Tolna Megyei Népújság, 1983. április (33. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-13 / 86. szám
2 NÉPÚJSÁG 1983. április 13. Az ENSZ égisze alatt Afgán-pakisztáni tárgyalások Genfben Az afganisztáni demokratikus forradalom közelgő évfordulója előtt Genfben — az ENSZ-főtit- kár személyes megbízottjának közreműködésével — felújították a tárgyalásokat Afganisztán és Pakisztán között. A tárgyalásokra vonatkozó javaslatot annak idején Afganisztán kormánya terjesztette elő. Afganisztán vezetése azt szeretné, hogy ezen az úton rendezzék egyrészt a szomszédos országban élő, egyes adatok szerint több mint egymillió afgán állampolgár helyzetét, másrészt így vessenek véget a Pakisztán területéről kiinduló ellenforradalmi támadásoknak. Kabul korántsem tekinti a Pakisztánban lévő afgánokat egységesen ellenforradalmároknak, vagy akár „menekülteknek", mivel a határmenti területek pásztor lakossága rendszeresen költözött át korábban is az egyik országból a másikba, - a legelők állapotának megfelelően. Azt azonban nem hajlandó eltűrni, hogy az afgán eredetű törzsek egy részét Pakisztán területén — elsősorban amerikai támogatással - felfegyverezzék, kiképezzék és a törvényes afganisztáni kormány ellen vessék be. Harcok az irániiraki fronton Az iraki—iráni háború legfrissebb hadijelentései megerősítik, hogy viszonylagos nyugalom után a hét végén ismét megélénkültek a harci cselekmények a front egyes szakaszain. Teheráni jelentés szerint az iráni csapatok vasárnap újabb offenzívát indítottak az iraki állások ellen, több települést foglaltak el, és mintegy 150 négyzetkilométerrel növelték az ellenőrzésük alatt álló területek nagyságát. A teheráni rádió hétfői híradásában arról számolt be, hogy a legújabb iráni offenzívában több mint 4500 iraki katona esett el, vagy sebesült meg, 350-et pedig fogságba ejtettek. Egy hétfői bagdadi katonai közlemény szerint az iraki csapatok vereséget mértek a támadó iráni erőkre, s Irán több mint 3200 katonáját vesztette el a front középső szakaszán lezajlott ütközetben. Kabul azzal is tisztában van, hogy a rendkívüli helyzet, az a tény, hogy a Szovjetunió katonai segítségben részesíti az országot a kívülről kiinduló agresszió veszélyének elhárítására, a mai nemzetközi körülmények között kétségkívül kihasználható a szocialista közösség nemzetközi pozíciójának gyöngítésére, ellenséges propagandára. Az afgán kormány a súlyos nehézségek ellenére számos területen előre tudott lépni az elmúlt néhány évben: az ország gazdasága túljutott a kritikus ponton, sikerült megerősíteni a hadsereget, rendezni számos belső problémát, előbbre lépni a szociális átalakulás terén. Éppen ezek a sikerek váltják ki az ellenforradalmárok és támogatóik dühét, vezetnek a kívülről indított agresszió fokozásához. Amikor Reagan amerikai elnök az ellenforradalmi bandák vezetőit fogadja, újabb támogatást biztosítva számukra, amikor „Afganisztán napját” meghirdetve újabb propagandatámadást indít a törvényes ka- buli kormány ellen, amikor úton- útfélen az állítólagos afganisztáni kérdést használja fel ürügyül enyhülésellenes, a fegyverA francia nemzetgyűlés keddre virradó éjszaka 325 szavazattal., 159 elllenében megadta a felhatalmazást a kormánynak, hogy rendeleti úton léptesse életbe az újabb megszorító intézkedéseket tartalmazó gazdasági akaióprogramját. Ennek célja a gazdaságii egyensúly helyreállítása, — nagyarányú külkereskedelmi deficit mérséklése kényszertakarékossági és egyéb intézkedésekkel. Tegnao Szekszárdra látogatott Milan Szkricsil, a prágai szak- szervezeti iskola közgazdasági tanszékvezetője. Délelőtt a szak- szervezeti székházban tájékoztatót hallgatott meg az SZMT vezetőinek részéről megyénk gazdasági, társadalmi helyzetéről, életéről. A csehszlovák vendég tegnap délután a megyei kezéSre, a katonai fölény megszerzésére irányuló kampányában, aligha kell külön magyarázni, kinek áll érdekében a rendezés megakadályozása. S ha Pakisztán vezetői egyre inkább tisztában is vannak azzal, hogy nekik is hasznos lenne a rendezés a szomszédos országgal, túlságosan is függenek Washingtontól ahhoz, hogy ezt a felismerést tettekké tudják átalakítani. A kabuli kormány — a Szovjetunió és a többi szocialista ország egyetértésével és támogatásával — messzemenően rugalmas magatartást tanúsít, elő akarja segíteni az olyan megoldást, amely a realitásokból indul ki. A nemzetközi közvélemény egyre növekvő része is, mindenekelőtt a fejlődő országokban, sürgeti a megoldást, az olyan rendezést, amely nem sérti Afganisztán szuverenitását, el nem kötelezett és semleges státusát, de kiküszöböli az amúgy is sok veszéllyel terhes világból az „afganisztáni problémát”. Az újabb genfi forduló alkalmat ad arra, hogy lemérhessék: hajlandó-e Pakisztán is meghallgatni ezt a sürgető óhajt. A kommunista képviselőcsoport az előző héten módosító indítványokat terjesztett be, s ezek figyelembevételétől tette függővé, hogy megszavazza-e a felhatalmazási törvényjavaslatot. Mauroy miniszterelnök a szocialista és kommunista képviselőcsoportokhoz intézett tevelében közötte, hogy a szociális igazságosság jegyében módosítják az intézkedéseket. pártbizottság oktatási igazgatóságán előadást tartott a szak- szervezeti tanfolyam hallgatóinak, valamint az SZMT-appará- tus tagjainak. Milan Szkricsil ma Deli Sándornak, az SZMT titkárának kíséretében, a BHG szekszárdi gyárába látogat. Franciaország takarékoskodik Csehszlovák vendég az SZMI-nél PANORÁMA BUDAPEST A magyar békemozgalom is .képviselteti magát azon a nemzetközi konferencián, amelyet Nicaraguában április 21. és 23. között rendeznek Közép- Amenifca és a Karib-tengeri térség békéjéről', biztonságáról. * Kedden a kőbányai vásárvárosban ünnepélyes keretek között megnyitották a négy tavaszi nemzetközi szakkiállítást: az Agromasexpo ’83-at, a 10. Nemzetközi Mezőgazdasági Élelmiszeripari Gép- és Műszer- kiállítást, a Hungaroplast '83- a!t, a 11. Nemzetközi Műanyag - és Gumiipari Kiállítást, a L1M- EXPO ’83-lat, a 6. Nemzetközi Könnyűipari Gépkiállítást, valamint a MIPEL ’83-at, a 6. Nemzetközi Ipari Elektronikai és Mű szer ki állít ást. VARSÓ A lengyel kormány értékelése szerint kifejezetten csökkent az utóbbi időben az úgynevezett földalatti ellenzék ereje és befolyása. A volt „Szolidaritás” jelentősebb vezetői, aktivistái közül ma már csak mintegy 50 —60-an tevékenykednek a különféle földalatti struktúrákban. Jedzy Urban, a kormány szóvivője, aki mindezt elmondta Varsóban tartott nemzetközi sajtóértekezletén, az ország életét érintő számos egyéb kérdésre is válaszolt. Alaptalannak mondotta a The Guardian oírnű brit lapnak azt az értesülését, miszerint a szükségállapotot II. János Pál pápa júniusra tervezett lengyelországi látogatása előtt teljesen feloldanák. PEKING Csao Ce-jang kínai miniszterelnök elutazott tíznapos új-zé- landi és ausztráliai látogatására. Kíséretében van többek között Vu Hszüe-csien külügyminiszter is. BRÜSSZEL Leo Tindemans belga külügyminiszter moszkvai látogatásáról hazatérve kedden kijelentette: az eurorakétákról folyó szovjet-omierikái tárgyalások Genfben már április 19-én, tehát a tervezettnél jóval előbb folytatódhatnak. A belga küi- üaymliniszter, a szovjet fővárosban nyolc órán keresztü tárgyalt Gromiko külügyminiszterrel. TOKIÓ A nemzetközi helyzettel, elsősorban a szovjet—amerikai leszerelési tárgyalásokkal, a szovjet—kínai viszonnyal, s általánosságban az ázsiai biztonsággal összefüggő kérdések álltak a Tokióban kedden kezdődött, szovjet—japán külügyi konzultációk középpontjában. Az albufeirai nyilatkozat Válaszok helyett jó szándékú kérdések A Szocialista Internacionálé komoly célt tűzött a Dél-Portugá- liában április 7-10. között megrendezett kongresszus elé: a „válaszadást" korunk szinte minden égető kérdésére, mégpedig „szocialista” módon. A kongresszus befejezése után azonban megállapítható, hogy ez a válaszadás csak részben sikerült, mert a kitűzött cél túlságosan nagynak bizonyult. A részbeni sikertelenséget nem nehéz megmagyarázni, öt világrész több mint hatvan szocialista vagy szociáldemokrata pártja egyáltalán megfogalmazhat-e közös nyilatkozatában - az úgynevezett albufeirai nyilatkozatban — olyan célkitűzést, amely nagyjából fedi minden egyes párt célkitűzéseit, kül- és belpolitikai szempontból egyaránt? Lehetséges-e azonos platform például Közép- és Latin-Amerika Szocialista színezetű pártjai és az Olasz Szocialista Párt között? Lehet-e közös nevezőre hozni a Francia Szocialista Pártot a japán szocialistákkal? Albufeirában az is feladata volt a Szocialista Internacionálé- nak, hogy a Majna-menti Frankfurtban 1951-ben megfogalmazott, eddig egyetlen igazán átfogó — programját a mához igazítva, korszerű elméleti alapra helyezze tevékenységét. De hogyan lehet megtalálni az egyetértés pontjait az Izraeli Munkapárt és a hatalmon lévő nyugat-európai pártok között a közel-keleti kérdésben, amikor érdekeik alapvetően eltérnek a megoldás módozatait illetően? Szártávi palesztin vezető meggyilkolása csak aláhúzta a kérdés drámaiságát. A nehézségeket pedig éppen az a vita jelezte, amely a PFSZ képviselőjének — tragédiába fordult - részvétele miatt robbant ki. Ugyanígy eleve nehéznek ígérkezett néhány alapvető kérdés megválaszolása — például a biztonságpolitika terén. A brit ellenzéki Munkáspárt a leszerelés híve - legyen az akár egyoldalú is. A nyugatnémet szociáldemokrata párt bár a tárgyalások mellett állt ki, végső fokon támogatja a NATO új, középhatótávolságú atomfegyvereinek telepítését a kontinensen, a Francia Szocialista Párt hasonlóképpen az úgynevezett nulla-megoldás mellett kardoskodik. Legalább ilyen nehézségeket támasztott a nemzetközi gazdasági helyzet, amikor a közös válasz felkutatásáról volt szó. A kormányon lévő pártokat gazdasági programjaikban a realitások szorítják, míg az ellenzékben lévőeket már a jövő foglalkoztatja. Ami közös bennük és a „fejlődő" szocialista pártokban: az együttműködés igénye. Jó néhány héttel ezelőtt a Francia Szocialista Párt szűk körű, nem hivatalos rendezvényt tartott Párizsban, ahol azt vitatták meg, hogy a hatalmon lévő szocialista pártok — a „változás aktív ré- s*es.e' — milyen tanulságokat szűrhetnek le politikájuk gyakorlatából. Ezek a tanulságok nem adtak túlságosan sok okot a derűlátásra. A Szocialista Internacionálé XVI. kongresszusának résztvevőinek, ha őszintén akarják megvonni munkájuk mérlegét — ugyancsak óvakodniok kell a túlzott derűlátástól: el kell ismerniök, hogy ez a kongresszus nem a „válaszadás” kongresszusa volt, hanem inkább a kérdésfeltevésé. Kétség nem fér hozzá, hogy az elfogadott határozatok pozitív.törekvéseket tükröznek, de az előbbi okok miatt tartalmuk túlzottan általános szinten marad. Az úgynevezett nagy kérdésekre adandó válasz megfogalmazásakor minden párt hivatkozhat az „albufeirai nyilatkozatra" mégha véleményük olykor homlokegyenest eltérő is. Hiába volt őszinte óhaj az öt kontinens szocialista és szociáldemokrata pártjai cselekvésének akcióegysége - a realitások alkotta szakadék áthidalásához sokkal többre lenne szükség. A Szocialista Internacionálé határozatai általánosak ugyan, de a bennük megfogalmazott célok és kérdések pozitívak. A gazdasági fellendülést, a fejlődő világ és az ipari országok között együttműködést sürgető jelszavak, a reális gazdaságpolitika szorgalmazása, amelyben a hangsúly a dolgozók érdekein van, a tervezés szerepének kiemelése a fejlődő országokban, a gazdasági stabilizáció, a társadalmi egyenlőség, a kisebbség jogainak elismerése és elismertetése - mind olyan célok, amelyeket csak támogatni lehet. Ami pedig a nemzetközi politikát illeti: a világ közel 200 millió választópolgárát felsorakoztató pártok az Egyesült Államok és a Szovjetunió melletti tárgyalások mellett — az atomháború és a fegyverkezés ellen foglaltak állást. A Közel-Kelet kérdésében, kerülve ugyan a pontos megfogalmazást, a béke megteremtésére szólították fel a szemben álló feleket. Közép- és Latin-Amerikáról szólva pedig a kongresszus leszögezte, hogy a térség forrongása egyáltalán nem a kubai vagy a szovjet „összeesküvés" következménye, amint azt Washingtonban állítják. FODOR GYÖRGY Amerikai zsarolás Genfi kilátások Béketüntetés az NSZK-beli Geilenkirchenben Kemény harc folyik a világ- politika kulisszái mögött, .amelyben a Fehér Ház a jeleik szerint a lélektani háború és a stratégiai zsarolás legváltozatosabb eszközeit használja fel. A lélektani háború újabb szakaszának nyitányát Reagan nem sakkal húsvét előtt Floridában mondott beszéde jelentette, amelyben a Szovjetuniót „a rossz” megtestesítőjének nevezte és az egész világpolitikát a legprimitívebb mádon „o jó és a rossz küzdelmére” vezette vissza. Az ehhez hasonló kirohanások időzítése nem véletlen. Az európai közép-hatótávolságú rakéták te le. öltése az év végén egybeesik az amerikai elnökválasztási kampány hivatalos kezdetével. Egyelőre azonban nagyon is kérdéses, hogy véget ér- e addig az Amerikát is magas munkanélküliséggel sújtó gazdasági válság. Reagan taktikája ennek megfelelően a külpolitikára' és a „szovjet veszély” hon g oz t atá sóira ossz pont o sül. Évente tíz százalékkal akarja, növelni a katonai kiadásokat, ám a demokrata többségű képviselőház e helyett négy százalékot fogadott el. Még a szenátusban is komoly harc várható, noha ott az elnök pártja,, a republikánusok megtartották többségüket. Az elnöknek számolnia kell azzal, hagy a szenátus is csak 6-7 százalékos emelést javasol. Ez is óriási összeg - politikai értelemben azonban mégis Reagan eredeti törekvéseinek visszaszorulását jelezné. iMég világosabb az ellenállás Nyugat-Európában, ahol — a békemozgalmakon túlmenően - a kormányok aggodalma is fokozódik. Mind Bonnban, mind a többi érintett NATO- országban világosan látják: a tervezett amerikai ralié ta té le pí- tés hatalmas belpolitikai feszültséget gerjeszt müíjd. Ennek az aggodalomnak számos jele van. Legnyilvánvalóbb az úgynevezett „közbülső megoldás” sorsa,. Reagan javaslata csak vonakodva, és kifejezetten a nyugat-európai kormányok nyomására született meg. Ám az ajánlat csak formai visszalépést jelent a hírhedt „mulla- megoldástól”, amely az összes szovjet közép-hatótávolságú rakéta megsemmisítését követelte az új amerikai rakéták telepítéséről való lemondás fejében. A „közbülső megoldás” szerint az USA hajlandó kevesebb rakétát telepíteni, ha a Szovjetunió megfelelő számú rakétát megsemmisít. Gromiko első miniszterelnök- helyettes és külügyminiszter a javasla tot sa jtóértekez I e té n utasította vissza. Rámutatott, hogy az amerikaiak csak szárazföldi rakétákat számolnak, és nem veszik figyelembe a tengerről vagy stratégiai bombázóikról kilőhető tölteteket. Másodszor: nem hajlandók figyelembe venni az önálló francia és brit atomütőerőt. Harmadszor: kötelezni akarják a Szovjetuniót, hogy a Távol-Keleten felállított rakétáit is semmisítse meg, noha ezeknek semmi közűik az európai egyensúlyhoz. A „közbülső megoldás" tehát csak a szovjet oldalon jelentene csökkentést. Genfben a Szovjetunió és az Egyesült Államok képviselői a kérdésről zárt ajtók mögött tárgyalnak. A megbeszélések a húsvéti szünet után, május 17- én kezdődnek újra, s az amerikai fél akkor esetleg a „közbülső megoldás” konkrét számszerű részleteivel áll elő. Ez mindenképpen mutatja', hogy a kulisszák mögött a Washingtonra gyakorolt nyomás tovább tart. A látszólagos egyetértés ellenére Nyugát-Európa sem tartja igazán kielégítőnek az eddigi amerikai javaslatokat. Fontos lépés lehet Kohl nyugatnémet kancellár tervezett moszkvai és washingtoni útja is, hiszen az NSZK központi szereplője az egész amerikai rakétatelepítési tervnek. Mindez azt mutatja, hogy május 17-,ig - és valószínűleg a rákövetkező hetekben is — a vita kiéleződésével kell s.ömölni, még mielőtt bármiféle kompromisszumos megoldás körvonalai kialakulhatnának. (-i -e) Gromiko szovjet külügyminiszter moszkvai sajtóértekezletén bírálta Reagan „közbülső javaslatát"
