Tolna Megyei Népújság, 1983. május (33. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-28 / 125. szám

1983. május 28. Örvényes és környéke Hazai tájakon Az örvényesi malom 'A Balatonba ömlő Pécsei y- patak mentén, o Tihanyi félszi­gettől nyugat fefé haladva igen szíép környezetben, kellemes pi­henő-fürdőhely ötlik szemünk­be: örvényes. Egyike a Bala- ton-part legkisebb és leghan- gufbtosabb településeinek. Ta­polcáról kirándulva is könnyen meglbözellítlhető éppúgy, mint Aszófő felől, de az északi bala­toni főút is érinti. A nagy für­dőhelyek telítettsége még sze­rencsére nem érte el, hangula­tát, színeit hamisítatlan, jelleg­zetesen ba latoni-fa lu sí jeli ege adja. Néhány különösen érde­kes műemlékkel találkozhatunk örvényesen. A müút mentén, a vasútállo­mást éppen elhagyva szemünk­be ötlik egy kis domb, meglehe­tősen jó álla pótban lévő romok­kal. Megszemlélve láthatjuk, hogy egy szép, régi sírkövekben gazdag temetőtől övezett temp­lom romjaimtól állunk, mely a XIII. század első felében épült, románkori, egyhajós templom maradványait jelzi. A szentély és diadalíve még ma is áll. A túlsó oldblon lefelé sétál­va o Pécstely patak a műemlék­nek nyilvánított kedves, hangu­latos, régi vízimalom kerekeit Eredeti bútorokkal, edenydkllcel, a m-aíamipar szá­mos régli, még mindig hasz- naiható szerszámával ismerked­hetünk meg ebben a miniatűr múzeumban. Sőt, a malom ma is ugyanúgy őröl, ahogyan több száz éve egyfolytában pergett le a tiszta, finom liszt kövei kö­zött. Rekonstruálása igen gaz­dag^ tapasztalatokon alapszik: örvényes réges-régii malmos- település, már az Árpód-iházi ki­rályok oklevelei is megemlé­keznek az örvényesi vízimal­mokról. Természetesen a mai malommúzeum nem ennyire °sj: ° XVIII. században épült, a már előtte régen ott működő malom helyére. A benne elhe­lyezett népművészeti gyűjte­mény darabjai egytől-egyig „a falu különböző malmaiból szár­maznak, tehát valósághűen, eredeti tárgyaikkal dokumentál­ják a község szép múltját, ipa­raink közül az egyik legősibbet és talán a legszebbet. A falu hangulatos, nagy gyü- mölcsöikertekikeí, szőlőkkel tar­kított házai között sétálva rö­videsen szemünkbe ötlik egy szép barokk terminálom a XVIII. századiból: mellékoltóra és szó­széke későbbi, a klasszicizmus idején készült. A Szent Imréről elnevezett templommal egyidős a szintén barokk stílusú kőhíd is, mélyet Nepumoki Szent Já­nos szobra díszít. A római időknek is maradtaik fenn emlékei örvényes határá­ban. A Pécsely patak hangula­tos völgyében tovább barangol­va szinte elfeledkezünk a há­tunk mögött csillogó Balaton­ról. Egyik percről o másikra jel­legzetes dunántúli táj tárul elérik: a játékosan kanyargó, tiszta vizű patakocska kis erdő­foltokat, vadvirágos réteket, nádszigeteket csobog körül. Sé­ta rik során rövidesen nagy ki­terjedésű rommezővel találko- zunik: a III. századból származó római épületeket láthatunk, rendezetten, szépen feltárva. Pontosan látszanak a hajdani Villák alaprajzai, a tágas, ké­nyelmes termek, a nagy veran­dák, medencék; a pihenést ke­reső és a táj szépségét csodá­lom kívánó ember természethez igázadó építményeinek emlékei. Különlegesség közöttük egy ko­vácsai űh el y maradványa - esz­közeit s az itt talált számos kő- farágványt, oszlopmaradványt, edényeket, használati tárgya­kat, ékszereket a Tihanyi Mú­zeumiban őrzik. Kellemes,1 hosszú sétákat tehetünk és o jó bort kedve­lőknek örvényesről szép kirán­dulás ígérkezik Dörgicsére, Vá- zsoiyba. Aki viszont a balaton- vidéki népi építkezés további szép példáit kívánja megtekin­teni, indulhat Balatonudvari fe­lé is, ott szintén láthat érde­kességet: a balatoni müút köz­vetlen közelében fekszik a régi, védett temető, ahol a XVIII. szá­zad végétől kezdődően talál­hatók sajátos, szív alakban ki­faragott, népies barökk stílusú sírkövek. RÉVY ESZTER Szivtemetö Balatonudvariban Újra nyílik az Ernst Múzeum április 20-án Budapesten szüle­tett. Már kamaszkorában meg­járta Itáliát, és ottani benyomái- sai ösztönözték a műgyűjtésre. Tanult, utazott és vásárolt, 1894- ben, tehát alig 22 éves korában már olyan gyűjtemény volt a birtokában, amelyet a. Törté­nelmi Emlékcsarnok katalógusa 59 tételben sorolt fel. Rengeteg festményt, grafikát, szobrot gyűjtött: arcképek, tör­ténelmi tárgyú ábrázolások, ka­rikatúrák, plasztikák egész gar­madáját mondhatta magáénak. E temérdek műtárgy gazdája a Nemzeti Szalont is ügyesen vezette. 1907-ben az egykori Erzsébet (a mai Engels) téren sőját otthonhoz jutott az egye­sület. Ebben az öt felső világi-' tósú teremben a> legmodernebb felfogásban dolgozó magyar képzőművészek alkotásaiból rendezett tárlatokat. 1909-ig áflt Ernst a Szalon élén. Akkor ugyanis - azzal o váddal, hogy a> hagyományos stílusok követőit mellőzi - ki­buktatták tisztéből. Ekkor dön­tött úgy, (hogy saját bemutató­helyet létesít. örökségéből négyemeletes palotát építtetett a Nagymező utcában, és annak első emele­tét múzeumnak rendezte be. In­tézménye 1912. május 12-én nyílt meg. A látogatók, akiket az új ház bejáratánál' a Lechner Ödön tervezte padok fogadtak, és akikre a félemeleti lépcső- fordulóban Rippl-Rónai József színes üvegablaka szórta a tar­ka fényt, a korabeli híradások szerint valósággal elámúltak az eléjük táruló kincsektől, ame­lyek a jobb o-ldali teremsorban kaptak helyet. És ugyanígy óri­ási sikert aratott a bal oldali helyiségekben kiállított fest­ményegyüttes is: Szinnye-i Merse A közeli hetekben ismét meg­nyílik Budapesten az Ernst Mú­zeum, fővárosunk kiállítóhelyi- ségeinek egyik leghírese'bbike. Hogy a képzőművészek és a műbarátok mióta kénytelenek nélkülözni ezt a Nagymező ut­cai teremsort, ne firtassuk. A méltaflankodás helyett ismer­kedjünk meg inkább a múzeum történetével, amely - joggal mondhatni — újabbkori művé­szettörténetünknek fontos feje­zete. Elöljáróban O' Nemzeti Szalon nevű művészeti egyesületről kell néhány szót szőni. Ez a csopor­tosulás 1894-ben alakult, és a hazai festők, szobrászok bemu tatása mellett arra is kísérletet tett, hogy a kor újabb művészeti irányzatait megismertesse a ha>- zai közönséggel. A Szalont Hock János országgyűlési képviselő ügyesen vezette, ám amikar Művészi reform címmel könyvet írt, annak túlságosan is szó­kimondó tartalmáért sokan megorroltak rá és kiléptek az egyesületből. Hodkot ezután le­váltották, és helyébe — ügyve­zető igazgatóként — Ernst Lajost nevezték ki. Ki volt ez a férfiú, akinek ne­vét a szóban forgó múzeum vi­seli? Nos, Ernst Lajos egy mó­dos lisztkereskedő fiaként 1872. Kiállítótér az Ernst Múzeumban Munkácsy Mihály Honfoglalás cimü festményének egyik első vázlata az Ernst-gyüjteményböl KÉPÚJSÁG 11 Pál képeinék válogatása,. Sziny- nyei munkáit aztán Kernstak üvegfestményei, a francia imp­resszionisták vásznai, majd Ferenczy Károly, Csók István, Beck ö. Fülöp alkotásai követ­ték. 1914-ben pedig. Ernst megrendezte Mumkáósy Mihály j ubiil e u mi ki állítás át. 1917-től — Lázár Béla társa­ságában — Ernst Lajos művé­szeti aukciókat is rendezett. Ezeken találtok gazdárai Rákosi Jenő, Nemes Marcell, báró Kohner gyűjteményeinek értékes darabjai. 1935 táján azonban gondok mutatkoztak: a, múzeum gazdá­ja anyagi csődbe jutott. Hogy nehéz helyzetéből kilábaljon, műtárgyait - köztük Tintoretto, Székely Bertalan, Madarász Vik­tor festményeit - fölajánlotta! az államnak. Sajnos, hiába - a vétel elmaradt. Ernst pedig el­keseredésében 1937. márciusá­ban önkezével vetett véget éle­tének. Az általa alapított múzeum azonban továbbra^ is élte a maga eleven életét. Jrányítását Petrovics Elek, a kitűnő művé­szettörténész vette át, és ő adott teret többek között Vaszary Já­nos, Iványi Grünwald Béla, Egry József, Domanovszky Endre, Dési Huber István, Kerényi Jenő stb. munkáinak. Ernst Lajos egykori háza nem sérült meg a második világhá­borúban. Így 1945. augusztus 11-én ott nyílhatott meg a Nem­zeti Sportbizottság és a Magyar Képzőművészek Szabad Szerve­zetének közös tárlata. 1948. után a. Központi Zálog­ház vette kezelésbe, de 1952-től ismét a képzőművészeké lett e múzeum. 1954-től a Műcsarnok felügyeli. Most, amikor végre- végre isimét elhaladhatunk a Ledhner-féle márványpadok mellett, és el gyönyörködhetünk Rippl-Rónai üvegablakának tar­ka szépségében, szintén ez az intézmény viseli gondját, s ren­dez majd egyéni és csoportos kiállítás ókat a 'Nagymező utcai palota termeiben. A. L. Televízió és művészet Művészet-e a televízió? Régi vitakérdés .de manapság azért is időszerű, mert az emberek tekintélyes hányada számára — az egyéb kulturális termékek, szolgáltatások drágulása folytán is - a legfőbb szórakozási-művelődési forrás a képernyő - igy a művészettel való találkozásé is. Mert egyfelől nyilvánvaló, hogy mint közvetitőeszköz: „mé­dium", valóban a művészetet terjeszti. Ezt legjobban a film­sorozatok bizonyítják: Visconti, Antóniám, Jancsó és sdkan mások a filmművészet szavatolt értékeit hozták létre, s a te­levízió révén új nézők millióihoz juthatnak e! alkotásaik. iHa a műsorszerkesztőség inem túl késői időpontra tűzi éppen a legnagyobb figyelmet, szellemi összpontosítást követelő mű­vek vetítését. (Meggyőződésem, hogy az ilyen típusú, „márkás” alkotásokat bátrabban lehetne és kellene a 20 órás főműsor­ba illeszteni. Sokan lepődnének meg kellemesen: nicsak, hát én ezt értem I (Még talán beverető nélkül is w- ennek a cél­nak megfelel a tv-újság.) INem volna szabad megriodni a gyakorta durván fogalmazó, elutasító indufatú levelek árada­tától, köztudomású, hogy az, akinek tetszik a képernyőn látott film, nemigen rlogad tollat, ám az értetlenkedő egykönnyen pálcát tör felette, s írásban tiltakozik - úgymond - „milliók nevében”. Egy idő óta azt tapasztalom, hagy a televíziós nézés! szo­kások átterjednek a mozira, sőt a színház nézőterére is. Egy­re hangosobb a duruzsolás, a beszélgetés műsor alatt: a pár­ban vagy családi, baráti körben szórakozók ugyanúgy „menet közben” tárgyalják meg a iátattakat-hallottakat, mint aho­gyan a képernyő előtt szokták. Szenvedélyes helyeslés vagy elutasítás jeleinek lehetünk tanúi, b nézők vitatkoznak. Per­sze: a moziban és főként a színházban nem a legmegfele­lőbb ez a módszer; íaz előadásról folyó beszélgetés zavarja a többi nézőt <(a művészeket is); Ám a tv-készülék előtt nem is haszontalan az efféle szabad folyású beszélgetés. Különösen, ha a szót olyasvalaki viszi, akinek okos, hasznok észrevételei vannak a műsorral kapcsolatban. (Egy-egy figyelemébresztő megjegyzés a többieket is eligazíthatja a műalkotással való ismerkedésben. S persze In sugárzás befejeztével megindulhat a rögtönzött vita a filmről. Több szem többet lát; érdekesen összegeződhetnek a benyomások. Miért csak a Kapcsoltam műsora alatt dugjuk össze « fejünket, adjuk össze a tudomá­nyunkat? (Más alkalommal is megtehetnék! 5 az ilyenfajta filmnézés papucsban és pongyolában is megteremtheti a műalkotás - egy szép és jó film - befogadásának e feltéte­leit, nem kell hozzá sötét ruha és színházi áhitat. (A színház­látogatás szertartását, ünnepélyes hangulatát persze semmi nem pótolhatja!) Közvetít a televízió szinielőadást is. Ilyenkor néha az a nehézség, hogy a közvetítés minősége, szakmai színvonala nem éri ieJ a kamerák előtt zajló előadásét i(A színes tv- készülék képernyőjén látható művészfilmek értékcsökkenése a közvetítés folytán - nézetem .szerint - sokkalta csekélyebb.) Az adás rendezője néha nem oda helyezi a művészi hang­súlyokat, ahová a szinielőadás rendezője. (Még akkor is elő­fordul ilyesmi, ha a két rendező egyazon személy.) A különféle zenei koncertek, hangversenyek is inkább az ele­ven jelenlétet igénylik; a tévéközvetítés, amely egy műnek - például zenekari - bemutatásakor időről időre látványként is elénk tárja az adott pillanatban legfontosabb szerepet játszó hangszert, hangszercsoportokat, legfeljebb hasznos elöiskolája lehet a személyes részvételen alapuló műélvezetnek. (A legjobb tévékészülék sem képes egy hangverseny valóságos hangzás- világát közvetíteni.) Képzőművészeti alkotások is megjelennek a televízióban. Ám ilyenkor is már egy sajátosan értelmezett (esetleg szöveg segít­ségével is magyarázott) festmény, szobor stb. válik a műsor tár­gyává, s legjobb esetben is „csípem" előkészít a személyes ta- lálkozésra; előzetes információt üld a'műalkotásról, megteremti majdani azonosításának feltétélaH. i{£z sem csekélység: Leonar­do Mona Lisáját az emberiség tátnyomó többsége ilyen eagy hasonló módon - például képzőművészeti album lényképfelvé­tele nyomán - s nem a Louvre-ban ismeri meg, ám az egyén kultúrájának igy is szerves részévé válhatik.) Vannak aztán önálló művészeti műfajoi a televíziónak. A té­véfilmek - játékok, a film- vagy elektromágneses szalagra rög­zített balett- és pantomimprodukciók, operák stb. Ezeknek be­cse ma még — nálunk legalábbis — nem áll arányban művé­szi értékükkel. Persze az is igaz, hogy nálunk a művészek a te­levíziót még nem tekintik a színházzal, a mozifilmmel stb. egyenrangú megnyilatkozási lehetőségnek. Pedig - mondjuk - Szász Péter lezárult életművének talán legjobb darabjai (Sze­relvény a hátországba, Cement) alighanem a televízióban készültek. Tarr Béla egyéni Macbeth-rendezése, Bódy Gábor Homlet-előadása (mely stúdióban rekonstruálta a Győri Kisfa­ludy Szinház produkcióját) eredeti televíziós műalkotás a ja­vából. Emlithetnők Fehér György Dosztojevszkij nyomán készí­tett tévéfiimjét, operarendezéseit is, meg Jancsó Miklós pom­pás művét, mely Budapestet jelenhette meg széles ívű zenei- néptánemüvészeti panoráma segítségével: egy konszolidált szo­cialista ország fővárosát; forradalmi eszményeink, hagyomá­nyaink féltésének, kéoviseletének nyilvánvaló szándékával - a tv-hiradó utolsó kiadása után vetítve is kultúránk eleven ára­mába kivánkozón. KŐHÁTI ZSOLT *

Next

/
Thumbnails
Contents