Tolna Megyei Népújság, 1983. június (33. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-21 / 145. szám
1983. június 21. KÉPÚJSÁG 3 Fűtő- és tiizelőglaj-lielyettesítés földgázzal Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt 1985-ig fokozatosan növeli a földgáz- kitermelést. Főleg az lakások fűtésére és a kommunális intézmények ellátására, továbbá a mezőgazdaságban és az iparban a fűtő-, illetve tüzelőolaj helyett használják a gazdaságosabb földgázt. A lehetőségekről Kusztos Ferenc, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt gázszolgáltatási igazgatója tájékoztatta az MTI munkatársát. A növekvő termelés feltételeinek biztosítására a VI. ötéves terv- időszakában a tervezettnél mintegy 1,2 milliárd forinttal többet, összesen 15,5 mil- liárdot fordítanak célcsoportos beruházásokra — mondotta. Így az 1980. évi, hat- milliárd köbméterrel szemben — az előzetes számítások szerint — a termelés 1985-re eléri a 7,2 milliárd köbmétert. A cél az, hogy elsősorban ott helyettesítsék az olajat, ahol a gázellátás gazdaságosan megoldható és jelentősnek ígérkezik a kőolajmegtakarítás. 1981—82-ben már évente 100—110 ezer tonna olajat helyettesítettek földgázzal. A földgáztermelés és -fel- használás 2000-ig terjedő komplex fejlesztési feladatait összefoglaló tanulmány szerint — amelyet az OMFB készített — új fogyasztók bekapcsolásának jelenlegi üteme mellett Magyarországon 15 év alatt 360 ezer lakásban építhető ki a vezetékes gázszolgáltatás, s ezzel a lakások 28—30 százalékában lesz gázellátás. Budapesten a teljes átállás a 90-es évek végére várható. A fővárosban az elosztóhálózat rekonstrukciójának tempója szabja meg az új fogyasztók bekapcsolásának ütemét. Az öntöttvas vezetékek hosszúsága jelenleg meghaladja az 500 kilométert. A rekonstrukció keretében évente mintegy 60—70 kilométer vezetéket cserélnek ki, újítanak fel. A VI. ötéves terv időszakában Budapesten mintegy 60 ezer új fogyasztó bekapcsolása válik esedékessé. Ennek eredményeként a fővárosi lakások 65 százalékában megoldják a vezetékes gázellátást. Ahol ez nem gazdaságos, ott tovább bővítik a palackos propán-bután gázellátást. Jelenleg a pb-gázhasz- nálók száma az országban meghaladja a 2,2 milliót, s a tervek ötévenként 300—350 ezres növekedéssel számolnak. A műanyag földgázvezetékek és az olcsó nyomásszabályozó-állomások lehetővé teszik a mezőgazdaságban a földgáz-felhasználás gazdaságos növelését. Az iparban két évtized alatt a fogyasztás mintegy 30 százalékos bővülésével számolnak, amivel részben a növekvő termelés energiaszükségletét fedezik, s egyúttal bizonyos mennyiségű kőolaj helyettesítését is lehetővé teszik. A távlati elképzelés szerint 1995-ig a földgázfelhasználás növelésével mintegy 350— 400 ezer tonna fűtőolaj és 450 ezer tonna tüzelőolaj takarítható meg. Mindez lehetővé teszi, hogy a kőolajat egyre kisebb arányban használják tüzelésre, s mind nagyobb hányadban feldolgozott termékeket — benzint, gázolajat, vegyipari cikkeket stb. — készítsenek belőle. Újból gyártanak dekoritot Megkezdték az üzemszerű termelést és már két műszakban készítenek dekoritot a borsodsziráki Bartók Béla Tsz egyik új üzemében. A dekoritot korábban Sajóbá- bonyban, az Észak-magyarországi Vegyiművekben készítették. Gyártásával azonban felhagytak, a berendezéseket a borsodsziráki közös gazdaság átvette, s vállalkoztak a gazdaságosabb gyártás megszervezésére. Alig két hónap alatt telepítették át a gépeket egy korábban más célra használt üzemépületbe. A gépekkel a különböző minőségű papírokat impregnálják, majd az így átalakított lapokat rétegesen egymásra helyezik és egy présgépben, nagy nyomáson és magas hőmérsékleten gőzzel „összesűrítik”, egymásra préselik. A dekoritlapokat azután méretre vágva szállítják a megrendelőknek. Hazánkban most egyedül a borsodsziráki tsz gyártja ezt a sokcélú felhasználásra szolgáló lemezeket. Ebből készül többek között az autóbuszok, vasúti személy- szállító kocsik belső burkolása. Felhasználják a bútoriparban az asztalok, székek, zsámolyok borítására, valamint számtalan egyéb célra is. Az új üzemben a termelő- szövetkezet a tervek szerint az idén mintegy nyolcvan- millió forint értékű dekorit- lemezt gyárt. Automatizálás jr Uj vállalkozás Egerben Megkezdte a folyamatos termelést az Egri Finomsze- relvénygyár automatizálási berendezéseket gyártó részlege. Ez a vállalaton belüli önálló üzem teljesen új ötlet alapján jött létre a belföldi piacon jelentkező igények kielégítésére. Az Egri Finomszerelvény- gyár egyik profilja a pneumatikus automatikaelemek gyártása. Ezeknek az alkatrészeknek nagy a piaca és széles a felhasználói köre, de korlátozta az eladást, hogy csak azok a vállalatok rendelhettek belőle, amelyeknek szakembereik és felszerelésük volt az automatikaelemek beszereléséhez. Ezeknek a hiánya adta az ötletet az egrieknek: vállalaton belül létrehoztak egy olyan üzemet, amely a gyár és a piac közötti problémákat megoldja. Ez az üzem szakemberekkel rendelkezik, minden olyan feladatra felkészült, amelyet az automatizálás fejlesztésére a piac igényel tőlük. Vállalkoznak arra, hogy az általuk eladott automatikaelemet a vásárlók igényeinek megfelelően a helyszínen beszerelik és annak üzemeltetésére is kioktatják a szakembereket. Ezáltal valamennyi üzem megoldhatja gépeinek pótlólagos automatizálását, amelyre korábban nem volt lehetőségük. Az új üzemben komplett berendezéseket is gyártanak, amelyekbe már beépítik az automatikákat, mégpedig a megrendelő vállalat igényeihez igazodva. Többek között forgácsolócélgépeket készítenek a gépipari felhasználóknak, újabban a mezőgazdaság és az élelmiszeripar területén is számos újdonsággal jelentkeztek. Ilyen például a konzervgyárak részére igényelt zárásellenőrző automata, vagy a kertészet számára készített pneumatikus metszőolló. Egy termelőszövetkezet megrendelésére például üvegházakhoz automata ablaknyitó berendezést készítenek és a helyszínen fel is szerelik azt. Az Egri Finomszerelvény- gyár önálló új üzemének szolgáltatásai iránti érdeklődést mutatja, hogy máris 65 különböző céggel üzleti kapcsolatba léptek. Az országban több mint kétmillió nyugdíjas él. Megyénk lakosságának 20,8 százaléka — az országos 20,2 százalékkal szemben — nyugdíjkorhatáron felüli, míg a nyugdíjasok és járadékosok aránya 18,1 százalék. Vajon hogyan él ez az óriási tömeg, miként támogatja őket a társadalom? ....dilf erenciáltan kellene támogatni azokat, akik erre valóban rászorulnak, akár azért, mert alacsony a nyugdíjuk, akár azért, mert nincs támogatásukra képes családtagjuk” — mondotta Kádár János, az MSZMP Központi Bizottsága április 12— 13-i ülésén, előadói beszédében. — Azért szeretnénk a hétközi napközit mindenképpen létrehozni, mert az odajárók nem szakadnának el megszokott környezetüktől. Ez a gondozási forma számomra szimpatikus, hiszen átmenet az öno és a szociális otthon között. Hogy sikerül-e? Biztos vagyok benne. Lesz rá saját erő is, de társadalmi munka is. Mert ilyenre lehet szervezni... Megyénk harminchét öregek napközi otthonába 835- en járnak. A szám tetemes, főként ahhoz képest, hogy tizenvalahány éve a legtöbb idős ember még hallani sem akart a gondoskodás e formájáról. Nem beszélve a fiatalokról, akik gyakran tiltották is szüleiket az effajta „szegényháztól”, a tányérka „kegyelem-levestől”. Azután lassanként megváltozott a szemlélet, s főként a városokban, s a nagyobb községekben egyre többen iratkoztak a napközibe. Részben valóban a leves meg a főzelék miatt, hiszen olcsóbban, s nem beszélve arról, hogy a fárasztó főzöcs- kézés nélkül jutottak és jutnak hozzá... De ami a legfontosabb, a nyomasztó otthoni egyedüllét helyett kellemes társaságra, barátokra, lelki támaszra találtak egymás és gondozónőik személyében, igaz, a már említett „szegényház” nézet itt-ott még mindig él, de jóval mérsékeltebben, mint korábban. Az örömteli szemléletváltozás kapcsán pedig feltétlenül szólni kell egy újabb társadalmi igény beéréséről, történetesen az öregek hetes napközijéről. Ilyent először 1975-ben szerveztek Szent- mártonkátán majd sorra követték az alföldi tanyavilág napközijei. Lényegében a napközbeni tartózkodásra létesített úgynevezett „öno”- kat átalakítva, azaz „megtoldva”, olyan napköziket alakítottak, melyek nemcsak nappalra, hanem éjszakára is helyet biztosítanak az öregeknek. Azoknak, akik önállóságukat nem akarják feladni, kis házukba időnként hazajárnak, viszont ellátásuk, ezenfelül biztonságérzetük a közösségben megadatik. S télen nem kell otthon fűteniök, nem kell a síkos úton naponta begyalogolniok — esetleg több kilométert — a napközibe. Dr. Heidecker Péter, a nagy dorogi Nagyközségi Közös Tanács elnöke így szól terveikről: — Nagydorogon és Biká- cson van napközi, Pusztahen- csén nincs. (Az utóbbiban pontosan a már említett előítéletek késleltetik a szervezést...) Tehát az anyaközségben kölcsönépületben, vagyis a volt óvodában vannak napközben az öregek. Viszont e tervciklus végén, a következő elején szeretnénk bentlakásos napközit szervezni. Hiszen ezt diktálják az igények. Ügy tervezzük, hogy húszán lennének a bejárók, húszán pedig a bentlakók. A célra egy meglévő épületet alakítunk majd át. Ez több olyan idős embernek oldaná meg a problémáját, akik teljesen egyedül maradtak. S a környező — nemcsak a társközségekből — községekből is vennénk föl öregeket, rászorulókat. Nagydorogon az összlakosság 21 százaléka nyugdíjkorhatár fölötti, Pusztahencsén 19, Bikácson pedig 26 százalék. Pontosan delet mutat az óra, amikor Györkönybe érkezünk. Az öregek napközijének társalgója csöndes, csak a kissé kiült, öblös fotelek árulkodnak, hogy nemrég ültek bennük. Viszont az ebédlő mozgalmas, sorra rakják a gondozónők az asztalokra az áfész (nagydorogi) helybéli kisvendéglőjéből hozott ételt. Az öregek kimért mozdulatokkal emelik szájukhoz a kanalat. A reszketeg kezű koros ember tempósan kanalaz, látszik, hogy kedvére való az étel. (Gulyásleves, lekváros bukta.) — A létszám tizennyolc. Három nő és egy férfi pedig „bentlakó” — mondja Gangéi Miklósné, gondozónő. — A napközinek három állandó dolgozója van, két tiszteletdíjas pedig a tízóra- iztatásnál és az ebédeltetésnél segédkezik. A faluban lassan tíz éve működik az öno. —Hét-nyolc éve... valahogy ilyen formán járok ide — kezdi özvegy Székely Istvánná. — Az egyik fiam Budapesten él. ö gyakran látogat haza. De csak hét végén tud jönni. Boros Gyuláné arcából csak egy kis „szelet” látszik. Körbefonja a megszokott fekete kendő, ö ugyan nincs egyedül Györkönyben, a fiá- ék itt laknak, de dolgoznak napközben. Meg egyébként is, külön lakásban élnek... — Ki fizet, ki nem... Az attól függ. Akinek van nyugA kosztra senkinek sincs panasza Györkönyben díja, ad be valamennyit. Én csak járadékos vagyok, én ingyen járok a napközibe — tájékoztat Prücsök Sándor- né. — Tizenhat éve vagyok egyedül. Egy szál egymagám. Hát gondolhatja, hogy itt jobb, mint otthon. — Nekem meg a házam összerogyott. Négyszáz éves volt és vert falú. Rácserepez- tünk, de nem bírta ki. Igaz, hogy a tanácstól kaptam helyette, de hát az sem valami jó állapotú. Na, de mindegy — legyint özvegy Kígyós Lajosné, majd folytatja: — Ezerötszáz forint a nyugdíjam. Nehéz kijönni belőle. Meg egyedül is vagyok. Január 25-én múlt nyolc éve. Dolgoztam én, hogy kiegészítsem a kis pénzt. Valaki kommendálta, hogy gondozzak egy idős asszonyt... Ügy egy hónapja jött Zuzsika, a napközi főnöknője. Azt mondta, hogy jöjjek be. Itt is alhatok. Hát... beköltöztem. Csak a hétvégeken megyek haza. Akkor megfőzöm magamnak a parányka kis levest, ami kell. Tudja, csikótűzhelyem van. De én azt nagyon szeretem. — Részemre nagyon jó ez az öregotthon. Itt csak pihen- getek. Sokat dolgoztam én életemben. De már el vannak meszesedve a csontjaim — és morzsolgatja kezét a szintén özvegy Pintér Já- nosné, úgy mint akinek hiányzik a munka. Lábai nem bírják, dereka is alig, de a keze jár, keresve a kukoricaszemeket, a kapanyelet... — Ezért örülök, hogy fölvettek bentlakásosnak. Messze is lakok... Rám senki sem nyitott ajtót... Bizony, sok könny beleesett a tányéromba a nagy egyedüllétben. De most apadozik. Közben Kígyós nénire esik a tekintetem, aki elővette abbahagyott munkáját. Ruhát bont. A Pestről kapott csomagból való holmi bő. Be kell venni belőle. Nagy öröm lesz özvegy Lábas Jánosné kis házában. Hamarosan. Lánya, aki tanítónő, nemsokára érkezik az unokákkal. Itt töltik a nyár nagy részét. Zajos lesz a ház, s arra az időre Lábas néni „kimarad a napköziből”, legfeljebb látogatóba jön. A napközibe járó férfiak a másik társalgóban — nyitott ajtónál — szívják a cigarettát. ök nem olyan beszédesek, mint az asszonyok. — Ha nem jönnek, hát maradnak — mondja nevetve egyik néni, majd a bentlakókkal él- celődnek a bejárók... — Ha csukva is az ajtó, legalább az ablakot nyissátok ki éjjelre — nagy derültség, aztán felélénkül a társaság, s a gyakori együttlét kidolgozta sajátos — számunkra érthetetlen — nyelven folyik a vidám diskurzus. így van jól! (Folytatjuk) V. HORVÁTH MARIA Fotó: CZAKÓ SANDOR [öregek (2.) I Változó szemlélet
