Tolna Megyei Népújság, 1983. május (33. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-12 / 111. szám

1983. május 12. IsÉPÜJSÁG 5 Annak a személynek a jövő felé irányúié érzése, érzelme, a jövőbe vetett hite, re­ménye, aki bízik, hisz az események, körülmények kedvező alakulásá­ban. Valakinek az olyan személyre irányuló érzése, akinek becsületes­ségéről, helytállásáról, jó képességeiről, szándékainak helyességéről Segitőkészségéről meg van győződve, akiben bízik. (A magyar nyelv értelmező szótára Alkotói ösztönzés Két kisgyermek gondozása, egy családi ház építése, a már meglevő lakás háztartási gond­jai, szobrászférj munkájához nyugalom biztosítása mellett nehéz elképzelni az önálló al­kotásra való idő beosztását. Csuhaj Tündének ez — ösz­tönzésre bár, de - sikerült. Bonyhádi lakásán találkoztunk a Tolna megyei KISZ-bizottság egyik képzőművészeti ösztön­díjasával. A gyerekszobából feltűnően hangos madárzaj hal­latszik. A dróttal választott tér­ben zebrapintyek röpködnek. Másik ketrecben fehér egerek, alattuk egy műanyag edényben zöld gyíkok motoznak.- A nagyobbik fiúnk, Cson­gor állatbarát, a kisebbik, Le­hel inkább rajzol. Nézzük a gyermekrajzokat a jó és rossz bácsikról. A kétéves Lehel figyeli és várja az elis­merő szavaikat. Ismét anyja munkájára terelődik a szó. Csu­haj Tünde a pécsi művészeti szakközépiskolában végzett ke­rámiaszakon. Amikor a már em­lített munkája meilett maradt ideje, akkor rajzolt. Sokat. Szí­nes kartonok születtek. Csak a rajzolás örömét szolgálták ezek. A nyilvánosságrahozás vágya nem volt meg bennük. Juhos László, a szobrászférj azonban többnek érezte, tudta, látta a megrajzolt önálló elképzelések mögötti élményt is. Biztatta, ta­lán kényszerítette is Tündét a képzőművészeti ösztöndíj pá­lyázására.- Az ösztöndíjat én a biza­lom legmagasabb fokának ér­tékelem - mondja Csuhaj Tün­de. — Csak a rajzok voltak meg és a zsűri javasolta, hogy tex­tilek legyenek. Ezután kezdtem az anyaggal, a különböző szí­nes filcekkel megismerkedni. Mert nem is szőttem és nem is hímeztem, de varrni sem varr­tam korábban. A filccsíkok ra­gasztásával próbálkoztam, mert ez kínálkozott legmegfelelőbben a rajzokhoz. Nagyon örültem, hogy a kerámia mellett egy új kifejezési módot kínáló anyag­gal, a textillel is megismerked­hettem, és újabb terveim szü­lethetnek, amit a KlSZ-bizott- ság ösztönző bizalmának kö­szönhetek. Két főnökről- két tételben- A világért se írja be a ne­vemet. Azért ne, mert én dicsé­rem a főnökömet. Ha a fordí­tottját tenném, az más volna... Szóval az új főnök akkor jött, amikor még gyesen voltam. Munkába állásom előtt ha két­szer találkoztunk. Alig kezdtem el dolgozni, telefonáltak az óvodából, hogy megbetegedett a kislányom. Rohanok át a má­sik épületbe, a főnökhöz. Mon­dom, hogy mi a helyzet, meg azt is, hogy nagy munkába fog­tam bele, de majd viszek belő­le haza... meg esténként, amikor o férjem otthon lesz, bejövök, s a gépi számításokat elvégzem. Erre ingerülten, majdnem ki­abálva szólt rám: „Most ne a munkával törődjön. Majd meg­oldjuk, ha tud, bejön. Most menjen a gyerekért! Pillanat­nyilag az az első!”- Hogy esett? Nem részle­tezem. Hiszen egyértelmű. Ak­kor alapozódott meg a főnök iránti bizalmaim. * A fiatal szakmunkás igen büszke esztergálási tudomá­nyára. Lehet is, mondják róla a gyárban őszinte elismeréssel. Csak a művezető köt bele minduntalan, de annak „meg­van az oka". Vagy nincs?- Akkor kezdődött - mond­ja a huszonöt éves fiatalember —, amikor három éve, fél évvel azután, hogy kijött az iskolából a Józsi, ide helyezték hozzánk művezetőnek. Ügy gondolta, hogy főnöki mivolta főnöki mo­dort és tartást követel. Hát föl is vette a fene nagy pózt, a munkát meg úgy félvállról utal­ta nekünk. Sőt, cifrázni is kezd­te a dolgot, s olyan kacifántos szöveggel adta tudtunkra, hogy mit is kell csinálni, hogy em­ber volt a talpán, aki megér­tette. Egyszer egy ilyen munka­osztás után mondom neki, hogy én nem tudom megcsinálni, mu­tassa már meg... Szabódat! ki­csikét, de a sok kíváncsi tekin­tet az esztergapad mellé szorí­totta. Tudja mi történt? Majd­nem be kellett mutatkoznia a gépnek. Azóta nem csípjük egy­mást. Én azokat a főnököket becsülöm, s azokban van bi­zalmam, akik nemcsak a sza­vak mesterei. Tükör az üzletben Álldogálnak jó néhányon a tolnai átész 4. számú ABC-áruháza előtt. Többen is mondják, szeretik ezt a boltot, s 7977 óta „törzs­tagokként" járnak ide vásárolni. „Üzennek is a lányok, ha vala­mi ritkán kapható áru érkezett" mondják. — Már miért zavarna az a felfüggesztett tükör? - kérdez visz- sza egy idős assony. - Nem lopni, vásárolni megyek a boltba . .. Ha engem is néznek benne, hát nézzenek. Az a dolguk. Viszont, ha én látnék meg benne egy „szarkát", azonnal szólnék a leg­közelebb levő eladónak. Az üzlet parányi irodájában Schmidt Mihálynéval, az egyik üz­letvezető-helyettessel beszélgetünk. Tizenegy esztendeje van a szakmában, munka mellett végezte el a szakmunkásképzőt, az üzletvezetői és a minőségellenőri tanfolyamot. — Az üzletben mindössze 79-en dolgoznak. Kicsik a raktárak, rengeteg árut kell mozgatniok. S a forgalom pedig havonta meg­közelíti a két és fél millió forintot, olykor-olykor túl is lépi. — Nem panaszképpen mondom, de főleg nyáron nehéz. Akkor nagy az átmenő forgalom. Domboriba tartva sokan nálunk vásá­rolnak be. Olyankor bizony több eladónak kell kint lennie a gon­dolák között. — Mint vásárlót — természetesen másik üzletben — nem zavar­ja a tükör „figyelő szeme"? Vagy amikor tanácstalanul válogat, s nyomába szegődik egy eladó? Egy ismeretlen kolleganő? — Nem. Aki tiszta szándékkal lép be egy üzletbe, azt nem za­varja, akárhányon figyelik is. Amikor pedig tanácstalan vagyok, magam megyek segítséget kérni az ügyeletes szakembertől. A tanácstag — Csak jóval később jöttem rá, milyen feladatok végrehaj­tására kaptam bizalmat. Mert ha járda, víz, villany, betonút van a körzetben, akikor nagyrit­kán nyitják a tanácstagra az ajtót - így kezdi Antus András faddi tanácstag a beszélgetést. Ö itt él, itt dolgozik. Hogy sze­reti a falut, azt mi sem igazol­ja jobban, mint az a környezet, amelyet kialakított magának és családjának. Ez a környezet- alakítási szándék már a tanács­tagi körzetére is kiterjed. Tíz évvel ezelőtt választott családi hajlék építésére alkalmas tel­ket a Duna-parton, a Csokonai utcában. Itt él két kislányával, okik izgalommal várják harma­dik testvérüket. így a padlás­tér-beépítése sürgetőbbé vált. — Amikor három évvel ez­előtt tanácstag lettem, csak én éreztem igazán a bizalom jelé­nek. Választóim valójában csak azután fordultak hozzám biza­lommal, mikor tavaly ősszel megépítettük az utat a Csoko­nai utcában. A 200 méter hosz- szú, három méter széles út négy nap alatt készült el. Ez sikernek számított az őszemükben. Mások is jöttek, hogy hasonló gond van az ő utcájukban is, és öt­leteket kértek. Mi folytatjuk a társadalmi munkát és két hét múlva kezdjük a járdaépítést a túlsó oldalon. Utána a vízel­vezetést akarjuk megoldani, majd meggyfákat ültetünk a járdák mellé. Az utca végén a gyerekeknek játszóteret alakí­tunk ki. Van még egy tervünk, amiről most még nem szívesen beszélek ugyan, de nagyon jó lenne végrehajtani. Az utcában ugyanis egy közös központi ka­zánházat építenénk, ahonnét a 14 ház fűtését közösen olda­nánk meg. Ez roppant takaré­kos és kényelmes megoldást je­lentene. Én a bizalmat hasznos ötletekkel és azok megvalósí­tásával szeretném megköszön­ni... Antus András: Oda képzeltük a központi kazánházat ***** Óriási üdvrivalgás a terem­ben, amikor megtudják a fad­di általános iskola második C. osztályos tanulói, hogy „benne leszünk az újságban". S vajon miért jó ez nekik? — Mert akkor együtt vetetke- zürtk le a tanár nénivel - hal­lom Novák Hajnalka szavait, s látom a többiek lelkes bóloga­tó sát. Serei Anikó tanítónő 1979- ben lépett a pólyára. Faddra pedig tavaly novemberben ke­rült. Azóta tölti délutánjait a 2. césekkel. (Az idegennek úgy tűnik, mintha elsőtől ő „vitte" volna az osztályt.) Valahogy így fogalmaz: — A kicsik megérzik, ha az ember szereti őket. S nagyon tudnak ragaszkodni...' Meg végtelenül őszinték. Ók még nemigen fondorkodnak. Mintha- az érzelmekre gondolok - azt adnák vissza, amit kapnak. — Én azért szeretem a tanító nénit, mert nem szigorú — így Orsós Gyuri, s még hozzáteszi: — Mert nem verekszik. — Neki mondtam el először, hogy elestem és nagyon fáj a könyököm — büszkélkedik Pet- róczi Edit. — Én meg azt is elmondtam neki, hogy amikor árulkodtam, az csúnya dolog volt - ezek Bízónk a békés alkotó munkában 'Ki mást lehetne inkább meg­kérdezni arról, hogy az embe­rek bíznak-e politikánkban-, egymásban, mint éppen a Ha­zafias Népfront megyei titkárát, Csaj-bók Kálmánt? — A bizalom mozgalmiunk kulcsszava, anélkül .más szerve­zet, politikai erő vagy mozga­lom sem létezhetne, hót imég a népfront! Munkáinkban nap mint nap érezzük az emberek bizalmát a .politika, iránt, amit Iképviselünk, és ez nem olyasmi, amit mi -szeretnénk lábnii, ha­nem valóban látszik mindenből, amit az emberek mondanak, tesznek a népfrontban és az életben. Az emberek gondolkodásába -is belelátunk, .hiszen éppen az az egyik célunk, hogy -itt olyan fórumot -találjanak, ahol .nyíl­tan ibeszélhetne-k, ahol kérdé­seket tehetnek fel. 'Már a- kér­désfeltevésben is a bizalom nyilvánul -meg. , A imagaim -részéről nem a nagy dolgokban a- látványos -demonstrápiákban .érzem a -bi­zalom legfontosabb ímegnyílvá- inulásait, hanem az -apró, min­dennapi .dolgokban. Az embe­rek észreveszik eredményeinket, költődnek azokhoz, sőt, -részt kérnek a munkából. -Elég itt csak utalni az önkéntes társa­dalmi munkákra'. Világnézetre, nemre, korra -való tekintet nél­kül 'kérnék az emberek -részt a ijövő alakításából. Az emberek közötti 'kapcsola­tok imo már nem -rang szerint, alakúinak. A többség felismeri lé-s -elfogadja saját tóvsadallmi szerepét, ennek próbál megfe­lelni, a közöttük lévő -kapcsola­tok ipedig az egymásrautaltság felismerésére épülnek. Mindezekből következik, hogy -ezzel .nem 'szabad visszaélni, a politikában, a -nyílt, őszinte, -mlindenki számára érthető tájé­koztatás az, -ami ezt a kivívott ibiiraímat fenntairtha'tja, elmé­lyítheti, és persze a bizalomnak kölcsönösnek is kell lenn-ie, a politikának és a- mozgalom szervezőinek -is bízniuk kell az emberekben, a békés alkotó szándékokban. Az oldalt készítették: Decsi Kiss János, V. Horváth Mária, Ihárosi Ibolya, Szűcs László János. mert s Meghitten Balogh Vali szavai. - Meg az is jó, hogy ő mindig segít. — Azért is szeretem, mert szép — szál Vida Móni. — Ami­kor a leckémet nézi, mindig megsimogatom a haját. Megint Petróczi Edit követke­zik:- Mert minden ünnepségre csinálunk valamit. Műsort is, meg ajándékot. Most valódi bőr­ből és szőrméből készítettünk kitűzőt anyák napjára... — és dől a szó a gyerekekből, meg­tudjuk, hogy a pedagógusnő milyen ruhában ment először közéjük, mit viselt a fején, mit szoktak játszani... ('Mennünk kell. Serei Anikó udvarias. Kikísér minket. Pedig kár... Olyan jól beszélgettek, olyan jól együtt voltak... Igaz, a gyerekek még csak másodi­kosok...) Őszinteség, tekintély, intézkedés Horváth Gézával, az SZiMT titkárával arról beszélgettünk, hogy az emberek milyen biza­lommal viseltetnek a szakszer­vezet iránt, az -pedig miként tölti be politikai, érdekvédelmi isze-repét, Imiiként tudja' orvosol­ni a .dolgozók .valós sérelmét. — A dolgozók szervezettsége 96 százalék fölött van. Igaz, hogy szakmákon, alapsze-rveze- teken belül van szóródás, de ez most lényegtelen. Az említett szám már ön-magában bizonyí­ték arra., hogy a bérből és fi­zetésből élőik bíznak a szak- szervezetben, 'aminek bizonyíté- ko, -hogy .mostanában, e nehéz -gazdasági helyzetben sem csök­kent a taglétszám. — Ezt hogy érti? — Mert a szakszervezeti mun­ka mostanában jóval nehezebb, 'bonyolültabb, mint korábban. Nem tudunk annyit adni az em­bereknek, mint szeretnénk, s -ugyanakkor mindenkiben foko­zódott a-z érzékenység. És ilyen körülmények között kénytelenek vagyunk sok kérdésben -nemet mondani. Ebből következően a szakszervezet tisztségviselői mostanában lís „vizsgáznak" hogyan tudunk hatni az embe­rekre, hiszen politikailag egy­re felkészültebben -kell .megma­gyaráznunk a jelenségeket: őszintén, megalapozottan. — iPé Idául? — A bérpolitika ... Alacsony a bérfejlesztés, Viszont az em­berek ezt tudomásul vették — 'igaz, nem tapsoltak... A diffe­renciálás kérdése és bevezeté­se is egyre sürgetőbb. Ez a be­csületes -dolgozók körében egyetértésre -talált. Tovább lép­ve: folytatnunk -kell a differen­ciált -bérezési elv megvalósítá­sát, -s e téren sem érhet az a vád bennünket, hogy „csak be­széltünk”. Egyébként a biza-l- miiik a ko-nitaktustartás legtöké­letesebb alappillérei.- Persze ahhoz, hogy tudjunk -hatni az emberekre, tekintélyt kell kivívni. Munkában, 'szakmai, -politikai felkészültség-ben és emberségben. Pontosan ezek tiszteletét, elismerését jelenti az aktivisták megválasztása. De „választani” őket nem egy al­kalommal, hanem átvitt érte­lemben naponta kell. — Az érdekvédelemmel kap­csolatban pedig azt kell hang­súlyozni, hogy a jogos sérelmet gyorsan, konkrétan s egyszerű mádon lehet rendezni. Elnöksé­giünk nemrég .vbsgólto az SZMT-ihez és a szakmai megye­bizottságokhoz benyújtott beje­lentéseket, panaszügyeket és a tett intézkedéseket, összefog­lalva: ezek száma az utóbbi időben csökkent, mert egyre több problémás ügy intéződik el a vállalati kapukon, belül. De csökkentette számukat az 1976 derekán létrehozott jogsegély- szolgálati rendszer is. í A munka a fontos Halmai Gábor 27 éves magasépítő üzemmérnök, a Tolna me­gyei Tanács ékv-osztályának főelőadója, a Tolna megyei Tanács KISZ-szervezetének titkára. — Az emberi értékekben és a munkatársi kapcsolattartásban véleménye szerint hol a helye a bizalomnak? — Alapvetően bizalommal viseltetek embertársaim iránt. Talán jobban is, mint amit magam körül tapasztalok. Néhányszor csa­lódtam az emberekben, az igaz, de igyekszem a rossz példákat elfelejteni. A bizalom nálam az őszinteségnél kezdődik.- Most a KISZ-titkárt kérdezem. A tanácsi apparátus felépítése hierarchikus. Ez a mozgalmi munkában tükröződik-e? — A hierarchia hiánya?- A hierarchia léte. — Szerencsére a KISZ-munkában, a mozgalmi leiadatok végzé­sében nincs ennek szerepe. Az lenne a baj, ha volna. Nem ta­pasztaltam még, hogy valaki a taggyűlésen nagyobbat köszönne az osztályvezető-helyettesnek, mint a főelőadónak, vagy az ad­minisztrátornak. A rendezvényeken, a beszélgetéseken megszűnik az, hogy ki melyik „emeleten" végzi a munkáját. KISZ-tagjaink, úgy érzem — mind a kettőszázötvenen - közvetlenek, nem bizal­matlanok egymással.- Min múlik, hogy a tagság elfogadja a vezetőséget és veze­tőt?- Természetesen a munkán és a bizalmon is. Mert bizalmat „nyerni" a munkahelyen csak a végzett, a jól végzett munkával lehet.

Next

/
Thumbnails
Contents