Tolna Megyei Népújság, 1983. április (33. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-09 / 83. szám
1983. április 9. rtEPÜJSÄG 3 Zsuzsa, a párttitkár Huszonnégy éve dolgozik egy ihelyen, a- Bonyhádi Ciipő- gyáir itüzűdéjében Szabó Jánosáé született 'Sá'nltUta Zsuzsámmá. Nem véletlen, hogy ő li'bt Imiin- denk'i számára csiak egyszerijein Zs'uzs'a, és 'Daliáin' mlég1 ő iiis ifur- csá'lná, ha Szabó élMtánsnőnek -S’óilítamá'k. Személyes ismerőse inemcsak a itüzödle lés a szabászat busz o not ko mm uniis tá*ja, htainem mi'ndeinlki. Tudja;, ihogy Iki készül férjhez innenim, Iki épít házat, vagy Ikii szándék ozi-k a családi otthon megteremtéséhez hozzáfogni, Ikinék tanul- jól a gyereke az iskolában, Vagy fcilévei Vainnalk bajok, Ildinek beteg az a'pjia, vagy Ildiinek nem adja rendesen haza a keresetét a férje... Zsuzsát úgy ismerik, mliin't aki, ha ősök szükség van rá, segít. ■Néha még meg li;s előzi a pa- naís'zkodini szándé-kozát, megtudja1, hogy valami baj vain és initézlkedliik. Éppen ezért tisztelik iés szeretik. Ott él az üzemben, tudja mii foglalkoztatja' az embereket. Hatodik éve már, hogy ő a tüzöde és o szabászat huszonöt kommunistáját összefogó pártáiaipszervezet titkára. Előtte a gyári pártvezetőségnek és a városi pártbizottságnak volt tagljta, 1980-bain pedig a' megyei pártértekezl et meg-vái'aisz- tot'.a a ímegyei pártbizottság tagjává., imalj-d tagjá' lett a pártbizottság aglttációs és pro- pagandaibi z o bts á g ónak. ötvenkiill emcben vették fél — többszöri jelentkezés után — segédmunkásnak a cipőgyárba. Ám mindössze négy napig végezte a szó szerinti segédmunkát — száláthúzást a magas szárú férfioi'pő felsőrészen — művezetője, az azóta már-nyugdíjas Sahmi-dt Jánosné észrevette a fiatal lány -szorgalmát és -ügyes kezét. Tűzőgé'bhez ültette Zsuzsát, -aki azelőtt sose varrt géppel. -Először az egyszerűbb munkákat kapta, -majd hónapról hónapra, évről évre a bonyolultabbakat. Hatvannégyben jelentkezett -a szakmásító tanfolyamra, majd a sikeres vizsaa után megkapta a Szabó Jánosné szakmunkás-bizonyítványt. Úijaibb néhány év és -megbízták a csoportvezetői teendőkkel1. A tűző délben minden munkahelyen tud dolgozni, minden -műveletet ismer. így, ha valaki hiányzik, ő „ugrik be”, aztán, eliten őrzi a minőséget, ha a szabászatból nem jön kompletten az 'anyag, gondoskodik a kiegészítésről. A gyárban, szinte a belépéssel egy időiben kezdődik mozgalmi tevékenysége. Kullitűrfel-e- lős a KISZ-ben, majd pár év múlva ibrigádot alakít a szocialista cím elnyerésére, őt választják ibriiqádvezetőnek. Nem véletlenül. 'Férje ekkor már ré- qii párttag, alapító tagja -Bony- hádon a munkásőrségnek, anyósa korábban az MNDSZ- ben volt tagja' a helyi vezetőségnek, férje, aki ugyancsak a cipőgyárban csákozó, mindig beszámolt otthon, hogy ml -történt a pártszervezetben, a munkásőrségben.- Emlékezetes volt számomra 1966-ban az a nap, amikor a régi ebédlőben első ízben vettem részt párttag-gyűlésen. A fölvételemről döntöttek — mondja. - Akkor már évek óta végeztem szívvel-félékkel a mozgalmi munkát. Pár év múlva, amikor a pártvezető'séglbe és a városi pártbizottságba is beválasztottak, leköszöntem -a szocialista briigádvezetőségiröl és a K-ISZ-ifunkciámról; is. Vártaik a nagyobb fe'ladiatdk... Ojalblb néhány esztendő, és a még nagyobbak. Küldöttnek választattak a Xi. koíigresszus- ra, Ily módon alapszenvezeté- neik tagijöi „első kézből” tudhatták meg, mi töritént a kongresszuson, mint ahogy most is elmondja-, milyen határozatokat hozott a megyei pártbizottság — amelynek 1980 óta tagja. — Ez természetes. A'lbpszer- vezetünkben minden kommunistának van pártmegbízatása, amiről időnként (beszámolnak. Rendszerint taggyűlésen, az „Egyebek” napirend keretében. Van több K o ssuth -kö n yvkiad ó s terjesztőnk. Egyikük beszámol1, a többi kiegészíti. Hasonlóképp a szocialista 'brigádpat- ronálók, a KlSZ-paitronálók és az MSZiBT-tagcsoport ügyvezető elnöke. Jómagam, amellett, hogy irányítom a vezetőség, az aJiaipszervezet munkáját, elmondom azt is, hogy mit végeztem mint megyei pártbizottság! tag. Igaz, hogy a- párt- bizottsági Ülésen még nem volt alkalmam felszólalni, de az agiitáciás és propagainda- bízottságiban szinte minden- alkalommal elmondom véleményemet. Szabó Jánosné jól érzi magát a munkahelyén’, és mint párttitkár, eredményesen dolgozik azért, hogy mimd-enki jól érezze magát. Egy munkahelyen -mindig adódnak konfliktusok, ő azonban csak -akkor foglal állásit, ha mindegyik érdiekéit felet meghallgatta. És ilyenkor rendszerint elfogadják a véleményét. Kedden reggel, munkakezdéskor munkatársai, beosztottjai köszöntötték a-bból az alkalomból, hogy megkapta a Munka- Érdemrend bronz fokozata kitüntetést J. J. Fésűsgyapjú szövetek új piacokra Világszerte keresettek a természetes alapanyagokból készült textíliák, köztük a finom gyapjú- szövetek. A klasszikus, az elegánsan sportos divatirányzatok is kedveznek e termékek piacának. A Magyar Posztógyárban ezt időben felismerték, a gyártmányfejlesztők esztendőről esztendőre újabb könnyű gyapjú- szöveteket dolgoztak ki. Az eredmény: a múlt évben a konvertibilis exporttervezetet 25 százalékkal teljesítették túl, az idén ennél is jobb kilátásaik vannak, kivitelüket — külkereskedelmi partnereik közreműködésével — csaknem 50 százalékkal növelik. A meglehetősen merésznek tűnő tervet már megkötött szerződésekre, megrendelésekre alapozták. Vevőik között több új is akad, az idén először szállítanak például Hongkongba, Svájcba, Libanonba, Francia- országba. A hongkongi megrendelés például a különleges finomságú fonalból gyártott, 200 gramm súlyú Nancy-ra szól, amely egyik idei újdonságuk. Svájcba könnyű, tavaszi-nyári tropikál szöveteket, Libanonba és Franciaországba az exportpiacokon már jól bevált fésűsszöveteikből szállítanak. Konvertibilis exportjukban változatlanul jelentős részt képvisel az NSZK-beli Otten céggel kötött kooperáció keretében gyártott termékek kivitele. Az idén a kooperációján készített fésűsgyapjú szövetekből is többet rendeltek a külföldi partnerek, mint tavaly. Az alapokat is előregyártják Ezentúl nemcsak a ház, hanem az alapja is készülhet előregyártott elemekből. A panelházak úgynevezett fogadószintjének betonozása hat hétig tart, a Budapesti Lakásépítő Vállalatnál készülő előregyártott elemekből való összeállítása mindössze két hétig. Az idén már 980 házgyári lakás alapozását gyorsítják meg az új módszerrel. A képen: előtérben készül a sablon, a háttérben ítész alapelem a levegőben az előregyártó telepen. HÉTRŐL HÍRRŐL HÉTRE HÍRRE Éppen ezért olvastam nagyon nagy örömmel a leendő művelődési ház alapkőletételéről és arról is, hogy viszonylag milyen rövid határidőt tűztek ki a fontos épület átadására. Napjainkban sokkal kisebb települések se tudnak meglenni ilyen intézmények nélkül, a mostani szükségmegoldás — néhai Pörnyi Pál volt háza, ha jól tudom — semmi esetre se lehetett végleges. Híradásunk úgy szólt, hogy „A decsiek új művelődési házuk építését 1984 nyarára, a Duna menti népek nemzetközi folklórfesztiváljára tervezik befejezni". így többesszámban, amiből óhatatlanul arra kell következtetni, hogy nem (pontosabban nemcsak) felsőbb hatóságok segítségére, hanem önerejükre is számítva. Amit más szóval társadalmi munkának neveznek és ebben az esetben igazán egy egész település társadalmának érdekét szolgálja majd. Ha megvalósul. Bízzunk benne, hogy igen. Kiállítás Úgy hozta a sor, hogy az elmúlt héten több alkalommal is jártam a szekszárdi múzeumban, ahová egyebek közt a györkönyiek által megtalált és lapunkban bemutatott pénzleletről szóló tudósítás kötelessége is szólított. Meg a kíváncsiság, ugyanis a megyei múzeumban mindig akad valami érdekesre a látogató. Most például az új szerzeményeket bemutató kiállításra, melynek túlnyomó többségét a Művelődési Minisztérium adományozza. Újvári Lajos, V. Bazsonyi Arany, Patay László, Szent- györgyi Kornél, Szentgyörgyi József, Tamás Ernő, Szrucsik János, Orosz János, Bujdosó Ernő, Végvári I. János, Bencze László, Vilhelm Károly, a friss Kossuth-díjas Kokas Ignác, Simsay Ildikó, Szily Géza, Sváby Lajos, Vértesi Péter és Mihálik Pál képeit rendezte el a falakon Szentes András művészettörténész és Molnár M. György, a két rendező. Már hírt adtunk arról, hogy készül a múzeum mellett, a régi zsinagógában a Művészetek Háza, melyben a képtár kap majd helyet. Ez a képtár most modern művekkel gyarapodott és pompás lehetőséget kínál arra, hogy aki netán kissé ódzkodott volna az ilyenektől, nyugodt körülmények közt ismerkedhessen és kerüljön közelebb művekhez és alkotókhoz egyaránt. Harcban a dánokkal az ugyancsak nagyon rokonszenves és a jelek szerint az elképzeltnél lényegesen értékesebbnek bizonyult dán csapattal szemben vívott mérkőzéseiken. Az értékelésnél maradva: tegnapi lapunkban megyebeli sikerekről adhattunk hírt. Ezeket is asztal mellett aratták, de különböző vizsgabizottságok ültek az asztalok másik oldalán. Kereskedő- és vendéglátóipari tanulókról volt szó, akik országos mérce szerint is kitű- nőeknek bizonyultak. Remélhetőleg annak bizonyulnak majd a gyakorlatban is, ami sokkal fárasztóbb, különösebben jól mérhető díjazással se jár, hacsak a vásárlók és fogyasztók elismerését nem tekintjük annak. Bízom benne, ők majd igen. O. /. Piackép Infantilis szórakozásunk volt a közelmúltban. Egy hosszú autóút unalmát űzendő valaki elővette a zsebszámológépét és legifjabb útitársunkkal kiszámíttatta, hogy hány perc van egy évben. Ezután már csak ezt az összeget kellett megszorozni kinek-kinek életévei számával és kiderült, hogy összesen hány perce tiporjuk ezt a sárgolyót. A végeredmény nem is volt különösebben nagy összegű. Minderről az jutott az eszembe, hogy ha a rádiónak történetesen nincs egy olyan műsora, mely címében összegzi a hét óráinak számát, magamtól soha nem számolok utána. A legutóbbi 168 óráról számot adó újságokat újra átböngészve ismét az a cseppet sem újszerű megállapítás jutott eszembe, hogy milyen örvendetesen eseménytelen volt az elmúlt hét. Egyetlen világot rengető szenzációról sem tudtunk számot adni megyénk határain belülről és így van ez jól. Végtére is van valami megnyugtató abban, hogy nálunk alapkőletétel és más hasonló események jelentik a közlésre érdemest. Velem együtt sokan vagyunk olyanok, akik emlékeznek arra az időre, amikor boldogan olvastunk volna akár hatlábú borjakról is a napilapokban, de sajnos egészen más témákkal kötötték le a figyelmüket. Ezek után néhány sorban mindarról, ami az elmúlt hét eseményeiből, cikkeiből maradandónak bizonyult számomra. Alapkő Nem tudom pontosan, hogy mikor kezdtem elfogult lenni Decs irányában. Valószínűleg már lassan húsz éve, amikor egyik vőlt kollégámmal útnak eredtünk és megpróbáltunk Móricz Zsigmond sárközi riportjainak a helyszínen utánajárni. Ekkor találkoztam először a híres Alapkőletétel előtt Minden gyakorló vásárlóban kialakul egy bizonyos kép a piacról, bár egyáltalán nem biztos, hogy rokonszenves. Mint a feleségem mellé (vagy által) kivezényelt ügyeletes teherhordó, sűrűn látogatom a szekszárdi piacot, melyről évek óta az a benyomásom - hogy finoman fogalmazzak - miszerint nem tartozik a legolcsóbbak közé. Április 6-án lapunk 3. oldalán hosszú, elemző cikket találhatott az olvasó, „Zöldségtermesztés ’83" címmel. Kinek- kinek magánügye, hogy mennyire szeret ilyen jellegű írásokat olvasni, én élveztem. Nemcsak azért, mert szeretek olyan információk birtokába jutni, hogy kertészek varrodába kerülnek, mert oda kényszeríti őket a gazdasági szükségszerűség. Elsősorban azért, mert az ember szívesen veszi, ha általa felszínesen ismert jelenségek okáról alaposan tájékoztatják. Ami egyúttal azt is jelenti, hogy felnőttnek tekintik. Negyed évszázada írok újságot, mindidáig változatlanul az a tapasztalatom, hogy az olvasó akkor gurul dühbe, ha a tollforgató erről az alapkövetelményről elfeledkezik. A világért se szeretnék kajár.kodni, de ugyanezen a napon és ugyanezen az oldalon egy másik híradáson is megakadt a szemem. Gyakorló sörkedvelő lévén, ezen talán nem kell csodálkozni. Arról informálnak ugyanis, hogy a Kőbányai Sörgyárban végrehajtott rekonstrukció jóvoltából, az idén tovább javul majd a sörellátás. Ami kétségtelenül ráfér. Csakhogy én néhány hasonló híradást olvastam már fűtési idény előtt a fűtőanyagokkal, tavasz táján pedig mint fenn, vagyis a sör- (és üdítőital-) ellátással kapcsolatban. Nem tudom, hogy ki miként van vele, de el tudnám képzelni a javulást előzetes bejelentés nélkül, folyamatosan is. Amivel persze egyáltalán nem akarom se a Kőbányai Sörgyár szavahihetőségét megkérdőjelezni, se a főváros X. kerületéről elnevezett világost leértékelni. Dánok A leértékelésről az értékelés és önértékelés jut eszembe. Az önértékelés fontos dolog, az önbizalom egyik forrása, önbizalom nélkül pedig nem lehet ötről hatra jutni. Az élet semelyik területén, tehát az asztaliteniszben se. Csakhogy azzal se árt számolni, hogy önértékelése másnak is van és ha az ember netán túlzásba viszi a sajátját, könnyen meglepődhet. Mint az a Tolnai VL nagyon rokonszenves és nagyon értékes asztaliteniszezőivel történt, nagyközség lakói páratlan szívélyességével és ekkor kezdtem megismerkedni kultúrájukkal. Később a művelődési házban is, ahol a helyiek szorgalma nagyon szép padlásmúzeumot teremtett és amely padlásmúzeumnak — tudjuk jól - napjainkra már nyoma sincs, mert elégett. Arubőség
