Tolna Megyei Népújság, 1983. május (33. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-24 / 121. szám

A nÉPÜJSÁG 1983. május 24. Moziban Kiállítás Az új Keresztapa Géppisztolysorozatok törik ripityára a villa ablaküvegeit, de Keresztapa sértetlen marad. Francis Ford Coppola, úgy látszik, nem ismeri a magyar szólást, miszerint felmelegítve csak a tölltötfká paszta jó. Vi­lághírű filmjének, o Kereszt­apának folytatása — ami kés­vei, miiként az első rész is — ér­kezett hozzánk, .halivány .máso­lata csak az eredeti, méltán nagy sikerű filmnek. Pedig a Keresztapa 2-lben minden pat­ront újra élsüt, ami az eredetit világhírűvé, rekordnézettségűvé tette. Újra láthatunk véres, drasztikus gyilkosságokat, maf­fia-bandák közötti tűzharcot, autós -üldözéseket, szép nőket és minden egyebet, ami a si- ker-kdlan'dfílmek elengedhetet­len kél'léke. Csak éppen ezek visszakö­szönnek az előző filmből, így az előző sikerén való lovaglás képzetét sugallják. Ami viszont nem képzet, hanem tény. Meg­győződésem az is, hogy aki nem látta az első részt, a második álaipján el sem tudja képzelni, hogy mitől lett világihírű, világ­siker a Keresztapa. A -kissé zavaros — hol múlt­ban, hol jelen-ben játszódó — történetben még a gyakorlott mozinéző sem ^mindig tud el­igazodni. A film egyszerre a Keresztapa 1. előtörténete és folytatása is. Fraincis Ford Cop- pol-a ebben a -fIlimben már Ma- rio Puzo regényének szinte minden mondatát felhasználta, mintegy bemutatva azt, hogy hogyan nem szabad regényt filmre vinni. Mert miig -az ere­deti, első rész okosan tömö­rítve-, a lényeget kiragadva készült, ez utóbbi a'z akkori for­gácsokat, eldobásra ítélt része­ket filllmesítette meg. Persze, ezen nem csodálkozik az, aki tudja, hogy Coppola az Apoka­lipszis most című filmje el­készültéért is milliós — dollár- milliós — adoságokba verte ma­gát, így mindenképpen szüksé­ge volt egy biztos pénzt hozó alkotásra-. -Amiben valószínűleg nem is csalódott, hisz előző filmje csalogatja a nézőket — miiként e sorok íróját is kíván­csi érdeklődéssel vitte - a mo­zik nézőterére. Francis Ford Coppola rende­zői zsenialitásában -nincs jo­gunk 'kételkedni, hisz nem egy -nagy sikerű — méltán nagy si­kerű — filmalkotásává.! bizonyí­totta azt. A Keresztapa 2. című filmjét, azt hiszem a tévedései, a botlásai közt kell számon tar­tami, ami viszont nem sokat von le az életmű értékéből. Mi volt jó a filmben? Mivel a rendezés is elsősorban a mi­nél jobban elnyújtá-st, a kétré­szes film idejének kitöltését szolgálta-, arról sok jót nem le­het mondani. Rengeteg unal­mas rész, elnyújtott képsor volt a filmben. Viszont a — világhírű — színészek a tőlük megszokott színvonalon játszottak. Az új Keresztapát megjelenítő A1 Pa- ci-no, vagy a feleségét alakító Diana Keaton játékának kö­szönhetően volt a filmnek né­hány igazán emberi, meghitt jelenete, amire — jobb híján — szívesen emlékezik e sorok író­ja. TAMÁSI JÁNOS VI. Országos Vándor Sándor fesztivál Budapest, Lenirvváros és Szombathely mellett megyénk­nek — pontosabban Szekszárd- nak és Paksnak — jutott az a megtisztelő feladat, hogy má­jus 21—22-én vendéglátója, há­zigazdája lehetett a Vándor Sándor mankó s—ifjúmunkás énekkarok országos seregszem­léjének. 17 együttes közel 600 dalosa látogatott o megyeszék­helyre és az „álomvárosba", hogy elhozza az ország szinte minden részének üdvözletét Hódmezővásárhelytől Nagy­atádig. Tiszafüredtől Kaposvá­rig, Komáromtól Sárbogá-rdig. Az érkezők először megtekin­tették a Panoráma moziban a tolnai tájak című filmet, majd közös éneklésre került sor a Ba­bits Mihály művelődési központ színháztermében. Az első fesz­tivál -hangverseny előtt Horváth Géza, az SZiMT titkára köszön­tötte a dalosokat, a közönsé­get a Kórusok Országos Taná­csa, a Tolna megyei Tanács és a Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsa nevében. Beszédében utalt arra-, hogy Vándor Sán­dor műveivel, zenepolitikai írá­saival és egész pedagógiai munkásságával a 'haladás el­kötelezettje, az egyetemes mű­vészi értékek őrzője és terjesz­tője volt. A róla elnevezett fesz­tivál résztvevői olyan munkás-, ifjúmunkás- és vendégénekka­rok, amelyek eszmei, művészi célkitűzéseikkel ma is azt az utat járják, amelyen egykor Vándor Sándor is elindult. A munká s-kórusok megalakuló sá - nak történelmi-társadalmi je­lentőségét az adta annak ide­jén, hogy életűik fájdalmainak, örömeinek és vágyainak belső igényből fakadó megfogalma­zására nyújtott lehetőséget az ajkukról felcsendülő együttes ének. E nemes hagyományokat viszik tovább, ápolják és gaz­dagítják az immár hatodik al­kalommal megrendezett Vándor Sándor kórustalálkozók, hogy a zene nemzetközi nyelvén éltes­sék a haladás, a béke (ügyét. Az üdvözlő szavak után a ko­máromi női kar, a jánoshalmi vegyeskor, a nagyatádi női kar, a martfűi női kar, a szekszárdi pedagóguskórus, a mözsi női kar, a sárbogárdi vegyeskar, a tiszafüredi női kar, a székesfe­hérvári vegyeskor és a szekszár­di szövetkezeti mad rigó [kórus mutatta be műsorát. Ezzel egy időben Pakson — a nagy me­legre való tekintettel - a Mun­kás Művelődési Központ lépcső- zetén a szabadban adott szín­vonalas koncertet a zákányszék! parasztkórus, o kaposvári SAéV munkóskórustJ, a kecskeméti ipari szövetkezetek veg^eskara, a szegedi ipari szövetkezetek vegyeskara, a hódmezővásárhe­lyi vegyeskor, a komlói Carbon munkáslkórusa, és a paksi mun­ká sikórus. A hangversenyek mindkét városiban összkari szá­mok éléneklésével zárultak. Vasárnap, az előző nap Pak­son koncertező kórusok és a két helybeli együttes színes felvonu­lással érkeztek a szekszárdi Lisrt-szöborhoz, ahol emléksza­lagot kötöttek az együttesek zászlóiról majd dr. Soltész Elekiné, a KÖTA országos elnök­ségének tagja mondott üdvözlő szavakat, utalva a lánglelkű ze­neköltő munkásmozgalmi kap­csolataira. Arra^ hogy a nagy géniusz munkások iránti rokon- szerwének, velük együtt érző hu­manista és mélyen szociális gondolatvilág árnak bizonyítéka két kórusműve is: A kovács és A munka himnusza. iE gondolatok jegyében he­lyezték el az egyjegyűit kóru­sok az emlékezés koszorúját Liszt Ferenc szobrára, majd fel­csendült a Himnusz és Kodály nagyhatású szerzeménye, a Ma­gyarokhoz. Ezt követően a szombaton Pakson hangverse­nyező énekkarok adtak koncer­tet a művelődési központ már­ványtermében . Az eseményekben gazdag kétnapos fesztivál végén Fertő­szögi Béláné, a KÓTA megyei titkára azzal köszönt el az együtteséktől, hogy a megszó­laltatott 60 kórusmű nyomán gazdagodtunk zenei élmények­kel, hangulattal, teljesebbek lettünk óbban a hitben, hogy az igazi kollektív világ építésé­hez a zene nélkülözhetetlen. LEMLE ZOLTÁN Rádió Sok hír, kevés szóval Éviek óta szaporodnak a laza szerkezetű rádiósösszeállítások. VatnniOk közöttük közismertek és közszeretetnek örvendők, mint például a Szivárvány, vagy a Rádiiánapló és olyan újabb ke­letűek, mint Az én rádióm, vagy a Magunkat ajánljuk. Véletlen, hogy éppen az utób­bi időben lehetünk .fültonúi en­nek az irányváltásnak? Nem! összefügg ez azzal is, hogy a rádiózás szokása átalakult. Napjainkban jóval többen hall­gatnak rádiót reggel és kora- délután, mint este. És mindezt nem lehet kizárólag a televízió számlájára írni. Mert, bár en­nek is része van benne, de élet­ritmusunk, szokásaink, napi gyakorlatunk átalakulása is er­re 'kényszerít bennünket. Nem beszélve Orról, hogy a technika olykor ünnepelt, máskor átkozott fejlődése, a táska-, zseb- és autórádiók elterjedése másfajta igényeket vetett felszínre, sajá­tos követelményeket támasztott a rádiózásban. Ismert szakkife­jezéssel élve ezt nevezik hát­térrádiózásnak. De másról is, többről is szó van. Arról neve­zetesen, amit a Heti Világgaz­daság reklámszlogene hirdet, s amit az 'írott sajtó is igyekszik megvaHásítaaii: sok hír, kevés szóval. Ez a törekvés ismerhető fel a jól megválasztott címek, néhány soros bevezetők megje­lenésében, amelyek olvastán az ember nagyjából megszerezheti az információt. Tájékozottá vá­lik akkor is, ha nem tud órákat újságolvasásra szánni. Ha pe­dig valamelyik híranyag külö­nösen érdekli, megvan a vissza­lapozás, az újra felidézés le­hetősége. Korga György világa A kölesdii képzőművészeti ki­állítások sorá'ban (Immár hu­szonegyedikként!) nagy érdek­lődés és megkülönböztetett fi­gyelem kíséri 'Korga György festményéit és könyviiusztráció- it. Azért e nagy figyelem, mert az alkotások színeikben, mon­danivaló jukbom, komponáltsá ­gokban valósággal szugerálják a látogatót, kényszerítik, hogy szemével ne csőik végigfusson egy-egy képen, hanem menjen közelebb-távolabb, keresse a részleteket, töprengjen, gondol­kodjon, eressze el a fantáziá­ját, s a látottakat helyezze mai — még inkább jövendő! — vilá­gába. * iKorga Györgynek nincsen szeretett színe! Legyen az bar­na, lángolóan vörös, zöld, bor­dó, sejtelmesen áttetsző gyöngy­ház, vagy fénytörést jelző fe­hér, mind-mind egyformán hasz­nálja', hagy amit mondani akart, azt biztos kézzel nyújt­hassa át! A világ, amit Korga György fest, a múlt és a jövő világa. A jelen az mi vagyunk, kik gon­dolkodva nézzük a képeket. Mert a képék ereje abban von, hogy centiméterekbe sűríti az élet fejlődésének évmillióit, a kezdetleges sejt kialakulásától a világban egyedül élő arcnél- kü'li óriásig, az ember által ki­tenyésztett hibrid-emberig! És ezt dús fantáziájával addig fo­kozza, míg bemutatja1, hogy az elődök űrhajóját — mely hotol- mas tenyerében tyúktojás nagy­ságú — sem kímélve összezúzza a világot, mely egykor létrehoz­ta, letarol, feléget, kiírt maga körül mindent, mindenkit, majd magányában ő is egy szakadék­ba — a semmibe? — zuhan! A festő feladta nekünk a lec­két, még akkor is, ha a monda­nivalója a faintázián-túli terüle­tekről való! Nem nézünk un­dorral o több emeletnyi csáp­rágós bogárra, sem elborzadva az emberi felsőtestet éktelen ítő (égési!) sebekre, — mert min­denképen ott von ez a mondat is: Ember, te tetted ezt! Soha jobbkor ez o figyelmez­tetés! Mert nem kell nogy sci-fi rajongónak, sem fantasztikus könyvek olvasójának lenni, hogy megállapítsuk: bőven van már annyi robbanófej és atombom­ba, hogy valami őrült egy gombnyomással előidézze a poklot! Korga György mondani­valója ezért is időszerű. KONRÁD LÁSZLÓ Korga György: Idegenül a vi­lágban A magazin — már a szó is ezt sugallja — rádiós változata va­lami ilyesmit csinál, hetilapsze­rűséget, színes-képes újságot kínál a 'hallgatóknak. Lehetősé­get ad a rádiózónak, hogy csak arra figyéljen, ami igazán fel­kelti az érdeklődését. Nem igónyill a teljes és feltételes odaadást, inkább közönségének témaérzékenységére számit, ar­ra a képességre, hogy úgyiis beengedi a gondolatot, az iga­zi mondanivalót, ha az kellő rá d iós - szaki Smere ttel, szerikesz - tői leleménnyel, színvonalas ri­porteri eszközökkel jut él hoz­zá.- a ­Tévénapló Kikapcsoló Műsorajánlatban nincs hiány, a rádió mondja, a tv mu­tatja is, hova mehetünk, mit láthatunk, hogyan tudunk ki­kapcsolódni. Külön műsor is szolgálja, amit meg is ismé­telnek, hogy mindenkinek jusson belőle. A figyelem di­cséretes, az ember legföljebb azon töpreng el, hogy miért kell folyton kikapcsolódni, ami egyértelműen összefonó­dott a tejszínes, alkalmi szórakozással, s a nyelvi lele­mény korán alkalmazkodott is hozzá, mert aki kikapcsoló­dik, tulajdonképpen agyonüti az időt, átlézengi a napot, tehát nem csinál semmit. Nagyobb szükség lenne a be­kapcsolódásra, s inkább arra kellene tanácsot adni, hogy a megnövekedett szabadidő ne teher legyen, hanem hasz­nos és okos foglalatosság. Tudjuk, az olvasási statisztikák nem a legjobb képet mutatják, a műveltséggel is bajok vannak, s ezen egy sebtében végigrohant múzeum nem fog segíteni. Az is­meretszerzés is az öröm forrása lehet, ha valaki felismeri, hogy az élet nemcsak lődörgést, haszontalan ténlergést jelent, hanem olyan szellemi kalandot is, ami nem gTér­hető össze egy diszkó vagy egy lövöldözésektől hangos krimi átmeneti izgalmával. Nemes Endre művészete Nemes Endre azok közé az európai hírre jutott festő­művészek közé tartozik, akik korán elhagyták hazájukat, hogy másutt próbáljanak szerencsét. Ő Svédországban ta­lálta meg boldogulását, ami egyet jelent művészi kibon­takozásával is. S most ő is, mint annyi más, öregkorában visszatér a soha el nem felejtett hazába, mert azt akarja, hogy az európai rang és hírnév itt is hagyjon nyomot. Pécsváradon született, s két sikeres hazai kiállítás után rövidesen Pécsett rendeznek be számára állandó múzeumot. A szülőföld szeretete, vagy — kissé patetikusan — a hűség vezeti haza az öreg mestert, s jó szolgálatot tett a televízió, amikor stockholmi otthonában mutatta be Nemes Endrét, s láthattuk néhány monumentális alko­tását is. örültünk a találkozásnak, a portréfilm azonban nem volt méltó festői jelentőségéhez. D. Fehér Zsuzsa nehézkes kér­dései nyomán nem bontakozhatott ki az életút, arra pedig meg sem kísérelt választ adni a film, hogy mit jelent a század európai művészetében Nemes Endre. Mást is vártunk, többet is. Amit kaptunk: maguk a mű- ' vek, már amennyit láthattunk belőlük. De ezek is meg­győzően bizonyították, hogy Nemes Endre a század leg­jobbjai közé tartozik, s méltán fogja gazdagítani Pécs gyűjteményeit. Horror Szombaton este már a nyolcórás hírek után felhívták figyelmünket az éjszakai tv-lilmre, majd 23.10-kor meg­ismételték, hogy csak olyanok nézzék, akik nem szoktak rosszat álmodni, s egyébként is erős az idegzetük. Szóval beköszönt hozzánk is a horror, Kettős játék cí­men. Rosszak az idegeim, s bár lelkiismereteim tiszta, időnként rossz álmaim vannak. Mindegy, tegyünk próbát. A sokszoros figyelmeztetés azért nem volt hiábavaló. Ugyanis a Kettős játék című angol tv-film olyan unalmas volt, hogy csak erős idegzetű, tiszta lelkiismeretű emberek bírták ki, a többiek egyszerűen elaludtak. De akkor miért hangzottak el a vész jelek? Cs. L. Diagnózis Már a bemutatkozó után örömmel köszönhetjük a tele­vízió pénteken indított Diagnózis-sorozatát, s bizalmat szavazhatunk, hűséget ’ Ígérhetünk ennek a mindössze ti­zenöt percnyi — riportokból álló - műsornak, amelynek műsorvezető szerkesztője Csurgay Judit. A Diagnózis egészségügyi sorozat, amely ezután ha­vonta jelentkezik. Azt vizsgálja, hogy életmódunk milyen hatással van egészségügyi állapotunkra. Már az első adás­ban a szóban forgó szakterület kiváló orvosai szóltak hoz­zánk, objektiven mondták el mindazt, amit tudnunk kell egy betegségről, annak korai felismeréséről, sőt, megelő­zéséről. Első alkalommal a rákról - melynek több mint ötven százaléka gyógyítható — volt szó, s nem a rémiszt- getés, hanem az okos felvilágosítás, meggyőzés hangján. A nyílt beszéd a rákról — melytől bizony rettegünk — nem fogja „gyártani" a képzelt betegeket, hanem egyszerűen „küldi" őket a már kissé gyanús tünetek észlelésekor a megfelelő vizsgálatokra, szűrésekre. Mert gondoljuk csak meg, hogy számtalanszor észlelünk egy-egy banális tüne­tet, amit félvállról kezelünk. Sőt, az sem ritka, hogy sokak­nak fogalmuk sincs arról, hogy miként jelentkezhetnek szakorvosi vizsgálaton, avagy rákszűrésen. A műsor készítőivel együtt bízhatunk abban, hogy e so­rozat után a lentebb említett szám ötre, tízre... emelkedik. S akkor a Diagnózis diagnosztizálhatóan hozzájárul egész­ségesebb életmódunkhoz, betegségeink megelőzéséhez, korai diagnosztizálásához. — hm — * Végtelen (kategória) határok Az együttjátszás örömével és az egészséges viszonyítás drukkjával ültem a képernyő elé, hogy lássam, miként mutatják be a tudományukat a Ki mit tud?-ra jelentkezett és a sok szűrön továbbjutott jelöltek. Ehelyett azt láttam, hogy az idei Ki mit tud?-on - legalábbis az első elődöntő élménye után — voltaképpen nincsenek is kategóriák. Mert ha valóban lennének, akkor például a vokális zene (kó­rusok) kategórián belül nem versenyezhetne egymással egy gimnazista lányokból szerveződött tercett, egy kongói ének­táncos együttes és két dzsesszénekes. A jegyzet írója csak abban látja az objektív összevet- hetőséget, hogy ne a szervezők önkényes kategorizálása döntsön a produkciók megítélésében, hanem kizárólag a versenyzők azonos lehetősége, a műfaji azonosság. — szűcs -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents