Tolna Megyei Népújság, 1983. május (33. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-14 / 113. szám
1983. május 14. ( tolna''\ IrtEPÜJSAG 11 Május 18.: múzeumi világnap Kincsek a pincében Tanmúzeum nyílik Szekszárdon A nagyterem hossza negyven méter Szövőszék, rokka és háttérben a decsi tányérgyűjtemény egy része zeuimi dolgozók (kutatók és ta- foa.rítők) társadalmi im unka javat, a. Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság 'szekszárdi sza- Iktaszimérn'öks'ége és a' Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalat segítségévei', mintegy 1 millió forintért sikerült létrehozni. Ha kizárólag „külsősöket” kellett volna, foglalkoztatói, úgy ez az összeg az ötszörösére rúgott volna. A szakipari munikokiban so'k kis,iparos is részt vállait, akik (beszéljünk magyarul — miután a> pénz elfogyott) a szemük előtt kialakuló látványtól fellélke'sedve, továibb dolgoztak - ingyen. MIÉRT? Az újságíró itt némi önvallomással tartozik. Mago is bármely jó ügy iránt lelkesedő fajta, de ugyanakkor ódzkodik a szó használó tótól, ment azt sokan és sokszor el koptatták. Félő, hogy az olvasó se hajlandó az első tényiközlésre 'Ujjongani, így némi magyarázatra, szorul a „miért?" kérdés. Az, hogy miért vállalnak társadalmi munkát a szaktudásukból, és ezenkívül pedig pénzből élő olyan kisiparosok, mint például Gyurka, András kőműves, Kugiler György lakatos. Rang,a László festő és « többi társuk? Ezenkívül pedig tulajdonképpen miért vonul a föld alá,, mit keres a pincében, a múzeum? Tanácsos előbb a második kérdésre válaszolni é,s azt remélni, íhogy a későbbi előzetes „tárlatvezetésünk", mély nem lesz mentes az újságíró lelkesedésétől sem, majd' indokolja, o nem toliforgatói, hanem sok- lka! kézzelfoghatóbb munkát végzettek jókedvét is. TaValy év végén Magyarországon 532 múzeumot kereshetett fel az a> 17 millió 716 ezer 511 látogató, aki o pontos statisztika szerint ezt megtette. Megyénk ebben a sorban, 10 múzeummal (múzeumi kiáílító- Ibeillye'l) és 220 ezer 635 látogatóval szerepelt. .Ero'k mérhető 'tények, a Vall amennyi múzeumiunkra', így a miénkre is jellemző raktári zsúfoltság azonban arányaiban mérhetetlen, mert nincs miihez viszonyítani. Elég annyi — ami a> későbbiekből ii'S kiderül majd —, hogy kincsek szunnyadnak többé- Ikevésbé alkalmas raktárakban ■és ezeknek csak tört része kerülhet rendszeresen vagy alkalmi kiállítások formájában az érdeklődő látogatók elé. Akik pedig, amiként azt az élőbb 'idézett számok ,is tanúsít jóik, nincsenek kevesen. A megyei múzeum országosam is „jegyzett” fegyvertárának darabjaiból a, szerdai nyitás napjától olyanok 'lesznek láthatók, 'mélyé legalább harminc éve raktározva szunnyadtak. I. Ferenc József nevét mindem. bizonnyal sokan ismerik még 'napjainkban is, de Széli Kálmán m. fcir. miniszterelnök, báró Wllassits Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter címe, rangja már csak a hazai történelem szaktudósainak mond valamit. Gróf Széchényi Sándor főispáné és Dőry Páll alispáné pedig valószín üteg a jól képzett helytörténészeknek se sóikat. Pedig naponta láthatja Valamennyiük emléktábláját bárki, aki szembe áll a szekszárdi múzeummal és történetesen a jobb szárny falán elhelyezettnek szentel figyelmet. Ilyenek valószínűleg kevesen vannak. Az ellentétes oldalon egy másik emléktábla a mór sok- lkai több megbecsülésre érdemes néhai arisztokrata, g'róf Appcnyi Sándor áldozatkészségét és a 'megyei múzeum első igazgatójának, Wosi'nsky 'Mórnak „'lelkes munkáját” hirdeti, mely az ország, egyik legszebb megyei múzeumát létrehozta'. Az ilyen jelzőknél, mint „'legszebb", az újságíró tollát szívesen fogná vissza az önfegyelem, de a tények még szerény- kedve is azok maradnak: - a ■maga idején Wosinsky „népművelő múzeuma" országos szenzációt jelentett. A legszebb reményeknek nézünk elejébe ózzál kapcsolatban,, hogy e hó 18-án, a' múzeumi világnap alkalmából ismét azt jelentse. E napon, délelőtt 10 órakor nyitja meg V'iillaingó István, a .Művelődési Minisztérium főosztályvezetője a 'Béri Balogh Adóm nevét viselő múzeumnak -azt az új szárnyát, mely az épület földszinti ülapterütetét egyetlen négyzetméterrel se növelte. Ugyanis o föld alatt, o pincéiben van. 600 NÉGYZETMÉTER Herczog Fülap és Scihiicke- danz Albert műépítészek a* maguk idején mesterei voltak szakmájuknak. Azt alomban legszebb állmaikban, se képzelhették, hogy az általuk tervezett épület pincéjét valaha, bárki is •a közművelődés szolgálatába áliítijai majd'. Most ez van, készülőiben, aminek a jelentősége 'is nagy, de hacsak a méret- arónyoknáf maradunk, az sem csékély. A múzeum eddigi „Ihász,nos" (azaz kiállítási célokat szolgáló) alapterülete 1100 négyzetméter volt. Ez azzal, hogy a korábbam talajvíz járta pincét rendibe hozták, több mint a félével, 600 négyzetméterrel nőtt. Ha lelhet, essünk gyorsan .túl a számukon.. A 600 négyzetméter úgy ,talán közelebb kerül' a nem területegységekben gondolkodó olvasóhoz, hu 10—12 kétszobás lakásra, gondol. Ezt házilagos beruházással, u múígy éltek a törökök... Használati eszközök a palánki földvárból A 600 négyzetméteres terület- gyarapodáis téhá,t azt is jeleníti, hogy a- múzeum értékeiből (erre utal a, „Kincsek o pincében" főcím, mely a, tények ismerétében, egyáltalán nem tűnik fellengzősnek) a, korábbinál sokkal többét tehet a, közérdek! adós kielégítésére bocsátani. Közérdéklöd'és ugyanis van, a múzeumok pedig nem raktározásra szolgálnak. Hanem egyebek közt példáiul oktatási célokat is. Korábban már hírt adtunk arról, hagy a megyei múzeum előbb Szék- szó rdón és Bonyhádion tett kísérletet az „oktató múzeum” ímegvalásításává!'. Ennék kiteljesedését ,is jelenti az új rendeltetést kapott pince. Okulni azonban nemcsak diákok kívánnak, hanem felnőtték is. Most mód nyílik arra,, hogy a ,1 e g, ú j o b b ik u tant á- ,s i e r e d m é m y e 'k váljanak Iköz'ki,nősekké. Nem beszélve áriról! az egyáltalán nem „aipró- 'ság.róK', hogy a' múzeum eddigi (joggal elismert) loiállításai- inak sorában a XI—XIX. század közti anyag nem kaphatott helyt. Márpedig ez gazdag történelmiünknek sorsdöntő szakasza,, melynek relikviái Wo- sinsky kora óta sokszorosra' gyarapodtak. MINI-TÁRLATVEZETÉS A 'pincemúzeum látogatója ■a főbejáraton érkejik, balra fordul és az irodák szép törté- néllmi képekkel díszített folyosóján ismét bálra', az itteni lépcsőhöz ig. Az első, ami szemébe ötl'iik, a régi megyeházai bástyája1 föl'ü! megmentett és itt végleges óvhélyet kapott barokk megyeeímer. A pince lépcsőjén leereszkedve három faiba helyezett emléktó'bla és dombormű figyelmezteti a* megye történelmi sorsfordulóira, 1848- 49-re, 1919-re és 1956-rai. A pince úgynevezett felső folyosóján a fegyvertár darabjai kaptak helyet. Dr. ;Pán,ezé! Tamás, a megyei kórház orvosa és neves fegyverszakértő rendezte el egy nagy tárlóban a keleti fegyvereket, melyek közt éppúgy van, maláj knis, mint japán szaimunájkaird. A másik tárló a XIX. és XX. század dísz- kardijait és párbaijpi sz tol yai t tárja, elérik. Innen jobbra fordulva nyílik meg a látogató előtt a negy- venmáteres pince teljes panorámája. El kell felejtenünk szokásos múzeum járó szempontjainkat. Itt ugyanis nem kronológiai sorrenddel találkozik a szemlélődő, hanem valóságos blokkokba tömörített témakörökkel. Hogy miért, annak értelme cikkünk befejező részéből majd kiderül. Egy régészeti blokk mutatja be a lapunkban is sokszor közölt palánki feltárások eredményeit, elsősorban az akkoriak életmódja r a összpontosítva a figyelmet. Ami egyébként összhangban van az emeleti ismert kiállítás tematikájával Ugyanilyen szempontok szerint állt össze az elsősorban mórágyi leleteket bemutató másik blokk, köztük európai, sőt, világritkaságnak számító darabokkal, mint például a gyermek- fej-áldozatot tartalmazó kehely, vagy az arcvonásaival is rekonstruált mórágyi „ős” melletti talpas kehely. A jobb oldali sor - belülről kifelé haladva — a római kortól vezet a közelmúltig. Római mérföldkövek, sírkövek, a bátai apát 1377-ből származó szarko5000 év kerámiája Magyar János molnár szőlőprése 1801-ből A barokk kor emléke tágjának fedőlapja, a szekszárdi apátság mennyezetének egy ive, az 1741-es Ko!!onics-kő, egy 1738-ból származó német felírásé sírkő (Katherina Rinken sírköve lapunk közreműködésével került ide) után barokk faszobrok, néhány szép szecesz- sziós emlék következik, majd a talán méltatlanul csak szakkörökben jegyzett nevű nagy gombatudós, néhai Hollós László mellszobra. TANMÚZEUM Ez a kifejezés egyelőre még ismeretlen a köztudatban. Itt nyílik meg az országban — ha tailá n nem is az első, de mim- denhogyan - a legnagyobb. A korábban említett didaktikai csoportosítás nem tárlatvezetést, hanem rendszeres előadásokat szolgál. A 40 méteres fő szárnyban összecsukható székeken aszerint csoportosul majd a hallgatóság, hogy érdeklődési köre a középkorhoz, az Ókorhoz vonzza-e, vagy az oldalszárnyakban elhelyezett kézműves- termekre kíváncsi. Ezek a kézművestermek ismét csak blokkreodszerben csoportosulnak. Három tárlórész mutatja be 5000 év kerámiáinak talán sosem látott gazdagságú sorát. Egy másikban a kender és a len feldolgozásával, a harmadikban a szőlészet múltjával ismerkedhetünk, míg a negyedikben teljes cipész- és bádogosműhely tárul elénk. A tanmúzeum nem egyéni I á to g a t ó k n a k készült. Csoportok igényeit kívánja kielégíteni, legyenek azok tagjai általános vagy középiskolások, főiskolások, bármilyen témakör iránt érdeklődő felnőttek. Utóbbiak toborzására tág tere nyílik a remélhetőleg majd aktivitást mutató idegenforgalmi vállalatoknak. Mindig, minden csoport - 48 órával előbb történő bejelentkezés után — nem szakvezetésben részesül, hanem a témakör legjobb hozzáértőinek előadását kapja. Még zenei aláfestéssel is, mert a Bakfark-együttes eredeti törökkori számainak magnófelvétele (úgyszintén a 20 perces magnós előadásoké) folyamatban van. A pincemúzeum minden részében mód kínálkozik filmvetítésekre, sőt a tárgyak kézbe vételére is. Az egyéni látogatók csak május 18-án, egy alkaJommal, a délelőtt 10 órai megnyitót követő meghosszabbított (este 8- ig tartó) látogatási időben jöhetnek, és remélhetőleg jönnek is. Ugyanis azt, amit itt láthatnak, az ország más részeiben hiába keresik. ORDAS IVÁN Fotó: GOTTVALD KAROLY