Tolna Megyei Népújság, 1983. június (33. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-17 / 142. szám
a Képújság 1983. június 17. POLGÁRI VEDELEM Sárga zászló a hajóárbocon Sikeres volt a döbröközi gyakorlat HA KELETRŐL jövet a vitorláshajó elérte a Velencei Köztársaságot, nem köthetett ki. A kikötő igazgatósága 40 napig (franciául 40 = quarante, innen a karantén kifejezés) várakoztatta és addig a hajó a kikötő előtt horgonyzott. Így védekeztek az esetleges fertőző beteg partraszállása ellen, mert akkor — a középkorban — sejtették már, hogy a fertőző beteggel érintkezett ember nem betegszik meg azonnal, esetleg csak később. Ma a modern személy- és teherszállító hajókon a kikötőhöz közeledve, nemzetközi szabály szerint, sárga zászlót kell felhúzni a hajóárbocra, ha fertőző betegségre gyanús személy van a hajón. Defoe leírja „Pestis Londonban” című könyvében, hogy a XVII. században például, ha egy helységben pestis (vagy más veszélyes fertőző betegség) fordult elő, az emberek menekülni igyekeztek onnan. így kíséreltek meg védekezni és harcolták tovább a már lappangó betegséget azok, akik még egészségesnek hitték magukat. A XIX. és XX. század a fertőző, illetve ragályos betegségek kórokozóinak felfedezéssorozatát produkálta. Ezt követte az egyes fertőző betegségek megelőzésének, illetve gyógyításának fokozatos kidolgozása. Korszerű, világszínvonalon álló oltási rendszerünkben hosszú múlt után is nemrég még szerepelt a feketehimlő elleni védőoltás is. Ma pedig az ENSZ keretében működő Egészségügyi Világszervezet (WHO) megállapíthatta, hogy a világméretű oltások eredményeképpen az egész Földön megszűnt a feketehimlő ragály. Fel lehetett függeszteni az ellene való oltásokat. Az orvostudomány felfedezései és azok elterjedése nyomán — párosulva a tömegek kulturális színvonalemelkedésével, néhány fertőző betegséget hazánkban sikerült „sarokba szorítani”, illetve szinte kiküszöbölni. Hol van már a hastífusz, a kiütéses tífusz, a torokgyík (diftéria), a járványos gyermekbénulás stb., amelyektől medikuskorunkban magunk is igyekeztünk szorgosan védekezni. Mindez azonban nem jelenti még, hogy úrrá lettünk — hogy bizonyossággal meg tudjuk előzni az influenzát, a rubeolát (a terhes asszonyok magzatának veszélyeztetőjét), a skarlátot, a járványos fültőmirigy-gyul- ladást, a májgyulladást, a szamárköhögést, az „ételmérgezést”, amely utóbbit is gyakran élő kórokozó (például szalmonella) okozza. A most említett fertőző betegeket, illetve betegségeket a kezelőorvosnak folyamatosan, számszerűleg jelentenie kell a tanácsok egészségügyi osztályainak (azok az Egészségügyi Minisztériumnak) és az így adódó országos statisztikát az Orvosi Hetilap rendszeresen közzéteszi. FELMERÜL a kérdés, mit csináljon a család, a környezet fertőző betegség gyanúja esetén addig, amíg a betegnél az elhívott orvos átveszi a diagnózis és a gyógyítás felelősségét. A szű- kebb környezetnek mindenesetre előnye az, hogy ismerheti és rendesen ismeri a fertőzésre gyanús személy (gyermek, felnőtt) életmódját, életkörülményeit, tüneteinek előzményeit. Ezekre a tényekre később még az orvos is rákérdez, hogy teljesebb képet alakíthasson ki a betegség kezdetéről: Gyakori tünet az általános közérzetzavar, amely arra utal, hogy valami szokatlan, kóros folyamat játszódik le a szervezetben. A borzongás, illetve a láz megjelenése rendesen már arra utal, hogy valahol a szervezetben gyulladás, illetve fertőzési folyamat történik. Ha a láz nem haladja meg a 37,5—38 Celsius-fok hőmérsékletet, nem kell azonnal feltétlenül lázat csillapítani. Ha ennél többet mérnek, célszerű a házipatikából gyermeknek 0,1-es, felnőttnek 0,3-es Amidazo- phen tablettát adni (recept nélkül is kapható). Torokfájás, nátha, köhögés, rendesen zavart közérzet mellett valamely hurutos megbetegedésre gyanús, amely természetesen lehet fertőzés eredménye is. Ma már ilyenkor szinte általános szokás az esetleges lázcsillapítás mellé C-vitamin tablettát, meleg teát és könnyű diétát adni. Az antibiotikum szükségességének eldöntését az orvosra kell bízni. Hasi fájdalmak, görcsök, hőemelkedéssel, illetve lázzal (vagy anélkül), esetleg hányingerrel olyan alarmíro- zó tünetek, amelyeknek megfejtése orvosi feladat, hiszen „vakbélgyulladás”, vesekőroham, epekőroham, gyomor-, bélátfúródás, ételmérgezés stb. lehet a szimptómák mögött. A beteg nyugalmának biztosításával egyidejűleg sürgősen gondoskodni kell az orvosi konzultációról. A testen jelentkező kiütések, különösen gyermekeknél, de nemcsak gyermekeknél valamely egzantémával járó (skarlát, rubeola) fertőző betegségre hívják fel a figyelmet és ezért a beteg elkülönítését lehetőség szerint meg kell szervezni a családból egy ápoló személlyel és külön evőeszközökkel, ivó- pohárral és egyéb használati tárgyakkal addig is, amíg végleg eldől, milyen kiütéssel járó fertőző betegségről van szó. Feltéve, ha a bőrkiütés egyáltalán fertőző betegségtől származik, hiszen például allergiás oka is lehet. AZ ÁLLAMI egészségügyi szolgálat létszáma (orvosok, asszisztensek stb.) kevés ahhoz az országban, hogy mindenütt az adott pillanatban egy szakember teremhessen a helyszínen. Ezért törekszik az állami egészségügyi szolgálat a felkészítés rendszerében — beleértve a polgári védelmi egészségügyi felkészítése is — minél szélesebb körben ismertetni azokat az elemi tennivalókat, amelyeket az orvos megérkezéséig, vagy éppen az ő tanácsa alapján kell elvégezni. Gondolunk itt a beteg megfigyelésére, a lázmérésre (reggel 8 órakor, déli 12 órakor és délután 4—5 óra tájban) és annak feljegyzésére. Esetleg lázcsillapításra, fektetésre, kényelmes elhelyezésre, ápolásra, nyugtató szóra. Ha pedig az orvos vizsgálata nyomán eldől a diagnózis és a beteg nem kerül kórházi beutalásra, otthon kell folytatni tovább a célszerű gyógyító teendőket a beteg körül, amit egy szóval ápolásnak nevezünk. Hurutos betegség esetén, amely lehet például influenza vagy más vírus okozta kórkép, cseppfertőzésről van szó. Ez azt jelenti, hogy a kórokozó a beteg környezetében a levegőn át juthat a másik ember tüdejébe és okozhat fertőzést. A betegnek ezért zsebkendőbe kell köhögnie, tüsszentenie. Tudomásunk szerint Kínában, Japánban inkább a városokban ilyen hurutos tünetek között a beteg házilag készült védőt hord a szája, illetve az orra előtt. Nálunk ez egyelőre annyira szokatlan lenne — annak ellenére, hogy célszerű —, hogy esetleg még meg is mosolyognák. Mindenesetre a betegszobában gyakran kell alaposan szellőztetni és így a fertőzött levegőt frissel cserélni. Nem véletlen az, hogy újszülött-, illetve csecsemőosztályon az egészségügyi dolgozók arcmaszkot használnak. Ha bélfertőzésről van szó (dizentéria, szalmonellózis stb.) a továbbfertőzést kell a beteg körüli nagyfokú tisztasággal, a lehetőség szerinti elkülönítéssel megakadályoz- • ni. E célból a betegnek, illetve ápolójának gyakran kell Neomagnol tablettákat vízben oldani, azzal gyakran kezet mosni és az evőeszközöket, ivópoharat is ezzel fertőtleníteni. AZ ORVOS tanácsai szerint kell rendszeresen lázat mérni, pontosan gyógyszerelni, diétát tartani, a tüneteket megfigyelni és az orvost ezekről tájékoztatni. A környezet és az orvos harmonikus, szakszerű együttműködése megrövidítheti, megkönnyítheti a beteg gyógyulását és megakadályozhatja a fertőző betegség terjedését. Ebben a gyógyító-megelőző munkában hasznosan tevékenykedhetnek — tömeges fertőződés esetén — az állami egészségügyi szolgálat irányításával a polgári védelmi egészségügyi szervezetek is. Ezekkel szervezettségüknél, szakértelmüknél és készségüknél fogva mindenkor számolni lehetett a múltban (árvízi járványvédelem esetén) és a jövőben is. A beteg, illetve a fertőző beteg ápolásának ismerete az egészségügyi kultúra szerves része. Az egészségügyi kultúra emelése pedig az általános népi kultúrát gyarapítja. Az emberek jó szándékú, egymáson segíteni akarását a polgári védelmi kiképzés szakismeretekkel támogatja. A betegség úgynevezett heveny idejének lezajlása után következik a beteg számára egy új szakasz, amelyet találóan lábadozásnak nevezünk. A karantént, az elkülönítést egy ideig még fent kell tartani, mert a javuló beteg lehet baktériumgazda, illetve vírusgazda, ami feltételezi, hogy még fertőzhet. Csak a negatív vizsgálati eredmények tehetik lehetővé a karantén megszüntetését. A lábra állást a fokozatosság elve kell, hogy jellemezze. A szervezet, a betegség, a fekvés ideje alatt legyengült és a pihenésre ítélt, meggyengült izomerő, a gyomor-bél tűrőképessége csak lassan áll helyre. A testi és szellemi munkaképesség, a táplálkozás csak lépésről lépésre érheti el a régi szintet. Adott esetben, az egészségügyi szolgálat és a közvetlen környezet közös munkájának eredménye lehet a gyógyítás sikere. A FERTŐZŐ betegség gyors felismerése, a beteg izolálása, a lehető legrövidebb idő alatti meggyógyítá- sa, a korszerű oltási rendszer, az egészségügyi kultúra általános fejlődése a megelőzés hatásos eszközei. DR. BÁT GYÖRGY Üzemi komplex polgári védelmi gyakorlat volt a közelmúltban Döbröközön. A Zöld Mező Termelőszövetkezet polgári védelmi parancsnoksága azzal a céllal rendezte a gyakorlatot, hogy lemérje: milyen fokon sajátította el feladatát minden egyes szakraj az éves kiképzés alatt. A gyakorlatra a termelő- szövetkezet egyik majorjában került sor, amelyet a rendezők igen gondosan készítettek elő. Minden feladatot a meghatározott helyzetnek megfelelően oldottak meg. A gyakorlatsorán építettek szükségóvóhelyet, végrehajtották a mentő-mente- sítő munkákat, oltottak tüzet, elvégezték a szükséges helyreállításokat. Meghívták a gyakorlatra a környező mezőgazdasági üzemek (tsz-ek és állami gazdaságok) parancsnokait, az állat- és növényvédő szak- szolgálatok parancsnokait is. MAGYARSZÉK 1 ENDRE Üzemi gyakorlat Bonyhádon Jutalmat kaptak a gyakorlat legjobbjai A kiképzési terveknek megfelelően a Bonyhádi Ruházati Szövetkezet részére a városi polgári védelmi parancsnokság komplex felmérő, begyakorló foglalkozást rendelt el. A gyakorlat tárgya volt az üzemi polgári védelmi feladatok megszervezése a háborút közvetlenül megelőző, és a háború időszakában, különös figyelemmel az üzemi dolgozók komplex védelmére. Az önmentés, valamint a mentés, mentesítés és halaszthatatlan helyreállítás megszervezése, vezetése és gyakorlati végrehajtása az ellenség hagyományos és tömegpusztító fegyverekkel végrehajtott csapása esetén. A gyakorlatvezetőség célul tűzte ki, hogy felmérje az önvédelmi törzs, az önvédelmi szervezetek, a szakszolgálati alegységek és az üzemi dolgozók tevékenységét, a dolgozók komplex védelme, az üzem állóképeségének növelése, a mentés-mentesítés, az együttműködés megszervezésében és végrehajtásában. A gyakorlat előkészítéséhez tartozott az előírt intézkedések szerinti tervek, okmányok előkészítése, a dolgozók 30 órás polgári védelmi kiképzése a feladatokra. A dolgozók kiképzésén túl polgári védelmi kiállítást rendezett az üzemi parancsnokság. A szövetkezet vezetősége üzemi nagygyűlésen ismertette a gyakorlat tárgyát, célját, az üzem helyét, szerepét a város polgári védelmi rendszerében. Fontos megemlíteni, hogy a pártpropaganda terv szerint sokat segített a szövetkezet párt- és KISZ-vezetősége, mely mozgósította az állományt a gyakorlat minél jobb végrehajtására. A gyakorlatot megtekintették a város és környéke üzemeinek, szövetkezeteinek vezetői, Schuller Zoltán, városi tanácselnök-helyettes, Pető Sándor őrnagy, Tolna megyei Polgári Védelmi Parancsnokság képviselője, a városi tanács osztályvezetői, az iskolák, intézmények vezetői is. A gyakorlat első mozzanata a háborút közvetlenül megelőző feszültségi és veszé- lyeztetettségi időszak feladatainak feldolgozása, bemutatása. Ezen belül Selényi Ottóné szövetkezeti elnök bemutatta az üzem területét, a szövetkezet által gyártott késztermékeket. A második mozzanat az ellenség hagyományos csapása következtében kialakult kárterület felderítése, értékelése, a szakszolgálati, önvédelmi alegységek, üzemi dolgozók alkalmazása a mentés, halaszthatatlanul szükséges helyreállító munkában, ennek megszervezése, irányítása volt. Harmadik mozzanatként az ellenség által tömegpusztító fegyverekkel mért csapása, a radioaktív kiszóródás elleni védelem és a mentesítés végrehajtását gyakorolták. A gyakorlat végén a felsorakozott állomány előtt az üzem polgári védelmi parancsnoka értékelte munkájukat, majd jutalmakat adott át. A gyakorlat jól példázta a város fegyveres erői és testületéi, a városi üzemek polgári védelmi alakulatainak együttműködését. A munkásőrség és a rendőrség a rend- fenntartásban, a városi és a cipőgyári önkéntes tűzoltók a tűzoltásban, a költségvetési üzem a helyreállító munkában működött közre. Ez a gyakorlat a város és környéke üzemeinek módszert, egy változatot adott a dolgozók polgári védelmi felkészítéséhez. A szövetkezet dolgozói sikeresen vizsgáztak fegyelmezettségből, felkészültségből, hozzáállásból. A gyakorlatot a városi törzsparancsnok „Jó”-ra értékelte. NAGY ZOLTÁN Dolgoznak a sugármentesítők Dolgozik az elsötétítő szakraj Terepmentesités Romeltakarítás
