Tolna Megyei Népújság, 1983. május (33. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-06 / 106. szám

1983. május 6. NÉPÚJSÁG 3 Munkavédelem 'Az Országos Munkavédelmi 'Bizottság csütörtöki ülésén 'megvitatta az 1982. évi mun­kavédelmi helyzetről szóló je­lentést, és a tennivalókra több javaslatot tett a SZOT elnöksé­gének és a Minisztertanács- n'ak. A bizottság külön foglalko­zott a1 fiatalok munkavédelmi 'helyzetével. Megállapította, ihogy többnyire túlzott bizton­ságérzetük, könnyelműségük miatt éri üzemi baleset a fia­talokat. Az Ipari Minisztérium és a MÉM tájékoztatója egy­aránt rámutat arra, hogy a 'harminc éven aluli dolgozók számarányukhoz képest jóval többször sérülnek meg, mint az 'idősebb korosztálybeliek. Gyakran nem veszik komolyan a .munkavédelmi oktatáson hal­lottakat, feleslegesnek vélik az egyébként kötelező védőfelsze­reléseket. Az OMB munkaprogramot fogadott el az 1983-1985 kö­zött országos koordinációt igénylő munkavédelmi tenni­valókra. Energiatermelő akácosok A fa nagyobb arányú ener­getikai hasznosítására dolgo­zott ki programot a MÉM erdé­szeti hivatala'. Megvalósításá­hoz tudományos intézetek, ter­melőszövetkezetek, fagazdasá­gok nyújtanak segítséget, köz­reműködnek az új módszerek kidolgozásában, gyakorlati ki­próbálásában. E megoldások máris jelentős eredményeket hoztak; tavaly 550 tonna1 fűtő­olaj helyett használtak fel az ágazat üzemeiben és a ter­melőszövetkezetekben fahull'a- dékot. Az energiaárak emelkedése irányította rá a figyelmet a fatüzelés újbóli elterjesztésére, s ennek a Minisztertanácsnak a gazdaságos anyagfelhaszná­lásra hozott határozata' adott nagyobb lendületet. A legké­zenfekvőbb megoldásnak az ■erdei fahulTa'd'ék felhasználása kínálkozott, annál is inkább, mert évente a kitermelés után megközelítően 1-1,5 millió köb­méter gally, ág, nyesedék ma­rad vissza az erdőkben. Ez bedig értékes energiahordo­zó: 3—4 tonna fa elégetve ugyanis 1 tonna olajjal egyen­értékű hőenergiát termel. Az Erdészeti Faipari Tervező Vállalat eljárást dolgozott ki az olajtüzelésű kazánok, kály­hák átállítására fatüzelésre. A iMátrovidéki Erdészeti és Fa- feldolgozó Gazdaság pedig traktorra szerelhető aprítógé­pet szerkesztett, amellyel a fahul'fadék praktikusan kiszál­lítható az erdőkből és tüzelés­re előkészíthető. .Külön mű­helyt is felállított a gazdaság, 'ahol sorozatban készíti a me­zőgazdasági üzemeknek a be­rendezést. Ugyanakkor faőrle- ménybőt megkezdte a fabrikett gyártását. E fűtőanyagot nem­csak saját műhelyeiben tüzeli el, hanem exportálja is. A Balatonfelvidéki Fafeldolgozó Gazdaság három mintaüzemet alakított ki, ahol gyakorlatban mutatja be, hogyan lehet ki­sebb átalakítással olaj helyett olcsóbb fával fűteni az istál­lóikat, műhelyeket. 'Eddig az erdőtelepítéseknél 'elsődleges szempont az ipari fatermelés volt, most előtérbe került gyorsan növő, 10—12 év után kitermelhető akácosok te­lepítése. Ráadásul az akác há- romszor-négyszer sarjadzik - vagyis újbóli telepítés nélkül ismét megnő. Felmérések sze­rint az ezredfordulóig mintegy 300 ezer hektár mezőgazdasá­gi hasznosításra alkalmatlan területet lehetne energiatierme- íő akácokkal betelepíteni. Simontornya, délután ötkor Simontornyán április 29-én, késő délután két jeles esemény volt. A vármúzeumban képző- művészeti kiállítás nyílt és el­kezdődött a Sió menti fiatalok találkozója. A Vak Bottyán lakótelepen ■nem történt semmi jelentős esemény. * 'Némelyek szerint a lakótele­pek mindegy, hogy hol von­nak, mind egyformák. Az ilyen cseppet sem nagy leleményre valló megállapítások közlői biz­tos, hogy vajmi keveset járnak az említett telepeken. Még- bogy egyformák? llCüllemre talán igen. Talán abban is, hogy milyen maga­sak a házak. Netán még ab­ban is, hogy mindegyikben emberek élnek. És ez a lényeg. Tudniillik az ő gondolkodá­suk, közösségi igényeik vagy tehetetlenségük nyomja rá bé­lyegét a „betondzsungelre”. A Vak Bottyán lakótelep sze­rencsére kicsiny. A kétszintes, hatlakásos házak sem zárják le a horizontot. Családias jel­legű ez a telep. Délután öt órakor, akár itt is készülhetett volna fényikép­felvétel olyan igénnyel, hogy mutassuk be, milyen az élet egy lakótelepeken ebben az időben. Szakasztott olyan, mint bárhol másutt. A házak elé leküldött, le­engedett vagy lecsapott gyere­kek kergetik egymást. Ugró­köteleznek, labdájukkal tépik a bokrokat. Néhány kismama sé­táltatja apróságát, jóvágású férfi könnyedén cipel egy sö­rösládát. Egy, minden valószí­nűség szerint egynapos autó- tulajdonos, tulajdonába bele- szerelmesedve a betonon crossozik. A házak körüli látvány tisz­taságban és a növények ápolt- ságá'ban más és más. Varga Pál, a bőrgyár üzemi éttermének vezetője mi mást csinálhatna, mint az általa ül­tetett virágokat öntözi. Tény­kedései közé tartozik ez, mert Visszatérő tennivaló, ha elmu­lasztaná, hiányozna a kertész­kedés. — Nekem nincs hobbikertem- mondja. - Szeretem a virá­gokat, szeretek pepecselni ve­lük. Én is és a feleségem is. — Nem túl gyakori, hogy egy fakó fogja magát és önszántá­ból kertészkedik, hogy a koz­nék is szépet teremtsen... Varga Pál bólint, hogy tudja. — Még a1 saját pénzem is benne van a virágokban. Az­tán a hat lakónak közös pén­ze is van. Éppen abból vet­tünk nemrégiben fenyőfákat. Kiültettük. Néhányon, mert itt az ilyen dolgokban kevés a segítség. Látja - mutat a fo­cizó gyerekekre -, most is be­rúgták a labdát a virágokhoz. De most jól sikerült. Én bi­zony, ha kell, rájuk szólok. Ez nem tetszik néhány szülőnek. Persze, ha az ő házuk előtt történik ugyanez, akkor azon­nal szólnak, mert az az övék. A lakótelep lakásai közül sok a bőrgyár juttatta munkás- vágy szolgálati lakás, és sok OT'P-s is van. Csórik József és ■neje — mindketten bőrgyáriak- az erkélyen levegőznek. Na­gyobbik lányuk a konyhában ■mosogat, a kisebbik játszik. Amikor a lakótelep közössé­gi élete felől érdeklődöm, ezt válaszolják: — Családok között van sok barátság. Együtt teniszeznek, fociznak itt a pályán. A közös­ségi munkára már nehezebb összehozni őket. — Mi lesz a ma esti prog­ramjuk? — Megnézzük, hallgatjuk a Kádár-interjút a tv-iben, a nagylány pedig diszkóba megy. Mi is továbbmegyünk. Né­hány lakó a> répcsőház előtti kispadra ül „kommunikálni”. Vígh Lászlóné a 18-as házból bizonyára főtt vacsorával várja ■már haza férjét a műszakból. A kismamák tovább beszélget­nek, mintha mi sem történt volna. Mert ugye nem történt sem­mi. Minden megy a maga út­ján. A napok, az órák, a per­cek... Igazán nagyon rövid idő alatt, talán egy hét sem kellett, ki- zöldültek a fák. sorol a kuko­rica és a napraforgó, hányja ka­lászát az árpa. A mezőgazda­ságban dolgozók elégedettek, mert nem esett az eső, ezért könnyen, időben el tudták vetni a tavasziakat, és elégedetlenek, mert most nem esik az eső, pe­dig hát nagyon kellene a ve­tésre. így van ez mindig, s nagy kár, hogy egyelőre az esőt, a napsütést megrendelni nem le­het. A tavaszi határ lassacskán el­csendesedik, igaz, most még húzzák o porcsíkot maguk után a vetögépek. A tamási Széche­nyi Tsz-ben a hét elején kezd­ték vetni a babot. A P-2-es táb­lán, ami a póri határt jelöli, 100 hektáron veti a csávázott, s ezért most püspökliJa gyöngy- babot az öreg Lajta vetőgéppel Feizinger György traktoros és Herr Mátyás faros. Jól. könnyen tudnak dolgozni, hisz csak a talajfelszín a száraz, a vetest a la posa n el őkészit ett ék. iKoosolán, a szövetkezetben — az agronómián — most már az elszámoláson dolgoznak. Si­mon Károly növénytermesztési ágazatvezető a vetési „menet­rendet" sorolja. Idén tavasszal 60 hektáron vetettek lucernát, 84 hektáron szárazborsót. 150 hektáron zöldborsót, 143 hek­táron napraforgót. 812 hektáron kukoricát, 199 hektáron pedig silókukoricát. A jövő héten kez­dik vetni 25 hektáron a babot. A vetés jól sikerült, időben és jó minőségben megkapták a ve­tőmagokat, s a talajt is előké­szítették.- Sajnos, nem esik 'errefelé az eső, s ez meglátszik a veté­sen. A föld cserepes, és minél későbben vetettünk, annál gyengébb a kelés - mondja az ágazatvezető.- Idén tavasszal mi okozta a legnagyobb gondot?- A műtrágyaszállítás. Idén nem kaptuk meg időben a mű­trágyát, ezért kölcsön kellett kérnünk Szakosról, de még így is kevés volt. A tervtől eltérően más típusú és kevesebb műtrá­gyát szórtunk ki. A hibásak nem mi vagyunk: idejében megren­deltük a szükséges mennyiséget a kereskedelmi bonyolító szerv­nél, a TSZKER-nél. A kárát viszont mi látjuk, mert termés­kiesésre, illetve a talaj táp­on yagtortalma nők csök'kénésé- re lehet számítani. A növény él­ni akar, s nem a növényt, ha­nem a talajt kell trágyázni.- Nem reklamáltak a keres­kedőknél vagy a gyárnál?- Naponta ment a telefon, a távirat. Épp most kaptuk a te­lexet Peremartonból: „Tájékoz­tatjuk, hogy a 8-21-21 összeté­telű műtrágyát ötödik hó 25-én kezdjük kiszállítani. Fenti idő­pont után várható vasúton tör­ténő kiszállítása." A tavasziak­ra ezt már nem tudjuk kiszórni, de kénytelenek vagyunk átven­ni, hogy ősszel legyen elegen­dő. Baj van a szállítással is, a gyár ezt nem szívesen vállalja, saját autóinkkal kell elhozni. Pedig csak egy fuvar 3000 fo­rintba kerül, s ennek 50 száza­lékát sem térítik meg. öt for­duló kellene, hogy azt a műtrá­gyát, amit pillanatnyilag disz­ponáltak, elhozzuk. Teljes a ki­szolgáltatottság, arról nem is be­szélve, hogy a vagonok hiányo­sak, s ezt a gyáron „bevasal- oi" képtelenség.- Milyen munkák vannak még hátra?- A kertészetben már készül­nek a kiültetésre. A hüvelyese­ken kívül uborkára, paprikára, paradicsomra és sárgarépára kötöttünk szerződést a Sziget­vári Konzervgyárral. A fólia alatt most nem hajtattunk, mert nem éri meg. Palántát viszont hozzá­vetőleg 200 ezret készítünk idén. A paprika, a paradicsom, ká­poszta, kaníiolpafánta zömét a téesz földjére ültetjük ki, de ke­rül belőlük a környező közsé­gekbe és Dombóvárra is. A szántóföldi zöldségterület a bor­són és babon kívül 32 hektár, ebből 8 hektáron már elvetet­tük a sárgarépát, s a héten földbe Ikerül 4 héktáron az uborka is. Paprikát 5, paradicsomot 15 hektáron termelünk, a palántá­zást 3 géppel 3 nap alatt el­végezzük. Kocsola, Szakcs, Lápafő, Nak. A határban többnyire vegysze- rező gépeket látni, s azt, hogy imitt-amott már elkezdték a lu- cernakaszálást. A községek kö­rüli szőlőkben viszont igen so­kan dolgoznak. Mint például a 74 éves K. Vörös József Nak mellett, az Almási-hegyen.- Mennyit van kinn a szőlő­ben?- Nyitástól bekapálásig, és bekapálástól nyitásig. Nyáron dolgozgatok, télen olvasok és hallgatom a rádiót.- Mi a mai munkája?- Permetezek Bi-58-cal és Zinebbel. Legközelebb már a lisztharmattól is védem a szőlőt. Bár nekem olyan fajtáim van­nak, hogy betegségre nemigen érzékenyek. Lesem állandóan a szőlőt, hogy mikor mit kíván.- Mennyi a terület?- Kocsiúttól kocsiútig 1200 négyszögöl. Ebből 340 a szőlő, a többi a kukorica, krumpli, meg konyhákért. Megterem itt az égvilágon minden, ami a csa­ládnak kell. Teljesen egyedül dolgozom meg a földet. Egy üres napom sincs. Reggel jö­vök, este megyek gyalog vagy biciklivel.- Nagyon szép tiszta a terü­let, egy gazt sem látni...- Pedig nemcsak kapálgatok, hanem szaporítok is. Errefelé megszerették a Zalagyöngyét, ezért 500 sima vesszőt tettem le. Szemeztem körtét, őszibarackot. Kannában hordom a kútról a vi­zet, öntözgetek mindent. Pláne most, hogy nincs eső. Kemény a föld, porzik, a növény meg szomjazik. Most, hogy elvégez­tük a tavaszi munkákat, semmi más, csak egy jó kis eső kelle­ne. DVM Fotó: Bakó Jenő Gyomlálják a paradicsomot Kocsolán K. Vörös József: „Lesem állandóan a szőlőt” Freizinger György traktoros és Herr Mátyás faros szíj­Határjárás

Next

/
Thumbnails
Contents