Tolna Megyei Népújság, 1983. május (33. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-04 / 104. szám
2^ÍÉPCUSÁG 1983. május. 4. PANORÁMA Asszad és Arafat tárgyalásai H-afez Asszad Szíriái államfő kedden Damaszkuszba-n fogadta Ja-sszer Arafatot, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet végrehajtó bizottságának elnökét. A palesztin küldöttségben ott volt Haled Fahum, a Palesztinái Nemzeti Tanács (parlament) elnöke és a végrehajtó bizottság több tagja. Legutóbb a múlt év szeptemberében, a PFSZ bejrúti központjának elvesztése után találkozott a szíriai elnök Ara- fattal. ' Hétfőn este Husszein jordá- niai király fogadta Honi al- Hassza-n palesztin politikust, aki Arafat írásos üzenetével érkezett Amma-nba, A jordánioi— palesztin tárgyalások három hete történt megszakítása óta ez volt az első, palesztin részről pozitívnak minősített kapcsolat- felvétel. George Shultz amerikai külügyminiszter iközelJkeleti utazásának az a fő célja, hogy megsemmisítse, vagy legalábbis meggyengítse a palesztin forradalmat, Libanont a Camp David-i különaiku újabb láncszemévé tegye, Szíriát pedig térdre kényszerítse, és amerikai befolyás alá vonja - mutatott rá George Hobbas, a Népi Front Palesztina Felszabadításáért elnevezésű szervezet főtitkára Moszkvában, a TASZSZ szovjet hírügynökségnek adott nyilatkozatában. George Habbas, aki a szovjet Afroázsiai Szolidaritási Bizottság vendégeként tett látogatást Moszkvában, felhívta a figyelmet arra, hogy a libanoni Bek-a a-völgyben tapasztalható izraeli háborús készülődés egy Szíria elleni agresszió előjátéka. Amit Shultznak nem sikerült elérnie politikai eszközökkel, azt a harckocsik segítségével igyekeznek megvalósítani. A jelenlegi helyzetben a Palesztinái Felszabadítási Szervezet legfontosabb feladata: meghiúsítani Reagan elnök és a nemzetközi reakció azon tervét, hogy ránk erőszakolja a közel- keleti rendezés amerikai elképzelését, mely az arabok számára elfogadhatatlan - hangsúlyozta Habbas. Nyilatkozatában Habbas kiemelte, milyen fontosságot tulajdonítanak az arab népek, és különösen a palesztin nép annak a mélységes szolidaritásnak, amelyet a Szovjetunió részéről tapasztalnak harcuk iránt. BUDAPEST Kedden Budapesten felavatták a kilenc esztendeje elhunyt Rusznyák Istvánnak, a Magyar Tudományos Akadémia vált elnökének a Szigetvári utca 24. számú házon elhelyezett emléktábláját. Az utca keddtől a nemzetközi hírű professzor nevét viseli. Az avatóünnepségen — amelyen részt vett Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára, valamint politikai, tudományos és társadalmi életünk számos kiemelkedő személyisége — Szentá-gathai János, o Magyar Tudományos Akadémia elnöke emlékezett a magyar orvostudomány kimagasló alakjára. * A Magyar Tudományos Akadémián kedden folytatódtak az Akadémia évi közgyűlését előkészítő osztályülések. A társadalomtudományok három osztályának - hétfőn megkezdődött — együttes ülésén befejezték A hagyományos és új a magyar szellemi életben című témakör megvitatását. Az előadásokat vita követte, majd Szabolcsi Miklós zárszavával befejeződött a három társadalomtudomány osztályának együttes ülése. Az amerikai püspökök az atomfegyverkezésröl Elsöprő többséggel hagyták jóvá az amerikai katolikus püspökök hétfőn a nukleáris fegyverek befagyasztásának elvét, súlyos erkölcsi csapást mérve ezzel a Reagan-kormányzatra. A Fehér Ház szinte az utolsó pillanatig abban reménykedett, hogy a háború és béke kérdéseivel foglalkozó pásztorlevél szövegébe végül is olyan megfogalmazás kerül, amely lehetővé teszi a kormány katonapolitikai elveinek elfogadtatását a katolikus hívők tízmillióival. Washington arra törekedett, hogy a pásztorlevél ne tartalmazzon közvetlen utalást a nukleáris fegyverek befagyasztására, legfeljebb csak az atomfegyver-gyártás „megfékezésére" vonatkozzék. A püspöki kar nem követel azonnali politikai akciót, de elvileg egyértelműen foglal állást „haladéktalan, kétoldalú, ellenőrizhető egyezmények'’ megkötése mellett. A katolikus püspöki konferencia még ezután szavaz a két éve készülő 155 oldalas pásztor- levél teljes és végleges szövegéről. Politikai megfigyelők szerint e szavazás után a pásztorlevél az amerikai római katolikus egyház történetének legfontosabb politikai dokumentumává válik. Csapatkivonás Lengyel helyzetkép A kambodzsai fővárosban ünnepélyesen búcsúztatták a Kambodzsából kivont vietnami csapatok újabb egységeit. (Telefotó) Politikai sikerként értékeli a lengyel vezetés május elseje méltó megünneplését - jelentette ki keddi varsói nemzetközi sajtóértekezletén Jerzy Úrban, a kormány seówivője. A felvonulásokon a teljes önkéntesség alapján több mint hat és fél millió ember vett részt, két és fél millióval több, mint tavaly. Kudarcot vallott a belső politikai ellenfélnek az a nyugatról erősen támogatott próbálkozása, hogy bojkottálja a felvonulásokat, illetve „ellenmeneteket" szervezzen. A 49 vajdaság közül 34-ben semmilyen rendzava- rási kísérlet nem volt, s az illegális „Szolidaritás” égisze alatt működő ellenzéki csoportoknak országos viszonylatban összesen csak 40 ezer embert sikerült bevonulok a kisebb-magyobb rendbontási akciókba. . DELHI A Hazafias Népfront Indiában tartózkodó küldöttsége, amelyet Pozsgay Imre főtitkár vezet, megkoszorúzta Mahatma Gandhi és Dzs-avaharlal Nehru síremlékét. Szívélyes, baráti találkozón megbeszélést folytatott Radzsendra Kunra ri BadzS- pál asszony főtitkárral és az Indiai Nemzeti Kongresszus (I) Párt több más vezetőjével. Indira Gandhi asszony miniszterelnök, a Kongresszus Párt (I) elnöke fogadta a küldöttséget. REGGIO CALABRIA Az olasz rendőrség keddi közlése szerint letartóztattak 22 személyt, akik gyaníthatóan a maffia tagjai. Ügyükkel kapcsolatban 19, mór börtönben ülő Személyt elővezettek, 15 személy ellen pedig elfogatási parancsot adtak ki. A gyanúsítottakat 1981-ben már egyszer bíróság elé állították, de akkor bizonyítékok híján felmentették őket. SZÉKESFEHÉRVÁR Várkonyi Péter, az MSZMP Központi Bizottságának titkára kedden Fejér megyébe látogatott. Székesfehérvárott részt vett és felszólalt az MSZMP Fejér megyei Bizottságának kibővített ülésén*. A pártbizottsági ülés után a Központi Bizottság titkára Szabadegyházára, az Izocu- kor- és Szeszgyárba látogatott. Olasz dilemma Kedd esti kommentárunk. Az olasz belpolitika határidőnaplójába már voltaképpen bejegyezték a június 26-i napot, mint az új — soronkivüli - választás dátumát. Amióta a mostani koalíciós kormány nélkülözhetetlen tagja, az Olasz Szocialista Párt nem támogatja tovább a Fanlani-kabinetet, senki nem kételkedik abban, hogy nincs más út, mint urnákhoz szólítani a választókat. Csakhogy a várakozások ellenére a köztársasági elnök, Pertini hétfőn mégsem oszlatta fel a parlamentet, hanem megbízta a szenátus elnökét, hogy folytassa a kormányalakítási próbálkozásokat. Itália és a külvilág egyaránt meglepődött ezen, hiszen józan ész szerint nincs esély a kereszténydemokraták és a középpártok koalíciójának megmentésére. A választani vagy nem választani dilemmában mindkét lehetséges válasz mellett lehet találni érveket. A voksolás kézenfekvőnek és kényszerűnek tűnik, hiszen az előretörésre számító szocialisták immár eltökélték a választási erőpróbát. Mivel nélkülük a kereszténydemokraták nem alakíthatnak kormányképes koalíciót, számukra sincs más megoldás. Viszont sokan úgy vélik, hogy az új szavazás aligha hoz majd olyan új szereposztást, amely biztos többségű kormányzathoz vezetne. Nyilván ezt mérlegelte Pertini elnök is, amikor egyelőre elodázta a rendkívüli választások kiírását. Valószínűleg maga is biztos benne, hogy ez csak átmeneti lehet. Hiszen az olasz belpolitika mai képlete nem ad nagy lehetőséget a manőverezésre. Van két nagy párt,-a polgári kereszténydemokrata és a baloldali kommunista, amely tábora és befolyása révén meghatározó az országban. Együttműködésük viszont kizárt, ahogy egyedüli kormányzásuk is. A többi - szövetségesként szóba jöhető — párt pedig túl kicsi ahhoz, hogy önmagában döntő lehessen. A szavazók tízegynéhány százalékának támogatására számító szocialisták viszont ennek ellenére kulcspozícióban vannak, mert nélkülük senki nem tud csinálni semmit. Ráadásul ők a népszerűségi ranglétrán évek óta felfelé araszolnak, érthető tehát, hogy új megméretést szeretnének, erősebb pozíciók megszerzése reményében. Marjai József fogadta Edward Robertset Marjai József minisztereinök- helyettes fogadta Edward Robertset, az Eli Lilly amerikai élelmiszer-vegyészeti és gyógyszeripari konszern ügyvezető al- elnökét, aki hivatalos látogatáson hazáinkban tartózkodik. Az amerikai cég tavaly júniustól vegyes vállalkozás formájában működik együtt a BCR-rel, a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát, a Ch-inain Gyógyszer- és Vegyészeti Termékek Gyára, valamint a Kőbányai Gyógyszer- árugyá-r közös vállalatával. A megbeszélésen jelen volt Bur- gert Róbert, a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát vezérigazgatója is. Eltemették dr. Várkonyi Imrét Kedden a Farkasréti temetőben mély részvéttel kísérték ütollsó útjára dr. Várkonyi Imre kononokot, az Aotio Catholica országos igazgatóját, a magyar katolikus püspöki kar külügyi bizottságának főtitkárát, országgyűlési képviselőt. A gyász- szertartást dr. Ijj-as JózseL kalocsai érsék végezte. A katolikus egyház és a papi békemozgalom nevében Bíró Imre kanonok, az Országos Békétanács katolikus bizottságának főtitkára mondott búcsúbeszédet. Az Országos Béketanács, az állami és a társadalmi szervek képviseletében Pethő Tibor, az Országos Békétanács alelnö'ke emlékezett meg dr. Várkonyi Imre munkásságáról. Az Európai KatdBkusök Berlini Konferenciája részéről Ottó Hard- muth Fuchs, a mozgalom elnöke méltatta az elhunyt érdemeit. Franciaország és Kína fi spanyol kormányfő bonni látogatása Baracs Dénes, qz MTI hírmagyarázója írja: Hol van már a tavalyi hó — kiálthatott volna fel a kedden Pékingbe érkezett francia elnök, ha nem lenne éppen tavasz, s ha a múlt, amelyre utal, nem veszett volna- el csaknem két évtized távlatába. Hiszen 1964 után, amikor De Gaulle tábornok Franciaországa a nagy nyugati hatalmak közül elsőként vette fel a diplomáciai -kapcsolatot az akkor még a nyugati elismeréstől általában -megfosztott Kínai Népköz- társasággal, Párizs különleges viszonyra aspirálahtott: Feleing kiváltságos tőkés partnerévé válhatott volna. Ez a remény előbb a kínai belpolitika, -majd a pekingi diplomácia zátonyain szenvedett hajótörést. Ami az előbbit illeti, a „kulturális forradalom" zűrzavara, befelé- fordulása szinte minden országgal minimálisra csökkentette Pékirng külkapcsolatait, ebben az összefüggésben tehát semmivé vált Pálrizs előnye. Amikor azonban a hatalmas ország már kifelé fordult a „kulturális forradalom” belharoaibál, ezt „arccal Amerika" (és Japán) felé tette meg. Kévésé segített Párizs pozícióin, hogy volt bizonyos szerepe a kínai—amerikai párbeszéd előmozdításában is. A hirtelen kibontakozó, heves amerikai-kínai flört kevés helyet hagyott a házasságköz- vetítőknek. Amikorra tehát Georges Pom- pid-ou személyében az első francia elnök, nyolc évvel a diplomáciai k a p c s ol a tf e I vé te I után, Pekingbe érkezett, más, ügyesebben manőverező országok vezetőinek lába nyomába léphetett csak. Rég megelőzte egy olyan ország elnöke, amely- lyel — az Egyesült Államokkal — Kínának még mindig nem volt teljes jogú diplomáciai kapcsolata, valamint a szomszédos gazdasági óriás, (Peki-ng hajdani ősellensége). Japán miniszterelnöke. S ha Nixon számára a pekingi kézfogás még csak utat nyitott a gazdasági- politikai kapcsolatok rendszerének kiépítéséhez, Tanaka éppenséggel betetőzte a két ország között már korábban létrejött kapcsolatok máris impozáns épületét 1972-ben. Párizs és Péking kapcsolatai ily módon, ha a franciák korábban kiépült személyes kapcsolatainak súlya meg is maradt, mostanára végül is a normális államközi szférába soroltak be. Franciaország pekingi elbírálását tehát nem a történelem, hanem a bilaterális kontaktushoz konkrétan fűződő érdekék határozták meg mindkét oldalról. így történhetett, hogy a hangsúlyozott barátság ellenére a gazdasági szférában Franciaország nem sok sikert ért el. Míg’ a „kulturális forradalom" végén Kína harmadik legnagyobb kereskedelmi partnere volt, azóta a hetedik helyre csúszott vissza, jelenleg mérlege még deficites is Pékiinggel szemben. Természetesen, a két ország nemzetközi pozícióiban mindig voltak olyan rokon vonások, amelyek megkönnyítették számukra a megértést. A függetlenségi törekvések hang-súlyozása sok esetben találkozott, (időnként a „szuperhatalmak" irányában élezték ki, bár ez különböző tartalmaikat takart — Párizs például ragaszkodott a Moszkvával való dialektushoz is a hetvenes évékben míg Pe- king, amely most tárgyal Moszkvával, minden erővel ellenezte azt). Kína és Francia- ország egyaránt tartózkodott az atomfegyverek elterjedésének meggátolására szolgáló atomsorom pó-szerződés aláírásától. Azonban akadtak vitás pontok is — legutóbb például egy olyan terlüeten, Indökínát illetően, amely mindkét ország számára érzékeny pontot jelent. Emlékezetes, hogy az 1954-es genfi értekezleten Kína és Franciaország diplomáciai ákciója hozzájárult a sikerhez, majd az indokínai konfliktus idején Párizs is élítélte azt az amerikai intervenciót, amely ellen Pekin-g aktívan, ha nem is saját megfontolások híján, fellépett. A közelmúltban viszont Clau- de Cheysson francia külügyminiszter hanoi látogatása nem is titkolt rosszallást váltott ki Pekingiben, annál is inkább, mivel a francia diplomácia szókimondásáról ismert vezetője nem titkolta: a vietnami csapatok jelenlegi kivonása Kambodzsából a vörös khmer terror visszatérésének veszélyét idézi fel szemében. Párizs, indokínai befolyásának újjáépítésén dolgozva, segélyt helyezett kilátásba Vietnamnak, amely most Kína politikai, és újabban katonai támadásainak célpontja. Ha most, látogatása előestéjén Mitter- raind fogadta Sz-ihanukot, a kambodzsai ellenzék összetákolt koalíciójának vezetőjét, ez enyhítette Peki-ng morgását, de nem szüntette meg magát az érdékeltérést. x Kérdés természetesen, milyen területeken kívánja kibővíteni Franciaország a Kínával való együttműködést. Párizs mindeddig óvatos volt a- fegyverszállítások -kérdésében, különösen a Mirage-vadászbombázók iránti kínai érdeklődést fogadta diszkréten. Most ezt a témát „elmélyüíten tanulmányozzák”, majd, akár csak az atomenergia (erőművek szállítása) terén váló együttműködést. Mindenesetre sajátos fordulat lenne, ha Párizs ott próbálna áttörést elérni most pekingi kapcsölataibon, ahol még Washington is óvatosan visszatán- cált. Spanyolország közös piaci tagsága áll azoknak a tárgyalásoknak a középpontjában, amelyeket Félipe González spanyol miniszterelnök folytat az NSZK vezető politikusaival kétnapos bonni látogatása alatt. González kedden délelőtt érkezett a nyugatnémet fővárosba, ahol az ünnepélyes fogadtatás után azonnal négyszemközti megbeszélést tartott Helmut Kohl kancellárral. Japán Japánban kedden megemlékeztek a háború utáni alkotmány életbe lépésének 36. év- dKlójáról. Az alaptörvény béke- alkotmányiként került be a köztudatba, miivel Japán szám-ára tiltja a háború, a hadviselés jogát, s csakis kizárólagos önvédelmet engedélyez. Az utóbbi időben azonban egyre több a kihívás e békealkotmánnyal szemben. Mindez egyrészt a hatalmon lévő Liberális Demökrata Párt konzerva- t izmusából, valamint a japán- r amerikai, úgynevezett biztonsáBonni kormánykörök értékelése szerint az NSZK és Spanyolország kapcsolatai teljesen problémamentesek, ami részben a jó gazdasági együttműködésnek köszönhető, részben pedig annak, hogy a nyugatnémet kormány erősen támogatja Spanyolország belépését a Közös Piacba. González bonni látogatásának másik fontos témája az európai biztonsággal és együttműködéssel foglalkozó madridi konferencia. gi szerződés sajátos értelmezéséből fakad. Az LDP mind nyíltabban sürgeti az alkotmány revízióját. A miniszterelnök leszögezte, hogy az alkotmány „tökéletesítésének" híve. Az ellenzéki pártok, valamint a Japán Szakszervezeti Főtanács, a SOHYO a nap folyamán nyilatkozatban emeltek szót az alkotmány revíziója ellen. A Japán Kommunista Pá-rt figyeleztetett az alkotmány megszegésének veszélyeire, s követelte az .alaptörvényben foglalt cikkelyek maradéktalan betartását. Emlékezés és vita az alkotmány körül
