Tolna Megyei Népújság, 1983. május (33. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-01 / 102. szám

1983. május 1. Képújság 9 f Elefántok, bölények, krokodilok Vadvédelem Vietnamban- Emlékeztető az amerikaiak agressziójára: Lombtalan erdők Dél-Vietnamban A vietnami zoológusok riadót fújtak: az egykor itt élt állat­fajok egy része teljesen kihalt, mások a hegyekbe szorultak. Pedig Vietnam valamikor való­ságos állatparadicsom volt, a hatalmas erdőségekben és a Vörös-folyó völgyében évszáza­dokkal ezelőtt elefántok és orr­szarvúak, tigrisek, vad vízibölé­nyek és szarvasok éltek, a vi­zekben krokodilok tanyáztak. Az ősi állatfajok ritkulása már a XVI. században megkezdődött; amikor földművelés céljára a síkságokon irtani kezdték a dzsungelt. (Évszázadunk kezde­tére, Hanoi körzetéből például már teljesen eltűntek az erdők.) A gyarmati uralom vadászai szintén valósággal irtották egyes állatfajokat: eltűntek az oran­gutánok és tapírok; az orr­szarvúak, a vízibölények a kiha­lás szélére kerülek. Az elefántok, tigrisek és párducok a hegyek­be szorultak.----:---------------------------­A háború hosszú évei, a gát­lástalan bombázások ugyan­csak nagy veszteséget okoztak a vadállományban. Még súlyo­sabb károkat jelentettek az amerikaiak lombtalanitó és mérgező egységei. (Az USA hi­vatalos adatai szerint Dél-Viet- nam erdőségeinek tíz százalékát pusztították el.) Vietnami tudósok most felhí­vással fordultak a társadalom­hoz a fenyegetett állatfajok ér­dekében. Szovjet szakértők se- gíTségével mindenekelőtt hozzá­kezdtek a megmaradt vadállo­mány felméréséhez. Dac Lac tartományban, a Központi Fenn­síkon az elefántok, Dónk Nai és Phu Khanh tartományokban a krokodilok védelmére tettek lé­péseket. Ugyancsak megszerve­zik a még megmaradt tigrisek, párducok, vadkutyák, bölények, makókók és más majomfajok, szarvasok, valamint a gibbonok védelmét. ' Metró épül Havannában A kubai fővárosban az 1986- 90-es ötéves terv folyamán meg­kezdik a metró építését. Az el­ső szakaszokat 1991-95 között helyezik üzembe. Havanna fej­lesztésének hosszú távú pers­pektivikus terve, melyben a közlekedési problémák megol­dása a hét elsőrendű fontosságú pont egyike, 2000-re egy 30 ki­lométeres metróhálózatot irá­nyoz elő. A metró vonalai elsősorban a belvároson túl és a külvárosok­ba fognak utasokat szállítani. A műtőben. Jobbról a második G. Szolovjov professzor. szívsebész Az „évszázad járványával" folytatott küzdelem a szív- és érmeg betegedé sekk el vívott hlarc a Szovjetunióban az oi- vostudomány legfontosabb fel­adatának rangjára emelkedett. A szovjet egészségvédelem fontos része a kardiológiai szolgálat, amely felöleli a rendelőintézetek, a kórházi osz­tályok és a szakrendelők szá­zait. A szív- és érsebészet egyik központja a Moszkvában nem­régiben létesített, a 7. számú városi klinika kórházbázisán szervezett intézmény. Vezetője Gleb Szolovjov professzor, a Szovjetunió Orvostudományi Akadémiájának levelező tag­ja. Ebben az intézményben két esztendő alatt négyszáz bonyo­lult szívműtétre került sor. G. Szolovjov, a kiváló szov­jet tudósnak, B. Petrovszkijnak a tanítványa', sokat tett a sú­lyos születési rendellenességek gyógyításában. Sok eredeti módszert dolgozott ki, amelye­ket azóta meghonosították a sebészetben és a gyógyászat­ban. G. Szolovjov a Szovjet­unióban másodikként végzett emberen szívátültetést és az országban elsőként végzett veseátültetésért elnyerte a Szovjetdnió Állami Díját. Szolovjov professzor azok közé a vezető szovjet sebészek közé tartozik, akik országos szinten irányítják a Szovjet­unióban a szívbillentyű mester­séges pótlásával kapcsolatos munkáikat. Elsőként ő hajtott Bulgária Nemdohányzók városa funkcióit veszélyezteti. A szív­billentyű-helyettesítésnek bo­nyolult műtétéi Szolovjov pro­fesszor klinikáján mát minden­napos gyakorlattá váltak. Kusbak Isbajev harmincesz­tendős üzbég autószerelő egyi­ke azoknak a betegeknek, akik a közelmúltban estek át ezen a műtéten. Az utóbbi néhány hónapban a szó szoros értel­mében az ágyhoz volt kötve, gyors szívdobogós, nehéz lég­zés és állandó gyengeségérzés kínozta. A belgyógyászati ke­zelés nem segített. Kusbákot konzultációra Moszkvába- szál­lították. Gondos kivizsgálás után döntöttek az orvosok: mű­tét szükséges. Most már otthon van. Jól érzi magát. A rehabilitáció időszaka után Kusbak visszatér a munkájához. A G. Szolovjov vezette kol­lektíva nemcsak gyógyít. Ezek az orvosok egyszersmind kuta­tók is. A szívsebészet a gyógyí­tás fiatol, dinamikusan fejlő­dő területe, ahol egyelőre még sok a megoldatlan feladat. A tudósok foglalkoznak a billen­tyűk mesterséges pótlásával, olyan problémákkal, mint a szervek és a szövetösszeférhe­tetlenség legyőzése. A cél az. hagy időben segítsenek o szív­nek. tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy minél hosszabb ideig szolgálhasson az embernek. Bankija után Varsec a máso­dik bolgár gyógyüdülőhely, amelyet a nemdohányzók váro­sává nyilvánítottak. Jelenleg a város családjainak egynegyede vesz részt a kez­deményezésben. Ezek a csalá­dok házaikra táblát helyeztek el, „Ebben az otthonban nem dohányoznak" felirattal. Varsec helyi vezetőinek az a szándéka, hogy 1985-re a vá­roska minden lakója, sőt a be­utaltak és az üdülővendégek is bekapcsolódjanak a dohányzás elleni mozgalomba. A varseciek úgy gondolják, hogy a vendé­geket könnyen megnyerhetik ügyüknek, hiszen többségük úgyis a gyógyulást keresi. (Az északnuyagt-buigáriai kisváros helyi forrásainak vizével ideg-, szív- és érrendszeri betegsége­ket, reumát, cukorbajt gyógyíta­nak. Jó hatással van a varseci víz az anyagcserére és enyhíti a gyulladásos folyamatokat is.) Ma Bulgáriában az oktatást és az egészségügyet a nemdo­hányzók szakmájának tekintik. Így a varseci tanárok, orvosok és más egészségügyi dolgozók fon­tos szerepet vállalnak a do­hányzás elleni propagandában. Még tanácsadó szolgálatot is szerveztek, amilyen már 40 mű­ködik az országban. Varsecben is a körzeti orvos veszi gondo­zásba a dohányosokat, majd a tanácsadóba irányítja őket, ahol a szokás rabjai volt sorstársaik segítségével igyekeznek az egészségesebb életmódra áttér­ni. végre hazai konstrukciójú mű­billentyűvel sikeres műtétet a szívbillentyű helyettesítésére. S ezek, az emberi kézzel alko­tott billentyűk már 17 éve szol­gálják Szolovjov két páciensét. Ö volt az is, aki a Szovjetunió­ban elsőként ültette át egy állat konzervált szívbillentyűjét emberbe. A szívbillentyűk mestersé­ges pótlása módszereinek a kidolgozása a szívsebészet fi­gyelemre méltó vívmánya. Az idejében elvégzett operáció le­hetővé teszi a szövődmény megelőzését, amihez a szív­billentyű-elégtelenség vezet. Ez a szövődmény az idegrendszer Kusbaj Isbajev elhagyja a kórházat a műtét után. Kíséretében Gleb Szolovjov professzor (balra) és Alekszej Prohorov orvos. Lengyelország Falusi szociális alap Szlovákiai mentőszolgálat Vigyázat, lavinaveszély! Mongólia A pipa - a férfiméltóság jelképe A régi időkben rangot, mél­tóságot jelentett a mongol fér­finak, ha értékes pipája, dísze­sen hímzett dohányzacskója volt. Egy-egy különlegesen szép­mívű, jól faragott pipát épp úgy megcsodáltak, mint egy pompásan felszerszámozott ne­mes hátaslovat. Az ősi hagyo­mány még ma is él: ha a mon­gol férfi tisztelt és nagyra be­csült vendéget fogad, dohányá­val kínálja és elszív vele egy pi­pa dohányt. A letűnt korok mesterművű pipái és más dohányzó alkal­matosságai ma már a néprajzi múzeumok kincsei. Mint a gyűj­teményekből kitűnik, a pipákat főként fűzfagyökérből faragták, s különböző nemesfémekkel, drága- és féldrágakövekkel dí­szítették. A halha-mongolok — az or­szág lakóinak legnagyobb ré­sze - pipájának csutorája több­nyire fehér acháiból, kalcedon- ból vagy jáspisból készült. A pi­pafejet pedig virágformára fa­ragták. A burjátok viszont ezüst­tel vagy rézzel verték ki a pipa szopókáját, de szívesen felhasz­nálták a borostyánt is. A dohányzókészség elmarad­hatatlan kellékei voltak a pipa mellett a díszes zacskók, ame­lyekben pipaszurkálót, kovakö­veket tartottak. A zacskót, amit az övön viseltek, díszes kapocs fogta össze. Ezt a férfiak bal oldalon hordták, a pipát pedig a jobb csizma szárára akasz­tották. 4 A lengyel falusi gazdaosz- szony-körókben 1980 augusztusa után került napirendre - a fa­lusi és d városi életszínvonal egyensúlyának kialakítása ér­dekében — a falusi szociális alap megteremtésének kérdése. Az ugyanis nyilvánvalónak bizo­nyult, hogy a falu egyre hátrá­nyosabb helyzetbe kerül a vá­rossal szemben, s az életszínvo­nalban mutatkozó, meglehető* sen nagy különbségek egyre ne­hezebben hozhatók be. Ezt o tényt a varsói Agrártudományi Intézet statisztikai felmérései is alátámasztják. Az Agrártudományi Intézet adatai szerint a parasztcsalá­dok részvétele a kollektív fo­gyasztásban átlagban kétszer­ié alacsonyabb, mint a városi dolgozóké. A különbségek meg­mutatkoznak a szociális és eqészségügyi ellátásban is. 1979-ben például a városi lako­sok átlag 12 alkalommal ke­resték fel a körzeti rendelőket és a kerületi rendelőintézeteket. Ugyanez a mutatószám a falusi lakosságnál jóval alacsonyabb, mindössze 2,7. Pedig ebbe be­leszámították a mozgó rende­lők általános orvosi és fogorvo­si szakszolgáltatásait is. Nem mutat jobb arányokat a gyógy­szertári hálózat sem. Míg váro­son 11 000 lakos jut egy patiká­ra, falun már 15 500. A város­lakókkal szemben jóval keve­sebb dolgozó paraszt veszi igénybe a szanatóriumokat, s jóval kevesebb gyermek jár böl­csődébe és óvodába, noha a parasztcsaládokban jóval több a gyermek. Az öregekről való gondoskodás is messze elmarad a városi szint mögött. Rosszabbak falun a közmű­velődési feltételek is. Ez az egyik fő oka a fiatalok városbo költözésének. Az ifjúság elván­dorlása pedig rendkívül kedve­zőtlenül hat a mezőgazdaságra. Nem véletlen tehát, hogy a falusi gazdaasszony-körökben felvetődött a falusi szociális alap megteremtésének gondo­lata. Elképzeléseik szerint a szo­ciális alap kiegészítené az ál­lami juttatásokat, s így köny- nyebben oldhatnák meg a leg­égetőbb problémákat. Úgy ter­vezik, hogy az alapból dotál­nák az oktatási, egészségügyi létesítmények és a szociális gon- dozóhólózat beruházásait, fenn­tartását. Ebből az összegből fi­zetnék az intézmények felszere­lését, támogatnák a bölcsődé­ket, óvodákat és gyermekottho­nokat. Így biztosíthatnák a gyermeküdültetést, az iskolai ét keztetést és a fiatalok iskolai, főiskolai ösztöndíját, továbbá a szociális segélyeket. A falusi szociális alap a kö­vetkező forrásokból táplálkozna a szocialista szektorhoz tartozó felvásárló szervek a megvásá­rolt termékek után az összegek 0,2 százalékát fizetnék az alap­ba, a gazdálkodó egységek - mezőgazdasági körök, termelő szövetkezetek, a Mezőgazdasági Fejlesztési Alap - ugyancsak rendszeresen hozzájárulnának a szociális alap bővítéséhez. A harmadik forrás a parasztok es a társadalmi szervek önkéntes befizetéseiből adódna. A hegyvidékek minden évszak­ban csalogatják a kiránduló­kat, a pihenni vágyókat. Ugyan­akkor váratlan csapdákat is rejtenek, A hegyekben az idő­járás szeszélyes és kiszámítha­Ritka felvétel o leomló lavina „fehér felhőjéről". A köszirt jel­legű magas hegységekre jellemző ez a porhólavina. tatlan. A legveszélyesebb termé­szeti erők egyike a lavina, amely akkor keletkezik, amikor a hegy­oldalak hótakarójára újabb hó­tömeg nehezül, vagy ha a hó már nem tapad a hegyoldalhoz. Szlovákiában is több olyan terület van, ahol g lavina már megmutatta pusztító erejét - a Magas- és Alacsony-Tótra, a Kis- és Nagy-Fátra... Igaz, az it­teni lavinák nem érik el az Al­pokban, vagy a világ más óriás­hegységeiben romboló „kollé­gák" nagyságát és erejét, de igy is komoly problémákat okoz­nak. A lavinaomlás megelőzésére és az óvintézkedésekre a szlovák hegységekben már eddig is nagy gondot fordítottak a He­gyi Szolgálat tagjai. A gyakor­lati igények azonban szakértői munkahely kialakítását követel­ték meg. 1972 ősze óta műkö­dik az Alacsony-Tátra legna­gyobb turista- és télisport­központjában, a Chopok-csúcs alatti Jasnában a Hegyi Szol­gálat keretében a lavnia-meg- előzési központ. A központ ku­tatja a lavina keletkezésének meteorológiai és topográfiai okait, s azok hatását a hótaka­ró mechanikus és fizikai tulaj­donságaira. Rendszeresen fel­dolgozza a mérési adatokat es ezek eredményei alapján hatá­rozza meg a „fehér veszedelem" veszélyességi fokát. A szlovákiai hegységekben el­szórt több megfigyelő állomás összeköttetésben áll a jasna- beli központtal. Az állomások megfigyelései alapján a központ munkatársai híreket közölnek a sajtóban, a rádióban és a tele­vízióban az esetleges lavinave- szélyröl. tájékoztatják a közön­séget a hó állásáról és a leglá­togatottabb hegyi üdülőhelyek közlekedési szolgáltatásairól. GABRIELA CHEMEUKOVA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents