Tolna Megyei Népújság, 1983. május (33. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-21 / 119. szám

1983. május 21. / TOLNA \ NÉPÚJSÁG 7 A nyár küszöbén Értényben „Afiatalok mennek, az öregek maradnak... Délelőtt fél tíz, ólig valami mozgás a faluban, amelynek környezete akácos dombjaival, bodzás horhosaival festő ecset­je után kiállt. A néptelen utcán, amint kilép a hívatlan látogató a gépkocsiból-, bogárdönögés, méhek zöngicsélése öleli körül. Úgy néznek ki a gondozott ker­tekkel L-alakban szegett házak, mintha senki se lenne itthon. Az iskolás gyerekekkel fél hétkor elment a busz, az eljáró dolgo­zókkal talán még korábban. A termelőszövetkezetiek se várják soha, hogy hasukra süssön a nap. Rosszkor jöttünk volna? Állunk a hajdanii községháza, jelenlegi kultúrotthon előtt. Sen­ki teremtett lélek — gondoljuk mi, de nem s°káig. Mert mint­egy varázsütésre mozdul az élet. „Idegenek a iláthatáron, kicso­dák, mit akarnak?” Sohase fo­gom már földeríteni ennek a prímán működő jelzőrendszer­nek a titkát. De, mint annyiszor, most is örülök neki. Fiatal pár húz el mellettünk, a itanácskirendeltség felé -tartva. A posta roskatag épületének kapuján is kilépnek hárman. Egy fiatal nő a kultúrotthon ud varából leskel felénk. S aki ezerráncú arccal, barátságos te­kintetével megállít bennünket a kocsiút kellő,; közepén, fölkérés nélkül vállalja a vendéget foga­dó házigazda szerepét. — Maguk újságírók? Nekem is újságíró az egyik unokám, az MTI-nél dolgozik Budapesten. S íme, máris kezünkben a szál a beszélgetéshez. Elporoszkál. hatnánk cserélve a szót az ár­nyékba -is, de maradunk a két utca kereszteződésén, mert jár­műtől tartani itt nem kell. A na­gyobb forgalom a kövesúton zajlik. Ámbátor ott se akkora, hogy a gyalogosnak pattognia kell, ha nem akar bajt. Új ismerősünk, a 15 éve öz­vegy Varga Péterné a postáról fairt hazafelé. A ta-nácskirendeltség a- Bé­ke téren, még a Sztálin tér ne­vet is „visélü", jelezvén, hogy tényleg lehet -v-alomi bibi a társközséget megillető figye­lem körül. A keddi és pénteki fogadónapok elég forgalma­sak. Most éppen egy kijelent­kezést intéznek. Szabó János Decsre nősült. Lakhelyet vált. iBarsai Ká’roly kirendeltségve­zető nem kedveli a kíváncsi újságíró -népet, de készségesen visszaigazolja a panaszok jo­gosságát. Tény, hogy a körze­tesítés, tsz-egyesítés kevés he­lyen sikerült fájdalommentesen. Úgy igaz, öreaedi-k, fogyatkozik a lakosság. Dombóvár, Érd, Ta­mási „viszi" a fiatal okot, de az otthonteremtésükre szükséges pénzt itt teremtik elő a- szülők. A falu 300 egynéhány -háza- kö­zül 140-ben tartanak üszőt, ne­velnek állatokat. Mikor újítják föl a „kultúrt", kezdik haszno­sítani a megürült iskolát és lesz orvos megint? Könnyebbet kér­dezzünk... Azt viszont mond­hatja, hogy a tsz még az idén elviszi a vizet a kultúrházig. iKnop'f András, a pék bezárt. Pintérn-é, a- postamesternő és könyvtáros ebédidőre készülő­dik. Mesrcs János postás — aki havonta 220 nyugdíjat, já­radékot kézbesít - még lova­golni kénytelen egy ideig a ke­rékpárját ... LÁSZLÓ IBOLYA Fotó: DECSI KISS JÁNOS síitjálk, egy-egy prtaktikiusinlak látszó dolgot beszerelnek, fúr- nak-falrüg-malk. — A kempingezés állítandó iz- gidlolm, élmény. Mindig más utakat keresünk. Az új tájak fel­fedezése hajt bennünket. Hoz­zánk hasonló Megszáf-ottökktar mindenütt találkozunk. A kem- pi-ngeikblen mindig összetta'rtób- balk az embereik — meséli Baka István. Szó esik még arról, hogy a kezdő kempingező íiatafaisszo- nyok eseté-ben gyakran sírással kezdődik a túma-, mert ez vagy az nem a megszokott helyein, nem kézközeiben van. Később — Most van a Kaposváron élő lányomnak a születésnapja, neki dobtam föl egy képeslapot. Nyilván örül majd a címzett, noha Varga néni már évek óta Kaposváron a lányáéknál, vagy Balatonöszödön a fiáéknél telel. Jövő hónapban tölti be 80. élet­évét, de amint megjön a tavasz, pakol haza. Hívja a kiskert, a benépesítésre váró baromfiud­var, a ház, amiben megörege­dett, gyekekeket nevelt. Mert „szép ez a falu, nekem a leg- szebb”, mondja és megbocsátó mosoly van a száján amiiko-r hozzáteszi, hogy „innen a fiata­lok mennek, az öregek marad­nak”. Erejüktől, egészségüktől függően élesztgetik a családi tűzhely melegét, mert minél öre­gebb Értény lakossága, annál- szeretettebb üdülőhely. Szívesen járnak haza az innen elszárma­zottak és azok ivadékai. Varga Amíg beszélgetünk, újabb család érkezik a máir így is szűknek bizonyuló udvarba. A két apró gyermek a-zomnia! el­foglalja az útjába kerülő első lakókocsit. — Ez a mi-énlk! - felkiáltással. Szüleik kipakolják a kocsi be­rendezését, szellőztetik, osi-no­aizonibata rutinná válnak a ké­szülődés mozzanatai, már télen megkezdődik a módszeres fel­készülés o nyári utazásokra. A Tolna megyei klub havonta tort összejöveteleket, előadá­sokat, tájékoztatóiktat hallgatnak váimszalbá ly okról, vetítettlképes élménybeszámolókat tartanak, útikönyveket olvasnak. Hírverés­nek szánják a szekszárdi Csör- ge-itó melllé tervezett kemping- bemutlaltájuíkait, de hasonló to- barrónaík tervezik aiz ÉDOSZ- spontnapok helyszíni bemutatóit is. iKemipilngezésIben az ember tájaikat, viliágot ilsmer meg. A Magyar Caimpling és Ca- ravlaininliing Clulb 1965-ben ailta- 'kullít a, Mta-gyar -Autóklub aí- bizóttsálgpitóénlt. A Tolnia me­gyei csoport az elsőik között kezdett kiválni és 31 fővel 1976 októberében önálló cso­portiként -meg is alakult. Érde­mes a- számok segítségével vé- giiiglkíséinni a- kempiilnglklliulbok iránti érdeklődésit. Országos vi­sz onyllalf bán 1977-ben 3874, 1978-ibain 8000, 1983-ibdn már 13 300 család a Coravamniimg Oliuíb tagija. Tollíno megyében 1980-lban 114, 1983-ibain- pedig 150 család újította meg -klub­tagságát. Tapasztaltotok sze­rint feltűnően nagy a .tájé'ko- zallllainiság a megyei csoport te­vékenységiéről!. íRuítkay Lajos, a. Tolna megyei klub elnöke, Temesy Tamáfe és Balka István Heffimainn. József szekszárdi, Béri Balogh Adóm ultOali iiidlvairán. „táboroznak”. Lakókocsik,, utánfutók, kem- pilnglszlékék, asztalok szorosan egymás m© Hetit... — Hova a. készülődés? — Az idei központi program­ban szerepe! a Duna menti iktelmpilngttalálkiozó, Vagy ahogy -a klübos berkekben emlliegietik, DCR, aimi tulajdoniképpen há­rom ország kempingezőinek rendszeres találkozója. Az oszt­rák, a csehszlovák és a ma­gyar ke-mpilnlglezők rendezik fel­váltva ezeket. Idén Magyar- országon lesz, a Velencei-Itó melletti Agárdion,, most a hét Végéra. A mi klubunkból ^ csa­lád megy erre a- találkozóra. A múlt éVben Graziban volt, az előtt Rozsnyón — válaszolt Rütlkay -baljós. — A Tolina megyei osoportaok milyen az éves programja ? — Az évtaldlnyiltó tálláliko-zó a hónap elején Miskolc-Tapolcán már megvolt. Az agárdi DCR után a szomszédos Bács-Kiskun megyeiek meghívásának te­szünk elegiet. Bóján, a Petőfi- szigeti Ikeimpiinigiben rendeznek június közepén találkozót. Utá­na nagy -feladat vár klubunk­ra, hiszen az országos kem- piingltoláilkorándk Gumiáradban mi leszünk ai házigazdái. Az erőgyűjtésünk ózonban a nagy ne mizeitközi Világta'lá Ikozának szól, amit a franciák szervez­nek július 28-itál augusztus 7-ig Párizs mellett. Az odb-iviiss-z'a- út legalább három hetet Vesz igényibe. Az évadizá-ró tidlál,ko­zó pedig Salgótarjánban lesz. — Szerencse, -hogy bevezet­ték laiz ötntapos munkahétét, ment így e szenvedélyüinknek is -több idő jult — jegyzi rn-eg. Hei- mamo fáziséi. A Tolna megyei kempiing- klUbn-ak Tamásiból1, Paksiról1, Dombóvárról, Síimon-tornyáról — z amimet azonban Szekszárdiról — vannak tagjai. Az életkor szerintii megoszlás az időseb­bek jtaiVóra mozdítja a mérle­get. A legfiatalabb IWfuihtagw Temesy Tamás. Arról beszél, hogiy másít alakult meg muinka- heiyiéki - a; Szekszárdi Húsipari Váíl'aHaltnál — o kemipiinigikl'ub üzemi csoportja. A válliáPalt ve­zetői üdülllönös gondot fondlítot- talk erre a kezdeményezésre is. Iigy letet ős ég voit kempi'ng- feIisz&reIélseik — sátrak, maltra- cok, góizfőzök, 'háilózisáikok — vásárlásiára, orrait aiz üZemi csoport tag jiali kedvezményes áron kölcsönözhetnek. Most feladatul' álllítotlta o klub maga elé, hogy a Húsipari Váilitillait példájára mos nagyüzemeikben iis hasonló csoportot űfatót.- Milyen kedvezményeket biz­tosít a kempíinigkliub a tagjai - nalk?- A tagsági díj egy évre 150 forint. Ezért a tagdk díjtalanul kapják a kéthetenként megjele­nő Ktairaivőn oímű színes, képes hetilapot, amelyben tájékoztató, úti beszámoló, programjavaslat olvasható. Egyéb kedvezmények például, hogy Magyarországon 30 százalékkal olcsóbb o leite- lep'edésii költségünk a kempiimig- helyeken, kivéve a Balllaitoira-pa'r- tot, aihol még nem szülietett ha­tározott állásfoglalás. További kedvezmény még a lakókocsik, utánfutók 50 százalékos aidióíkö- télezettsége. 'Lehetőség vain nemzetközi igaizoliváiny kiváltásá­ra is, ami 10 százalékos kéd- vezményit biztosít külföldi kem­pingekben - tájékoztat Rutiküy Lajos. „Haditanács” Előkészület Az áru rendszerint délben érkezik néninek sok oka van bíbelődni az aprójószággal, mert lánya, fia, unokái és dédunokái 'láto­gatják nyaranta. A járadék? Hát bizony alig haladja meg az ezer forintot, de ha kellene, se­gítenek a gyerekek. — Hát kell? — szúrom köz­be, pedig a felelet nyilvánvaló­an az, hogy igen. S ekkor ér a meglepetés. Az, hogy inkább ő ad. Főleg a „dédeknek”, mert ugye milyen a gyerek? Ezt is megkívánja, azt >is, és hadd örüljön. Lesz baja elég, ha em­berré cseperédeft. — Szeretné, ha itt élnének? A válasz kitérő, mert úgy hangzik, hogy nincsenek mesz- sze. Nagyon megmásult itt az elmúlt 10—15 évben az élet. Se tanács, se pap, se orvos. Már a kicsikéket is buszon keli, törni, hogy bemenjenek iskolá­ba Nagykónyiba, a székhely- községbe. — De hiszen bizos tudják ezt maguk is. Fogyatkozunk Itt Ér­tényben. Tudjuk. Azért jöttünk, mert néha útjaink elkerülik a kistele­püléseket, amelyekben olyan emberek élnek, akik munkájuk révén megkövetelhetik, hogy életük keretei ne a fél évszá­zaddal ezelőttit idézzék . . . Búcsúzunk itt, köszönünk né­hány lépéssel arrébb, a külle­méből ítélve nem tál nagy ke- resettségű „kultúr” udvarán, ami az óvodával szomszédos. Az óvoda most 30 hélyett 25 kis­gyerek nappali otthona. Egy óvónő, egy dajka, egy szakács­nő látja el az apróságokat, aki­ket most készülnek megóvni a méhcsípésektől. Horváth József- né, az óvoda szakácsnéja Ta­kács Gyula téesz-nyugdíjassal azon fáradozik hogy füstöléssel távozásra bírjanak egy tegnap alkonyatkor „elszabadult" méh­rajt, a kulltúrház ereszéről. —■ Arra kíváncsiak, hogy mi­lyen belülről a kultúr? Megmon ,az öregek maradnak... dóm én. Olyan, mint kívül. Nincs rá pénz. Igaz, másra se igen. Szólni? Nem érdemes — közli Takács Gyula, s Horváth Józsefné rábólogat.- Nem nagyon viseli a szí­vén a mi gondunkat a tanács, ígérték, hogy elhozzák a kultúr elé a' vizet, hogy itt is legyen egy közki,folyós kút. Hát nem történt meg. Orvosunk megholt, több, mint egy éve. Most a- kő- n-yi orvos látja el mind a három községet, meg -Barnahá-t-pusz- tát -is. A bolt, az ellátás? Lehetne jobb. Mióta a-, maszek pék, a Kn-o-pf András megint süt, leg­alább a kenyér miatt keveseb­bet zörög -a- nép. De dömnyög- nivalá mindig van. S minden bájt, a lakosság fogyatkozását is arra vezetik vissza, hogy a tanács, iskola körzetesítésével a falu elveszítette az önállósá­gát. Egy szem tanítónő lakik még itt. Se -vége, se 'hosszai a panasz, kodásnak. Itt megszakítjuk, folytatódik néhány méterrel ar­rébb, ahol Babod! Albin köz­tisztasági alkalmazott a leka­szált füvet gyűjtögeti a tsz te­henészetében- dolgozó Orsós Ferenccel.- Sok gyereket nevelek, kell a pótlás - mondja az apró ter­metű Orsós és folytatja azzal, ami legjobban fáj. Hogy üre­sen áll az iskola-, minek kellett a kicsiket is uta-zósra- kárhoz­tatni, amikor a kányi iskola meg szűk annyi gyereknek?!- Szép k-is falu volt ez. Fáj az ember szíve érte — így Ba­bod i Albin.- Itt már nemigen építenek. Aki tataroztam! akarta a há­zát. megcsinálta-. Telek nincs. Csak 15-20 düledező ház, ki­haltak a tokáik. Erre a kútra jár mindenki DECSI KISS JÁNOS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents