Tolna Megyei Népújság, 1983. április (33. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-09 / 83. szám

1983. április 9. Képújság 11 Lossonczy Tamás kiállítása Szekszárdon Az absztrakt fesztészet kelet­kezésének időpontját pontosan ismerjük: VaszSlij Kandinszkij 1910-ben festette azt a képet, amelynek „Az első absztrakt aSoyarelll" címet adta. A modtern művészet nagy forradalma azonban már jóval előbb el­kezdődött, az út elején Cé­zanne áll, akinél a „réalisa- tion" a természet újból való megformálását jelenti. Minden újítás forrása Cézanne, művé­szetében az absztrakt festészet első nyomai is megtalálhatók, a gyökerek azonban nagyon mélyre nyúlnak, mert a szépség fogalma mindig magára az emberi lehetőségre kereste a választ. Platón az egyenes és a há­romszög magáiban való szép­ségét dicsérte, Leonardo pe­dig, akitől' távol állt az abszt- raháló szándék, a négyzetet és a kört tartotta a legtökéle­tesebb formának. Szemlélétük- ben a szépség az emberi és a kozmikus arányok felismeré­sét jelenti, de ezek mindig az intellektus megnyilvánulásai, s nem redukciót, a valóság meg­kurtítását célozzák, hanem a szerkezet biztonságát és végle­gességét. A kérdésre, amit úgy szoktak feltenni, hogy a művé­szetnek ábrázolnia keli-e vagy sem, a művészettörténet nem adott egyértelmű feleletet, s már a művészet kezdetén együtt jelenik meg a realista szándék és a jelkép. A görög koré és kurosz, lazaz leány és fiúszobrok nemcsak ábrázolá­sok, hanem a gondolat fogla­latai is, mint a reneszánszban az angyali üivözlet vagy a sacra conversaz-ione témája1, s a barokk extázisában is má­sodlagos az ábrázolás hiteles­sége. Az absztrakt művészet le­mond az ábrázolásról, a gon­dolati elemre helyezve a súlyt, s a kép nem akarja megjele­níteni a naplemente vagy a legelésző csorda látványát, egyetlen szándéka, hogy ön­magával legyen azonos, a kép magát a képet jelentse. Mint Kandinszkij 1910-es akvarellje, s az egész absztrakt művészet, ami az elmúlt fél évszázadban nemcsak létezési jogát vívta ki, hanem művészettörténeti foga­Hincz-gyííjtemény Vácott Hímez Gyula képzőművésze­tünk egyilk meghatározó inspi­rátora. Még a húszas éveik vé­gén végezte el a Képzőművé­szeti Főiskolát Rudnay Gyula és Vaszary JáhoS tanítványaként, s még ©kikor nyílt meg Berlinben első külföldi kiállítása. Megis­merkedett az avantgárde tö­rekvésekkel, s ami lényeges, sókkal inkább kezdeményező, mint átvevő volt. Ez az ő mű- vészeténék eddig eléggé fel nem ismert jelentősége, s to­vábbá az, hogy nemzedékeket nevelt e szellemi, formai tágas­ság szerint. tleftm űvének első állomása szinte maigáoan hordozza a ké­sőbbi megújulás eredeti és fel­támadt tormairendjét. Hinez harmincas éveikben keletkezett művei meglepően rokon hang- vételűek a hatvanas évékben létrejött alkotásokkal (ez az ő két szabad periódusa) — köz­ben a római iskola, a szocialista realizmus révén módosította cél­jait, eszközéit Május elsejéje ugyanúgy maradandó mű, miint A nagy madár, vagy az Afriká­ról és phűiéről összegzett alko­tás. Hinez egyetemessége abban is megmutatkozik, hogy szinte minden műfajt ural: szobrokat, festményeket, grafikákat, építé­szeti tervéket is komponál, emel­lett gobelinek, kerámiák, mo­zaikok fűződnék nevéhez. iHliincz Gyulában annyi a kez­deményező erő, hogy ennek véglegesítésére egymaga nem is képes, s ezért tehetségét öröm­mel adja át, művészetének Inspirativ jellege bőségéből fa­kad. Sok magyar képzőművész rajtol eredémyeiitől, de minden bizonnyal elég, ha Gerzson Pált, Baslka Józsefet, Mizser Pált, Gs. Ubri'n Tibort nevezem meg köz­vetlen utódainak. 'Hilncz Gyula személyében Vác olyan múzeumalapítót fogad, aki ma képzőművészetünknek egyik legnagyobb élő mestere. L M. Április elsején avatták fel Hinez Gyula Kossuth -díj. ais kiváló művész állandó gyűjteményét Vácott annak az együttműködés­nek jegyében, amelynek kere­tében a mester a városnak ado­mányozta több mint háromszáz szobrát, festményét, grafikáját. Eztt a. nagylelkűséget Vác azzal viszonozta1, hogy Szrogh György Ybl- és Állami díjas építőmű­vész tervei alapján egy átalakí­tott műemlék jellegű épületet biztosított a Hinez Képtár részé­re. Hinez Gyula rajza Lossonczy Tamás műtermében (Fotó: Gottvald Károly) lom lett, s úgy beszélünk róla, mint a ttecentórál vagy a ba­rokkról. Nálunk tulajdonképpen a Szocialista Képzőművészek Cso­portjával kezdődött. ebből alakult 1940-ben a Szocialista Képzőművészek Szervezete, majd Kállai Ernő, a jeles mű­vészettörténész kezdeményezé­sére, önálló absztrakt csoport alakult, melyben az első lépé­sektől fogva munkálkodó Los- sonczy Tamáson kívül jelen volt a Franciaországból hazatért Martyn Ferenc és Gyarmathy Tihamér is. Lossonczy Tamás immár fél évszázados pályája a 30-as évek derékén kezdődött, s 1943-as kiállítása1 alkalmából Kállai Ernő már ezt írta róla: „Olyan művészt ismerhetünk meg benne, akit a legtisztább szellemi elmélyülés és a festői kifejezés üdítő közvetlensége jellemez." Azóta kereken negy­ven év múlt el, s Tamás mester művészetére ma is illenek Kál­lai Ernő szavai, legföljebb azt teszem hozzá, hogy most mór félreérthetetlen biztonsággal felismerhetők képein a mara- dandáság derűjének színei és vonalai, mert a boldog lírának ezt a közvetlenségét nem kez­di ki az idő, s ima következe­tességével, tisztaságával úgy áll előttünk ez a szerencsére to­vább gyarapodó életmű, mint a század magyar és európai művészetének egyik nagy telje­sítménye. A líra áradása és a szerke­zét biztonsága, derű és szép­ség sugárzik ezekről a képek­ről, s ha átadjuk magunkat örömüknek, megértjük igazsá­gukat is, mert a rendező elv­ben egyszerre jelenik meg a lét és a lét tárgya. De ez már a művészettörté­netre tartozik, miként a művé­szettörténet része Tamás mester több imilnt fél évszázados mun­kássága is, melynek szép ke­resztmetszetét kínálja ez a ki­állítás. iMost azt kellene mon­danom, fogadják azzal a tisz­telettel és megértéssel ezeket a képeket, méllyel a művészet- történet egyik jelentős fejeze­tének és alkotójának adózunk. De azért ez így pontatlan. A tiszteletet és megértést járja át az a szeretet és derű, ami Tamás mester képeiből akkor is felérik sugárzik, amikor titok­zatos színei, rejtelmes dimen­ziói a szavakon túliról adnak hírt, 'Platón Szokratésze sze­rint „amelyet az igazság és a létező sugároz be”. CSÁNYI LÁSZLÓ Elhangzott1 a szekszárdi iBa- ibiifs Mihály művelődési köz­pontban, Lossonczy Tamás kiállításának megnyitóján. Figurái, jelenetei a kép elő­terében sugározzák a színes cselekményt, a háttétben az építészet vágy o táj harmóniá­ja árnyiailljTo a főesemíényt. Kü­lönös vönzallammpll ábrázolja az anyaságot. Madonnái em­beri, női filnomsógiúkblan szelí­dek és szépek. 1510-11-ben festette az Atlhlérii iskola című nagyméretű freskóját, mely a Vátilkáhbáln látható. iDrálmöli freskó a Borge égé­se. Ráffáelllo külön képessége, hogy a felfokozott indulatokat a mozdulat esztétikájában meg­szelídíti. Festészetében minden tragédiát meglágyít szelídségé­vel', mely egyszerre festői ké­pessége és humánuma'. Remekbe szabott portrékat is festett fátyolbis hölgyről és II. Gyűld pápáiról, mely o festői jellemzés mintájú mla is. A bá'j és az áhítat melegsége h|a;tjja át a $ixtiusi Mödonmát, mely a drezdiai Zwinger éké. A buda­pesti Szépművészeti Múzeumiban két mesterművfe látható, az 1504-ben festett Ifjú Iképmá'sa és az 1508-ban készült és bé- fejezeftennek minősített Elszter- házy Madoninla. 'Az Eszterházy Módónná - olhbgy Lyka Károly írja - „sze­rény másolatban mint csodate­vő szentkép látható száz meg száz búcsú járó helyen, Európa minden országában". Festői szépsége csoda, ahogy a táj békéje egybering a három alak­nak végtelen tisztaságával. A kék tónusok aWiterációijo hatá­rozza meg o kép karakterét, mely az ég* a 'hegy, a víz és a nőt borító drapéria szíiná'r- nyoíldtaiból áramlik ifellénk. Más a forma - értékben, mé­retben —, de színük rokon, s ezzel érzékelteti Raffaello azt, hogy a világmindenség egysé­gles, münidten változata összetar­tozik és összlefügg egymással:. íRofifáePlo Sonti ü'llig hairmine- hét éves koráiban hunyt el Ró­mában, 1520-lblan. Mindez azon­ban .életének esdlk külső törté­nete - művészété él, virágzik, mert időtlen. LOSONCI MIKLÓS Ötszáz éve született Raffaello a festészet Illyés Gyűld írtd iPetőfiről, hogy minden ötszázaid!k évben Születik ek'kOrto zseni, és Bernáth Aurél Petőfi és Raffaello lé­nyét, teljesítményét teszi egy mérlegre. Az ő értelme zésében iMozárt a zene, Raffaello a fes­tészet, Petőfi a költészet. Maga a műfaj. ‘Ez a vélemény köze­líti az Igazságát, íbiszen Rlaffa- e'Uo San®, akii éppán ötszáz évvtel ezelőtt1, 1'483-lban UHbinó- ■bam született, Mitdbelaingefo és iLeohlaiddO da. Vinci mellett a re­neszánsz triiumvSirátlusának har­madik hagy alakija. Végtelen könnyedséggel találja meg min­den műviében a fe'stészet tör­vényeit. Uimbria reneszánsz köz- pontjjáiban, Peruglábam tanult Pietro VdnuccinóI1, akit ö mű­vészettörténet Perugiino néven fairt számon. Emberségük, ízlé­sük is haSonlá volt, Raffaello ebben a műhelyben lelt magá­rai, és folytatta Perugino esz­ményeit. T504-|ben telepedett le Firenzéiben. Itt ailkolllma volt megíiismefkedinii a reneszánsz kí- bontbkozásávdl! éls a maga te­hetségével finomítóink foikozni azon lllépltléket, melyet Leonardo„ és Michelangelo művészete su- gfaflt. Eszterházy Madonna (Szépművészeti Múzeum) Részlet a Disputából (Róma, Vatikán)

Next

/
Thumbnails
Contents