Tolna Megyei Népújság, 1983. június (33. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-15 / 140. szám
1983. június 15. KÉPÚJSÁG 5 A lovat lehet tenyészteni gazdaságilag és ménesben: míg az előbbi esetben a tenyészko sát gazdasági munka . végzésére is igénybe veszik, addig a ménesbeli lótenyésztés alkalmával a kancát kizárólag csikónevelésre tartják. A hímivarú elnevezése mén vagy csödör, a nőivarúé kanca, a hímivarútól megfosztotté heréit | vagy paripa. Háziasítása körülbelül időszámításunk előtt 6000—2000 évvel fejeződött be. A lótenyésztés Magyarországon már a honfogla-. lás idejében is fejlett volt. Jelentőségéből a mezőgazdaság gépesítése ; miatt egyre inkább veszít, azonban az üzemek ma sem nélkülözhetik. Ötezer 16 Tolnában Törzstenyészet és muraközi Tolna megyének igen mélyen gyökerező lótenyésztési hagyományai vannak, a szükséges mennyiségig lecsökkent lólétszám mellett a tenyésztési kedv, a lóval való foglalkozás ma is igen aktív, és eredményes. A lóval szemben támasztott követelmények, elvárások a kor igényének megfelelően alakulnak, és a tenyésztési célok is ezek szerint változnak. A nagyüzemi mezőgazdaságban a lófogatok szerepe sajátos, a rövidebb távú, telepeken belüli és háztáji gazdasági munkákat végzik. A lóállomány jelentős része magántulajdonban van. Háztáji és kisegítő gazdaságokban szívesen alkalmazzák a fogatokat. A mezőgazdasági munkákon kívül Magyar- országon is, de világviszonylatban is hasonló módon a lóval szemben tanúsított érdeklődés áttevődik a sport és a szabadidő kellemes eltöltését jelentő tevékenységekre. A megyében is a közönség igényli ezeket a rendezvényeket, és egy-egy versenyen több ezer lelkes néző található. Az előbb felsorolt szempontokon kívül a sportlótenyésztésnek igen nagy jelentősége van a teljesítménylovak előállításában. Tolna megyében hat lótörzstenyész- tő nagyüzem fáradozik a minél jobb eredmények eléréséért, akár a fogatsportra, vagy az ugrósportra alkalmas egyedek tenyésztésében. A tenyészirány kettős. A félvértenyésztés a jelentősebb, ezen belül is a már hagyományokkal rendelkező kisbéri típusú magyar félvérek előállítása, melyek a lovassport valamennyi ágában egyaránt megállják helyüket. A nehezebb mezőgazdasági, valamint fuvarozási munkákhoz és nehéz terepadottságú helyeken a hidegvérű lovakat igen szívesen használják és keresik. A háztáji gazdaságok is inkább ezzel a típussal foglalkoznak. A jelenlegi ménállomány mennyiségileg és minőségileg is a tenyésztési céloknak megfelelő. A megyében 1981- ben 5185 ló volt összesen, 1982-ben 5000 db körüli ló található. Ebből 2500-ra tehető a kancalétszám. A mének osztályzatuk szerinti összetétele igen jó, to- vábbtenyésztésre alkalmasak, és megfelelőek. A méntartási és -elhelyezési viszonyokban tavaly lényeges változás nem történt. Az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek a méneket jó körülmények között tartják. A részükre szükséges takarmánymennyiségeket minőségben is biztosítják. 1982-ben a méneknél fertőző betegség nem volt. A lovak a fertőző lóinfluenza elleni védőoltásokat megkapták. Tolna megyében nagyobb létszámban méncsikóneve- léssel a Dalmandi Állami Gazdaság foglalkozik. Saját tenyésztésű csikói mellé még a társ-lótörzstenyészetek arra alkalmas egyedeit is megvásárolják és a csikókat igen jó körülmények között nevelik. A tágas legelők és bőséges takarmányozás és rendszeres mozgatás mellett a méncsikók igen jól fejlődnek. 1982-től a regölyi Kaposvöl- gye Egyesült Tsz is foglalkozik a törzstenyészetükben született méncsikók felnevelésének gondolatával. A Dalmandi Állami Gazdaság sütvényi törzstenyészetében a ménes története több mint száz évre nyúlik vissza. Ekkor alapította a telepet Dőry József elsősorban igen kemény, kitartó és jó mozgású jucker lovak előállítására. A tenyészet elhelyezése, a domborzati viszonyok, az igen jó legelők mind ösz- szetevői az eredményes tenyésztésnek is. Mai feladatuk a köztenyésztés ellátása sporttípusú fedezőménekkel, ezenkívül a kisbéri típusú magyar félvér, de a Gidran továbbtenyésztése és fenntartása. A beosztott törzsmének is ezt a tenyésztési elképzelést képviselik. 1982- ben a Haramia holsteini üzemi sajátmén, a Szemafor sárga angol telivér, és a Gidran VI. törzsmének fedeztek a ménesben. Az állami ménesen kívül öt termelőszövetkezeti ló- törzstenyészet működik a megyében. Ebből is látható, hogy a termelőszövetkezetek komolyan és megalapozottan foglalkoznak a tenyésztői munkával. A paksi Dunamenti Egyesülés Tsz igen egységes kisbéri típusú magyar félvér kancaanyaggal rendelkezik. Valamennyi kancájuk egész évben mezőgazdasági munkát végez. Szigorú szelekcióval csak a legjobb egyedek maradnak a tenyésztésben. Csikóik elhelyezése, tartása igen jó. Takarmányozásuk körültekintő és szakmai alaposságú. Ménesükben állandó rend, tisztaság és fegyelem van. A pálfai Egyetértés Tsz saját tenyésztésű kancaállománya kisbéri típusú. Lovaik ápoltsága, kondíciója jó és fogatmunkában foglalkoztatják őket rendszeresen. Az évjárati csikók felnevelésére gondosan ügyelnek. A bekerített domboldali legelők — melyek az istállókhoz csatlakoznak — elegendő mozgást, és edzett tartási körülményeket biztosítanak az évjáratoknak. A hároméves csikókat kocsiba, vagy nyereg alá tanítják, és a tenyésztés számára feleslegeseket már betanítva, kedvezőbben értékesítik. Regölyben a Kaposvölgye Egyesült Tsz-ben a korábbi tenyésztői munka, így a törzstenyészet alapjai a század- fordulóig nyúlnak vissza. Kancáik jó minőségű sárga félvérek, melyek igen nemesek és kemények. A csikók felnevelése legelőre alapozott. Tenyésztési eredményeik jók. Betanításuk jól szervezett és célratörő. Elegáns sárga négyesfogatuk megyei és országos hajtóbajnokságokon is szerepel. Ugrólovaikkal különböző szintű versenyeken rendszeresen részt vesznek. Szedresen 1980 óta van törzstenyészet, 30 ellenőrzött kancával rendelkeznek. Kancáik jó származásúak. Csikóik felnevelése nagy, bekerített legelőn történik. Tenyésztési elképzelésük sporttípusú félvérek előállítása. A tengelici Petőfi Tsz-é az egyedüli muraközi törzstenyészet az országban. Kancáik egységesek, a könnyebb típusú hidegvérűhöz tartoznak, igen jó kondícióban vannak, rendszeres fogatos munkát végeznek. Csikók felnevelését igen jól szervezik, legelőre járnak. A beosztott törzsmének a tenyésztési célnak megfelelőek. DVM Szólások és közmondások a lóról Abbahagyja a dolgot, mint ló a húzást. Állva alszik, mint a ló. Annyit eszik, mint a ló. Átesik a ló túlsó oldalára. Búsuljon a ló, elég nagy a feje. Dolgozik, mint egy ló. Esik-kél, mint a vak ló. Gondolkodik, mint a szalmás ló. Hányja fejét, mint a ló augusztusban. Jók a lovai, de a kocsisa rossz. Kilóg a lóláb. Ló sem eszi meg az abrakostarisznyát. Megvan rakva, mint a nyerges ló. Olyan csúnya, hogy a ló az abrakot sem venné el a kezéből. Nem adná egy vak lóért. Annyit ér, mint döglött lovon a patkó. Fenn van a lován, létrát kell tenni melléje, hogy leszállhasson. Jó lóra tesz. Felül a magas lóra. Magas lóról beszél. Lovat ad alá. Tarka lovat látok, sok szerencsét várok. Ügy üti, mint a lovat. A fáradt ló is farka előtt jár. A jó lónak nem kell ostor. Akinek lova nincs, gyalog menjen Pestre. A lónak négy lába van, mégis megbotlik. Azt a lovat ütik, amelyik húz. Ha ló nincs, szamár is jó. Jó ló is megrestül, ha nem abrakolják. Kevély ló nagyot botlik. Közös lónak túrós a háta. Mindenki a maga lovát dicséri. Nincs az a ló, amelyikben egy kis hibát ne találni. Nyomtató lónak nem kötik be a száját. Lovat, borotvát, asszonyt nem szoktak kölcsönadni. Ez még egy lónak is sok volna. (O. Nagy Gábor gyűjtéséből.) A lórajzo Garay Ákos rajza: Vigyázz, ha jön a vonat! Általános iskolás koromban egyszer rajztanárunk bemutatta az osztálynak Velázquez Breda átadása című festményét,. mondván, ezen látható a legszebb lóábrázolás. Már akkor sejtettem, hogy valami baj lehet velem, mert nekem nem tetszett annyira. Talán azért, mert egészen más emlékeim voltak az utcánkban poroszkáló, vagy apám kovácsműhelyében prüszkölő pacikról. Sok évvel, később rajzok akadtak kezembe, s ezeken örömmel fedeztem föl, hogy mások, mint ama termetes zsoldost cipelő hidegvérű kanca, izgékonyak, és lendületesek, feszülő ízmúak vagy éppen kókadt fülűek, de egészen olyanok, mintha gyermekkorom tovasikló és megostromlott szánkói előtt páráznának. Garay Ákos rajzolta őket s még számtalan társukat, biztos kézzel, meleg közvetlenséggel és jó mesterhez illő precizitással. Mert mester volt ő, olyan rajzoló, akit csak egy lépés választ el az igazi művészettől, de az mindig. A ma Szedreshez tartozó Apáti-pusztán született 1866-ban, tizenhárom évvel nagybátyja, Garay János halála után, akinek Obsitos című verséhez máig maradandó értékű illusztrációkat készített. Ezekben is fölfedezhető a humor és szatíra iránti nagy fogé- konysáva, amit a korabeli Kakas Márton, Borsszem Jankó — a Ludas Matyi elődei — megsárgult lapjaikkal tanúsítanak. Zsánerképei, néprajzi ihletésű rajzai és festményei a kor elismerését vívták ki, legismertebbek mégis a lovakkal kapcsolatos művei. Talán senki nem tudta úgy megragadni azokat a jellegzetes apróságokat, amelyek a néhai huszárok vagy parasztok sorstársainak életét tükrözték. Több mint harminc éve halt meg a fővárosban Garay Ákos, akinek legtöbb műve a szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum gyűjteményében található. Lehet, hogy újabb harminc év múlva már meglepett gyermekarcok nézik rajzait egy hajdani lényről a róla elnevezett szedresi utcán?! Lehet, de ma még egyiknek sem áll fönn a veszélye ... TÖTTÖS GÁBOR „Egy szög miatt a patkó elveszett, egy patkó miatt a ló elveszett, ló miatt a lovas elveszett, a lovas miatt a csata elveszett, a csata miatt az ország elveszett, máskor verd be jól a patkószeget.” Így szól a példabeszéd a csupán látszólag kis dolgok nagy jelentőségéről. Egy kovácsmestertől kaptam a felvételen látható patkószegeket. A jobb oldali kettőn, mely annak nevezhető, ami, még rajta van a WM monogram. Tehát nem ma készült. A többi viszont ma. Egy-egy doboznyi szöget a tanulógyerekeknek kell átválogatni és az öt kilóból a végén alig marad egy maroknyi ép szeg, mely arra szolgálna, hogy felverjék vele a patkót, ahova való. Az pedig nem egy tárgy, hanem egy élő állat, „akinek” igazán nem mindegy, hogyan bánnak vele. BAKÓ JENŐ Ügy gondolom, a szekszárdi kovácsok leghíresebbje sajnos, immár legidősebbje Strényer Béla. Akihez soha nem lóügyben, azaz patkótémában tértem be, térek be, hanem szíves szóra. Miután köztudott, hogy falusi helyeken, főleg ahol a ló volt az első számú „személy”, ott a kovácsműhely adott otthont a politizáló lótartó gazdáknak. A szekszárdi kovácsmeste■ ---------------■ P ata, patkó, kovács... rek száma jelenleg nem éri el a fél tucatot. Két műhelyt a lakáskarbantartó szövetkezet tart fenn, egyikben még patkóinak, de amelyikben Töttős Gábor híres mester dolgozik, már alig-alig, mert a „mester úrnak” fáj a IáLóbarátként Mint mindenről, így a lovakról is sokféleképpen lehet írni. Megmagyarázható rendszertani helyük, törzs- fejlődésük, gazdasági hasznuk, a versenysportokban betöltött szerepük, jelentőségük a (szerencsére már nem hazai) közfogyasztásban ... hadd ne folytassam. A lovakról azonban érzelmi alapon is el lehet mondani egyet s mást, és mivel baráti körömhöz számos ló tartozott, sőt, remélhetőleg tartozik majd a jövőben is, engedtessék érzelegnem egy keveset. A lovakkal való kontaktusom egy fényképpel kezdődött, melyen egy gidrán volt látható, szárát a nagyapám fogta, hátán pedig ott ült fél tucat gyereke közül öt, legkisebbként az anyám. A gidrán árasztotta magából a szelídséget, és a családi hagyományok szerint bárányszelíd is volt. A későbbiekben már személyes ismeretséget is kötöttem a volt kisbéri méntelepen egy Santorb- bal, majd Kofa következett, a félszeműen is csodálatos Béni és Rovátka, mely kurta katonai szolgálata idején szétrúgott egy teljes m. kir. géppuskás századot. Utóbbiakat különböző regényeimben (a legnagyobb tisztelet hangján) meg is örökítettem. A tisztelet az egyéniségüknek szólt, melyet sok emba. Ügy gondolom, az erőfogyta miatt hagyta abba a lovak „futóművének” az ápolását Strényer mester is, meg a többi is, mert a ló patkolá- sához a szakértelmen kívül nagy erő is szükségeltetik. Mert nem minden ló kedveli, ha patáját faragják, reszelik, patkolják, tehát vasat égetnek bele, ám az erős szegek hol egy hétig, hol egy hónapig tartják a patkót. A vasat is, meg a kombinált patkót is, amelyet például Varga Sándor és Preimejer György is felveret aszfaltot-betont járó lovaira. Ezek már nem is lovak, hanem valóságos szobrok, élő szobrok, amelyekre illik vigyázni. PÁLKOVÁCS JENŐ berrel ellentétben soha nem adtak fel. Finom megkülönböztetést tettek a hozzájuk fordulók érzelmei, indulatai, hanghordozása és természetesen aszerint, ahogy hozzájuk nyúlt. Rovátka fékezhetetlen temperamentuma bizonyíthatóan korai lelki sérülést takart, egy kocsisnak álcázott barbár már csikókora hajnalán durván bánt vele. Nagy személyes sikereim között könyvelem el, hogy bemehettem a boxába, nem rúgott agyon és a télikabátom vállát is csak egyszer harapta meg. Ritkán hangoztatott alapelveim egyike, hogy aki a lovat nem szereti, az csak-rossz ember lehet. Anyám azt vallotta, hogy emberhúst se eszik, tehát lóhúst se hajlandó. Ebben szégyenletes módon nem követtem, mentségemre szolgáljon, hogy személyes lóbarátaim húsát sose kóstoltam meg, csak idegenekét. Aki a lóval nyeregben vagy hajtőként kerül kapcsolatba, az akkor téved hatalmasat, ha egyes egyedül ő akar diktálni. Az ügetés, a vágta, de a hajtókocsival való robogás is kollektív munka, melyben nemcsak az ember leli örömét, hanem a ló is. Nem túl régen bensőségesen tudtunk csevegni erről Berka Jánossal, a bogyiszlói fogathajtóbajnokkal. Ugyanis lószerető emberek lovakról épp oly véget nem érően tudnak beszélgetni, mint a női nem kedvelői a nőkről. Csak többnyire sokkal ízlésesebbev..., ORDAS IVÁN l Patkószeg
