Tolna Megyei Népújság, 1983. április (33. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-10 / 84. szám

AnÉPÜJSÁG 1983. április 10. ON KERDEZ Lesz antenna, de mikor? Pápai Károly szekszárdi ol­vasónk fordult hozzánk alábbi kérdésével.; „Az elmúlt év elején a Szek­szárdi Városgazdálkodási Vál­lalat a Wosinsky lakótelepen lakógyűlést hívott össze, ahol határozott Ígéretet tettek arra, hogy a lakótelep valamennyi lakását egy központi televízió­antenna rendszerbe csatlakoz­tatják 1982. december 31-ig. A lakótelep több házának fö­démjét leszigetelték, s ekkor a televízióantennákat leszerelték. Az Ígéretben bízva sokan szo­baantennát használtak - ideig­lenesen. A helyi átjátszóadó sávváltozása óta a kép minő­sége a korábbinál sokkal rosz- szabb lett. Éppen ezért a kér­désünk, hogy a vállalat illeté­kesei mikor tesznek eleget Ígé­retüknek? Eddig ugyanis még nem történt semmi központi te­levízióantenna ügyben...” A Szekszárdi Városgazdálko­dási Válfcaítít igazgatja, Orbán György adta a választ: „A Wosinsky lakótelep tv- aoterma hálózatának kiépítését a városi tanács műszaki osz­tálya a- szekszárdi lakásszövet­kezetnél megrendelte, m'ely szériát a Tar-féle rendszer ke­rülne kMltélezésre. Amennyiben a kivitelezés alapjául szolgáló megállapo­dást a megrendelő és kivitele­ző 1983. április 15-<ig aláírja, a vételi lehetőség a lakótele­pen 1983 végére biztosítva T elefonszámunk: 12-284 tesz. A költségeket a városi ta­nács fedezi. Az 1982-es évre tett ígéretét vállalatunk pénz­ügyi fedezet hiányában nem tudta teljesíteni." Az egész ház a nyugdíjasoké lesz Kaszák 'Káro'lytól Tolnáról toptuk a tevéiét: „Azt hiszem, nemcsak en­gem, hanem többeket érintő kérdés, hogy Szekszárdon mi­kor lesz „nyugdíjasok háza”? A levelet a szekszárdi Váro­si Tanács elnökének, Kovács Jánosnak továbbítottuk, aki az alábbi választ' adtat „Az olva'sá részéről felvetett /nyugtdíjasok háza' gondolat nagyon ésszerű, mivel a Idlkás- gazdátkodást jelentős 'mérték­ben jiaví'tjia és eninek a jelen­legi csökkenő állami lakásépí­tésnél 'rendkívül nagy jelentő­sége van. Szekszárdon 1975 óto van /nyugdíjasok háza’ o Mikes ut­ca 1-J3. szám afcntt. Az épületet — amely 138 garzonlakásból ált, s jetenkeg 67-ben 'él Idős ember — fokozatosan teljes egészében át kívánjuk alakí­tóira .nyugdíjasok házává’. Az épületben tavaly kialakí­tó Kuk az öregek napközi ott­honát, ahol a házban és a környéken lakó idősebb embe­rek részére az étkezés és az Mrvosi ellátás biztosítva van. Szekszórd város Tanácsainak 3/1982. (X. 28.) számú tanács­rendelete XI. fejezete szerint a nyugdíjasok házába a1 Szek­szárdon huzamosabb ideje ál­landó lakóhellyel rendelkező személyek kérhetik felvételü­ket.” Komámasszony, hol a pénz? iNagy Istvánná Tengette— kajimádpusrtai olvasónk a pos­tával „játszotta” gyermekko­runk közkedvelt játékát, a ko- mámasszony, hol az ollót, csak éppen pénzzel. Erről tanúsko­dik szerkesztőségünkhöz küldött levele: „Örököltem 4170 forintot, amit Balmazújvárosból kellett volna megkapnom. A nagyné- ném adta fel cimemre tavaly november elsején az említett összeget. Már márciust Írunk, a pénz azonban sehol... A szed- resi postára volt cimezve, mi­vel úgy volt, hogy esetleg ta­karékbetétkönyvet fogok kapni, s ez a postahivatal esik hoz­zánk a legközelebb. Jártam hát itt is, de mint mondották: sem­miféle pénz nem érkezett a ne­vemre. Hol keressem a pén­zem?" ‘ Kántor Sándor, a Pécsi Pos­ta igazgatóság postaforgalmi igazgatóhelyettese ./megkeres­te” olvasónk pénzét: „A vizsgálat során megálla­pítottam, hogy a balmazújvá­rosi posta hivatalban Posta Jó­zseféé által Nagy Istvánná Szedres—Kajmád címre 1982. november 1-én feladott 4170 forint összegű távirati utalvány kézbesítése 'szolgálati hiba miatt maradt el. A kézbesítés elmaradásának egyik oka, hogy a feladó a táviratot helytelenül címezte, miveP Kaj'mádpusztára' nem Szedres, hanem Fácánkert pos­tahivatal kézbesített egészen 1982. november f ig. Ez idő­ponttól kezdődőé- külterületi I évé Isz ébrén yesítés alapján Ka'jmád.puiszta Tengette posta­hivatal kézbesítési területébe 'került. Az érdekelt postai dolgozók mulasztást követtek el, mivel a táviratot az új kézbesítőhíivatöl- hoz nem továbbították és így a. kézbesítés elmaradt, ezért őket felelősségre vontam. A beadványban foglattak el­intézése azért húzódott el, mi­vel a feladó tudaikozványtnem adott a postára és a postai ada­tok beszerzése így hosszabb időt vett igénybe, Nagy István­ná részére a 4170 foríimtot 1983. márdius 18-án kifizettem. A történtekért elnézést kérek.” Segítséget kérünk Olvasóink segítségét kérjük egy, a szokásostól eltérő eset­ben. Brum Jánosné, idős dombó­vári olvasónk március 28-án fél tizenkettő tájban a dombóvári kórházzal szembeni boltban fe­lejtette világosbarna pénztár­cáját, melyben kis nyugdíjának minden „maradéka", é havi megélhetésének anyagi fede­zete volt - több mint hatszáz forint. 'Kérjük a becsiületes megta­lálót, hogy küldje el szerkesz­tőségiünk címére (Szekszórd, Beloiannisz 1—3. 7100) a pénz­tárcát, voioy írja meg, hogy hol lehet átvenni. Köszönjük. Ml VÁLASZOLUNK ’ Az egyszerűsített ár­képzési rendről szól az Országos Anyag- és Arhivatal elnöké- | nek a Magyar Köz- J löny idei 11. számá­ban megjelent 1/1983. (III. 23.) ÁH számú rendelkezése, amely­nek hatálya kiterjed a gazdál­kodó szervezetekre és a pénz­eszközeiket folyószámlán keze­lő költségvetési szervekre. A rendelkezés szerint ezek a szervek - sem belföldi, sem exportértékesítés esetén - nem kötelesek árvetést készíteni az olyan termék szabad árformá­ba tartozó termelői árára, il­letve szolgáltatás szabad ár­formába tartozó díjára, amit nem rubel relációba exportál­nak és az exporttermék köz­vetlenül elszámolható költségei nem haladják meg az exportált termék forint árának 50%-át. Eligazítást ad a jogszabály ab­ban a tekintetben is, hogy nem rubel relációba exportált ter­mék árának érvényesítése ese­tében mikor nem keletkezik tisztességtelen ha­szon. A rendelkezés kihirde­tése napján - 1983. március 23-án — hatályba lépett. A Kereskedelmi Értesítő idei 5. számában tájékoztató jelent meg a közületi szervek 1983. évi üzemanyag-lelhaszná- tásának korlátozásáról szóló rendelet végrehajtásához, s a tájékoztató pontosan meghatá­rozza a szükséges szervezési in­tézkedéseket, a műszaki intéz­kedéseket, valamint a vezetés- technikával kapcsolatos intéz­kedéseket. Ez utóbbi körből idézzük: „A gépjárművezetők személyi képességeinek külön­bözősége folytán ugyanazon jármű esetében a fogyasztási értékek között 15-20%-os el­térések is jelentkezhetnek. Ezért különös jelentő­sége van a gépkocsi- vezetők vezetéstech­nikai oktatósána k." Ugyanebben az Értesítőben megjelent másik tájékozta­tó a kollektiv szerződések 1982. évi végrehajtásáról szóló beszámolókkal és az 1983. évi módosításokkal foglalkozik, s bár a kollektív szerződések 1982. évi végrehajtásáról tör­ténő beszámolás határideje (1983. március 31.) már lejárt, felhívjuk a figyelmet, hogy az 1983. évre vonatkozó módosí­tást április 30-ig kell megkötni és kihirdet­ni. s - a tájékoztató szerint is — á módosítás alkalmával célszerű áttekinteni, hogy mely tevékenységek végzésére lenne indokolt vállalati gaz­dasági munkaközös­ség alapítása. Az Ipari Közlöny f. évi 7. szá­mában tájékoztató ol­vasható a rugalmas munkaidő- rendszerek alkalmazásának okairól, jellemzőiről, bevezeté­sük feltételeiről és körülmé­nyeiről. A tapasztalatok szerint a rugalmas munkaidő alkalma­zása javítja a munkafeltétele­ket, a munkahelyi légkört, szá­mottevően csökkenti a kieső és veszteségidőket, csökkennek a távolléti idők és a túlórák, nő a termelékenység, csökken a munkaerő-vándorlás, A tájé­koztató rögzíti azt is, hogy „ter­jedőben vannak azok a számi­tógépes rendszerek, amelyek nagy pontossággal alkalmasak a dolgozó mozgásának regiszt­rálására, a munkaidő kihaszná­lásának ellenőrzésére.” Dr. Deák Konrád osztályvezető ügyész Századunk nagy orvosi felfedezései A kortizon története Az orvosi Nobel-díj odaíté­lésékor szinte minden évben szenvedélyes vita zajlik arról, hogy abban az évben az elmé­leti kutatásokat, vagy a beteg­ágy mellett elért eredményeket értékelték-e kellően. Ez a vita az 1950. évi Nobel-díj kiosztása után nem lobbant fel, hiszen ekkor Hench, Kendell és Reich­stem, a kortizon-kutatásért nyerte el e magas elismerést, és mind elméleti, mind gyakor­lati vonatkozásban valóban tökéletes munkát végeztek. Az 1920-as években az ameri­kai Mayo-klinikan kezdődött az a kutatás, amely végül az 1950- es IMobel-dij atadasaval nyerte el a teljes elismerést. Hench, az egyiK NoPel-dijjal . kitünte­tett orvos, tagja lett annak a kollektitranak, amely reuma­kutatással foglalkozott. A reu­mát az egyik legbefolyásolha- tatlanabb, legmakacsabb, végül elnyombrodásnoz vezető beteg­ségnek tartották. Voltak olyan vélemények, amelyek szerint a deformalódáshoz vezető beteg­séget éppen olyan gyógyíthatat­lan bajnak vélték, mint például a rákot. Mind a szakközlemé­nyek, mind a tankönyvek pesz- szimizmussal nyilatkoztak e be­tegségről. Hench 1925-ben arra figyelt fel, hogy a krónikus art­hritisben (ízületi gyulladásban) gyakran mutatkoznak gyenge- ségi, fáradtsági és alacsony vérnyomásos periódusok, s ez azt sugallta neki, hogy ebben a kórképben a mellékvesének is szerepe lehet. Viszont a beteg­ségben elhunytak boncolása nem igazolta feltételezését. Hench 1929-ben olyan beteg­gel találkozott, aki régóta szen­vedett reumában, de négy év­vel ezelőtt sárgaságot kapott, és azóta megszűntek a reumás fájdalmai. Ez önkéntelenül azt a gondolatot szülte, hogy van valami sajátos mechanizmus, amely jótékonyan befolyásolja a reumás panaszokat. A követ­kező évben már Hench csak ilyen betegek után kutatott, és tizenhat esetben tapasztalta, hogy az idült arthritis a sárga­ság után spontán megszűnt, és későbfTis csak fokozatosan je­lentkezett újra. A szakirodalom is azt bizonyította, hogy — amit a szerzők csak kuriózumként kö­zöltek - a két betegség szeren­csés találkozása után az eredeti panaszok csak jóval később je­lentkezhetnek. Felmerült az a magyarázat, hogy a máj kiik­tatásakor a méregtelenítő hatás megszűnésével olyan anyagok jutnak a vérbe, amelyek a kró­nikus izületi bántalmakat idő­legesen megszűntetik. Hench kísérleteinél megfordí­totta a sorrendet: először is azt kutatta, hogy mi az az anyag, vagy tényező, amely a reumás arthritist vissza tudja fejleszteni. Elsősorban a bilirubinra és az epesókra következtetett, így eze­ket és májkivonatokat adagolt, sőt öntként jelentkező reumás betegeknek sárgaságosoktól vért ömlesztett át. Ennek elle­nére nem volt szembetűnő a szervezet védekezésének rend­szere. A keresett X-anyag nem fedte fel titkait. Viszont a kór­lapok tüzetes vizsgálatánál ar­ra bukkantak, hogy az arthritis gyógyulása terhességi folyamat­ban is javul, amely szinte azo­nos volt a sárgaság kapcsán férfiaknál észlelt javulással. A nemi hormonok kutatása különben az 1930-as években élte virágkorát, és ismeretes volt, hogy a terhességben a hormonok mennyisége megsok- szorosodik. Ekkor Hench úgy érezte, hogy tapasztalatait már összefoglalhatja: „Nem illogi­kus annak feltételezése, hogy a két jelenségért felelős tényező vegyileg rokon, vagy talán azo­nos, de ez az anyag nem azo­nos sem a bilirubinnal, sem a szorosan vett női hormonokkal” - fogalmazott óvatosan. Közben gyűltek a tapasztala­tok, hogy más káros folyama­toknál, például tífusznál, de még sebészeti beavatkozásnál, sőt rövid ideig tartó éhezésnél is bizonyos javulás áll be az arthritisnél. Más megfigyelés szerint az adizonos betegnél is javulás áll be sárgaság, vagy terhesség után. 1940-ben már arra a követ­keztetésre jutottak, hogy a ke­resett X-anyag mindkét nemre egyaránt ható hormon. Hench klinikai kollégája, KandeíT pro­fesszor olyan kísérleteket vég­zett, amelynek során a mellék­veséből hatásos hormont pró­bált előállítani. Számos pat- kánykísérlet után előállította a „Compoud E" anyagot, amely­ben Hench az általa feltétele­zett anyagot vélte felfedezni. Azonnal ki akarta e szterin- származékot kísérletezni, de nem állt kellő mennyiség a rendelkezésére. Sajnos, a további kísérletek elhúzódtak, mivel a második világháború alatt nem állt kellő kutatási pénz a rendelkezésük­re. A mellékvese-kutatás azon­ban más úton is folyt; sőt a Pentagon értesülései szerint a német pilóták bevetés előtt hor­monális doppingolásban része­sültek. Katonai költségeken Kendell még a világháború alatt kikísérletezte a „Compoud A” szintézist, ami azonban még nem felelt meg a várakozásnak. A keresett anyagot, a kortizont először az Egyesült Államokban 1946-ban Sarett nevű vegyész állította elő! A tényleges ember­kísérletekre csak 1948-ban került sor, amikor Hench 1948. szep­tember 25-én egy arthritises asszonynak 100 mg-os napi ada­got konyhasós oldatban véná­san beadott. Az asszony álla­pota annyira javult, hogy három nap múlva csökkenteni lehetett az adagot. 1949. januárjáig ki­zárólag ezt, a kortizonnak el­nevezett anyagot használták, amit később felcseréltek az Afmour által előállított ACTH- val. Kezdetben a kortizon nagyon drágának bizonyult, később si­került olcsóbb kiindulási anya­got előállítani, ami már Reich­stem nevéhez fűződik. 1950-ben elnyerték a Nobel-díjat. Átvéte­lénél éppen Hench óvatosságra intett, s azt hangsúlyozta, hogy a kortizon a reumás gyógykeze­lésnél nem a „vég kezdetét, hanem a kezdet végét jelenti”. A kortizon felhasználásának és terápiás alkalmazásának va­lóban ez lett a kezdete, és egy­behangzó vélemény szerint a második világháború utáni kor­szak legnagyobb orvosi felfe­dezését jelenti. KAPRONCZAY KAROLY DR. Vendégváró Helikon Taverna A Keszthelytől néhány kilo­méterre fekvő Vonyarcvas­hegyen a Balatonpart egyik legfestöibb részén várja ven­dégeit az újjáalakult Helikon Taverna. Két-három ágyas, hideg-melegvizes vendégszo­bák, pinceborozó, vadász­terem, diszkó, tájjellegű éte­lek, balatoni borkülönleges­ségek fogadják az odaláto­gató hazai és külföldi turis­tákat. A több mint 160 vendéget befogadó pinceborozó rész­lete A vadászterem A Festetich család egykori vincellérházából kialakított Helikon Taverna Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents