Tolna Megyei Népújság, 1983. április (33. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-12 / 85. szám

1983. április 12. ^ÉPÜJSÁG 3 Számítógépben a cukorgyártás Eieteroiniifcus számítógép tart­ja nyilván a magyar cukorter­melés minden adatát; a Cu­koripari Szolgáltató Vállalat budapesti központjában gépe­sítették az ügyvitelt. A Video- ton-30 típusú számítógép beál­lításához szükséges költséget a cukorgyárak vállalták, összesen 1,7 millió forintot fordítottak a korszerű ügyviteli rendszer ki­építésére. A berendezés egyet­len gomb lenyomása után olyan bonyolult, összetett adatsorokat közöl, amelyek összeállításához nagy számú tisztviselőre lenne szükség. A vasútkorszerűsítést lelemé­nyes módon használják fel az energiataikorékosságna a mező­gazdásági üzemek — a MÁV- rt k a forgalomból kivont öreg gőz m ózd o n yait meg v ásárolják, s kazánjával kisüzemeket főté­rnek. A mozdonykazáin előnye ugyanis, hogy igénytelen, szin­te mindennél fűthető, jól elég bennük a hulladék, kukorica- csutka, fanyesedék, szolima. Az olajtüzelésű kazánoknál üze­meltetésük jóval olcsóbb. Eddig ötven mezőgazdasági üzem ál­lított be kiérdemesült mozdony- kazánt fűtésre, így többi között < kecskeméti Magyar-Szovjet Barátság Tsz szeszfőzdéjét, a Helvéciái Állami Gazdaság vá- góhídját és a móricgáti Petőfi A gép nemcsak a szolgálta­tási központnak ad útbaigazí­tásokat, hanem adatait lehív­hatják a cukorgyárak is. A gépre bízták egyebek között az elszámolást; a termelő által le­adott cukorrépát ugyanúgy nyil­vántartja a készülék, mint pél­dául azt, hogy mennyit fizetett érte a cukorgyár. A teljes el­számolást két-három nap alatt kapják kézhez az érdekeltek. A gép tévedhetetlen, ennélfog­va a reklamációk száma is mi­nimálisra csökkent. Az adatok körét újabban tovább bővítet­ték, a Videoton-30 már nem­Tsz műbélyét látják el velük. Sokfelé gondot okozott a meg­vásárolt mozdonykazán átszere­lése, ehhez szakértelem és fel­szerelés szükséges. Éppen ezért a tarcali Tokajhegyalja Tsz szerelőműhelyt rendez be, ahol me gr e betelésre m ezőgiazd a sá g i üzemeknek elvégzi az átalakí­tást. Hosszabb távon is kifize­tődőnek ígérkezik e tevékeny­ség, a MÁV telepein ugyanis még több száz elöregedett gő­zös rozsdásodik újbóli haszno­sításra vám/a. Egyébként a mozdonyokat ócskavásárban adják el egyen­ként megközelítően 50 ezer fo­rintos árban. A beruházás a fűtőolaj-megtakarítás révén rö­vid időn bélül megtérül. csak a termelőüzemeket tartja „emlékezetében”, hanem 1700 táblát — földterületet is — ez­zel értékes információhoz juttat­va a gazdaságokat és nemkü­lönben a feldolgozókat. A vál­lalat terve szerint a cukorgyá­rak bérelszámolását is beprog­ramozzák majd a berendezésbe és más megbízatásokat is el­vállalnak. A beruházás gyorsan kifize­tődik, csak az elmúlt évi mér­legbeszámolók készítésének „gépesítésével” négyszázezer forintot takarítottak meg* az üzemek. Számítások szerint egy év alatt megtérül a* beruházás. A népfrontmozgalom története A közeli hetekben megkezdő­dik a hazai népfrontmozgalom történ étén ék megírása-. Az ala­pos és körültekintő munka ér­dekében szerte az országban bizottságaikat hoznak létre, A népfronttörténet megírásá­nak gondolata és igénye már régebben felvetődött, de a mun­ka kezdetét megnehezítette az a körülmény, hogy a mozgalom dokumentumai nem voltak ösz- szegyűjtve. Születtek ugyan fon­tos művek a népfrontról - pél­dául Kállai Gyúla* forrásértékű kötete —, de ezek csők a- moz­galom egyes területeivel foglal­koztak. Az olvasók így is kedve­zően fogadták a memoárokat. Ez adott ösztönzést ahhoz, hogy a népfront most részletes kuta­tásba, feltáró munkába fog­jon, megnyerve az ügynek egy sor szakembert, s mindenkit, aki érdeklődik a téma iránt. Energiatakarékos fűtés mozdonykazánnal A korszerűbb munkaerőgazdálkodásért (I.) Teljes foglalkoztatottság alacsony hatékonysággal Napjaink realitása az az igény, hogy fo­koznunk kell előrelátásunkat. A tervezés és a gazdálkodás szférájában is gyakoriak a várat­lan fordulatok és az új jelenségek. A legtöbb területen a korábbinál kevésbé jellemző a ré­gi törekvések továbbélése. Ezt bizonyltja pél­dául az ipar és a mezőgazdaság termelési szerkezetének megújulása. A foglalkoztatás-politikában viszont a dol­gok tehetetlensége folytán, sajnos, nagyon is valószínű a múltbeli tendenciák folytatódása. Miért az? Két okot említhetnénk. Mindannyi­unkban tapasztalható (sok esetben nem is tudatosan) a megszokotthoz való ragaszkodás. Ez érinti a megszokott munkahelyet, a meg­szokott közlekedést, a jövedelmet, munkatársi kapcsolatokat, stb. Második okként említhető, hogy az új je­lenségek fogadására, az igényekhez való al­kalmazkodásra kevés még a késztető elem a társadalmunkban és nem alakult ki egy olyan intézményrendszer, mely ilyen esetekben az állampolgárok segítségére van. Tények igazolják, hogy nálunk ma teljes a foglalkoztatás. A foglalkoztatás teljessége alatt azt értjük, hogy az elhelyezkedni szán­dékozók munkalehetőséget találnak, a mun­kaképes korú férfiak csaknem 90 százaléka, a nők több mint 80 százaléka, a nyugdíjasok 25 százaléka dolgozik. Ez kétségkívül a lehetsé­ges maximum. Ezt igazolja az is, hogy az el­ső ízben munkába állók gyakorlatilag száz százaléka az iskolából kikerülő fiatalok köré­ből verbuválódik. Sajnos, a teljes foglalkoz­tatás nálunk viszonylag alacsony munka-ter­melékenységgel párosul. Ennek olyan csalha­tatlan tanújelei vannak, mint például a nagy mértékű belső munkaerő-tartalék, a pályavá­lasztásban tapasztalható tévedések, a pálya- elhagyások nagy száma, s persze az is, hogy sok ember dolgozik olyan munkakörben, be­osztásban, ahol nem tudja kifejteni valós ké­pességeit. A vállalatok szinte görcsös ragasz­kodása a létszámhoz, a termelés stagnáló vagy csökkenő szakaszában is, tovább ront­ja a hatékonysági pozíciókat és ezzel gyakor­latilag a vállalat vagy termék versenyképes­ségét is. A MUNKAERŐHIÁNY PSZICHÓZISA Jelenleg nálunk a munkaerő-kereslet összes­ségében meghaladja a kínálatot, s jelentősek a szerkezeti eltérések. Természetesen soha nem lehet számítani a kereslet és kínálat tö­kéletes egybeesésére, de a túlkereslet negativ következményekkel jár. Kialakult a munkaerő- hiány pszichózisa. A munkahelyen csökkentek a munkáltatói követelmények, kilépések ese­tén felerősödtek a lebeszélések: visszafejlőd­tek a korábban kialakult vállalati munkaerő­gazdálkodási módszerek. Háttérbe szorultak az alkalmasságvizsgálatok is. Divattá vált a béralkú, azaz a munkáltató és a dolgozó tár­gyalásos kompromisszuma a felajánlható és elfogadható bérért. Egyes hiányfoglalkozások­ban aránytalan kereseteket szült a piac, me­lyek zavarják a tanulás és képzés ösztönzését. Néhány vállalatnál akként gondolkodnak, hogy az a legcélszerűbb, ha a legjobb mun­kások és mérnökök részvételével gazdasági munkaközösségeket alapítanak, hiszen úgy­mond igy többet tudnak fizetni nekik. Ez a gyakorlat azonban nem tehető általá­nossá. Meg kell teremteni a módját annak, hogy az emberek a vállalaton belül is meg­találják anyagi számításaikat. Ennek sok lel­tétele van, mindenekelőtt a nagy belső mun­kaerő-tartalékok feltárása, s persze mérséklé­se. Ehhez azonban tovább kell fejleszteni az irányítási és az ösztönzési rendszert, s még mást is. SZERVEZETT ÁTCSOPORTOSÍTÁST! A vállalatoknak működőképes állami szer­vezeteket kell látniok ahhoz, hogy elhiggyék: a teljes foglalkoztatás nem az ö feladatuk. Ugyanakkor az érintett dolgozóknak is tapasz­talniuk kell a gyakorlatban, hogy az objektive szükségessé vált munkaerő-átcsoportositás nem kérdőjelezi meg saját maguk és család­juk szociális biztonságát. Noha már több fel­ső szintű dokumentumban szóltak a szervezett munkaerő-átcsoportositás szükségességéről, erre azonban lényegében csak vállalatokon belül került eddig sor, vállalatok között még nem nagyon. Nem azért, mintha nem lett vol­na objektive indokolt, hanem azért, mert az ehhez szükséges feltételek csak részben ala­kultak ki. A vállalatok még nem eléggé költség-érzé­kenyek, a munkaerőre és a munkabérre, a munkáltatók megtehetik, hogy ezt a tartalé­kot eltitkolják, s olyan időkre számítanak, ami­kor kedvezőbb növekedési pályára kerülnek. Ugyanezt mondhatjuk az átmenetileg felesle­gessé váló munkaerő kölcsönadásáról is. Fel­tételezhető, hogy a munkaerő-kereslet mérsék­lődése esetén a spontán mozgás is mérséklő­dik. Ahhoz azonban, hogy a munkaerő-átcso­portosítás vagy -kölcsönadás gyakorlattá vál­jon, sok egyéb mellett fejleszteni kell a me­gyei munkaerő-szolgálati irodákat is, bővítve tevékenységi körüket. DR. RÓZSA JÓZSEF, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal főosztályvezetője (Folytatjuk) Tamási Állami Gazdaság Kitűnő gazdálkodás és ami mögötte van Beszélgetni már úgy ültem le Fornád-pusztán, a Tamási Ál­lami Gazdaság központjában Tolnai István igazgatóval, hogy lényegében mindent tudtam a tavalyi gazdálkodásukról, igen jó eredményeikről. Elolvas­tam, tanulmányoztam a szöve­ges mérlegbeszámolót. Világo­san tájékoztat ez a 18 oldalas írás mindenről. Rögtön az ju­tott eszembe, hogy nyilván jel­lemző a beszámoló is az itteni munkára: gondos, alapos, sőt emberi, mert nem cikornyás mondatokból, nem sután fogal­mazott bekezdésekből tevődik össze, hanem kifogástalan, egy­szerű, könnyen olvasható. Minden azért mégsem kerül­het bele egy mérlegbeszámoló­ba. A munkaerkölcs, az embe­rek munkakedve, az érdekelt­ség kiteljesedése, a magas fo­kú szervezettség emberi vonat­kozásai inkább csak sejthetők. Főként ilyen kérdésekről fag­gattam Tolnai István igazgatót. Faggatni csak azért kellett, mert számára — és részben a munkatársai számára is - sok minden természetes, nem teszik föl maguknak kérdésként, min­dennapos programként azt, amit várnak és akarnak a jó munkától. Ha már megvan a terv, a program, tudják, ho­gyan kell dolgozni. Például nem az jár állandóan az eszük­ben, hogy mennyi prémiumot kapnak majd valamilyen mun­káért. Csak dolgoznak. Lelki- ismeretesen, jól, sőt, a „legtöb­ben jókedvvel. Tolnai István elmondott né­hány esetet arra vonatkozóan, hogy náluk nem gépies a mun­ka, hanem az eszükkel és a szí­vükkel is ott vannak az embe­rek a munkahelyen. Nagyon so­kan. Büszkék arra, amit csinál­nak. Például traktorosok a jó minőségű kukoricavetésre, cu­korrépavetésre. fgy mondja az igazgató: „A Teszler Feri az egyik leghíresebb kukoricave­tőnk". Egy fiatal gépész-szak­embertől megkérdezte egyszer Tolnai István, hogy meg lehet-e csinálni egy bizonyos berende­zést, szükséges módosítást, amivel próbálokztak. A fiatal­ember nem késlekedett a véle­ménynyilvánítással, azt mond­ta: meg lehet csinálni, igazgató elvtárs, de nem lesz jó, van en­nél gazdaságosabb megoldás. Nagy örömmel meséli az ese­tet az igazgató, és hozzáteszi, bárcsak sok ilyen ember lenne nálunk is, meg máshol is az or­szágban. Aki nem kibic, aki nem utólag kritizál... A Tamási Állami Gazdaság­ban nem kizárólagos cél, hogy minél nagyobb legyen a nyere­ség, hanem ezzel együtt a leg­főbb cél az is, hogy boldogul­janak az emberek, megtalál­ják a számításukat a kereset­ben és megtalálják az örömöt a munkában. A teljesítménybér általánossá vált. Csak akkor fizetnek órabért, ha valamilyen sziszifuszi munkában elkerül­hetetlen, például a beruházó üzem dolgozói tataroznak egy házat, ahol nem mérhető min­den munka teljesítményre. Azonos eséllyel indulnak mindegyik kerület dolgozói a teljesítmények elérésében, an­A korszerűen átalakított régi tehénistállóban sertések híznak nak ellenére, hogy az adottsá­gok eltérőek. Éppen az igaz­ságtalanság elkerülése miatt alakították ki a gazdaságban az egységes árrendszerrel való elszámolást. Vita azért mégis akad, és van is mindig lehető­ség a tisztáznivaló dolgok meg­beszélésére, teljes körben, a nyilvánosság előtt. Negyed­évenként tartanak termelési ta­nácskozást a kollektívák, össze­sen 17 helyen, tehát viszonylag szűk körb^ji - például állat- tenyésztő telepenként -, így mindenki szóhoz juthat. Meg­történik ott a munka értékelé­se, sokszor emberekre kitérően, továbbá értékelik a gazdálko­dást. Vagyis: mit sikerült meg­valósítani a célkitűzésekből, mennyire jó, ahogyan dolgoz­tak. Az értekezletet „nem szere­tik" Fornádon. Ritkán tartanak. A kapcsolat így is állandó a vezető és a beosztott szakem­berek között, de nem csupán a rendszeresített CB-rádió jó­voltából. (Valamennyi gépko­csit felszerelték rádióval — a szállítókocsik kivételével —, így menet közben is azonnnal tud­nak intézkedni, szervezni, ta­nácskozni, ha kell). A kerületi vezetők havonta „elszámolnak" az igazgatónál, vagyis összeül a vezérkar és az önálló kerüle­tek vezetői pontról pontra tu­datják a felmért, állandóan nyilvántartott tényeket, ered­ményszámokat, hogy hol tart a gazdaság, hogyan gazdálko­dik. Előfordul, hogy valamit új­ra meg kell nézni. Ha nem úgy alakulnak a dolgok valamelyik üzemágban, termelőegységben, akkor megtanácskozzák a mó­dosítást, a szükséges intézke­dést. Beszélgetésünk elején meg­kérdeztem az igazgatótól, hogy beivódott-e már a dolgozókba is a gazdálkodási szemlélet, te­hát hogy nemcsak a vezetők és középvezetők ügyelnek a szak- szerűség és a takarékosság min­dennapos követelményeire. A válasz: felmérés erről nincs, de tudunk példákat az önállóság­ra is, nemcsak a becsületesen megvalósított munkára. Nem várnak a dolgozók arra, hogy utasítsák, irányítsák őket nap mint nap. Tudják a dolgukat a legtöbben. Például egy trak­toros tudja folytatni a munká­ját egy másik táblában, ha be­fejezte valahol. Mert benne él az egészben. Az elmúlt évi eredményekből legalább néhányat feltétlenül Pontyivadék válogatása a ha lastó mellett szükséges közölnünk. Bár több­re jutna hely, akár a szöveges mérlegbeszámolóból kiragadva. Sokatmondó számok, tények. A gazdaság fennállása óta a legnagyobb vállalati eredményt érték el 1982-ben, 51 és fél mil­lió forintot. Ez csaknem kilenc­millióval több a tervezettnél. Igaz, kedvezett az időjárás is, de az csak besegített. A nagy nyereség okai főként: a lelkiis­meretes munka, az év közben megtett, fölismert szükséges in­tézkedések, a takarékos gaz­dálkodás. Kétmillió 300 ezer fo­rint plusz bevételhez jutott a gazdaság gabonatermelési pré­miumként, az előző öt év ter­méseredményei alapján. Tehát itt nem csupán egy kiemelke­dő évről van szó, és ez a jel­lemző: a tartósan magas ho­zamok. Hetkáronként 7,4 tonna szénát takarítottak be a 90 hek­tár mesterséges gyepterületről, nagybálás módszerrel. Növeli a Tamási Állami Gazdaság a sertéslétszámot, most folyik az elavult tehénistállók átalakítá­sa sertéshizlaldává. Lehetne so­rolni az okos módszereket, in­tézkedések egész tömkelegét. Már csak egy tényszámnak jut hely: Tíz dolgozó kért és kapott tavaly támogatást lakásproblé­májának megoldásához, össze­sen csaknem félmillió forintot. GEMENCI JÓZSEF Fotó: BAKÓ JENŐ A komlótelepen dugványt készítenek a megmetszett komlóból, gyökeres szaporítóanyag elő­állításához

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents