Tolna Megyei Népújság, 1983. május (33. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-01 / 102. szám

1983. május 1. f tolna' \ NÉPÚJSÁG 11 Hopp Ferenc, a kelet-ázsiai művészeti múzeum alapítója Hopp Ferenc, o róla elneve­zett keleti művészeti múzeum alapítója 1833. április 28-án - százötven éve — született a morvaországi (csehszlovákiai) Fulnekben, ahol atyja sekres­tyés volt. Az elemi iskola és a gimnázium néhány osztályát szülővárosában végezte, s tizen­három éves korában, 1845-ben Pestre került, Calderoni István optikus üzletébe. A szokásos tanulóévek után itt lett segéd 1851-ben, s néhány év kivételé­vel e cégnél élte le egész éle­tét, előbb mint alkalmazott, később mint üzlettárs, és végül mint tulajdonos. Hopp Ferenc tanulóévei alatt a pesti kereskedelmi iskolát látogatta, majd vándorútra kelt és 1853-tól 1855-ig Bécsben dolgozott. Személyére azonban legnagyobb hatással azon út­ja bírt, amikor 1857-től 1861-ig New Yorkban az amerikai üz­leti élettel ismerkedhetett meg. A fiatal optikussegéd, Hopp Ferenc ott volt azok között, akik 1857-ben New Yorkban, végig­nézhették a felkelő nap orszá­ga követségi felvonulását, Ez volt az első japán követség az USA-bán. A követség egyik tagjától japán ezüstpénzt ka­pott ajándékba, amit Hopp Fe­renc egy távcsővel viszonzott. Lehetséges, hogy ekkor ébredt fel benne az érdeklődés e tá­vol-keleti ország iránt. Ameri­kai főnöke, Benőit Khan na­gyon megszerette, és meg akar­ta nyerni üzlettársának, ez azonban nem sikerült, mert Hopp Ferenc visszatért Ma­Szibériai bronzveret i. e. VI—III. század (Hopp Múze­um gyarországra, a Calderoni cég­hez. Ma már nehéz nyomon kö­vetni, hogyan lett a Morvaor­szágból Pestre kerülő fiatal Hopp Ferencből lelkes pesti polgár és magyar hazafi. Az 1848-1849-es szabadságharc lázas forradalmi napjai őt is tűzbe hozták, később is tisztel­te ennek emlékeit, de ő elsősor­ban az iparűzés, és a kereske­delem embere volt. New York-i segédévei alatt annyit megta­karított, hogy hazatérve Calde- ronitól először az üzlet felét, majd négy évvel később az egészet átvette. Kitűnő üzlet­ember volt, s nem véletlen, hogy a nagy magyar "Ázsia-ku- tató, Stein Aurél is tőle vásá­rolta meg az indiai expedíció­jához szükséges fényképezőgé pékét és mérési műszereket. Hopp Ferenc felismerte az is­kolai szemléltetés fontosságát, ezért taneszközöket szállított a közoktatási intézményeknek. Ezzel az volt a célja, hogy a hazai ipart fejlessze, s az or­szág pénze ne kerüljön külföld­re. Kertjét és a hazát - ahol ma a róla elnevezett múzeum áll - nagyon szerette. Ez a valaha híres pesti keleti kert a jávai, világhírű holland botanikus kert, a Buytensorg (Gondűző) mintájára épült ki. A múzeum kertjében még ma is ott állnak a Kínából, Japánból és Indiá­ból hazaküldött szobrok, szen­télyek, továbbá a kínai pavilon kapuja. Hopp Ferenc hozzájárult a magyar fotóművészet fellendíté­séhez is, nagy örömmel fényké­pezett és a gépekhez kitűnően értett. A legjobb és a legmo­dernebb márkájú fényképező­gépek jól menő üzletében mind megvásárolhatók voltak. Sajnos gazdaq fotóarchívumát nem a keleti múzeum örökölte, és valószínűleg elkallódott. A Vörösmarty téren 1910-ben fel­épült Haas-palotába átköltö­zött üzlete ^ajtajára az újságok hírei nyomán Hopp Ferenc mindig kifüggesztette a hí­res személyek tartalékban őr­zött, vagy gyorsan beszerzett képeit. Ezt a képhíradást a Bel­városban sétáló közönség szí­vesen megtekintette. Krúdy Gyu­la - Budapest krónikása — rendszeresen tájékoztatta a fő­város lakosait az öregúr kedv­teléseiről és útikészülődéseiről, s Jókai Mórhoz hasonló alakját a pestiek jól ismerték, és a vi­lág körüli útjai mindig nagy ér­deklődést váltottak ki. Felvinczi Takács Zoltán (a keleti múzeum első igazgatója) találóan irta. hogy Hopp Fe- rencben a vilógjárós-utazás Hopp Ferenc portréja ébresztette fel a műgyűjtőt. A földközi-tengeri országok meg­látogatása után újra Amerika következik, majd bejárta az észak-európai államokat és csak 1882-ben indult első vi­lág körüli útjára. Ekkor látta először Indiát, Jávát, Kínát és Japánt. Darjeelingben felkeres­te Körösi Csorna Sándor sírját, ötször kelt világ körüli útra (1882, 1893, 1903, 1908, 1913), de közben 1899-ben afrikai út­ján a Kongó folyón a zuhata- gokig felhajózott. Utazásai közben eleinte ba­rátainak szánt emléktárgyakat vásárolt, de gyűjtőszenvedélye nem tett különbséget a termé­szet és az emberi kéz alkotta tárgyak között, mivel nagyon kedvelte az ásványokat, a drá­gaköveket, a finom gépeket és műszereket, egyéb ritkaságokat. Végül gyűjteményében mégis a művészeti alkotások kerültek többségbe. Kitűnő érzékkel és nagy szerencsével vásárolt, de ezt elősegítette iparos és keres­kedő munkássága is, mert a japán tárgyak közül legszíve­sebben a lakkművészeti alkotá­sokat szerezte be, s a kínai művészet köréből nagyon von­zották a féldrágakövek. Élet­rajzírója, Felvinczi Takács Zol­tán helyesen mutatott rá, hogy Hopp Ferenc nem volt művé­szettörténész, nem végzett ilyes­fajta tanulmányokat, nem ren­delkezett korlátlan anyagi le­hetőségekkel, de kifinomult íz­lésű volt, és egyre igényeseb­ben vásárolt pesti gyűjteménye részére. A Sugár úti villája va­lóságos múzeum lett. A múlt század utolsó éveiben megvá­sárolta Xantus János hagyaté­kának egy részét, s voltak meg­bízottai, akik a budapesti mű­tárgykereskedésekben felmerült keleti tárgyakról azonnal érte­sítették, és ezek rendszerint a Hopp-villába kerültek. Az első világháború kitörése előtt, 1913-ban érkezett haza utolsó, ötödik világjáró útjáról; 81 éves, testi és szellemi ereje, kedélyállapota kitűnő volt, Hopp- Ferencet mégis már ko­rábban is foglalkoztatta gyűjte­ményének sorsa. Utolsó végren­deletében 1919-ben az egész keleti műtárgygyűjteményét és az Andrássy út 103. alatt lévő villáját és keleti kertjét a ma­gyar államra hagyta. Ez önálló ázsiai múzeum létesítését jelen­tette, mivel Hopp Ferenc vég­rendeletében azt is kikötötte, hogy az állam tulajdonában lévő egyéb keleti művészeti gyűjtemények is a Hopp múze­umba kerüljenek, s jöjjön létre egy eqységes és impozáns ke­leti művészeti múzeum. Az aján­dékozási okirat a Tanácsköztár­saság idején keletkezett, s kü­lönös szerencse, hogy ezt az ellenforradalmi rendszer nem semmisítette meg. Ma már 64 éve áll fenn a múzeum, műtár­gyainak a száma meqhaladja a húszezret, és kitűnő keleti művészeti könyvtárral rendel­kezi^. Hopp Ferenc 1919. szep­tember 9-én halt meg. A Kere­pesi úti temetőben temették el, a főváros által adományozott díszsírba. Hazai tájakon Régi udvarház Tápiőszelén Az alig karnyújtásnyira ma­gunk mögött hagyott múltnak is viszonylag kevés tárgyi em­lékét őrizzük. A XIX. századbeli táblabiróvilágról például nagy­részt csak irodalmi és művésze­ti alkotásai alapján tudunk. Életterének intim színhelyei, az egykori családi fészkek nyom­talanul eltűntek, s ma már ne­hezen rekonstruálhatók hitele­sen. Aki olvasmányélményeit ki­egészítendő saját tapasztalata alapján kíván képet alkotni az egykori falusi kisnemesi élet­módról, a kúriák világáról, Pest megyében, Tápiószelén megte­heti. Cegléd és Nagykáta kö­zött félúton felkereshet egy ré­gi udvarházat, amely múzeum­ként fogadja a látogatót. Talán az egyetlen kisnemesi kúria, amely - egykori gazdái jóvol­tából is - szinte érintetlenül át­vészelte a történelem viharát, és megőrzött berendezésével betekintést nyújt egy letűnt vi­lág életébe. ÉVSZÁZADOS GYŰJTEMÉNY A falu egyik mellékutcájában, gondozott őspark platánjainak védelmében áll a mindmáig épen maradt, jó arányú kúria, timpanonos, tornácos homlok­zattal, két kis toronyszobával. A szerény méretű, nem hivalkodó épület a századelőn került a Blaskovich fivérek tulajdonába. A két testvér, György és Já­nos olyan haladó szellemű csa­lád sarja volt, amelyben a föld­nél, jószágnál többre becsülték a tudományt, az értékes relik­viákat, a képző- és iparművé­szeti alkotásokat. Nagyapjuk, Blaskovich Gyula 1848-han Pyrker egri érsek elárverezett hagyatékából származó festmé­nyekkel és metszetekkel alapí­totta meg a gyűjteményt, továb­bá megváltotta rokonaitól a csa­ládi régiségeket. Fia kétszáz da­rabból, álló pipagyűjteménnyel, Barabás Miklós, Réti István ké­peivel gyarapította az anyagot. Az 1912-ben Tápiószelére költö­zött testvérek elszegényedve is megőrizték, rendszerezték, sőt fegyvergyűjteménnyel, vadak trófeáival, tengeri kagylókkal, csigákkal, ritka ásványokkal, festményekkel, szobrokkal to­vább bővítették. Együtt láthatók a régi kúriák nélkülözhetetlen berendezési tárgyai; a pípatórium, amelynek egyik becses darabját állítólag Nagy Péter cár faragta, és ado­mányozta sikeres diplomáciai közreműködéséért az egyik ős­nek. A fegyverállványon számos figyelemre méltó harci eszköz függ: a II. Rákóczi Ferencnek tulajdonított pisztolypár és dísz- kard; az a török handzsár, ame­lyet a török szultán ajándéko­zott Vak Bottyánnak. Finom mí­vű puskák, népi faragású lő­porszaruk, tölténytaskák egészí­tik ki a rekvizitumokat. KÖZCÉLRA SZÁNTÁK A kétezer kötetes könyvtár a szépirodalmi művek mellett tör­ténelmi munkák egész sorát őr­zi, annak bizonyságául, hogy a Blaskovich testvérek élénk ér­deklődést mutattak a táj régé­szeti emlékei iránt. A környéken MŰVÉSZET sejtették Attila hun király szék­helyét, és kezdeményezésükre kezdett ásatást a Magyar Nem­zeti Múzeum. Tápiószentmárton- ban lelték meg 1923-ban azt a IV. századból származó szkíta aranyszarvast, amely egy főem­ber pajzsát díszítette, és felte­hetőleg uralkodói jelkép volt. Eredetijét a Nemzeti Múzeum­ban, galvanomásolatát az ud­varház egyik vitrinjében őrzik. Az üvegtáblák mögött antik francia. és bécsi porcelánok, ezüst úti étkészletek, díszma­gyarhoz tartozó ötvösremekek, melyek közül két erdélyi mell­boglár néhány éve a montreáli világkiállításon keltett csodála­tot. Disztálak, értékes plaszti­kák, képek tanúskodnak a jó íz­lésről, a szerzeményezők hozzá­értéséről. Az egyik teremben címeres, díszes lószerszámok láthatók. Legendás lóversenyek emlékét idézik a díjak. Ott a tápiószent- mártoni híres ménesből szárma­zó Kincsem képe, szobra, amely­ről köteteket írtak. Ezen a he­lyen őrzik egyik legjelesebb si­kerének emlékét, az angliai te­nyésztők négyezer méteres good- woodi futamának fődíját. A testvérpár nemcsak újság­cikkekkel és előadásokkal vál­lalt részt a korabeli ismeretter­jesztésből. A 'két világháború körött a hét bizonyos napjain a falusi gyerekeket fogadták. Ilyenkor kihúzták az irdatlan nagy ebédlőasztalt, előkerültek a régi társasjátékok, ifjúsági la­pok, mesekönyvek. Sakkoztak, szórakoztak, felolvasást tartot­tak, színdarabot tanultak be, meguzsonnóztatták őket. A Blaskovich-gyűjtemény hu­szonegy darabja először 1896- ban a millenáris kiállítás alkal­mával került a nyilvánosság elé. A fivérek 1940-ben nyitották meg kúriájukat, az érdeklődők előtt. A gyűjteményt mindig is közcélra szánták. 1952-ben ajánlották fel az államnak. Blaskovich János 1967-ben be­következett haláláig szives szó­val mutogatta, magyarázta az évszázados gyűjtőmunkával lét­rehozott kiállítást. A halálát kö­vető esztendőben vette fel 1 a kúriabeli gyűjtemény a Blas­kovich Múzeum nevet, és kisu­gárzó hatása jóval túlnőtt a környékén. Évente 8-9 ezer lá­togató keresi fel. Időszaki ki- állítermében általában kétha- vonként váltakoznak a kortárs festők, szobrászok, keramikusok tárlatai. TAMÁSI TAMÁS Múzeumi enteriőr A tápiószelei kúria Jávai démonfigura (vulkanikus kő XI—XII. sz.) DR. GOMBOS KÁROLY

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents