Tolna Megyei Népújság, 1983. május (33. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-01 / 102. szám

1983. május 1. NÉPÚJSÁG 7 Az igazgatóhelyettes lebeszél eredeti tervemről: a fiatalokat kinn a területen képtelenség utolérni. Tavasz van, a munka ezerfelé szólítja őket, szervez­nek, intézkednek, egyszóval végzik a dolgukat. A megye mezőgazdasági üze­meiben a 30 éven aluliak ará­nya 27 százalék, s hogy mező- gazdaságunk országosan is ki­emelkedő eredményeket mutat, abban nem kevés a részük. A fiatalok közül sok a felsőfokú tanintézetben végzett, s az, hogy milyen munkastílust szok­nak, tanulnak meg, egyáltalán nem mindegy. Mindannyiukban él a bizonyítás vágya igyek­szenek képességeik javát nyúj­tani, reménykednek a sikerben, s persze szakmai ranglétrán is szeretnének feljebb kerülni. ' Három fiatalemberrel beszél­gettünk Alsótengelicen, hogy megtudjuk, milyen volt a kez­det, az első év, az első hóna­pok. PESTRŐL - TENGELICRE Szabó László központi állat- tenyésztő. — Mikor végzett az egyete­men? — Két éve, 1981-ben, Gödöl­lőn, az általános agárármérnö- ki szakon. A diploma megszer­zése után nősültem meg, a fe­leségem kertészüzemmérnök. Te­hát olyan mezőgazdasági üze­met kellett keresnünk, ahol mindkettőnk szakmai képesíté­sének megfelelő állást kínálnak, s lakást is tudnak. adni. Jár­tunk Heves megyében, Nógrád- ban, itt a közelben is, a vár­dombi téeszben. — Hol kezdte a gyakorlati munkát? • — Három és fél hónapot a kerületben töltöttem, majd ki­neveztek központi állattenyész­tőnek. Azóta a főállattenyésztő „szárnysegédje" vagyok. A fel­adatom nem kevés, s örülök, hogy komolyabb munkát is rám­bíznak. Helyettesítettem már a gyakornoki időn alatt a telep­vezetőt, megfordultam a növény- termesztés minden területén, igyekeztek úgy irányítani, hogy lehetőleg a gazdálkodás vala­mennyi ágát megismerjem. Fiatal mezőgazdászok — Milyennek tartja a gazda­ságot ma? — Az állami gazdaságok át­lagához képest a telepi adott­ságok gyengébbek. Sok a szét­szórt, egymástól távol lévő ura­dalmi istálló, a tehenészet fej­lettebb, a sertéstartás már ke­vésbé. A két terület — Alsóten­gelic és Alsópél - között 25 ki­lométer a távolság, s különösen Alsópélen sok az állattartó te­lepek száma. — Hogy érzi itt magát? — Lehet dolgozni, bizonyíta­ni, s megoldásra váró feladat is van bőven, különösen amióta Dalmandhoz csatolták a gazda­ságot. így szinte olyan, mintha új munkahelye lenne az ember­nek. Számos olyan korszerű do­log van Dalmandon, ami, ha itt megvalósul, a gazdálkodás eredményei javulnak majd. Kü­lönösen sok a lehetőség a szarvasmarhatartás területén, bővítik, koncentrálják a telepet, s az iparszerű tartásmódot al­kalmazzuk majd. — Mennyit dolgozik? — A munkaidő hivatalosan reggel héttől délután négyig tart, de általában fél hétkor már kinn vagyunk a területen. S hogy meddig tart a munka­idő? A múlt héten hétfőn pél­dául este kilenckor mentem ha­za. Az, hogy hány órát dolgo­zunk naponta, mindig attól függ, hogy mennyi a munka. Nagyon sokat utazunk, a főál­lattenyésztő agilis fiatalember, igyekszik minden — látszólag apróságnak tűnő dologgal is - törődni. — Hány állatról kell gondos­kodniuk? — A gazdaságban 3000 szarvasmarha van: ebből 1150 a tehén, s az átlagos sertéslét­szám ötezer körüli. A takar­mánynövények betakarítását a növénytermesztési ágazat végzi, a telepre bekerülve már a mi gondunk a további feldolgozás. A középvezetők száma 16, a fi­zikai dolgozók 300 körül van­nak. — Könnyen megérti magát az emberekkel? — Nem volt eddig még sem­mi problémám. Pedig mond­ták, hogy nem lesz könnyű pes­ti gyereknek vidéken. Eleinte kaptam a tanácsokat: akadt aki azt mondta, tegezzek minden­kit, mások szerint úgy a leg­jobb, ha az ember betartja a kötelező három lépés távolsá­got. Én a magam útját válasz­tottam: ha a problémájával bárki is megkeres, akkor az számomra is fontos üggyé válik, s igyekszem „kitapogatni”, hogy kit hogyan lehet megközelíteni. Szerencsére sok a fiatal a gaz­daságban, s hasonlóak a gond­jaink.- Előfordult már, hogy kihoz­ták a sodrából?- Persze hogy előfordult, munka közben, a munka érde­kében. Az állattenyésztésben dolgozók között kevés a szak­munkás, sokuknak igen ala­csony az iskolai végzettsége. Nem könnyű a feladatokat ve­lük pontosan elvégeztetni.- Itt a 'gazdaságban megle­hetősen zárt életet élnek...- Szerencsére nem igényel­jük, hogy egyik vendég a má­siknak adja a lakásunk kilin­csét. Kulturális „önellátásra" rendezkedtünk be, esténként ol­vasunk, s nézzük a tévét. Aki ilyen munkatempóban dolgozik mint mi, az az otthonában sze­reti a nyugalmat maga körül. ÜZEMSZERVEZŐBÖL - PÉNZÜGYES Balázs Cecília üzemszervező szakon végzett Gyöngyösön, s minthogy dunaújvárosi, a kö­zelben keresett munkát.- Tengelic ígérkezett a leg- közelebbinek a dunántúli gaz­daságok közül. Tavaly végez­tem, és szinte az első kínálkozó munkalehetőségnél megmarad­tam.- Most pénzügyi csoportveze­tő, és üzemszervezést tanult...- Szeretem ezt a munkát, ho­lott tényleg másra készültem. Az az igazság, hogy a gyakor­lat teljesen más, mint amit mi a főiskolán elméletben tanul­tunk. Meglehet, hogy az, aki pénzügyet tanult, nem érzi eny- nyire a különbséget.- A munkája most az irodá­hoz köti.- Jobban szeretnék kinn a te­rületen több időt eltölteni, de Szabó László hát ezt nem lehet. így alakult: az üzemszervezők munkáját egyelőre nem igénylik a gazda­ságok, pedig hát azért válasz­tottam ezt a szakot, mert érde­kelt, s mert nagyobb mozgási lehetőséget láttam benne...- A közvetlen termeléssel ho­gyan találkozik?- Csak papíron. Szerettem volna megismerni az egész gaz­daságot, de nincs rá mód. Még nem voltam az állattenyésztő­telepen, csak azt tudom, hol van. Egy alkalommal voltam Al­sópélen, megnéztem a gyümöl­csöst. A munkám a munkaidő­met teljesen kitölti.- Senkit nem ismert itt Ten- gelicen?- Az égvilágon senkit. Nem volt könnyű: idegen munka, idegen emberek. Most már tu­dom, hogy kihez fordulhatok, ha valami problémám van. A kol­légáim nagyon segítőkészek, igazán nem panaszkodhatok. A főkönyvelő-helyettesre, a kollé­gákra, a technológusokra bár­mikor számíthatok.- Hol lakik?- Katalin-pusztán, a kastély­ban egyszobás garzonlakásban.- Hogy élnek kinn a pusztán?- Munka után, ha hazame­gyünk, beszélgetünk a kastély előtt. Este, amikor a gyerekek már lefekszenek, összejövünk egy-egy családnál, jól érzem itt magam, mert ha akarom, egye­dül vagyok, ha meg társaságra vágyom, van az is.- Lát lehetőséget arra, hogy üzemszervezőként dolgozzék?- Nem tartom valószínűnek. Ahogy múlik az idő, felejtek is, s az ágazatok sem szívesen ve­szik, ha valaki kívülről beleszól a munkájukba. INGAJÁRAT - TOLNÁRÓL Bálint Zoltán a Debreceni Agrártudományi Egyetem mező­túri gépészeti karán vette át ta­valy a diplomáját.- A toJnai Aranykalász Téesz- szel volt szerződésem. A diplo­ma átvétele után nem jelent­keztem azonnal, csak két hét múlva, s ezt nem nézték jó szemmel. Azt ígérték, hogy egy hónap múlva eldől, hogy végle­gesen hova kerülök. Ezért aztán úgy döntöttem, hogy a munká­ba állásom előtti utolsó nyáron külföldre utazom. Amikor haza­jöttem, érdeklődtem: a javító- műhelyben ajánlottak fel állást és 2800 forintot, addig, amíg elkészül a szervizműhely.- Kezdetnek ez nem éppen a legjobb.- Ráadásul amikor tanulni mentem, megszüntették a tag­sági viszonyomat - korábban egy évig villamossági szerelő­ként dolgoztán) a téeszben. így aztán nem járt a háztáji. Vég­zés után sem vettek fel tagnak. Felbontottam a szerződésemet, most fizetem vissza, havi 1300 forintot. Eljöttem Tolnáról, mert kevés volt a fizetés, és sok a huzavona a tagság körül.- Hol keresett állást?- Érdeklődtem Faddon, Bo- gyiszlón, de időközben megke­resett az alsótengelici gazda­Balázs Cecília ság kerületi igazgatója, és sze­mélyzetise. Másfél órai beszél­getés után döntöttem: jövök Tengelicre. Szolgálati lakást kaptam, és négyezer forint kez­dőfizetést. Nagyon sok minden szól amellett, hogy egy állami gazdaságban nagyobbak a le­hetőségek, mint egy kisebb üzemben.- ön is Katalin-pusztán lakik?- Nem, mert a szüleim háztá­ji sertéstartással foglalkoznak, és csak a két húgomra nem le­het számítani. Ezért naponta já­rok az öreg Trabantommal Tol­nára meg vissza.- Mi a dolga a gazdaság­ban?- Jó darabig egyedül voltam a kerületi gépműhelyben mint gyakornok. Harminc ember munkájáért feleltem. November­ben gépüzemelő gyakornokként dolgoztam, decemberben pedig megkaptam a takarmányos bri­gádot. Indítom a munkájukat, ellenőrzők, reggel este megné­zem a gépeket. Pillanatnyilag ezen a munkaterületen dolgo­zom, minden munkahelyen meg­fordulok majd, ahol gépekkel dolgoznak.- Sok a munkája?- Nem kevés, és lelkiismere­tes munkát kérnek. Az a fárasz­tó, hogy Tolnáról kell bejár­nom, de nincs megoldás, segí­tenem kell a szüleimnek, mert az öttagú családnak kell a ke- resetkiegészítgs. Itt a munkahe­lyemen pedig többet kell foglal­koznom az emberekkel, mint a gépekkel, de nincs probléma, megértjük egymást. D. VARGA MARIA Hatvanhat mintadarabból nyolc új termék Lesz-e export 9 Hogy mi minden fér egy kockába? A garázsjáték a szőnyegen. Legszívesebben leülnénk a (Szőnyegre és látszanánk. Pedig komoly dologról van szó. A já­tékról. És m,i van érvnél komo­lyabb a viliágon? Aki nem tud játszani, az a komoly dolgok­kal sem boldogul. Sltróbil József, a tolnai Ge­menc Ipari Szövetkezet elnöke a legújabb játékot mutatja. Az ősi játékot mutatja. Mert a fa volt a régmúlt játékeszköze, meg a kóc, s egy darab rongy... Ma ismét feltaláltunk egy ré­gi játékot, a. rnatur, mindenféle ciicomömenites fajátékot. Egy honmii n eszor-ha rmin c centimé - ternyi ,kockát hoz a. szőnyegre. Egyetlen mozdulattal kibontja, és akikor elénk tárul a csodá. A gőzmozdony, a tankautó, a Forma—1 -es világbajnoki ko- ősik, a hótoló, meg minden, ami elfér egy ilyen dobozban. Amikor a nürnbergi nemzet­közi játékk'iáHlítáison meglátták, a nagy játékforgalmazó cégek rögtön jelentkeztek. „Ez kell ma!" És a franciák azonnal több ezres szériáról beszéltek, -sőt, pár napon belül a televí­zióban hirdették az új játékot. Mi meg itt ülünk az elnök szobájában és játszunk, mert muszáj megfogni a fát, ami autó, meg minden, amit a kép­zelet kíván. Azért nem feledjük, hogy ex­portügyben jöttünk a Gemenc Szövetkezethez.- Februárban egyetlen pél­dánnyal vettünk részt a kiállí­táson, és azóta már el küldtünk 50 darabos kisszeriát. A buda­pesti Csillag szövetkezettel kö­zösen csináljuk a Mobilgarázs elnevezésű játékot. Ők az esz­tergályos-, mi a fa-munkát ké­szítjük. Jó üzletnek ígérkezik — mondja Stróbl József, a szövet­kezet elnöke. A szövetkezet 1982-ben több mint 15 millió forintért expor­tált. Évek óta jó kapcsolatban vannak a -svéd IKEÁ kereske­delmi céggel. Az 1983-as év is sikeresnek ígérkezik. Eddig 19 millió 833 ezer forint „értékű" szerződésük van. Küldenek árut Hollandiába-, 54 ezer da­rab gyerekráosot, Angliába 57 600 ruhacsipeszt, az NSZK- ba 1280 fenyő napozószéket, 2000 dia ra b nyugágyat, Holtan - diiá'ba szobalétrától kezdve a fenyőülőkéig sok mindent. Svédországiba nyolcmillió fo­rintért exportálnak. És induló­ban von a- franciá üzlet... — Mi a titok ? — kérdezem, amelyen Stróbl József talán nem is mosolyog, hanem a so­kat tudó ember ábrázatával néz vissza és válaszol. — iNinos itt titok. Napraké­szen kell lenni... De ez sem nagy dolog. A nürnbergi játék- kiállításon a Konzumex Kül­kereskedelmi Vállalat jóvoltá­ból vagyunk ott. Lehetőség nyí­lik orra, hogy mindent megfi­gyeljünk. Ugyanakkor a part­nerek állandóan és folyamato­sán szállítják az információt. Nekik is érdekük, hogy min­dig olyan dologgal jöjjenek élő, amit a vevő kíván. De, az is érdekük: om-it meghirdetnek a katalógusban minden év őszén, akkor abból- kel! is, hogy legyen áru. Tehát a svéd cég megküldi ősszel a katalógust, amelyben szerepel a gyártmány rajra vagy fényképe és oz ára. Ezt elküldi nekünk, megjelölve, hogy mit -kér. Ek-k-or k-éSJ- nekünk gyorsan reagálni. Elkészíteni a mintadarabok at, kikalkulálni, hogy aziéft az árért érdemes-e. -Kész, ennyi! — Ennyire egyszerű? — Tavoly 66 termék minta­darabjait -készítettük el. Ebből az idén nyolcat gyártunk. Te­hát több lehetőség között kell váldsztanli. Ilyen-kor óhatatlanu! az em­ber eszébe jut, hogy mennyire költséges lehet, és a magyar észjárás rögtön azt mondja, hogy 58 mintadarab elkészíté­sének költsége kidobott pénz. Erre az elnök csak ennyit mond: — Százhatvanezer -forintot költöttünk műszaki fejlesztésre. Ez tényleg nem nagy összeg. Aztán rájövünk a következőkre. Kis dolgokkal kell foglalkozni. Olyanokkal, amelyeknél gyor­san lehet eljutni a próbadarab­tól a késztermékekig. Amivel a 250 fős szövetkezet kevés koc­káztatás mellett is jó üzletet csi­nálhat... Rá-rápislantunk a garázsjá­tékra. Magyar találmány. így el­ső látásra egyszerűnek látszik. Gyártani kell és kész, monda­nánk. De, mégsem ilyen egysze­rű. A szabadalmaztatása még visszavon... és .mint tudjuk, ez ügyben a „malmok" lassan őrölnek... De, ha egyszer egy üzlet elindul... Abból üzletnek kell lenni! Csak vigyázni kelj a naprakészséggel. Mert rövid várakozás után aki nem lép időben, az veszít. Ha, mi ma­gyarok nem gyártjuk ezt a ter­méket, akkor elkészíti más, és sem üzlet, sem szabadalom nem érdekli azt, aki ellopja. De, menjünk a mintakészítő­be és ismerkedjünk meg Deli Lajos brigádvezetővel. Szeren­csés ember. „Hivatalból" játsz­hat. Tavaly ő készítette el a hat­vanhat mintadarabot. Igaz, hogy az nem játék, komoly munka, de éppen azért minden szakem­ber álma, hogy a prototípusok elkészítését rábízzák.- Hogyan készülnek a minta­darabok?- Általában fénykép után, vagy rajzról. Azt szeretem, ha mutatnak egy fényképet, és ar­ról kell elkészíteni a mintada­rabot, mert akkor a saját egyé­niségemet is belevihetem az új termékbe. (A svéd IKEA cég ma­ga végzi a formatervezést és így fénykép vagy katalógus után kell elkészíteni a mintadarabot)- Milyen kötöttségek vannak a mintakészítésben?- A legfontosabb az, hogy én egyédi darabot készítek, de azt úgy kell, hogy rögtön a sorozat­gyártásra is gondolok. Egy-egy alkatrészt miképp lehet elkészí­teni az üzemben, melyik gépen mit lehet és hogyan gyártani? — Milyen kidolgozású munká­kat szeret?- Bútorban is, és épületasz­talos munkában is a natúr pá­colt kidolgozást kedvelem, ahol érvényesül a fa a maga erede­tiségében. A festéket nem sze­retem. Sok mindent eltakar és tetejében még kopik is, gyor­san tönkremegy. Deli Lajos 26 éve van a szak­mában. Míg beszélgetünk, Stróbl Jó­zsef az ebédlőben kis bemutatót rendezett a legújabb termékből. A tányér- és az evőeszköztartó­ból. Tetszetős és egyszerű... A tolnai Gemenc Ipari Szö­vetkezetben 1983-ban megköze­lítik a 20 millió forintos export- bevételt. H. J.-G. K. Víkendházakba készül a tányér- és evőeszköztartó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents