Tolna Megyei Népújság, 1983. április (33. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-07 / 81. szám

1983. április 7. "nEPÜJSÄG 3 Ki, mire kap hitelt ? A tavalyi esztendő különösen nehéz feladatokat rótt a ma­gyar bainlkiszakeimlberelcre. Jól­lehet, napjainlkiban erőteljesen mérséklődtek a nemzetközi ka - matok, egy esztendővel ezelőtt rekordmagasságban mozogtak. Nemesaik ez, hanem a külföldi betétek egy részének 'kivonása, valamint az esedékes törleszté­seik és (kamatok is nehezítették a hiazaii pénzügyi tevékenysé­get. (Mindez a gazdálkodás felté­teleinek szigorítását követelte, következésképpen a hitelpoliti­kában több módosító intézke­dés született. Egyebek közt emeltek a beruházások jöve­delmezőségi követelményét, év közben három alkalommal is módosították a hitelkamatíába- kat. ELSŐ HELYEN AZ EXPORT A szigor más területeken is megmutatkozott. A bank felül­vizsgálta a korábban kötött hi­telszerződéseket, és aihol a be­ruházások indokolatlanul elhú­zódtak, éltek a hitelfelmondás tehetőségével. A népgazdasági helyzetből fakadóan indokolt­nak találták a hiteltörlesztések gyorsítását olyan esetekben, amikor a vállalati pénzforrások a tervezettnél kedvezőbben ala­kultak. Miiindezközben nőtt azoknak a gazdálkodó szervezeteknek a száma, amelyek többször, illet­ve tartósan el'múlasztották fize­tési kötelezettségeik teljesíté­sét. Ilyen körülmények között a pénzügyi életben továbbra is létjogosultsága van az évek óta fokozódó szigornak. Az idén a vállalati beruházá­sokat kiegészítő hitelkeret nem kevesebb, mint tavaly — azon­ban a (korábbi beruházási el­határozások felülvizsgálatát ez­tán is indokoltnak tartják. A bank, a folyamatban lévő fej­lesztések áttekintését követően (amennyiben időközben meg­változtak az értékesítési felté­telek, illetve lelassult a beru­házási folyamat), esetleg mér­sékli a továbbiakban nyújtandó hiteleket, gyorsítja a1 törleszté­seket és szorgalmazza a saját erő bevonását. A bank az idén — az elkép­zelések, fejlesztési ötletek ver­senyeztetésével — előnyben ré­szesítve az exportbővítő beru­házásokat, 8,1 milliárd forint összegű hitelt adhat ezekre a célokra. Tavaly és tavaly előtt egyébként^ már több mint 10- 10 milliárd forint hitelt enge­délyeztek exportbővítésre. energia-megtakarító BERUHÁZÁSOK A hitelpolitikai irányelvek - az említették mellett - további három beruházási célt emelnek ki. Ezek: az energiagazdálko­dás (racionalizálása, a hulladé­kok és másodlagos nyersanya­gok hasznosítása, valamint a gazdasá go s anyagié I h aszn á Iá s és technológiakorszerűsítés. A hatodik ötéves tervidőszakban 1982 végéiig a (bank az ipar és az élelmiszergazdaság energia­gazdálkodásának r aci o n a<l i zá 1á - sóra 226 esetben összesen mintegy 5,7 milliárd forint érté­kű hitelt 'adott a váll óla toknak és a szövetkezeteknek. A leg­nagyobb összeget a „(Mátra” aárbetongyár létesítéséhez fo­lyósították. A korszerűsítések eredlményeképpen évente 187 ezer tonna fűtőolaj értékének m e gf e I eíő e n e rg ia - m e gí a k a rí­tás várható. Az idén — az új pályázati felhívás 'alapján — 1,4 'mliililiárd forint hitelt szán­nak energiaraoionalizádási fel­adatok megvalósítására. KORSZERŰBB ANYAGGAZDÁLKODÁS A jelenlegi tervidőszakban a Magyar Nemzeti Bank eddig. 35 fejlesztést támogatott, összesen 4,4 miill'iátrd forint hitellel, abból a cél bál, hogy javítsa a hulla­dékok és másodlagos nyers­anyagok hasznosítását. A leg­nagyobb összeg az Ózdi Ko­hászati Üzemek és a Dunai Vasmű (Saiakhányó feldolgozó üzemének .építését szolgálja. Az 1983. évi hitellehetőségek ezen a téren - a korábban el­határozott fejlesztések hiteligé­nye következtében — korlátozot­tak, ezért erőteljes (fontossági és jövedelmezőségi) szelekciók­ra van szükség. A kormány gazdaságos anyagfeíhasználási és techno- I ógi ako rszer űs íté s i p rogiram j á - nak megvalósítása érdekében a bank pályázati felhívást adott ki. Az eddigi pályázatok éven­te egymil'liárd forint értékű olyan alapanyag megtakarítá­sát ígérik, amelyek tekintélyes hányadát eddig konvertibilis devizáért vásároltuk. A meg­valósítandó fejlesztések egye­bek közt a pvc-fólia, a (hőre lágyuló műanyagok, a teflon- alaipanyagok, a festékek, a kü­lönböző papírok és felsőbőrök gazdaságos felhasználását ga­rantálják. A szóban forgó ter­melési területeken várhatóan 18-30 százalékkal mérséklődik a fajlagos anyagfelhasználás. A gazdaságos anyagfelhaszná­lást szorgalmazó kormányprog­ram megvalósítását a barik az idén összesen 500 millió forint hitellel segíti elő. Az azonban, hogy központi­lag kiemelt, a hitelpolitikában elsőbbséget élvező fejlesztés­be kezd egy vállalat, egyálta­lán nem mentesíti az általános követelmények: a jövedelmező­ség, a gyorsaság, a rövid meg­térülés ailóí. MOLNÁR PATRÍCIA Gazdaságos fűtés Az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztérium és az Építésügyi Tájékoztató Központ a családi házak és a néhány lakásos társasházak kis teljesít­ményű, korszerű központi fűtő- berendezéseiről egyhetes be­mutatót nyitott meg a BNV 18- as számú pavilonjában, az ál­landó építésügyi kiállítás terü­letén. Egyebek között kiállították a Komárom megyei Állami Építő­ipari Vállalat széntüzelésű ka­zánját, a Carbo-robotot, amely­nek működését automatikus műszerek vezérlik, tehát kezelé­se kényelmes, mert nagyon ke­vés felügyeletet igényel. Bemu­tatnak vegyes tüzelésű kazáno­kat is. A Tüzeléstechnikai Be­rendezés és Alkatrészellátó Tár­saság osztrák kooperációban szállít hazai rendelőknek olyan kis teljesítményű kazánt, amely szénnel, olajjal, gázzal, fával és még hulladékkal is fűthető. A karbantartás megkönnyítésé­re új megoldást kínálnak: fa­gyasztóbilincset, amely jégdu­góval zárja el a szereléssel érintett csőszakaszt, így a fűtő­hálózat többi része addig is működik, amíg elvégzik a szük­séges javítást, szerelvény- és radiátorcserét. A bemutató egyik kiállítója a Hazafias Nép­front, amely tablókon ismerteti a vidéken használt széntüzelé­sű kályhák és kazánok leggaz­daságosabb tüzelési módsze­reit. A kiállítók bemutatnak kor­szerű acéllemezes és alumínium radiátorokat, s részletes felvilá­gosítással szolgál az érdeklő­dőknek a Szénforgalmi Iroda Gazdasági Társaság vevőszol­gálata is. Az érdeklődők április 11-ig tekinthetik meg a kiállítást - szombat és vasárnap kivételé­vel, naponta délelőtt 10 órától délután 4 óráig. Április 11-én szakmai napot tartanak, ame­lyen a magántervezők, a kis­iparosok, a szövetkezetek és a gyártó vállalatok képviselői megvitatják a családi és tór- sasházak korszerű központi fű­tőberendezéseinek elterjesztésé­ben és fejlesztésében elért eredményeket, a gondokat és a további teendőket. (MTI) Közösségi kitüntetések Mára gondolom bejárta már a megyét a jó hír. Az neveze­tesen, hogy elmúlt évben végzett községfejlesztő tevékenysé­gének elismeréseképpen újabb két településünk, Bátaszék nagyközség és Györköny község nyerte el a Hazafias Nép­front országos titkársága és a vele együttműködő társadalmi, politikai, állami szervek által alapított kitüntetést, a nemzeti zászlót. Ez a magas elismerés első ízben két évvel ezelőtt ke­rült a megyébe, a simontornyaiak kapták, akik társadalmi összefogás dolgában addig se ismertek lehetetlent. Tavaly Szedres léphetett a „zászlósok" sorába jogos büszkeséggel, hiszen lakói országosan ismertté tették lakóhelyük nevét a te­lepülésfejlesztés társadalmi munkásaiként. Most tehát ismét tovább bővült a követésre méltó helyi példatár, bizonyítandó, hogy lehetetlen nincs. Legfeljebb tehetetlenség. Hozzáteszem rögtön, hogy mára már legföljebb szórványosan. Folytatom az­zal, hogy mióta a nagy és a kis haza lakossága fizikai, szel­lemi társadalmi munkával, anyagi áldozatvállalással is hozzá­járul lakóhelyén az életfeltételek, igény, illetve lehetőségek szerinti javításához, azóta vált általánossá, mélyült el a jó po­litikai, lakóhelyi közérzet is. S azóta tudnak olyan csodadolgok történni, hogy a községek kategóriájában számon tartott Györköny képes létrehozni hétmilliót közelitő társadalmi mun­kaértéket egyetlen esztendő alatt. Pedig ott is csak 365 nap egy esztendő. S ott is egyszerűbb lenne különösebb erőfeszí­tések, közös elhatározás, összefogás, településfejlesztő munka nélkül birtokba venni, csak élvezni a jót. Hogyan csinálták a község lakói, hogy 1982-ben az egy főre jutó társadalmi mun­kájuk értéke meghaladta az öt és fél ezer forintot néhány, mintegy nyomatékül szolgáló forinttal? Betonburkolatú utat építettek 855 négyzetméteren az Arany János és a Széchenyi utcában. Elkészítették 5610 négyzetméter betonozásával a Györköny-Pusztahencse közötti utat. Ki a hőse annak, ami az egyéb címszó alatt sorolható, de helyileg fontos aprómunkák mellett főművekként készült el? A lakosság és a helyi termelő- szövetkezet. Utóbbinak volt gondja a belterületi földutak gépi karbantartására is. Soroljam még, mi valósult meg az együtt eltervezettekből? Nem teszem. Legfeljebb azt fűzöm a fenti­ekhez, hogy a györkönyiek 1982-ben elvégezték annak a sport­pályának az előkészítő munkálatait is, amit idén már birtokba vehetnek. Bátaszék? Hasonlóképp érdeme szerint léphet a nemzeti zászló tulajdonosainak sorába. Itt, a társadalmi összefogás ta­valy 21 millió 359 ezer forint értéket teremtett meg döntően az oktatási, közművelődési intézmények bővítése, korszerűsíté­se, felújítása érdekében elvégzett munkával. Bátaszéken az egy főre jutó társadalmi munka értéke 2995 forint, öt forint híjával háromezer. A megyei átlag 1235 forint, az országos 796. Kell ezt kommentálni? Meggyőződésem szerint nem szük­séges. Településeink lakossága a Hazafias Népfront és a vele együttműködő szervek felhívására mind általánosabban él az­zal az erővel, ami a sok, egyet akaró szívben és kézben van. Mi ebben a mozgalomban milliárdokkal mérhető hasznossága mellett a leggyönyörűbb? Az aktív felelősségérzet! Az, amit a lakosság és a tanácsokkal együttműködő nem tanácsi szervek összefogása mind markánsabban demonstrál eredményeivel.-óa­Bolt a Hunyadi téren Egy nyugdíjas pihenni akar A mester mint vásárló Reseterics István, az áfész dombóvári üveg-, porcelán- és háztartási boltjának vezetője 1983. január 1-től nyugdíjas, így már vagy vevőként, vagy láto­gatóként tér csak be az üzlet­be. Ott van ez, a változó ar­culatú városközpontban, a Hu­nyadi tér úgynevezett csipke­házának a tőszomszédságában. Tulajdonképpen messze a kert­városi lakhelytől, ahol a Gyöngy­virág körútra csupa virág nevű utca fűződik kertes családi há­zaival. Ha tehát ritkán tűnik föl „mint vendég" volt munkahelyén a vársokörnyékszerte ismert fe­hér hajú, nyílt tekintetű férfi, döntően ezzel magyarázható. No megi azzal, hogy emberélet- nyi időt töltött a pult mögött, emberek százával találkozott naponta. Most szokni kell a szívnek, észnek ahhoz, hogy kézben a derekasan megszol­gált obsit. Munkáltató nincs, il­letve a Nyugdíj Intézet Vette „státusába”. Senki se gondol­ja azért, hogy Resetericsék há­za tája - férj és feleség egy­szerre vonultak nyugalomba — most feketében áll, mert nem tudják mihez kezdjenek maguk­kal a nagyon tevékeny életút befejeztével. Felszabadultak, derűsek. Kint dolgoztak mind­ketten az előkertben, ahol meg kell újítani a járdát, a gépko­csibejárót övező füves részt. A parányi konyhakert hátul pél- dásabban már nem is lehetne megművelve. Régen földbe ke­rültek a magok, már virítanak a kora tavaszi virágok és né­hány nap múlva virágba borul­nak a fiatal gyümölcsfák is. A ház és környéke minden zugá­val arról beszél, hogy a házas­párnak és két leánygyermekük közül a még velük lakó fiata- labbnak ez nem csak „az ott­hon". Ez tuszkulánum, kies me­nedék is a világ, az élet zajai, zaklatottsága elől. Ásó és ge­reblye terakódik, majd öt perc sem telik el, bent ülünk a még eladó kisebbik lány szobájá­ban, ahol a kert fáira néz az ablak. Még néhány pillanat, asztalon a kávé, a beszélgetés­hez. Amikor még nem vittük túl­zásba a kávéivást, azt hirdet­tük, hogy a kávé a bölcsek ita­la. Friss, jó gondolatokat su­gall. Hát tehet. Vendéglátóm­mal kapcsolatban viszont szent meggyőződésem, hogy a szak­májáról friss gondolkodásra serkentő fekete nélkül is órákig tud beszélni. Hogyne tudna! A Baranya megyei születésű Re­seterics István Kálmáncsán ta­nulta a szakmát, majd Sziget­váron Nagy Ferenc volt a mes­tere, abban a kis vasboltban, aminek Feri bácsi a tulajdono­sa is volt. — Hány éve? Negyvennégy és fél. Soha egy pillanatra sem bántam meg a választást és már ezért is boldog lehetek. Tetszik tudni, akkor, amikor én gyerek voltam, nem úgy ment a pályaválasztás, mint mosta­nában. Édesapám bognármes­ter volt. Nagyon szerettem kö­rülötte lenni, meglesni mit, ho­gyan csinál. Akik akkoriban próbálkozásaimat látva azt mondták, hogy „ügyes kezű ez a Pista gyerek", esküdni mer­tek volna akár, hogy én majd az édesapám mesterségét foly­tatom. Igen, ám ... de jártak oda mihozzánk a faluba árujuk­kal batyuzó, bosnyák vándor­kereskedők, akiknek a feltűné­se kivált a gyerekek körében mindig izgalmas esemény volt. Ezek az emberek nemcsak a portékájukat hozták a hátukra vetve, és kínálgatták szíves szó­val a falut bejárva, hanem hí­reket is hoztak bőségesen. Hát ők, tudtukon kívül a velük való találkozások voltak az én pá­lyaválasztási tanácsadóim. Kü­lönben van még egy olyan pá­lya, ami nagyon vonzott, és ez a tanítói. Inasnak menni volt az ésszerűbb ... Marika, a feleség - aki pénz­tárosként dolgozott abban a boltban, amit Reseterics István tett nevezetessé — időközönként magunkra hagy bennünket lég­ióként abból a meggondolás­ból, hogy akár csak annyi min­denről, a szakmájukról is egy és ugyanazt vallják, meg aztán különben is „Pista volt az, aki többet forgott az emberek kö­zött”, legyen ő a szóvivő. Megpróbálom vendéglátómat ugratni, panaszolván, hogy ma­napság mennyi az olyan keres­kedő, akire a vevők sokasága azt mondja, hogy nem annak való. Ű azonban, nem hagyja magát és szó sincs arról, hogy elvtelenül védi a mundér be­csületét. Amikor azonban sor kerül arra, hogy elmondja, mi volt az ő kereskedői ténykedé­sének a tízparancsolata, kide­rül, hogy nem egyszerű dolog úgynevezett jó kereskedőnek lenni. Több mint negyvennégy esztendő elteltével is azt vall­ja ez az ember, hogy ezt a szakmát - de bármilyen más mesterséget is — csak akkor le­het alkotó módon közmegelé­gedésre művelni, ha a szakmai ismeretekhez, szakma- és em­berszeretet is társul. — Tudja miről volt nevezetes a Reseterics Pista? — kérdezte tőlem néhány hete egy dombó­vári jó barát, aki megkímélt a fejtöréstől, mert meg is vála­szolta a kérdést. — Attól, hogy lehetett akármekkora forgalom a boltjukban, mindig volt azért néhány kedves jó szava az ér­kező vagy távozó vásárlókhoz. Aztán a másik ... Azt sem sze­rette, ha a vevő hosszú keresés után üres kézzel készült távoz­ni. Van olyan boltos, aki úgy gondolja, „ha elmegy egy vá­sárló üres kézzel, mindig jön helyette másik". A Pistára ez a mentalitás soha nem volt jel­lemző. Ha nem talált valamit a vásárló, néhány napon, vagy héten belül megpróbálta elő­teremteni a keresett árut. Ab­ban az esetben is megtette ezt megannyiszor, ha amit a vevő hiányolt, annak az ára nem ezresekre rúgott. Egy fiatal eladó, aki tanít­ványa is volt Reseterics István­nak: - Nekem a Pista bácsi szakoktatóm volt, azon kívül, hogy boltvezetőm is. Vele azért szerettem dolgozni, mert soha­sem játszotta a nagyfőnököt, akitől cidrizni kell. Tekintélyét egyrészt a tudás alapozta meg, ezenkívül pedig az, hogy a bolt eladóit nem alá-, hanem mel­lérendelt emberekként kezelte. Szóval bízott is bennünk. Ahány fiatal kereskedővel beszéltem és nemcsak az egy­kori szolgálati helyén, mind azt mondták, hogy sokat köszön­hetnek Reseterics Istvánnak, vagy azért mert egy üzletben dolgozhattak vele, vagy azért, mert szakmunkástanuló-éveik­ben a szakoktatójuk volt. Az az ember, akiről alig va­lami rosszat, de annál több jót hallhat az, aki felőle érdeklő­dik, 1947-ben települt Dombó­várra, ahol a Thész-féle vas­boltban dolgozott. 1950-ben fi­gyeltek fel rá az áfész akkori vezetői és szabályszerűen át­csábították a szövetkezeti ke­reskedelembe. A lépést - ezt majd féltucat kitüntetés bizonyítja — egyik félnek sem volt oka megbánni. Pedig az akkor még fiatal ke­reskedő nem érte be csak azzal, hogy a pult mögött áll, vagy tu­lajdonosi szívélyességgel megy a vevő elé, megtudakolandó, hogy mivel szolgálhat. Resete­rics István azon kívül, hogy fo­cizott, méhészkedett, közéleti megbízatásoknak is eleget tett bőségesen. Egyszóval olyan em­berként épült bele Dombóvár életébe, mint akinek mindenre van energiája, ideje és min­denhez van köze. Ha most hiá­nyolják a vásárlók — és hiá­nyolják — ezért van, meg azért is, mert elég köztudott az ő hitvallása. Egészen egyszerűen fogalmazva úgy szól ez, hogy a nagy átlagból egyetlen em­ber sem képes kiemelkedni a közösség nélkül, továbbá, hogy az emberek közösségben alkal­masint hegyeket is meg tudnak mozgatni. LÁSZLÓ IBOLYA Fotó: Magyarszéki Endre Túl a figyelmességen egy kis terefere.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents