Tolna Megyei Népújság, 1983. június (33. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-15 / 140. szám
1983. június 15. Képújság 3 Két község, két megoldás A közművelődés is pénzbe kerül, de megtérül Hogy ki mennyit költ közművelődésre, tágabb értelemben pedig kultúrára, az sok mindent megmutat, mint ahogy az is igaz, hogy önmagában, más vonatkozások megvilágítása nélkül, nem mutat meg mindent. A közművelődés is pénzbe kerül, s az nem biztos, hogy gyorsan, de biztosan megtérül. Már az eddig elmondottak is sok új kérdést vetnek fel, például lehet vitatkozni a kultúra, a művelődés, a közművelődés fogalmán, tárgykörein. Nem kívánjuk eldönteni a soha véget nem érő vitát, már csak azért sem, mert az igények és a lehetőségek helyenként és időnként éppúgy változóak, mint a kultúra és műveltség fogalma. Célunk megmutatni két lehetséges utat, két eltérő adottságú településen, kezdve a kérdezősködést azon, hogy kik költenek és mennyit a közművelődésre. Művelődési palota Hőgyészen Hőgyészen aztán nem panaszkodhat, nem is panaszkodik senki a tárgyi feltételekre. A társközségekkel és a vonzáskörzettel együtt mintegy nyolcezer embert szolgál a ház, amely kivételes helyzetben van, ugyanis szakszervezeti fenntartású, ugyanakkor mindenki támogatja, aki csak „él és mozog” a környéken. Matkó Imréné igazgató úgy fogalmaz, hogy az SZMT a fenntartó 330 ezer forinttal. Aztán jönnek a támogatók, a nagyközségi tanács 300 ezer forinttal, és a Hőgyészi Állami Gazdaság ugyanennyivel, azon a címen, hogy az ő dolgozói veszik igénybe a szolgáltatásokat. Később még kiderül, hogy magát a házat is. Olyan közösségi létesítmény ez, ami a szó szoros értelmében mindenkié, ahol a kor civilizációs és kulturális színvonalának megfelelő körülmények között tanácskozhatnak a szocialista brigádvezetők, de lehet itt termelési tanácskozást, küldöttközgyűlést, évfordulós megemlékezést és még sok mindent rendezni. A Tamási Erdő- és Vadgazdaság hőgyészi erdészete 55 ezer forint támogatást ad, a Vegyesipari Szövetkezet és a Magyaróvári Kötöttárugyár 30 ezret, a mucsi tsz 10-et, a Gabonafeldolgozó Vállalat és annak a sütödéje ugyanennyit, a DÉDÁSZ ötezret. Ez évenként egymillió 100 ezer forintot jelent, amihez jön még a 445 ezer forint tervezett saját bevétel. Pillanatnyilag csak tervezett összegek vannak, hiszen a működésnek még nincsenek éves tényszerű tapasztalatai. Nemrégiben mutattuk be, hogy milyen kis közösségek működnek a művelődési házban, most a nyüzsgés érzékeltetésére álljon itt csupán néhány szám. A csoportok működésén kívül a „fenntartók” saját rendezvényeivel együtt februárban 24, márciusban 34, áprilisban 24, májusban 20 olyan alkalom volt a házban, amikor nagyobb csoportok vették igénybe egyszerre az épületet. Május végéig mintegy ötezer fizetővendég járt ott valamilyen kulturális vagy szórakoztató eseményen, színházi előadáson, előadóesten, bálban, vagy diszkóban. Nem számítanak bele ebbe a mozielőadások sem, mert a mozi fenntartója a megyei moziüzemi vállalat. Matkó Imréné órákat tud beszélni a tervekről. — Nem légből kapott elképzelésekről van szó, mondja Molnár Ernőné, az SZMT munkatársa, aki éppen ott dolgozott a házban. Valamennyi elképzelés egy már meglévő közösségre, rétegre támaszkodik, már meglévő igényekre reagál. Kérés volt például a cigányklub megalakítása, amire hamarosan sor kerül. — Vannak a nagyközségben képzőművészettel foglalkozó gyerekek, és amatőr felnőttek is, már tárgyalunk a leendő szakkörvezetőkkel, tervezzük tehát a képző- művészeti műhely létrehozását. Külön helyiséget kapnak, ahova bármikor bejárhatnak — folytatja Matkó Istvánná. A lányok, asszonyok klubja az alapja a tervezett nép- művészeti szakkörnek, ahol tanulhatnak hímzést, faragást és még sok mindent a község tagjai. Jelenleg makraméznak a klubban. Aztán még van rengeteg terv, aminek részletezése meghaladja ennek az írásnak a kereteit. A lényeget úgy foglalja össze Molnár Ernőné, hogy a hőgyészi példa a jövő útja, a közművelődés anyagi alapjait csak ilyesféle „közös fenntartással”, támogatási rendszerrel lehet kibővíteni. Más felfogásban, Zombán A zombai művelődési és az ifjúsági ház nem dicsekedhet semmiféle palotajelleggel, annak ellenére, hogy a művelődési ház tetőszerkezetét nemrég kicserélték, a belső felújítást is elvégeztette a tanács a fiatalok társadalmi munkájának segítségével. Itt egyetlen számottevő gazdasági egység a termelőszövetkezet, nyilván éppen ennek köszönhető, hogy együtt találtuk Török Jánost, a gazdaság elnökhelyettesét, párttitkárát és Mátis Ferencet, a tanács végrehajtó bizottságának titkárát. Közös ügyekről tárgyaltak, de ezek után melyik községi ügy ne lenne az? Tény, hogy a termelőszövetkezet nem járul hozzá pénzzel a művelődési ház fenntartásához, melyet gazdaságilag összevontak az iskolával, működésében azonban önálló maradt. Mátis Ferenc véleménye szerint ez a „nem létező” tsz-támogatás évente mintegy 150—200 ezer forint lehet, hiszen mindennel a termelőszövetkezethez fordulnak. A legnagyobb tétel ezek közül a szállítás. Török János: — Valóban nem utal át pénzt a termelőszövetkezet a művelődési háznak, nálunk nincs ilyen gyakorlat. A gazdaság a saját berkein belül szervezi a közművelődést. Ügy gondoljuk, hogy elsődleges feladatunk a gazdaság tagjainak és dolgozóinak nyújtani azt, amire pénzünk van. Jól működik a közművelődési bizottságunk, aminek a hatóköre túl is terjed a gazdaság határain. A közművelődésbe beletartozik a szakmai műveltség megszerzése, gyarapítása, gondot fordítunk a szakmunkásképzésre, a továbbképzésekre, szakmai tanfolyamokra, bemutatókra. Mindenhova eljárunk, ahol csak szakmai tapasztalat szerezhető. A bonyhádi agrárklubnak gazdaságunkból mintegy negyven tagja van, oda adunk anyagi segítséget is, részvételüket a foglalkozásokon biztosítjuk. Ugyanekkora jelentőségűnek vélem a politikai oktatást, erre is sok gondot fordítunk. A közművelődés segítése elől nem zárkózunk el, de a mi feladatunk csak ez, nem pedig a szervezése. Nem tudom, nem is akarom elhallgatni, hogy ez elsődlegesen a pedagógusok feladata lenne. A mi szakembereinket biztosan be lehetne vonni a munkába, de a szervezésre egyszerűen nincs idejük, ehhez felkészültségük sincs. — Ezzel egyetértek, mégis milyen élő kapcsolataik vannak a községi közművelődéssel ? — Jó az együttműködésünk a TIT-klub- bal, előadók tiszteletdíját is fizetjük, hasonlóan együttműködünk a Vöröskereszt- alapszervezettel, segítjük az iskolai csoportok működését is. Amit én nagyon fájlalok, az a helyi hagyományőrzés hiánya, illetve megszűnése. Nem lenne gond egy táncsoport és énekkar fenntartása, támogatása. Volt is, de vezető hiányában megszűnt a menyecskekórus, hiányzik a hímzőszakkör is. A közművelődésben is élen járnak a brigádjaink. Kezdetben csak jutalomképpen adogattuk a szekszárdi színházbérieteket, most már negyven van. Az a véleményem, hogy ennek több értelme van, mint amilyen rendezvényt itt szervezni lehetne. A színház ünnep, amihez hozzá kell készülődni, felöltözni. A legjobb előadásokra járunk el. További hatása is van, mert most már harmincnyolc családnak van saját színházbérlete. Szerintem, ha ilyen közel van a jó lehetőség, nem is kell helyben, ennél rosszabb színvonalon, szervezni valami mást. — Azért az alapellátásra szükség van. — Igen, ennek támogatása elől nem is zárkózunk el, ezt vállalnunk is kell, de szerintem ehhez is hozzátartozna a már említett hagyományőrzés, nem lenne gond megvenni a felszerelést, vagy a zenekar hangszereit. — Ügy tudom, a sportkört 100 ezer forinttal támogatják. — A nénz tavaly 56 ezer forint volt, a többi szállítás és más egyéb. A focicsapatban negyven fiatalunk talál magának ki- kaDcsolódást. szórakozást, a mérkőzésekre a többiek elkísérik őket, a kézilabdacsapatban húsz fiatal játszik, természetes, hogy segítjük őket. Az elmúlt évben 318 ezer forint volt a kulturális, sport- és egyéb oktatási kiadásunk, és 456 ezer forint ne- dig a szociális alap. Egyébként az a véleményem. hogy itt az átlagosnál műveltebb, kulturáltabb emberek élnek. — Mire alapozza ezt a véleményét? — Az emberek igényszintjére és az életmódra is. A szakmai műveltségre, a munka szervezettségének színvonala kölcsönhatásban van a műveltséggel, a kulturáltsággal. Majdnem minden házba bevezették a vizet. Nem volt gond a társadalmi munka szervezése, az emberek hétvégeken kirándulni járnak. A lakosság politikai érettsége is példa, nincsenek gondjaink. A falu rendezett, tiszta és virágos, ez a kulturáltság szintjét mutatja, azon kívül, amiről eddig már beszéltünk... Tavaly a művelődési ház fenntartása 190 ezer forint volt, negyvenezer a bér, 86 ezer a tisztelet- és szakköri díj, 56 ezer pedig a fenntartás és dologi kiadás. A többi az egyéb kiadás kategóriájában számolható el. Az idén 200 ezer forint a terv, 170 ezer saját bevétel, a tanács pedig ad 32 ezret, negyedévenként nyolcezer forintot, az áfész 10 ezret. Külön, ennél szerényebb költség- vetése van a könyvtárnak. IHÁROSI IBOLYA Az alábbi sorrend a választott életpályákat mutatja, de mindegyik mögött zárójelben közöltük azt a helyet is, mely az előző cikkben már szerepelt, a társadalmi súly szerinti besorolást. A kettő az esetek többségében szögesen különböző. Mindig kockázatos, ha valaki megpróbál egy olyan korosztály fejével gondolkodni, amelyhez nagyjából a legkisebb fia tartozik. Mivel szóbeli kérdezősködést nem folytattunk, így csak sejteni vélem, hogy azok a harmadikos fiúk, akik társadalmi tekintély dolgában 15 szakma közül a második helyre sorolják az orvosokét, nem véletlenül szerepeltetik ugyanezt vágyaik sorrendjében csak a nyolcadik helyen. Valószínűleg pontosan tisztában vannak azzal, hogy az orvosi diploma elnyeréséig számos esztendőt kell lakhelyüktől távoli városban tanulniuk és keresetük kezdőként se lesz világot rengető. Ugyanígy szerepet játszhat a tekintély dolgában utolsó előtti, vagy éppen utolsó helyre sorolt fodrászatnál és fényképezésnél, hogy érettségivel a kézben viszonylag rövid idő alatt elsajátítható szakmák. Van néhány szakma, melyre a kérdőívek összeállításánál nem gondoltunk. A felsorolt 15 mellett a fiúk még életpályájukként említették egy-egy esetben az autó-motorszerelést, az állatorvosi pályát, a villanyszerelést, a pilótát és a történész-kutatót. A lányok egy-egy alkalommal a gyógypedagógust, az altatós-nővért, a színészt, a régészt, a számítástechnikust, a kertészmérnököt, két- két ízben a közgazdászt, az óvónőt és a kozmetikust, 3 alkalommal pedig a tolmácsot. Ki, hova tart? Sorrend: Fiúk: Lányok: Együtt: I. mérnök (3.) tanár (3.) tanár (2.) II. rádió-, tv-sz. (11.) orvos (1.) orvos (1.) hotelszak. (8.) III. tanár (1.) újságíró (8.) újságíró (7.) IV. kereskedő (6.) hotelszak (9.) jogász (4.) V. újságíró (7.) jogász (4.) kereskedő (5.) VI. jogász (5.) mérnök (2.) rádió-tv. (11.) VII. vízvezeték-sz. (9.) agronómus (6.) agronómus (6.) agronómus (4.) katonatiszt (10.) fényképész (15.) fodrász (14.) VIII. orvos (2.) fényképész (14.) kereskedő (5.) kőműves (7.) IX. fodrász (14.) vízvez.-sz. (7.) katonatiszt (10.) fényképész (12.) fodrász (13.) X. számviteli (11.) Az ember mindezek olvastán egy kicsit meg van akadva. Szívből örül ugyan annak hogy a jelek szerint az újságírás utánpótlási gondjait a Garay-lányok hajlandósága szerint játszi könyedséggel meg lehetne oldani és annak nem kevésbé, hogy érettségizett rádió- és tv-szerelő-je- löltekben se lesz hiány, ha mindenkinek minden vágya valóra válik és ha a megkérdezettek majd egy esztendő múlva is így vélekednek. Ugyanakkor azonban túltengő idealizmussal nem tudja megvádolni a mai fatalokat, akik mintha már jó előre számot vetettek volna azzal, hogy a különböző állások elnyerésénél nem ábrándozó széplelkeket kell harcba indítani, hanem a reális lehetőségekkel számolókat. Mint a korábbi folytatásban, itt is fokozott figyelmet szenteltünk a nyelvi speciális osztálynak. (Osztályfőnök: Kiss Imréné.) Elsősorban azért, mert közismerten „egynyelvű”, vagyis „külföldiül” csak ritkán beszélő nemzet fiai vagyunk, az idegen nyel- * vek tudása pedig fontos, sőt egyre fontosabb lesz. „Sima” hotelszakma-idegenforgalom mérnök újságíró jogász rádió-, tv-sz., kereskedő fényképész agronómus fodrász vízvezeték-sz. kőműves katonatiszt A kedves olvasó megnyugodhat, a napilapban szokatlanul sok szám és táblázat sorolása befejeződött. Tulajdonképpen a kétrészes cikksorozat is. Tényekből mindig vonhatók le következtetések, tények dolgában pedig ebben az esetben nem állunk rosz- szul. A következtetések minden bizonnyal azzal lesznek kapcsolatosak, hogy az egyes szakmák, pályák, élethivatáA „sima” és a „nyelvi speciális” osztályok pályaválasztási kedve így vethető össze: tanár mérnök hotelszakma-idegenforgalom jogász orvos újságíró agronómus kőműves, kereskedő, fényképész katonatiszt, rádió-, tv-szerelő sok megismerése, megismertetése terén minden a legnagyobb rendjén van-e. Sejthe- tőleg nem, amit minden illetékesnek célszerű továbbgondolnia. Ámbár 87 fiatal véleménye nem a világ, mégis éppen eléggé fontos ahhoz, hogy ráfigyelni érdemes legyen. (Vége.) ORDAS IVÁN Fotó: CZAKÖ SÁNDOR ______________________.Speciális” t anár orvos BKR-napok Baján A Bajai Kukoricatermelési Rendszer Közös Vállalat és a Magyar Agrártudományi Egyesület a BKR fajtakísérleti állomásán kétnapos tanácskozással egybekötött bemutatót tart. Tegnap az ünnepélyes megnyitó után, amelyet a kempingben tartottak, Fortsch- ritt-szimpozionra került sor: ahol bemutatták a ZT 300-as és a 303-as traktort a hozzá kapcsolható munkagépekkel, valamint az E—514-es kombájnt. A fajtakísérleti bemutatón a szakemberek 157 őszi búza-faj tát, 12 ősziárpa- fajtát, 9 tavasziárpa-fajtát, 20 rozsfajtát, 169 kukoricahibridet, 87 napraforgót, 21 lóbab- és 15 szójababfajtát tekinthettek meg. A bemutatón jelen lévő traktorosok kipróbálhatták a BKR kísérleti állomásán a legújabb ZT-trak- torokat. A Nitrokémiai Ipartelepek legújabb gyomirtó, gombaölő és növénykondicionáló szereit a Hotel Sugo- vicában állították ki. Ma Hesston—Van dér Have szimpozionra kerül sor, a témája: a gyepgazdálkodás agronómiái és műszaki háttere. A Magyar Tudományos Akadémia Martonvásári Kutató Intézete, valamint a Szegedi Gabonatermesztési Kutató Intézet tudományos munkatársai a búzatermesztés fejlesztésének irányelveiről és lehetőségeiről tartanak előadást. Tolna megyéből a gyulaji, a kaposszekcsői, a kurdi, valamint a sárszentlőrinci termelőszövetkezetek tartoznak a BKR-rendszerhez.
