Tolna Megyei Népújság, 1983. április (33. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-09 / 83. szám

1983. április 9. rtEPÜJSÄG 3 Zsuzsa, a párttitkár Huszonnégy éve dolgozik egy ihelyen, a- Bonyhádi Ciipő- gyáir itüzűdéjében Szabó János­áé született 'Sá'nltUta Zsuzsámmá. Nem véletlen, hogy ő li'bt Imiin- denk'i számára csiak egyszerijein Zs'uzs'a, és 'Daliáin' mlég1 ő iiis ifur- csá'lná, ha Szabó élMtánsnőnek -S’óilítamá'k. Személyes ismerőse inemcsak a itüzödle lés a szabászat bu­sz o not ko mm uniis tá*ja, htainem mi'ndeinlki. Tudja;, ihogy Iki készül férjhez innenim, Iki épít házat, vagy Ikii szándék ozi-k a családi otthon megteremtéséhez hozzá­fogni, Ikinék tanul- jól a gyere­ke az iskolában, Vagy fcilévei Vainnalk bajok, Ildinek beteg az a'pjia, vagy Ildiinek nem adja rendesen haza a keresetét a férje... Zsuzsát úgy ismerik, mliin't aki, ha ősök szükség van rá, segít. ■Néha még meg li;s előzi a pa- naís'zkodini szándé-kozát, meg­tudja1, hogy valami baj vain és initézlkedliik. Éppen ezért tiszte­lik iés szeretik. Ott él az üzem­ben, tudja mii foglalkoztatja' az embereket. Hatodik éve már, hogy ő a tüzöde és o szabászat huszon­öt kommunistáját összefogó pártáiaipszervezet titkára. Előtte a gyári pártvezetőségnek és a városi pártbizottságnak volt tagljta, 1980-bain pedig a' me­gyei pártértekezl et meg-vái'aisz- tot'.a a ímegyei pártbizottság tagjává., imalj-d tagjá' lett a pártbizottság aglttációs és pro- pagandaibi z o bts á g ónak. ötvenkiill emcben vették fél — többszöri jelentkezés után — segédmunkásnak a cipőgyárba. Ám mindössze négy napig vé­gezte a szó szerinti segédmun­kát — száláthúzást a magas szárú férfioi'pő felsőrészen — művezetője, az azóta már-nyug­díjas Sahmi-dt Jánosné észre­vette a fiatal lány -szorgalmát és -ügyes kezét. Tűzőgé'bhez ül­tette Zsuzsát, -aki azelőtt sose varrt géppel. -Először az egy­szerűbb munkákat kapta, -majd hónapról hónapra, évről évre a bonyolultabbakat. Hatvan­négyben jelentkezett -a szakmá­sító tanfolyamra, majd a sike­res vizsaa után megkapta a Szabó Jánosné szakmunkás-bizonyítványt. Úijaibb néhány év és -megbíz­ták a csoportvezetői teendők­kel1. A tűző délben minden munka­helyen tud dolgozni, minden -műveletet ismer. így, ha valaki hiányzik, ő „ugrik be”, aztán, eliten őrzi a minőséget, ha a szabászatból nem jön komplet­ten az 'anyag, gondoskodik a kiegészítésről. A gyárban, szinte a belépés­sel egy időiben kezdődik moz­galmi tevékenysége. Kullitűrfel-e- lős a KISZ-ben, majd pár év múlva ibrigádot alakít a szo­cialista cím elnyerésére, őt vá­lasztják ibriiqádvezetőnek. Nem véletlenül. 'Férje ekkor már ré- qii párttag, alapító tagja -Bony- hádon a munkásőrségnek, anyósa korábban az MNDSZ- ben volt tagja' a helyi vezető­ségnek, férje, aki ugyancsak a cipőgyárban csákozó, mindig beszámolt otthon, hogy ml -tör­tént a pártszervezetben, a mun­kásőrségben.- Emlékezetes volt számom­ra 1966-ban az a nap, amikor a régi ebédlőben első ízben vettem részt párttag-gyűlésen. A fölvételemről döntöttek — mondja. - Akkor már évek óta végeztem szívvel-félékkel a mozgalmi munkát. Pár év múl­va, amikor a pártvezető'séglbe és a városi pártbizottságba is beválasztottak, leköszöntem -a szocialista briigádvezetőségiröl és a K-ISZ-ifunkciámról; is. Vár­taik a nagyobb fe'ladiatdk... Ojalblb néhány esztendő, és a még nagyobbak. Küldöttnek választattak a Xi. koíigresszus- ra, Ily módon alapszenvezeté- neik tagijöi „első kézből” tud­hatták meg, mi töritént a kong­resszuson, mint ahogy most is elmondja-, milyen határozato­kat hozott a megyei pártbizott­ság — amelynek 1980 óta tagja. — Ez természetes. A'lbpszer- vezetünkben minden kommu­nistának van pártmegbízatása, amiről időnként (beszámolnak. Rendszerint taggyűlésen, az „Egyebek” napirend keretében. Van több K o ssuth -kö n yvkiad ó s terjesztőnk. Egyikük beszámol1, a többi kiegészíti. Hasonló­képp a szocialista 'brigádpat- ronálók, a KlSZ-paitronálók és az MSZiBT-tagcsoport ügyveze­tő elnöke. Jómagam, amellett, hogy irányítom a vezetőség, az aJiaipszervezet munkáját, el­mondom azt is, hogy mit vé­geztem mint megyei pártbizott­ság! tag. Igaz, hogy a- párt- bizottsági Ülésen még nem volt alkalmam felszólalni, de az agiitáciás és propagainda- bízottságiban szinte minden- al­kalommal elmondom vélemé­nyemet. Szabó Jánosné jól érzi ma­gát a munkahelyén’, és mint párttitkár, eredményesen dol­gozik azért, hogy mimd-enki jól érezze magát. Egy munkahe­lyen -mindig adódnak konflik­tusok, ő azonban csak -akkor foglal állásit, ha mindegyik érdiekéit felet meghallgatta. És ilyenkor rendszerint elfogadják a véleményét. Kedden reggel, munkakez­déskor munkatársai, beosztott­jai köszöntötték a-bból az al­kalomból, hogy megkapta a Munka- Érdemrend bronz foko­zata kitüntetést J. J. Fésűsgyapjú szövetek új piacokra Világszerte keresettek a termé­szetes alapanyagokból készült textíliák, köztük a finom gyapjú- szövetek. A klasszikus, az ele­gánsan sportos divatirányzatok is kedveznek e termékek piacá­nak. A Magyar Posztógyárban ezt időben felismerték, a gyárt­mányfejlesztők esztendőről esz­tendőre újabb könnyű gyapjú- szöveteket dolgoztak ki. Az ered­mény: a múlt évben a konver­tibilis exporttervezetet 25 szá­zalékkal teljesítették túl, az idén ennél is jobb kilátásaik vannak, kivitelüket — külkereskedelmi partnereik közreműködésével — csaknem 50 százalékkal növelik. A meglehetősen merésznek tűnő tervet már megkötött szerződé­sekre, megrendelésekre alapoz­ták. Vevőik között több új is akad, az idén először szállíta­nak például Hongkongba, Svájcba, Libanonba, Francia- országba. A hongkongi megren­delés például a különleges fi­nomságú fonalból gyártott, 200 gramm súlyú Nancy-ra szól, amely egyik idei újdonságuk. Svájcba könnyű, tavaszi-nyári tropikál szöveteket, Libanonba és Franciaországba az export­piacokon már jól bevált fésűs­szöveteikből szállítanak. Kon­vertibilis exportjukban változat­lanul jelentős részt képvisel az NSZK-beli Otten céggel kötött kooperáció keretében gyártott termékek kivitele. Az idén a kooperációján készített fésűs­gyapjú szövetekből is többet rendeltek a külföldi partnerek, mint tavaly. Az alapokat is előregyártják Ezentúl nemcsak a ház, hanem az alapja is készülhet előregyártott elemekből. A panelhá­zak úgynevezett fogadószintjének betonozása hat hétig tart, a Budapesti Lakásépítő Válla­latnál készülő előregyártott elemekből való összeállítása mindössze két hétig. Az idén már 980 házgyári lakás alapozását gyorsítják meg az új módszerrel. A képen: előtérben készül a sablon, a háttérben ítész alapelem a levegőben az előregyártó telepen. HÉTRŐL HÍRRŐL HÉTRE HÍRRE Éppen ezért olvastam nagyon nagy öröm­mel a leendő művelődési ház alapkőletételé­ről és arról is, hogy viszonylag milyen rövid határidőt tűztek ki a fontos épület átadására. Napjainkban sokkal kisebb települések se tudnak meglenni ilyen intézmények nélkül, a mostani szükségmegoldás — néhai Pörnyi Pál volt háza, ha jól tudom — semmi esetre se le­hetett végleges. Híradásunk úgy szólt, hogy „A decsiek új művelődési házuk építését 1984 nyarára, a Duna menti népek nemzetközi folk­lórfesztiváljára tervezik befejezni". így többes­számban, amiből óhatatlanul arra kell követ­keztetni, hogy nem (pontosabban nemcsak) felsőbb hatóságok segítségére, hanem önere­jükre is számítva. Amit más szóval társadalmi munkának neveznek és ebben az esetben iga­zán egy egész település társadalmának érde­két szolgálja majd. Ha megvalósul. Bízzunk benne, hogy igen. Kiállítás Úgy hozta a sor, hogy az elmúlt héten több alkalommal is jártam a szekszárdi múzeum­ban, ahová egyebek közt a györkönyiek által megtalált és lapunkban bemutatott pénzlelet­ről szóló tudósítás kötelessége is szólított. Meg a kíváncsiság, ugyanis a megyei múzeumban mindig akad valami érdekesre a látogató. Most például az új szerzeményeket bemutató kiállításra, melynek túlnyomó többségét a Művelődési Minisztérium adományozza. Újvári Lajos, V. Bazsonyi Arany, Patay László, Szent- györgyi Kornél, Szentgyörgyi József, Tamás Er­nő, Szrucsik János, Orosz János, Bujdosó Ernő, Végvári I. János, Bencze László, Vilhelm Ká­roly, a friss Kossuth-díjas Kokas Ignác, Simsay Ildikó, Szily Géza, Sváby Lajos, Vértesi Péter és Mihálik Pál képeit rendezte el a falakon Szentes András művészettörténész és Molnár M. György, a két rendező. Már hírt adtunk ar­ról, hogy készül a múzeum mellett, a régi zsi­nagógában a Művészetek Háza, melyben a képtár kap majd helyet. Ez a képtár most mo­dern művekkel gyarapodott és pompás lehető­séget kínál arra, hogy aki netán kissé ódzko­dott volna az ilyenektől, nyugodt körülmények közt ismerkedhessen és kerüljön közelebb mű­vekhez és alkotókhoz egyaránt. Harcban a dánokkal az ugyancsak nagyon rokonszenves és a jelek szerint az elképzeltnél lényegesen értékesebb­nek bizonyult dán csapattal szemben vívott mérkőzéseiken. Az értékelésnél maradva: tegnapi lapunk­ban megyebeli sikerekről adhattunk hírt. Eze­ket is asztal mellett aratták, de különböző vizs­gabizottságok ültek az asztalok másik olda­lán. Kereskedő- és vendéglátóipari tanulókról volt szó, akik országos mérce szerint is kitű- nőeknek bizonyultak. Remélhetőleg annak bizonyulnak majd a gyakorlatban is, ami sokkal fárasztóbb, külö­nösebben jól mérhető díjazással se jár, hacsak a vásárlók és fogyasztók elismerését nem te­kintjük annak. Bízom benne, ők majd igen. O. /. Piackép Infantilis szórakozásunk volt a közelmúlt­ban. Egy hosszú autóút unalmát űzendő valaki elővette a zsebszámológépét és legifjabb úti­társunkkal kiszámíttatta, hogy hány perc van egy évben. Ezután már csak ezt az összeget kellett megszorozni kinek-kinek életévei szá­mával és kiderült, hogy összesen hány perce tiporjuk ezt a sárgolyót. A végeredmény nem is volt különösebben nagy összegű. Minderről az jutott az eszembe, hogy ha a rádiónak tör­ténetesen nincs egy olyan műsora, mely címé­ben összegzi a hét óráinak számát, magamtól soha nem számolok utána. A legutóbbi 168 óráról számot adó újságokat újra átböngészve ismét az a cseppet sem újszerű megállapítás jutott eszembe, hogy milyen örvendetesen ese­ménytelen volt az elmúlt hét. Egyetlen világot rengető szenzációról sem tudtunk számot ad­ni megyénk határain belülről és így van ez jól. Végtére is van valami megnyugtató ab­ban, hogy nálunk alapkőletétel és más ha­sonló események jelentik a közlésre érdemest. Velem együtt sokan vagyunk olyanok, akik emlékeznek arra az időre, amikor boldogan olvastunk volna akár hatlábú borjakról is a na­pilapokban, de sajnos egészen más témákkal kötötték le a figyelmüket. Ezek után néhány sorban mindarról, ami az elmúlt hét eseményeiből, cikkeiből maradan­dónak bizonyult számomra. Alapkő Nem tudom pontosan, hogy mikor kezdtem elfogult lenni Decs irányában. Valószínűleg már lassan húsz éve, amikor egyik vőlt kollé­gámmal útnak eredtünk és megpróbáltunk Mó­ricz Zsigmond sárközi riportjainak a helyszínen utánajárni. Ekkor találkoztam először a híres Alapkőletétel előtt Minden gyakorló vásárlóban kialakul egy bi­zonyos kép a piacról, bár egyáltalán nem biz­tos, hogy rokonszenves. Mint a feleségem mel­lé (vagy által) kivezényelt ügyeletes teherhor­dó, sűrűn látogatom a szekszárdi piacot, mely­ről évek óta az a benyomásom - hogy fino­man fogalmazzak - miszerint nem tartozik a legolcsóbbak közé. Április 6-án lapunk 3. ol­dalán hosszú, elemző cikket találhatott az ol­vasó, „Zöldségtermesztés ’83" címmel. Kinek- kinek magánügye, hogy mennyire szeret ilyen jellegű írásokat olvasni, én élveztem. Nemcsak azért, mert szeretek olyan információk birto­kába jutni, hogy kertészek varrodába kerül­nek, mert oda kényszeríti őket a gazdasági szükségszerűség. Elsősorban azért, mert az em­ber szívesen veszi, ha általa felszínesen ismert jelenségek okáról alaposan tájékoztatják. Ami egyúttal azt is jelenti, hogy felnőttnek tekintik. Negyed évszázada írok újságot, mindidáig vál­tozatlanul az a tapasztalatom, hogy az olvasó akkor gurul dühbe, ha a tollforgató erről az alapkövetelményről elfeledkezik. A világért se szeretnék kajár.kodni, de ugyanezen a napon és ugyanezen az oldalon egy másik híradáson is megakadt a szemem. Gyakorló sörkedvelő lévén, ezen talán nem kell csodálkozni. Arról informálnak ugyanis, hogy a Kőbányai Sörgyárban végrehajtott re­konstrukció jóvoltából, az idén tovább javul majd a sörellátás. Ami kétségtelenül ráfér. Csakhogy én néhány hasonló híradást olvas­tam már fűtési idény előtt a fűtőanyagokkal, tavasz táján pedig mint fenn, vagyis a sör- (és üdítőital-) ellátással kapcsolatban. Nem tudom, hogy ki miként van vele, de el tudnám képzelni a javulást előzetes bejelen­tés nélkül, folyamatosan is. Amivel persze egy­általán nem akarom se a Kőbányai Sörgyár szavahihetőségét megkérdőjelezni, se a fővá­ros X. kerületéről elnevezett világost leértékel­ni. Dánok A leértékelésről az értékelés és önértékelés jut eszembe. Az önértékelés fontos dolog, az önbizalom egyik forrása, önbizalom nélkül pe­dig nem lehet ötről hatra jutni. Az élet seme­lyik területén, tehát az asztaliteniszben se. Csakhogy azzal se árt számolni, hogy önérté­kelése másnak is van és ha az ember netán túlzásba viszi a sajátját, könnyen meglepőd­het. Mint az a Tolnai VL nagyon rokonszenves és nagyon értékes asztaliteniszezőivel történt, nagyközség lakói páratlan szívélyességével és ekkor kezdtem megismerkedni kultúrájukkal. Később a művelődési házban is, ahol a helyiek szorgalma nagyon szép padlásmúzeumot te­remtett és amely padlásmúzeumnak — tudjuk jól - napjainkra már nyoma sincs, mert el­égett. Arubőség

Next

/
Thumbnails
Contents