Tolna Megyei Népújság, 1983. június (33. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-19 / 144. szám
Mai számunkból AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK XXXIII. évfolyam, 144. szám ÁRA: 1,40 Ft 1983. június 19., vasárnap KI DÖNT A TSZ-EK BERUHÁZÁSAIRÓL (3. old.) ÖN KÉRDEZ — MI VÁLASZOLUNK (4. old.) AZ ELSŐ PEDAGÓGUS (5. old.) ÉLEDEZŐ TOLNAI REMÉNYEK (6. old.) EGYÜTT KÉTSZÁZTlZEN (3. old.) MHHi1 Szeget dollárért? Az importtakarékosság olyan fogalom, amelyet manapság nemcsak a közgazdák a gazdasági szakemberek használnak, hanem a köznyelv is. Mindenkinek meg kellett ismerkednie ezzel a fogalommal, amely a termelés, a forgalmazás egyik kulcsszavává vált. Des miért? Köztudottan nyitott gazdaság a mienk, ami közelebbről azt jelenti, hogy termékeink viszonylag nagy részét exportáljuk, és hasonlóan nagy arányban hozunk be külföldről nyersanyagokat, alapanyagokat, félkész termékeket, fogyasztási cikkeket. A nemzetközi munkamegosztásban való részvétel a mi számunkra nélkülözhetetlen, hiszen — hogy csak a legismertebb példákat említsük —, nálunk nem terem meg a citrom, de van bőven almánk, nem gyártunk autót, de tudunk exportálni autóbuszt. Nem törekedhetünk önellátásra, de arra törekednünk kell, hogy nemzetközi kereskedelmi és fizetési mérlegünk egyensúlyban legyen. Ezt az egyensúlyt különösen nehéz megteremteni, fenntartani, az iparilag legfeljettebb országokkal, hiszen ezek tudják szállítani számunkra a legkorszerűbb termékeket, s ezeknek tudunk a legnehezebben árukat ajánlani, amelyek nekik is megfelelnek. Lényegében ez a helyzet kényszerít bennünket arra, hogy takarékoskodjunk az importtal. Igen ám, de hogyan? Bármelyik termelő, amelyik rendszeresen tőkés importból származó alapanyaggal, félkésztermékkel vagy akár csomagolóanyaggal dolgozik, be tudja bizonyítani, hogy számára az a behozatal nélkülözhetetlen. Követeli hát — okkal, joggal — az import folyamatosságát, sőt, esetleg a termelés bővítéséhez, korszerűsítéséhez szükséges újabb gépek, technológiák megvásárlását. Ilyen viszonyok között mégis, központilag s korlátozni kell a behozatalt, Illetve az eddig importált cikkek egy részét hazaival kell helyettesíteni. Másfelől arra kell törekedni, hogy minél több, a világpiacon sikeres terméket állítsunk elő, s ennek érdekében is módosítják a termelők gyártmányszerkezetüket. Persze, korántsem csupán mennyiségekről van szó: legalább ilyen fontos, hogy exportunk gazdaságos legyen, vagyis hogy viszonylag olcsón, termelékenyen állítsuk elő a külföldre szánt termékeket is. Nem igazán javítja a külkereskedelmi mérleget az olyan áru exportja, amelynek előállítására ráfizetünk. Hasonló a helyzet a behozatallal: vétek olyan termékeket importálni, amelyek előállítására magunk is képesek lennénk, esetleg jóval olcsóbban, mint amennyiért a világpiacon hozzájutunk. Csakis ebben a megvilágításban szabad az impot- tal is takarékoskodni. így azonban — kell. Hogy ismét a mindenki által ismert fogyasztási cikkek közül vegyünk példát, említhetjük az olyan egyszerű termékeket, mint a szeg, a csavar, az ásó, a kapa; ilyeneket súlyos hiba konvertibilis valutáért vásárolni. Meg kell, mert meg lehet teremteni az ezek hazai gyártásához szükséges elegendő kapacitást: ez reális, ésszerű importhelyettesítés. Másnak minősül az olyan importtakarékosság, amelynek következtében az idén például szórakoztató elektronika cikkekből, bizonyos keresett kötöttárukból kevesebbet hozunk be tőkés piacokról, mint tavaly. Ezt kényszerűségből és átmenetileg teszik az illetékesek, hiszen ilyen fogyasztási cikkeket hasonló minőségben és választékban a belkereskedelem nem tud hazai forrásból beszerezni. Az import ilyen mérséklése csak afféle tűzoltó munka, amely a külkereskedelmi mérleg egyensúlyának pillanatnyi javítását célozza. Hasonlóképpen nem igazi importhelyettesítés — mert tartósan nem járható út —, ha az eddig behozott termék helyett megpróbálnak a termelők valamit itthon előállítani, de ezt vagy drágábban teszik, mint amennyibe az import került, vagy — és ez a nagyobb baj —, nem olyan minőségben, választékban gyártják az adott terméket, amilyet a hazai piac igényel. Tartós javulást tehát csak úgy érhetünk el, ha a mezőgazdaság, az ipar az eddiginél termelékenyebb munkával készít minden piacon jól értékesíthető cikkeket, ugyanakkor magas színvonalú termékek gazdaságos előállításával pótolja a behozatalt olyan cikkek esetében, amelyek importja —, mint például a szegé, vagy a kapáé — földrajzi, természeti, műszaki adottságaink birtokában indokolatlan. Más szóval, egyszerűbben: mindent gyártanunk kell, amit tudunk, és amit érdemes — mert az ilyen terméket tartósan importálni ész- szerűtlen —, és nagyobb mennyiségben kell a világpiacon megjelennünk exportképes .korszerű áruinkkal. Ha ezt sikerül elérni, akkor nem lesz szükség arra a bizonyos tűzoltó munkára, amely itthon szükséges cikkek behozatalát mérsékli pillanatnyi kényszerűségből. GÁL ZSUZSA A prágai béke-világtalálkozó jegyében Béke- és barátsági hónap Az Országos Béketanácsnál elkészítették a béke- és barátsági hónap eseményeinek összegezését. A beszámolóból is kitűnik, hogy az immár hagyományos esemény- sorozat jól szolgálta a béke, a társadalmi haladás ügyét, megfelelő fórumokat teremtett a cselekvő békevágy kifejezésére. A program összeállításakor figyelembe vették a társadalmi szervezetek, politikai mozgalmak — így a Hazafias Népfront, a KISZ és a SZOT — ajánlásait. A béke- és barátsági hónap eseményeinek középpontjában a napokban kezdődő prágai béke-világtalál- kozó állt. A fórumokon állampolgárok százezrei ismerkedhettek meg a nagyszabású seregszemle résztvevőihez intézett üzenet szövegtervezetével, egészíthették ki javaslataikkal annak tartalmát. Hangsúlyozták: az európai biztonság és leszerelés ügye elválaszthatatlan a nemzeti függetlenségért, a társadalmi haladásért vívott harctól. Ennek jegyében szervezték meg és bonyolították le a szolidaritási akciókat. A hónap nyitányaként május 6-án kibővített tanácsülést tartottak a Parlamentben. A tanácskozás alkalmával megalakult a prágai béke-világtalálkozó magyar nemzeti előkészítő bizottsága. Május 9-én a MOM Szakasits Árpád Művelődési Házában ünnepi nagygyűlésen emlékeztek meg a győzelem napjáról. Szerte az országban is nagygyűléseket rendeztek, s méltatták a béke ügyét, a társadalmi haladás jelentőségét. Oroszlányban leszerelési konferencián elemezték a fegyverkezési verseny okait, s foglaltak állást a mind nagyobb méreteket öltő hajsza megfékezése mellett. A résztvevők rámutattak, meg kell teremteni a kölcsönös bizalom előfeltételeit, mert csak így lehet újabb lendületet adni az enyhülési folyamatnak. Leszerelési fórumot tartottak a sárospataki Kossuth Kollégiumban is, ahol több száz diák vett részt, s fogalmazta meg aggodalmát a feszült nemzetközi helyzet miatt. Ebben az időszakban alakult meg az Országos Béketanács ifjúsági és diák- bizottsága, azzal a céllal, hogy összehangolja a fiatalok békekezdeményezéseit, hozzájáruljon a tudatos politizálás fórumainak megteremtőséhez. Ennek jegyében adott otthont május 7-én Budapesten a nagyszabású ifjúsági békefesztiválnak. E program szemináriumokkal kezdődött, majd felvonulással folytatódott, s a Margitszigeten kulturális műsorral fejeződött be. A kecskeméti nagygyűléseri jelen volt a szovjet békevédelmi bizottság delegációja is, élén Volf Szedih elnökségi taggal. Szár községben a nemzetiségiek tettek hitet a béke ügye mellett, majd Fejér megye 27 nemzetiségi együttese adott műsort. Hódmezővásárhelyen az eszperentis- ták emlékeztek meg a győzelem napjáról. A kiskereskedők és a kisiparosok budapesti békegyűlésén felszólalt a Kambodzsai Népköztársaság magyarországi nagykövetségének képviselője is, aki méltatta a magyar—kambodzsai barátságot, az együttműködés jó példájaként említve meg az OBT segítségével hazájában épülő gyermekvárost. Ezen a napon a békegyűlés helyén ezer kisipari termék talált vevőre, a mintegy 300 ezer forintos bevételt a szolidaritási alap számlájára utalták át. A tényekből kitűnik: társadalmunk szinte minden rétege képviseltette magát a rendezvényeken. Az egyházak is közreműködtek: országszerte felekezeti, illetve összevont papi békegyűléseket tartottak, ahol megerősítették, hogy támogatják a* Országos Béketanács céljait, a béke ügyének előmozdítását. Május végén rendezték meg hazánkban a keresztyén egyházak békekonferenciáját, amelyen számos külföldi delegáció vett részt és foglalt állást az emberiséget érintő legfontosabb kérdésekben. Közvéleményünkben pozitív Visszhangot váltott ki a magyar katolikus püspöki kar és a protestáns egyházak vezető testületének nyilatkozata, amelyben hazánk békeszerető, vallásos érzületű állampolgárai nevében felemelték szavukat a háborús törekvések ellen, a béke védelmében. A béke- és barátsági hónap idején megemlékeztek Simon Bolivár születésének évfordulójáról, Afrika napjáról, a magyar—lengyel barátságról. Vendégünk volt Romes Csandra, a Békevilágtanács elnöke is. Korábban már rövid hírben beszámoltunk arról, hogy megkezdődött az ozorai középkori várpalota feltárásának harmadik „idénye”, Féld István régész irányításával. A megye és az Országos Műemléki Felügyelőség felefele arányban 800 ezer forintot biztosított a soron következő munkákra, melyeket a közelmúltban megtekintett K. Papp József, a megyei pártbizottság első titkára is. Az idei feladat a falak kutatásának befejezése, aminek során már eddig is több, kormeghatározó fontosságú lelet került elő: faragványok, vö- rösmárvány-töredékek, kőkeretes ajtó. Megannyi újabb bizonyítéka a hatalmas épület p a 1 o t ajellegének, melyhez körben csatlakozó külső erődítmények, az igazi v á r katonai jelentősége elhanyagolható volt. Történelmi fontossága azonban annál kevésbé, és egyelőre ez okozza a régészeknek a legtöbb gondot. A talajmunkákhoz ugyan a helyi Egyetértés Termelőszövetkezet is segítséget adott, de a kézi munkaerő kevés, pedig több ezer köbméter föld vár megmozgatásra. Egyelőre a szekszárdi tanítóképző lányainak egy 20 tagú csapata jelentkezett tanintézetük KISZ-ének szervezésében és ugyanennyien a kaposvári anyaintézettől. Előbbiek június 27-én jönnek, utóbbiak július 18. és 29. között. A feltárás az idén már olyan stádiumba jutott, hogy a munkákba bekapcsolódhatott Sedlmayer János Ybl- díjas építész is, akire majd a helyreállítás feladata vár, vagyis a régészeti tapasztaKözépkori kőfaragványok sora került elő latok felhasználásával a mai rendeltetésének megfelelő épület kialakítása. O. I. Fotó: Cz. S. Az ozorai tsz markológépének nyergében Varga Jágos Tőrök kori bő vizű kút feltárása a külső várban Ásatások Ozorait
