Tolna Megyei Népújság, 1983. május (33. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-10 / 109. szám

A rfepÜJSÁG 1983. május 10. Moziban Belmondo macskaköröm között Az álmaharadzsa megismerkedik az álmilliomosnővel Bizonyára csendesebben őrli a sós ropit a nézőtéren az a mozi látogató, aki olyan fi'lm ve­títésére üi be, melyről már a jegyvásárláskor tudja, hogy nem vett zsákbamacskát. A mozi- plakátra kiugratott főszereplő neve a garancia arra, Hogy az áru, melyet megvásárolni kíván, a maga kategóriájában meg­álljjá a helyét. Ismeri már a főszereplő előző filmjeit, lelke rá, ha az új esetleg csalódást okoz. Egyik régebbi filmjegyzetem­nek ez volt a címe „Belmondo unja magát". A Szabadlábon Velencében című Georges Laut- ner rendezte újabb Belmondo- fi Iminek azért adtam a Belmondo macskák öröm között címet, mert a roppant népszerű és kedvelt francia filmsztár ismét a tőle szokottat nyújtotta. Nyilvánva­lóan éppen ezért volt, van és lesz mindenkor nagy közönsé­ge filmjei nek. A Szabadiéban Velencében a könnyed nyári, pihentető, ne­vettető és továbbgondolást nem igénylő kalandfilmek kategóriá­jába tartozik. Cseppet sem ér­tékes, de legalább annyira szóra­koztató, mint Jean-Paul Bel­mondo néhány más filmje. Azt hiszem, mindannyian tudjuk, hogy ez a filmszínész jóval többre képes. Alkata, karaktere, kimunkált izomzata és fantasz­tikus ügyessége zárta őt saját csapdájába. Régebben írták, most már egyenesen neki írják az újaibb és újabb filmeket. Mindegyikben ő a rendíthetet­len, máskor hányaveti hős, a nők bálványa, a szuperszerető. A beskatulyázott művész. Azért a Szabadlábon Velen­cében című filmre nem egészen állnak a fentiek. Az is sajná­latos, hogy hazánkban megvál­toztatták az eredeti, A bohóc címet. Ezzel a magunkadta sem­mitmondó, a film tartalmát egyáltalán nem fedő címmel, éppen a lényegről vonták el a BeJmondo-fi írnek kedvelőinek a figyelmét. Mert e filmjében való­ban kedves volt. Egy olyan át- élhetően köznapi hülye tolvajt alakított, aki a történetben min­dig a felszínen mozog, a geng­szter ellenlábasok is őt mozgat­ják és akinek mégis tiszta szív­vel és örömmel tud nevetni a moziilátogató. A film meséjéről nem írok, nem akarom elrontani a film történetével még ezután ismer­kedők örömét. A poénokat sem lövöm le, melyekből igazán van szép számmal. Azt azonban kö­telességem elmondani, hogy unalomig ismerősek azok a be- köpések, üldözési és ágyjelene­tek, amelyekkel természetesen ebben a filmben is bőven kel­lett találkoznunk. Belmondo felszabadult bo­hóckodása feledteti velünk azt az érzést, hogy most is ugyan­azt látjuk. - szíj — Érosz a moziban világ filmművészetének a részé­Rédió Örülök és bosszankodom is. örülök azért, mert Barát József Csak 18 éven felülieknek című riportja elhangozhatott a Kos­suth rádióban. Mérhetetlenül bosszankodom azért, mert is­mét prűd éri ónkat bizonyítottuk azzal, hogy az adás hat perc­cel este tizenegy óra előtt kez­dődött. Miről is volt szó? Úgyneve­zett kényes témáról! Helyeseb­ben a hazai kényes témáik leg­kényesebbjéről; a szexről és a pornóról. A negyedórás riport arra vállalkozott, hogy mozilá­togatókat meghallgatva és jeles filmkritikusokkal beszélgetve határvonalat húzzon a filmvász­non gyakran feltűnő erotikus ágyjelenetek és- a pornográfia között. Itt azonnal pontosítani kell, mert hazánkban az utób­bi tiltott. Tehát nincs. De a köz­tudatban és magángyűjtemé­nyekben mégis van. A filmvász­non egyszerű filmeken látható meztelenkedések, a határon il­legálisan áthozott és a filmmű­vészet óriásainak általunk por­nográfnak tartott filmjei között meg foga Imaihatatila n az eszté­tikailag láttatott és művészi ér­tékkel megkomponált különb­ség. Barát József sok embert szó­laltatott meg, hogy mi a véle­ménye a pornográfiáról. Ha­zánkban sem szex-, sem pornó- mozik nincsenek, a kérdés még­sem volt érthetetlen. Mindenki tudta kötni valamilyen „illegá­lisan" látott filmhez. Nevelteté­se, szociális és szexuális kultu­ráltsága folytán másképpen és másképpen. Sajnos, hazánkban Felírni, Bergmam, Pasolini és Fassbin- der filmjei élnek úgy sok ember tudatában, hogy ezek a pomó- filmék, és nem a rendezők mon­danivalója miatt tekintik meg, hanem az izgatottan várt né­hány jelenet miatt. A riportban megszólaltatott filmkritikusok szavain el kell gondolkodnunk. Mint mondták, az nem vita kérdése, hogy a vé vált az ízléses, netán nyers erővel ábrázolt nemi aktusok bemutatása. Az erotika és a pornó között ott van a határ, hogy amíg a rendező által irá­nyított egészséges erotika a művészet tárgya, addig a por­nónál az aktus válik mutatvány- nyá. Ebben igazat keli adni a kritikusoknak. És abban is, hogy hazánkban e témát illetően köz- gondolkodásunkban ható rnende- zésre és „feln őttko rú s ításra'' van szükség. Szexuális kuiltuíráfatlönságun- kat ismerve a riportban is felve­tődött, hogy hasznos-e az eleve elutasítás elvét használni az íz­léses szexszel szemben. Mert a pornó az egyik véglet. Barát Jó­zsef riportjával egy cölöpöt ütött le. Csak miatta nagyon sajná­lom azokat a hallgatókat, akik nek nem állt módjukban a ké­sői kezdés miatt meghallgatni és végiggondolni riportját. Mert aludtak. Vagy nem... Kossuth könyvek Köpeczi Béla: Műveltség és minőség A könyvhétre jelent meg Kö­peczi Béla akadémikus tanul­mánykötete, a Műveltség és mi­nőség. A tanulmányok a társadalmi tudattal, a kultúra, az értelmi­ség és az életmód kérdéseivel foglalkoznak. A problémákat a társadalmi-politikai mozgásfo­lyamatok szemszögéből tárgyal­ja hatalmas ideológiai érvrend­szert is felvonultatva állításai igazolása mellett. Érdekes, új szemszögből elemzi a hiedel­meket és a nemzeti sztereotipiá­kat. A kérdések tárgyalása so­rán egységbe ötvözi a német filozófiai alaposságot, a fran­ciás szellemességet és az angol­szász adatszerűséget. Olyan bo­nyolult és összetett fogalmakat elemez, mint a pártosság a mű­vészetben, a szocialista realiz­mus és a kultúra, összevetve a mindennapok kultúrájával. A könyv példát mutat arra is, hogy a tartalmas gondolatok és a könnyed, élvezetes stílus nem zárja ki egymást. Köpeczi Béla akadémikus és miniszter a tör­ténészi, ideológusi, szociológusi, írodalomtörténészi és kultúrpo- lítíkusi nézőpontokat ötvözi egységes tudományos gondol­kodásmóddá,. Tévéfilmlesztivál Kőszegen ötödik alkalommal ad otthont a televíziós gyermekműsorok és -filmek szemléjének Kőszeg. A május 23. és 28. között sorra kerülő rendezvény programjáról Katkics Ilona, a Szemle igazga­tója hétfőn tájékoztatta a sajtó munkatársait. Idén is megtartja konferencia jellegét a seregszemle — hang­súlyozta elöljáróban. Huszon- i nyolc, az előző két esztendő terméséből válogatott műsort, mintegy tizennégy és fél órányi programot vetítenek. A részt­vevők, a gyermékkultúra jeles szakemberei - - filmkritikusok, művészek, írók, pedagógusok és szociológusok - három gon­dolatkörbe csoportosítva cseré­lik ki véleményüket arról, hogy az adások megfelelnek-e a leg­kisebbek érdeklődésének, el- érik-e a kellő hatást. Új szín­folt a gyermeknézők aktív rész­vétele az idei fesztiválon. A vá­ros három iskolájában, valamint Harvátzsidányban, Szombathe­lyen és Észak-Dunántúl számos településén a 2-es csatornán kö­vethetik nyomon a szemle prog­ramjait a tanulók, s a tömeg­kommunikációs kutató központ felkérésére levélben írják meg véleményüket a látottakról. Színházi esték Kiegyezés IHyé© Gyula drámája Költő volt, a versek mellett másodlagosnak vallotta prózáját, még akkor is, ha olyan re­meklések kerültek ki keze alól, mint a Puszták népe, a Magyarok, vagy az Ebéd a kastélyban. Pedig még itt vannak a drámák is, amelyből életében három kötet jelent meg, A tű toka című „drámai példázattól" az 1973-as Petőfi- drámáig, s ezekhez csatlakozik az élete utolsó heteiben bemutatott Kiegyezés, ha ugyan ha­gyatékából nem kerülnek elő eddig ismeretlen művek. A drámaíró Illyést teljes jelentőségében valószínűleg még ezután fogjuk felfedezni. Tudjuk, hogy gazdag termésében vannak igazi remekművek, de drámáinak egységes világát még nem mértük fel. A kompozíció biztonsága nemcsak az egyes műveket jellemzi, hanem a darabok egymásba kapcsolódó ivét is: min­den egymást építi, s felismerhető a sorozatban az organikus egység, amit Goethe oly gyakran emlegetett. A Kiegyezés is szervesen illeszkedik ebbe a sorba, jóllehet sokban különbözik a többitől, mondanivalójában, művészi megoldásában egyaránt. A magyar kiegyezésről szól, 1867-ről, de azért, hogy szabadon kezelhesse az időt, spanyol környezetbe teszi a cselekményt, ami tulajdonképpen nem más, mint fölényes játék, vagy az általános példázat eszköze. A színpadkép félreérthetetlen. Bal oldalon az ismert olasz gúnyrajz, 7 due carnefici (A két hóhér) szoborba faragva, a másik oldalon a szabadságharc tárgyi emlékei. Ebbe a környe­zetbe térnek vissza a vesztett szabadságharc kegyelmet kapott résztvevői, s megkezdődhet az alku a hatalommal és a lelkiismerettel, a nagyobb állásért, a koncért. Illyés nem 1867-et ábrázolja, hisz Arany verséről épp úgy szó esik itt mint a századforduló reménytelen kiván­dorlóiról, ezért is kell a semleges környezet. A kérdés itt emelkedik az általánosba, mert ha a kiegyezés behódolás, a rossz hatalom igazolása, akkor az átmeneti érvényesülés túl­ságosan nagy ár. Romon, a fékezhetetlen lá­zadó nem adja meg magát, Carlos, Fernando a miniszterrel együtt abban bízik, hogy jó ügyet szolgál, ha a kiegyezésben a megbéké­lést keresi. Drámai összeütközéseken át vezet Illyés hő­seinek útja, hogy a végén mégiscsak a ma­gyar kiegyezés példázata legyen, összes ellent­mondásával. A Pécsi Nemzeti Színház előadása minden részletében kidolgozott, meggyőző. Szegvári Menyhért rendezése a látványosságot is szol­gálja: már az előadás előtt elkezdődik a da­rab, hogy a házasságkötés ünnepe a színpadon folytatódjék egy valóságos boszorkányszom­battal sugallva 1867 ördögi praktikáit. Az előadás középpontjában Tyll Attila áll, ez a kitűnő színész, aki mindig érzékenyen reagál Tilyés szövegének fordulataira. Mellette Újváry Zoltán és Andresz Katalin a leghite­lesebb, de a többiek is állják a nehéz szöveg és a fordulatos dráma próbáját: Újlaky László, Gergely V. Róbert, Balikó Tamás, Sólyom Ka­talin, Láng Györgyi. CSÁNYI LÁSZLÓ Tévénapló Lábjegyzet A néma leventéhez A néma levente bemutatója 1936-ban volt, s azóta tu­lajdonképpen megszakítás nélkül műsoron van. Úgy tart­ják, Heltai legjobb darabja, bár bő a választék, mert az erősen vitatható Petőfi-átköltés, a János vitéz éppúgy si­ker, mint A tündérlaki lányok, az Egy fillér pedig olyan, mintha egy sikeres színműírói pálya foglalata lenne. Hel- tainak mindig sikere Volt, |n Kató-versek gyermeteg poézisa éppúgy hatott, Imint esetenként valóban bravúros regényei, de népszerűségben A néma leventével 1egyik sem veszi fel a versenyt. Mi a titka? Ha az irodalomtörténet felől közeledünk hoz­zá, bizony megkésett alkotás, Rostand-nak az Iirodalom peremén lebegő verses drámáit idézi, a Cyranót, a Sas- fiókot, de az is igaz, hogy ezek sem veszítették el népsze­rűségüket. A téma sem új, de azzal, hogy Heltai tévedhe­tetlen biztonsággal Mátyás király korába helyezte a tör­ténetet, már csatát ínyért, hisz a Mátyás-legendák sorát szaporította, éppúgy, mint Arany. S micsoda szerep! Ziliát először Bajor Gizi játszotta, az 1955-ös felújításon Ruttkai Éva követte, £ a jövőben is nagyon sokan Jognak még vá­gyódni a szerepre és a sikerre, [mert d kettő elválasztha­tatlan. De nemcsak Zilia, minden szerep a helyén van 'ebben az ál-történelmi játékban, s 'talán taz a titka, hogy játék, ön­feledt, boldog fáték, ahol semmit nem kell komolyan ven­ni, a tanulság fnégis 'meghatóan kézenfekvő, mert győz a szerelem, s o könnyed Verssorok olyan bensőségesen áram­lanak, mint Imaga a boldogság. Heltai Jenővel újra és újra zavarba jön az irodalomtör­ténet, végre egyszer már illenék komolyan venni, de mint­ha Heltai nem hagyná magát, s ’a kritikusok elsősorban azt vethetik szemére, amivel Várkonyi Nándor is jellemezte: „A mindig jóindulatú érzelmesség a megoldó motívum s mellette az ügyes lelemény, a nagy bonyolító készség te­szik lekötővé ‘meséit". Ez b „jóindulatú érzelmesség” A né­ma leventéből sem hiányzik, s ‘talán ez is a titka. Minden a helyén van, la nézőt jól csengő verssorrík vezetik a biz­tos megoldás felé, a siker pedig a remekmű illúzióját kelti. S közben talán Rnégiscsak Remekműről van szó, legalábbis a remekműnek egy olyan fajtájáról, amit az irodalomtör­ténet tudomásul vesz, mert a siker igazolja, de többet nem lehet hozzátenni. Indokolt volt, hogy a tv újra elővegye? Természetesen. Minden színésznek jó szerep, 1minden nézőnek kellemes órák, mert előre tudjuk, hogy győz a szerelem és győz az igazság. Ki kívánhatna többet? Cs. L. Közérthetően! Az RTV-újság ázt írta a csütörtöki nap tévé 2-es prog- ja rovatába, hogy b 18 óra 30 perckor kezdődő és Az egészséges kisbabáért címet viselő ismeretterjesztő film „minden jelenlegi jss leendő anyához szól”, s még azt is, hogy „mii tehetnek a szülők annak éndekében, hogy mi­nél több egészséges kisbaba szülessen". Nem lehet eleget beszélni a 'terhesség, a terhességgon­dozás és a szülés körül lehetséges 'problémákról, azok meg- előzhetőségéről, s mindezt tenni úgy kell, 'és csak úgy ér­demes, ha az okos, Imeggyőző és igaz szavakat minél töb­ben hallják, s minél többekre tud hatni. Tehát nem kétsé­ges, hogy a televízió igen alkalmas a sokakhoz szóló' isme­retterjesztés szerepét betölteni, hiszen „hangja" milliókhoz jut el. Nyilván, így volt ez az említett ‘műsorral is, amelyet a pécsi körzeti stúdió munkatársai készítettek az Orvos­továbbképző Intézet segítségével. Egyetemi tanárdk, docen­sek, adjunktusok, sőt, egy tanársegéd is megszólalt a film­ben, s beszéltek a terhességről, szülésről, komplikációkról, korszerű vizsgálati módszerekről. Igen, ők beszéltek, viszont a nézők nagyobb része jószerével alig-alig értett valamit mondanivalójukból, kivéve dr. Szigetvád Iván egyetemi ta­nársegéd terhességi vizsgálatot bemutató és kommentáló, magyarázó szavait. A korosabb orvosok rendre használták a latin szakkifejezéseket, olyannyira, hogy a nézőnek úgy tűnt, ‘mintha nem is a tömeghez szóló ismeretterjesztő elő­adást hallgatna, hanem egy orvostovábbképző ülésre csöp­pent volna be. Meg kell jegyezni, hogy néhány szakkifeje­zés elhangzásakor a képernyőre Íródott annak "magyar és közhasználatban levő megfelelője, de a legtöbb dolga vé­gezetlenül „elszállt". Kár! És az is, hogy a szülők feladatai­ról édeskeveset tudhattak Imeg a nézők. —hm ­Cirill és Metód legendája Régi korba tekinthettünk vissza az elmúlt héten a Ma­gyar Televízió Imunkatársai jóvoltából, akik bolgár kollé­gáikkal együttműködve készítették el a képernyőre került, Cirill és Metód legendája című filmet. A két görög szerze­tes, hittérítő életéről, munkásságáról egy átlagos tévénéző valószínűleg ‘nem túlságosan sokat tudhatott korábban, ám a mostani műsor érthetőbbé tette ezt a tényt, hogy nevük szinte fogalom a cirill ábécét használó szláv népek köré­ben, s választ adott \arra a kérdésre is, hogy miért övezi alakjukat különösen nagy tisztelet Bulgáriában. Cirill és Metód a szláv írásbeliség megteremtői voltak; 862-ben ábécét állítottak össze, írást adva a szláv népek­nek, felemelve őket az európai civilizációba. A Szaloniki vidékéről "származó két testvér a maguk szerkesztette írás segítségével Bizánc követeként járta a Szlávok lakta vidé­keket Kelet- és Közép-Európában, s nemzeti nyelven hirdet­ték a kereszténységet, szemben a latinul tanító német pap­sággal, amely Róma nevében egyre erőszakosabban ter­jeszkedett. S hirdették-tanították a szláv népek körében a kultúrá­nak és a tudományoknak az alapjait. A tudás e két apos­tola olyan legendát teremtett, amelyet hasznos és érdekes volt látni-hallani a képernyőn, be-bepillantva a Balkán he­gyei között megbúvó kolostorok mai világába is. Az elő­deikhez hasonlóan élő, nagy szakállú, ortodox szertartásé barátok sejtelmes, liturgikus énekeit adták elő; képernyő­re került a szerzetesavatás, a keresztelés ceremóniája. Ezek nem változtak a több mint egy évezred folyamán. De - mint a film készítői is nagy hangsúlyt adtak ennek - a változások során, Cirill és Metód munkásságának ered­ményeként alakulhatott ki Bulgária mai kulturális, művésze­ti, tudományos élete. —szék

Next

/
Thumbnails
Contents