombájn elromlott, az alkatrészre pedig várni kellett. Arra a kérdésemre, hogy a kombájnt merre találom, a valószínűség teljes joggal keserű kedvű téesz-el- nök imigyen válaszolt: — Menjen ezen az úton egyenesen a „vasfüggöny” felé. A kombájn ott van a határtól egy futamodásnyira! (Folytatjuk) ORDAS IVÁN Nicaraguái vendégek a népfrontnál A Hazafias Népfront Országos Tanácsa vendégeként vasárnap óta kéttagú nicara- guai delegáció tartózkodik hazánkban, a Forradalom Hazafias Frontja mozgalom képviseletében. A mozgalomban négy nica- raguai párt vesz részt. Lom- bardo Martinez, a Szocialista Párt nemzetközi ügyekkel foglalkozó titkára és Ariéi Mangas, a Kereszténydemokrata Párt León városi főtitkára, pártjukat képviselik a Forradalom Hazafias Frontjában. A delegációt tegnap egynapos Tolna megyei látogatására elkísérte Schiff Lajos, a HNF OT külügyi osztályának helyettes vezetője. Délelőtt, Szekszárdon a vendégeket Csaj bók Kálmán, a HNF megyei titkára köszöntötte, és tájékoztatta megyéről és az itt folyó népfrontmunkáról. Rövid városnézés után a teveli termelőszövetkezetbe, majd a lengyeli mezőgazdasági szakközépiskolába és szakmunkásképző intézetbe látogattak. Hazai motorok kerti kapákhoz Százötven és kétszáz köbcentiméteres, kétütemű benzinmotorok gyártását kezdték meg a Kismotor- és Gépgyár mezőkövesdi üzemében. Tervezői elsősorban a kerti rotációs kapák tulajdonosaira gondoltak. Ezekhez jelenleg csak drága, nyugati importból származó motort lehet vásárolni. Az új motoroknak felépítésük, teljesítményük a háztáji termelés más területein is széles körű alkalmazási lehetőségeket biztosít: alkalmasak mezőgazdasági kis- traktorok, építő és útkarbantartó kisgépek, szivattyúk hálózatpótló aggregátorok meghajtására. Az első ötszázat a Szekszárdi Mezőgép Vállalat rendelte, s valamennyit rotációs kapára szerelik fel. • • Ontecsjelző kerámia öntecsjelző kerámia gyártását kezdte meg egy hazai szabadalom felhasználásával a bodrogkeresztúri Kerámia KTSZ. E kohászati üzemek által igényelt egyszerű anyagnak — lényegében kis kerámialapocskákról van szó — nagyon is speciális követelményeknek kell megfelelniük. Megbízhatóan ki kell bírniuk a frissen csapolt acél óriási hőmérsékletét. A vendégek a népfront megyei székhazában Vb-ülés a teremben és a hegyen------------------------------------------------Ü zemnézőben A kenyérgyári látogatás minősítés is — Minden évben tartunk egy kihelyezett ülést — mondja egy dagasztógép mellett Kovács János tanácselnök. — Nagy figyelmet fordítunk arra, hogy olyan üzemekbe menjünk, amelyek a lakosság alapellátásában fontos szerepet játszanak. Mindenki tudja, hogy évekig milyen gond volt a kenyér- ellátással. Jószerével csak a kereskedelemtől származó információink voltak. Itt még nem jártunk. Nem lehetnek csak közvetett információink az itteni munkáról. Az előállítótól is szeretnénk hallani és megismerni belső gondjait, céljait és feladatait. — Az utóbbi időben javult a kenyérhelyzet, a kenyér minősége. Üj igazgató van a gyár élén. Nincs összefüggés a megváltozott vezetés és a mostani látogatás között? — Kétségkívül, hogy van. Látogatásunk minősítés is egyben. A vállalat éttermében, immár asztal mellett nagyon megbolygatja a kedélyeket a rozscipó-téma. Aki még nem tudná, e vállalat rozscipót is gyárt. Helyesebben, a mainál még többet gyártana, ha rendelnének tőlük. De a boltvezetők csak 15—20 kilókat rendelnek... Ki érti ezt? Én nem. — Az új vezetés, a gyár, a fogyasztói igényeket akarja kielégíteni — válaszol kérdésemre Szabó József. — Azt akarjuk, hogy az emberek ne bosszankodjanak miattunk. Amikor hírét vettük a végrehajtó bizottság látogatásának, nagyon megörültünk. Ez jó! Foglalkozik velünk a testület, ez ösztönöz bennünket. Ha következő alkalommal hasonló látogatást tesznek nálunk, akkor arról szeretnék beszámolni, hogy az ország 37 sütőipari vállalata közül nem az utolsók vagyunk, hanem eljutottunk a középmezőnybe. Már komoly eredményeket értünk el ezen az úton. Irta és fényképezte: Szűcs László János mondja, hogy e területen meg sem lehetett volna kezdeni az építkezést előközmű- vesítés nélkül. Füredi Ferenc osztályvezető főmérnök pedig a városi építkezések egyik gondját hozza elő. — Itt is a megbúvó pince- rendszerek okozzák és okozták az egyik legnagyobb gondot. Egyébként elmondom, hogy most is betömedékelt pince felett állunk ... Karnyújtásnyira van tőlünk Babits Mihály Cenci nénijének keresztje. Ismét felveri a gaz. Kovács János tanácselnöknek e kérdésre is van válasza: — Igyekszünk, ha nem előbb, akkor a közelgő Ba- bits-évfordulóra ismét rendbe tetetni. Az új, ötös számú baktai általános iskola felé menet a buszban ismét a közeljövőben megvalósítandó beruházások kerülnek szóba. Az egyik; milyen lesz és vajon hogyan mutat majd a Kálvária-dombon Kiss István szobrászművész Szekszárdot szimbolizáló alkotása? * Az új iskolánál István István művelődési osztályvezető veszi át a szót, és mielőtt belépünk e hatalmas épületbe, pontos számokat kapunk. Harmincnégy tanulócsoportban tanul itt szeptembertől kereken ezer gyerek. Az emeletre tartva a végrehajtó bizottság tagjai nem kendőzik véleményüket. Van, aki szeretné remélni, hogy a szeptemberi országos tanévnyitóra — mert itt lesz! — minden rendben lesz. Van, aki tudja. Az érintettek biztosak benne. A „helyszíni bejárás” utolsó állomása a Tolna megyei Sütőipari Vállalat központja. Jóval négy óra után gurul be a busz az üzem udvarára. A testület tagjai nem szótlanok. A munkahelyeket járva kérdeznek, kérdeznek és megint kérdeznek. Az új igazgató, Szabó József és fiatal vezetőgárdája pontos és fontos információkat ad. Minden évben egyszer a megyeszékhely tanácsának vezetői és a végrehajtó bizottság tagjai úgynevezett „helyszíni bejáráson” győződnek meg néhány fontos és közhasznú építkezés helyzetéről, a várospolitikai feladatok megvalósításáról és maguk szereznek alapos információt valamelyik, Szekszárd közellátása szempontjából kiválasztott fontos üzem életéről. * A végrehajtó bizottság tegnap harmincöt percig tanácskozott a vb-teremben. A kibővített testületi ülésen — melyen a városi tanács osztályvezetői is részt vettek — elsőként Kovács János tanácselnök adott számot a végrehajtó bizottsági és tanácsülések örökös első napirendjéről, a lejárt határidejű határozatok végrehajtásáról. Ezután Kiss Istvánné- nak, a Hazafias Népfront Szekszárdi városi Bizottsága titkárának jelenlétében ugyancsak Szekszárd tanácselnöke tájékoztatta a testületet a Hazafias Népfront városi bizottsága és a szekszárdi Városi Tanács együttműködési megállapodásának értékeléséről. Az írásbeli beszámoló — amely a fenti célok gyakorlati és tapasztalható megvalósulásáról is számot adott — felelevenítette, hogy az első ilyen megállapodást tizenegy évvel ezelőtt kötötték meg, majd újólag 1977-ben megerősítették. A végrehajtó bizottság most hat év eredményeit ismerte meg, hat év feladatairól kapott és adott tájékoztatást. Minden testületi ülés záró epizódja, ezúttal formabontó módon középre került. A bejelentések megtárgyalásakor Illés Dezső, a gerjeni iskola volt igazgatója is helyet foglalt a teremben. A végrehajtó bizottság szerdán őt nevezte ki a Szekszárdi 2-es számú Általános Iskola igazgatójává. Tizennégy óra harmicötkor a testület tagjai felkerekedtek és elfoglalták helyüket a városháza előtt várakozó Ro- bur kisbuszon. Itt egy szempillantás alatt még oldottabbá válik a hangulat. A végrehajtó bizottság tagjai egymásnak adják a szót, szóba kerül mindenféle városi téma, de természetesen magánjellegű információk is. Babits Mihály szülőházát és a Körösi Csorna utcát elhagyva a Kun Béla utcai emelkedőn erőlködik a Ro- bur, hogy felérhessünk a Bottyán-hegyre. Itt, nem messze Cenci néni keresztjétől a már tető alá hozott, magánerőből épülő sorházaknál állunk meg. Rápolti Árpád tanácselnök-helyettes elA Bottyán-hegyen az előközművesítésről tájékozódott a vb
