Tolna Megyei Népújság, 1983. május (33. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-26 / 123. szám

1983. május 26. ^NÉPÚJSÁG 5 99 MTfímill * ö tudomány, az irodalom és más isme- ™ • retek terjesztésének és megőrzésének egyik legfontosabb,eszköze." Az Új Magyar Lexikon így definiálja a könyvet. E tárgyszerű, kurta megfogalmazás nem képes visszaadni mindazt, amit a könyv jelent. írók, művészek, publiciszták és politi­kusok az évszázadok során mindig szükségét érezték, hogy megfo­galmazzák, mi a könyv, mi adható és mi nyerhető a könyv által, mi­vel gazdagodunk a könyvekben leírtakkal és mennyivel szegényedett az emberiség a könyvégetések idején. A ma emberének a könyv ,,közvetítő kapocs" a világ irodalma, történelme, művészete és ön­megvalósulása között. Sok embernek a könyv: szenvedély. (Önnepi i£önpbf)ét 1983 Az 54. Suip'ka Gáza író, újságíró (1883—1956) javaslatára Rinm- országot, Spanyol- és Olasz­országot követően először 1929 nyarain rendeztek könywnapokot Mlagyairo r szagon,. iHoJinaiputám., május 28-ám fesz az 54. ünnepi könyvihét or­szágos megnyitója Péosett. Szőkébb hazáinkban pedig már hoHnap kezdődik kultúránk nemzeti ünnepe. A könyvhét Szekszárdion, a Korzó Áruház maii I etti könyvutcában nyílik meg délután négykor. Őrsi Fe­renc író és Nagy Gáspár költő vendégeskedésével, fúvószene­kari ‘térzene mellett. Pakson ./Ré­gi könyveik, könyvritkaságok" címmel — este haitikor — nyílik június 3-lig megtekinthető kiá 11 í- táis, miaijd író—olvasó to!á''kozák sora kezdődik megyeszsrte. Is- mlélt körünkben. köszönthetjük a szívünkhöz földiként is közel- áil'ió Taimás. Menyhértet és Tüs­kés Tibort. Az idei könyvhét vendége lesz még Csörsz Ist­ván írón éis MMkciczi Miklós újságírón kívül Bánlffy György előadóművész is, akik ellátogat­nak június 4-iig bezáróan cnak- nem minden o'ya'n telepüfé- süinlkre, ahová elvárják őket. A könyv színes, mozgalmas ünnepének küszöbén okikat! id'ézhietjülk kícsSt a múltot atb- ban a megnyugtató tudatban, hogy hazánkban barmi nc- eavnéhány esztendeié már nem elérhetetlen a művelődés alap­eszköze, a könyv o szélles tö­megek számárai. Akkor sem az, ha allkaíimankéní felpainaszoi- júk a könyvek árának emelke­dését. Amikor Supka Géza kezde­ményezése útjára indult, 1929- ben, sokkal! drágább volt a könyv, olyannyira drágább, hogy csak a' tehetősek gondol­hattak rendszeres vásárlására. Álljon ide egy korrajz értékű koraibeII felhívás: „Aki teheti, vegye a magyar könyvet"! A tömegeik nem tehették. Aki pedig tehette? Nos, nem mind tette. íme egy vicc, amely korkép értékű: „'Bemegy a vidéki íöldesúr a vidéki papír-, írószer- és köny­vesboltba. — Kiérem, szeretném megven­ni Arony János összes műveit. — Milyen kiadás? Vidéki úr eltűnődik. — Igaza van... Milyen ki­adás! Le is mondok rálai!” Három könyvművész - a könyvről iBfflbliofiill és olcsó kiadású papírkötésű könyveket olvasva bi­zony hdljlllaimosiaik vagyunk megteledkezmi azokról az emberekről, akiknek kézié állói kerüli ki a ,,Ikönyv ruhája". Emlékezetünk ifélMseitéséért — és tisztelgésül a1 tipográfusok előtjt — három niaigy magyar könyvművész nyilatkozataiból és írásaiból idéziüm'k: * „A köniyv nem öncélú .műalkotás, hanem használati tárgy, de mliinit Bytemnek, miegvainnalk ai maga sofcszázados fejlődésben kiépült törvényei és ma végre elérkeztünk odáig, hogy a komoly tudással, őszintéin, valódi, bár egyszerű eszlközőkkei becsületesen megasííináilt, a maga célját és .rendeltetését helyesein betöltő könyv egyúttal a szép könyv iis." KNER IiMíRIE 1940-es ráidiányiatkczaltáöőí * „A könyvtervező a költői, az irodalmi, tudományos művel szembeni alázattal tolmácsoljál a tartalmat az olvasó számára', ahogyain. egy-egy hangszeres művész vagy .zenekar és annak kar­mestere a zenekölltő iránti tisztelettel közvetíti a zenei alkotásit, alapvetően ügyelve airto, hogy a múbőll semmi se sikkadjon el, s hagy pontosain azt közvetítse, amiiit az író Ifbntláziá'jlai 'létrehozott." SZÁNTÓ TillBOR A .szép magyar könyv c. művéből * „Az ünnep azonban lainna is bátorít, hogy szembenézzünk mu­lasztásokkal, még el nem végzett féláöa'toiinklkal. Hogy ébressze a nemes türelmetlenségeit azokért a. nem. is kevesekért, akik még nem olvtasinlaik, vagy olvasnák ugyan, de mégi nem j'útottalk el az olvasás érteiméhez és örömeihez. De bátorítson arra1 is, hogy gyarapodjék a vállilblllkazákedv író, könyvkiadó, nyomdász és könyv­kereskedő,, o könyviért tenni köteles és tenni tudó minden állam­polgár részéről e muníkásabb, háiláifanálbb, o kultúrát mélyebben szá'nitó faládáitok iiráint. HIBIlMAN GYÖRGY A könyv műhelyében c. művéből. Aki már a C-betűnél tart Az olvasást nem feltétlen szükséges ábécé sorrendben kezde­ni. A K-betü, Kari May és Verne épphogy nincs az ábécé ele­jén, de a fiatalok olvasmányai között utcahosszal viszi el a pálmát. A dombóvári könyvtárban böngésző kisfiú vajon mi­lyen olvasmányt választ? Sokat köszönhetek a könyveknek Az el virágzó vadgeszítéinyefáik tövébe húzódták az embe­rek a. gyötrő napfény 'elől. Párocskák nézik fa' kirándulni igyekvő ovisokait és kisiskolásaikat, amott egy pairalsztnén.i pihen néhány percet a. szekszárdi Mártírok terén. lélvő, íenemád kényellmetilen padok egyikén, hogy még fárad­tabban induljon tova. a buszmegálló irányába.. Amott .pe­dig eg.y nyári kalapos báasii fekete borítójú könyveit olíva®, lábánál háircimemieletes alumínium ételhordó. Graho.m Gre'en A hOmmádilk című* a második világhábo­rúban Béosben, a megszállás alatt játszódó könyvével is­merkedik Simon, János 71 éves szekszárdi lakos. — Aziért oWaisom éppen ezt a könyvet, mert rövid. Nem szeretek sétálni, mert fáj a lábaim. Amiig ebédért menet pihenek, addig ez a könyv léköti gondolataimat. Jól indul Grleene könyve. Egy lángol írót meghív a barátja, de a meghívottat egy autó elütötte... Most már zőrmmél a rövid és könnyedebb témájú könyveket szereltem. Rengeteget ol­vastam én életemben. — Családja is könyvszerető? — Igen. Mi „olvasó nép” vagyunk, a1 két fiáim, felesé­gem és az unokáik is. Cseréljük egymás között a könyveket. — Mennyi könyve vain otthon? — Sokkal több lenne, mint ‘amennyi most vain, ha mind­azt, amit kölcsönadtam, vissza is hozták voiliniai. Vagy nieim megcsonkítva hozták volna Vissza... — Mimidig, sokait olvais'ottt? — Mindig és sokat is köszönhetek a könyveknek. Általuk lettem olyan emberré1, amilyen vágyók. A Jankó Egy kedves rajz a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat aján­dék-kártya sorozatából. A ne- vesincs figurát a szekszárdi Babits Mihály könyvesbolt dolgozói Könyves Jankónak nevezték el. Sokan vagyunk, akik igy „tölem-nekem” aján­dékozunk olvasnivalót. Az oldalt Írták: Decsi Kiss János, V. Horváth Mária, László Ibolya és Szűcs László János. A képeket Czakó Sán­dor és Jantner János készí­tette. Andrea jó ideje van barátságban a pöttyös könyvekkel — Miért húztad meg az or­rodat? — Merít gyakran játék helyett is olvasok. .(Andreáé barátnői így jellem­zik: szereti és nagyon félti a könyveit... és nagyon' szép mély hangja yain. Jó hallgatni, atmí- ikor meséli.) Andrea és a Kiscsikó sirató Nemrég ülésezett az ország- gyűlés közoktatási bizottsága. Az egyik Vas megyei korosabb képviselő általános iskolai ol- vaisókiönyvére emlékezvén el­mondta, hogy o szép könyvet nagyon szerette, sokat olvasta, s tolóin az indította el az igaz 'könyvszeretet felé".. A szekszárdi Németh Andrea negyedik osztályba jár. Arról is híres, hogy amiint teheti, elvo­nul egy félreeső zugba olvasni. — Amikor a.z iisiko lábán'meg­kapjuk az új tankönyvet, azon­nal az Anyanyelvet nézem meg. Az a kedVenc tárgyaim. Olva­sok belőle. A Múltunk és jele- nünlk-ből is. Nem várom meg, míg órán odaérkezünk. Előre- olvasók. Mert érdekel. — Gyakran szavalsz, sőt ver­senyekre is jársz. — Nagyon sok könyvet és oklevelet nyerítem... De voltam prózamondó versenyen is. — Halló italaik már verset mondani. S nem izgultál. — Nem. Mert akkor csak a versre vagy a mesére gondolok. — Van kedvenc Versed? — . . .Italán Nagy Lászlónak a 'Kiiscsikó síirafája. Olyan szép. . . meg szomorú. — Sok könyved van? — Igen. Minden ünnepre azt kérek. Inkább azt. Nem játé­kot. .. De az iskolai könyvtár­ból iis nagyon sok könyvet ho­zok, meg a baráfnőiimimel is os'eréíüník. Tavaly még a me­gyei könyvtárba, rs jártaim. De most már kevés az időm. Né­metre is járok, tanulni is töb­bet kell, — Éis miikor olvasol? — Délután, meg e-ste az ágy­ban. Anniikor 'korábbon lefek­szem, akkor nyolcig olvas­hatóik. A „pult” túloldalán iMa már a könyvesboltokban igazi áru sítápul to k nincsenek. A vásárló bemegy az üzletbe, fog.ja az „egyenlkosarat”, s jár­kál a gondolák között, válogat a polcokon sorakozó könyvek közül. Ezután fizet, majd az új kötetek boldog tulajdonosaként igyekszik haza. Tehát a könyvesboltokban igazi, azaz hagyományos pul­tok nincsenek, viszont vannak, akik mégis a „pultok mögött” állnak, teszik dolgukat: 'segíte­nek könyvet választani, a ritkán betérőionék megmutatják, hogy melyik műfajt hol lelik. De az ő kezük munkáját dicséri a pol­cok katonás rendje, s azok a raktári könyvtornyok, amelye­ket egyik nap szigorú rendben „fölépítettek”, hogy néhány nap múlva „lebontsanak”. iN'ém'eth Erzsébet az üzletve­zető-helyettes a szekszárdi, 160 laikáso’s épiület földszintjén le­vő könyvesboltban. • Vajon ő hogyan lát bennünket, vásárló­kat? — örülök, Hogy sokan járnak a boltba. Vannak, akik ugyan­úgy, imiht az élelmiszerbe, hoz­zánk is naponta betérnék. Öik pontosan tudják, hogy milyen könyv érkezése várható... Példá­ul most a könyvhét táján is nagy az érdeklődés. De zavaró az, hogy a könyvheti újságot csak közvetlenül aZ ünnepi könyvhét megnyiitá'sa előtt kap­tuk: . Más'években két héttel korábban érkezett. Akkor a ve­vők ki tudták belőle válogatni, hogy mit vegyenek meg. Foly­tatva az előző témát, vannak bizonytaldn yá sorfák is, akik igénylik a segítséget. Szávai ahány vevő, annyi féle... És van­nak, akik megpróbálnak köny­vet lopni... — Milyen könyveket olvas szívesen? — Ha én azt meg tudnám mondani... Mindenfélét. Aki ilyen sok szép könyv között él, az mindet szeretné olvasni, m.eg.vásá halni... Tanító és künyvterjesztn iFóeánlkent Tolna társközsége. Az iskola fölső tagozatai Tol­náira körzetesített, az alsósok — negyvenhetén - maradtok Fá- cánkertben. Györkioé Beake Margit fá,- cánker.t'i születésű,, az alsó ta­gozatban tanít. A kaposvári tanítóképző főiskolán szerette meg a könyvet és ott született benne az o vágy is, hogy má­sokkal is megszerettesse. Leg­inkább pedig tanítványaival. — Amikor egy-egy könyvet eladok a gyerekeknek, olyan, öröm fog el, mintha magam­nak venném. Talán azért, merít nekem gyerekkoromban nem adatott meg, hogy könyveket Vásároljak. — Most honimét szerzi aiz el­ad reiiValót? — A tolnai áfész-ikönyvesbolt- bain válogathatom. Ez megint öröm számomra1, h.ogy nem olyan könyveket kell eladni, aim|ilt még propagálni is kell, 'hanem a gyerekek igényei alap­ján, a,z ő kívánságáilkat telje­síthetem. — Melyek ezek? — AmS't o televízióban fil­men, vagy egyéb előadásiban- megismernek, azt keresik ná­lam is. Szívesen olvassák. A Vük is ilyen siker. Általában szeretik Fekete István könyveit. Népszerűek a Búvár és a Ko­libri sorozat könyvei. Az ap­róbbak pedig a kMes'tőket, me­sekönyveket vásárolják, — Milyen az évi forgalma'? — Ha arra gondolunk, hogy a gyerm ékkőn,yvek viszonylag alacsony áron kerülnek forga­lomba, sokát kell eladni ahhoz, hagy valakinek anyagilag meg­érje. Bn tizenkettő, tizenhárom- ezer forint értékben tudok el­adni. Számomra az az igazi el­ismerés, amikor az utcán is éirdéklőidnek, hogy mikor jöhet­nek vásárolni... Megérkeztek a szakkönyvek Szakmunkástanfolyamot indítanak a budapesti Szikra Ruházati Szövetkezet ozorai üzemében. M egérkertek - és kiosztásra vár­nak - a szakkönyvek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents