Tolna Megyei Népújság, 1983. május (33. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-07 / 107. szám

I

I

Mai számunkból

AZ MSZMP TOLNA M

XXXIII. évfolyam, 107. szám.

ARA: 1.80 Ft

1983. május 7.,

MMBI

Jogsegélyszolgálat

Régi ismerősömről azt hittem, hogy ügyvédként keresi a kenyerét, s csak véletlenül derült ki egy beszélgetés során, hogy X. vállalat jogsegélyszolgálati ^vezetője. Azóta gyakran faggatom 'arról, milyen konfliktusok adódnak náluk a munkáltató és a dolgozók között, s hogyan .próbálja ezeket a szakszervezeti jogsegélyszolgálat megelőzni, vagy - a vállalat ellenállása esetén — munkaügyi döntőbizottsági szakban érvényesíteni a dolgozó érdekéit.

A tapasztalatok szerint ugvarfls a munkaügyi viták jó része a vállalati munkaügyi apparátus, vagy valamelyik főnök tévedéséből fakad, s magától értetődő, hogyha az „ellenfél” nincs egyedül, a melléfogást hamarabb elismerik. Ismerősöm lelkes szavai nyomán azonban egy olyan vállalat képe rajzolódott ki előttem, ahol a főnökök jóformán csalhatatlanok, határozataik mindig szabályszerűik, 'ha pedig a dolgozó csinál rosszul valamit, némi túlzással bocsánatot kérnek tőle. Ezért aztán néki, a jogsegélyszolgálat vezetőjének semmi dolga a munkaügyekkel, s még szerencse, hogy így van, mert annyira sokan keresik fel gyermekelhelyezési, lakásszerzési, szülőtartási és egyéb problémáikkal, hogy ki sem látszik a sok munkából.

Ha egy cég rendet tart a háza táján, s nem akarja dolgozóira hárítani az esetleges elhamarkodott döntésék, hibás adminisztratív intézkedések hátrányos követelményeit, akkor valóban ritkán éleződnek ki a konfliktusók, s nem lesznék belőlük munkaügyi viták, örültem, hogy ismerősöm munkahelyén ezek szerint ilyen felfogás uralkodik. De azért nem hagyott nyugodni a kisördög, s egy alkalommal belátogattam hozzá. Afelől kétségem sem volt, hogy az ügyek jogágak szerinti megoszlásában a munkajog csak nyomokban fordul elő, de kíváncsi voltam, alátámasztja-e a jó munkahelyi légkört a munkahelyi döntőbizottság elenyészően csekély ügyforgalma is?

iNem késleltetem a poént, az óv derekáig (a történet tavalyi) a döntőbizottság nem kevesebb, mint 34 munkaügyi vitát tárgyalt, de közülük csupán egyben képviselte a dolgozót jogsegélyszolgálat; egy, a vállalattól nemrég távozó üzemmérnököt új munkahelyén a jogsegélyszolgálata. Most már nem sajnáltam a fáradságot, nyomonlkövettem a munkaügyi bíróságon a keresettel megtámadott 1ó jogvita sorsát. A dolgozókat két tárgyaláson (a jogsegélyszolgálat helyett) ügyvéd képviselte, 14 ügyben senki, s a 16 bírósági ítélet közül 9 mégis o dolgozó javára szólt. ,

Mit bizonyít ez? — kérdezhetik. iNos, mindenekelőtt azt, hogy ismerősöm a dolgozók képviseletétől olyan munkaügyi vitákban is elzárkózott, amelyeknek támogatása pedig nem lett volna ellentétes a1 'Szocialista erkölcs követelményeivel, amelyéket feltehetően törvénysértés, vagy a dolgozót ért súlyos méhánytailanság idézett elő. .Ettől azonban a kirívó eset még kettőnk magánügye, vagy legalábbis a vállalati szb. belső ügye maradhatna. Közüggyé mégis az teszi a részletesen ismertetett fejleményeket, hogy sajnos nem is olyan, kirívóak.

Az alig hétesztendős, de már a bérből és fizetésből élők 65-70 százalékának rendelkezésére álló jogintézmény működéséről, fejlődéséről kétségkívül sok jót elmondhatnánk, többet használunk azonban azzal, Kara leggyöngébb pontjára rámutatunk. Ez pedig .éppen a munkaviszonnyal, a munkavédelemmel és a társadalombiztosítással kapcsolatos vitás ügyek területe, ahol a. dolgozók szakszerű és határozott támogatására' valószínűleg a legnagyobb szükség lenne.

Elszomorító országos adat, hogy a munkaügyi döntőbizottságok és a társadalombiztosítási tanácsok előtt az ügyek alig tíz százalékában képviseli jogsegélyszolgálat a dolgozót, s ha a jogvita a munkaügyi bíróságon folytatódik, az eleve alacsony képviseleti arány tovább csökken 3-5 százalékra. Érdemes átgondolni, mi van a számok mögött. Induljunk ki abból, hogy minden két pereskedő dolgozó közül az enviknek igaza-van (a munkaügyi bíróságok döntéseinek 55-60 százaléka' ugyanis a dolgozó javára szól), és jóhiszeműen tételezzük fel, hogy kizárólag a jogos érdekek kapnak képviseletet. Ez még mindig csak azt jelentené, hogy tíz, méltán védelemre szoruló dolgozó közül kilencnek jogsegélyszolgálati támogatás nélkül kell az igazát érvényre juttatnia.

IE szerencsétlen helyzet egyik okaként arra szoktak hivatkozni, hogy mit tehet a jogsegélyszolgálat, ha egyszer a dolgozó nem fordul hozzá segítségért? Nos, eltekintve attól, hogy jó bornak is kell a. cégér, s a jogsegélyszolgálat sem lehet meg működésének állandó propagálása nélkül, éppen a munkaügyi vitákban érdemes elébe menni az emberek igényeinek. Kézenfekvő módja ennek, ha - a köztük lévő jó 'együttműködés révén — maga a döntő- bizottság hívja' fel a jogsegélyszolgálat figyelmét egy-egy olyan ügyre, amelyben a képviseletre szükség lehet.

Ritkábban kerül szóba, az a felemás megoldás, amikor a vállalat jogtanácsosa, illetve 'jogsegélyszolgálati vezetője ugyanaz a személy, s ha akarná, sem képviselhetné munkaügyi vitákban a szembenálló feleket, példának okáért a céget, amelyik fegyelmit adott, és a dolgozót, aki a fegyelmit kapta'. Az sem megnyugtató, ha ilyenkor a vállalat egy másik (vagy egy .másik vállalat) jogásza 'látja el szívességből a dolgozó képviseletét. Mert a szívességet — különösen, ha ebben szerződésileg megegyezték - előbb- utóbb viszonozzák, s ennek tudata bizony befolyásolhatja a helyettes hozzáállását, ügybuzgalmát.

De további oknyomozás helyett nézzük inkább, hogyan lehetne a felvázolt helyzeten javítani. Mivel a jogsegély- szolgálatot a vállalati szakszervezeti bizottság hozza létre és irányítja, talán éppen az szb.-knek kellene rendszeresebben és átgondoltabban ellenőrizni is — nem utolsósorban a. döntőbizottsági, valamint a bírósági adatokra1 támaszkodva -a szolgálat tevékenységét. Valahogy úgy, mint egy régi ismerősét... KÉRI TAMÁS

Áz Országos Béketanács kibővített ülése

Pénteken a Parlament Va- dásztermében kibővített ülést tartott az Országos Béketanács. A megjelenteket Sebestyén Nándorné, az Országos Béketanács elnöke köszöntötte, majd Lakatos Ernő, az MSZMP Központi Bizottságának osztály- vezetője tartott tájékoztatót időszerű’ hazai és nemzetközi kérdésékről.

Világpolitikai kérdésekkel foglalkozva a többi között szólt arról, hogy a hidegháború évei óta talán soha nem volt ilyen kiélezett a nemzetközi helyzet, mint napjainkban. Az Egyesült Államokban hatalmon lévő neokonzervatív csoport anti- kommumzmusa, a szélsőséges imperialista körök heves ideológiai, politikai és gazdasági kampánya a Szovjetunió, a szocialista országok, a haladó fejlődő államok és a nemzeti 'felszabadító mozgalmak ellen feszültté tette a nemzetközi .viszonyokat.

— A fegyverkezési verseny és az elrettentés filozófiája mögött hiábavaló lenne misztikus ökokat keresni. Az okok nyilvánvalóak: az enyhülés, a békés egymás mellett élés évei nem kedveztek az imperializmusnak.

— Az ímperiáfizmus befolyása .világméretekben gyengült. Mindezért bizonyos körök a Szovjetunióra és a szocialista országókra próbálják hárítani a felelősséget. A helsinki enyhülési folyamatot kárhoztatják

— teszik ezt e pillanatban is Madridban — mondván, hogy ‘az enyhülés egyirányú utca volt, amely csak a szocialista országoknak hajtott hasznot. Az igazság viszont az, hogy a fejlődő világban végbement változásokért nem a Szovjetunió és nem a szocialista országok felelősek.- A nemzetközi kapcsolatok 'lehűlésének van még egy másik oka is: a tőkés rendszer mély társadalmi, gazdasági és politikai válságon megy keresztül. Ezeket a feloldhatatlan ellentmondásokat kísérli meg a kapitalizmus az erő politikájával megáldani.- Ezek a főbb okok. És melyek az impevidlizmus célkitűzései? A történelmileg kialakult katonai erőegyensúlyt figyelmen kívül hagyva, a legszélsőségesebb körök a fegyverkezési versenyben látják az eszközt az erőviszonyok világméretű megváltoztatására. Ez irreális és irracionális politika.- A kialakult katonai erő- egyensúlyt megbontani nem lehet, mert ezt diktálja az életben maradás ösztöne, a kölcsönös biztonság logikája. Annak azonban van alternatívája, amire veszélyesen törekednek az Egyesült Államok és a NATO-országők vezetői: az általuk beindított fegyverkezési verseny egyenes következménye, hogy mind magasabb szin(Folytatás a 2. oldalon.)

HÉTRŐL HÉTRE, HÍRRŐL HÍRRE (3. old.)

ÉLELMISZERIPARI GÉPEK PARDUBICÉBÖL (8. old.)

KORRÓZIÓVÉDELEM

ROZSDARÉTEGGEL?

(9. old.)

TERVSZERŰ KIVÁGÁS ÉS PÓTLÁS (4. old.)

MANYOKI HALÁLA (4. old.)

SZÖLŐKULTÚRA,

BORKULTÚRA

(5. old.)

ANANÁSZSZURET (9. old.) LAKÁSÉPÍTŐ SZÖVETKEZETEK A SZOVJETUNIÓBAN (9. old.)

KÉTSZÁZ MÉTER REMÉNY (10. old.)

MÁJUSI FOTÓK (10. old.)

HÉT VÉGI BESZÉLGETÉS MARTON PÁL ALEZREDESSEL, A MEGYEI TŰZOLTÓSÁG PARANCSNOKÁVAL (6. old.)

MÚLTUNKBÓL (6. old.)

VAROSAINK ÉS A FEJLŐDÉS (7. old.)

NEGYVENHAT ÉV JUHÁSZTUDOMÁNY (7. old.)

ÉS BESZÉLD EL A FIADNAK ...

(11. old.)

MŰEMLÉK KÖNYVTARAK (11. old.) UTAZÁS

A MOZGÓLÉPCSŐN (12. old.)

TISZTA TENGEREK? (12. old.)

GÁZVEZETÉK SZIBÉRIÁBAN ÉS A SIVATAGBAN (8. old.) PÁRATLAN

SZKÍTA ARANYLELETEK (8. old.)

A BARÁTKA

(13, old.)

TAVASZ A SZOBÁBAN (13. old.)

A SPORTÉRDEMÉRMES ADMINISZTRÁTORNŐ (14. old.)

A gyalogmunkára manapság egyre kevésbé van szükség a mezőgazdaságban. A felsőnánai Kossuth Termelőszövetkezet felső- nánai, kétyi, murgai nődolgozói új munkahelyet kaptak. Erről szól képriportunk lapunk ötödik oldalán.

t

Iparkodó asszonyok