Tolna Megyei Népújság, 1983. április (33. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-30 / 101. szám

A WÉPÜJSÁG 1983. április 30. Előre a XIIL kongresszus határozatainak végrehajtásáért! Pincehely és társközségei (2.) A székhely és Nagyszékely „Lassan - eléggé lassan - kezdünk kigyógyulni a frissen urbanizálódó országok szoká­sos gyermekbetegségéből, amely a városok mennyiségi növekedését a fejlődés min- denekfölött való mércéjének, sőt céljának tekinti. Most már aggódunk falvaink sorsa mi­att. Az aggodalom azonban nem sokat segít; elemezni, tervezni, dönteni kéll." {Enye- di György). A pincehelyi Nagyközségi Kö­zös Tanács irodáinak berende­zése úgymond közömbös, nem hivalkodó, nem zsúfolt, nem különösebben tágas. Inkább célszerű és munkára alkalmas. Egyetlen dolgon viszont meg­akad a szemünk. Az elnöki iro­dának egyik falát tabló díszí­ti. Pontosan olyan, mint ami­lyent az iskolák végzős diákjai­ról készítenek. Csakhogy erre nem diákok arcképeit, hanem négy község tanácstagjainak portréképeit ragasztották 1980- ban. Pály Dezső tanácselnök és Juhász Ottóné vb-titkár készsé­gesen és látszólag szívesen so­rolja egy-egy képre mutatva az illető tanácstag érdemeit, szólnak munkahelyükről, felele­venítenek egy-egy vidám sztorit. A feketével keretezett fényké­pekre nézve mindketten elfo- gódnpk. Témát váltva Pincehely tava­lyi gyarapodásáról beszélge­tünk: mint mindenütt, itt is építettek járdát (348 ezer fo­rint), felújították a hullaházat és a ravatalozót (210 ezer fo­rint), a vízhálózat bővítésére 230 ezret költöttek, a négy ta­nácsi lakás felújítása 350 ezer­be került, a vízhálózat bővítése 230 ezret „vitt el", házhely-kisa­játításra ötszázezret fordítot­tak, 85 ezerbe került a nagy teljesítményű ipari hűtőszek­rény, amit a húsboltba vásá­roltak, az utcai szeméttárolás megoldására hat konténert vet­tek 41 ezerért (a későbbiek folyamán még vásárolnak sze­méttartályokat). S külön kell említeni azt a 680 ezer forintot, amely a kultúrház építéséhez 1979-ben felvett kölcsön utolsó törlesztési részletét jelentette. A közös használatú épületet — művelődési ház és tornate­rem - 1980-ban adták át. Mint mondják, Pincehelyen viszont lehet társadalmi mun­kát szervezni. A különböző munkahelyek dolgozói szívesen vesznek részt ezen. De úgy tű­nik, hogy az utóbbi időben a falugyűléseken is ... Persze, ez részben az ügyes szervezésnek is betudható. Ugyanis, a Haza­fias Népfronttal szervezték idén közösen a falugyűlést, mégpedig a moziban, ahol a beszámoló, illetve javaslatok elhangzása után ingyen vetítet­tek le egy filmet. — Sőt, az iskolán keresztül is szerveztünk - mondja a vb-tit­kár. - Ott beírták a falugyűlés időpontját a gyerekek ellenőr­zőjébe ... És közismert, ha gye­rekre bízzák a felnőttek vala­minek a szervezését, vagy leg­alább is kérik a segítségüket, az már fél siker. Amint beszélgetünk, elegáns, idős asszony érkezik a tanács­ra. „Rengeteg megbeszélniva­lóm van”, mondja, s ezért vá­rakozik. Végre sikerül rávenni, hogy jöjjön be, s mondja za­vartalanul problémáit. Közben - a bemutatkozásnál - kiderül, hogy Lehel Edéné Rozsos Jan­kának hívják, „de szólítson csak Janka néninek, hiszen itt engem mindenki így nevez." Szóval Janka néni és férje budapestiek. Hét esztendővel ezelőtt vásároltak egy kis házat „a csodálatosan szép faluban", Nagyszékelyben. (Az adatokat a tanácselnök és a vb-titkár sorolja, miközben Janka néni megissza a feketét.) — Ideiglenesen jöttünk, vég­leg maradtunk — nevet. - Fér­jem szívesen kertészkedik, az­után lepkéket gyűjt, s mindket­ten megszállott természetimá­dók vagyunk. Persze, igazi dol­gom nekem is van itt. Mint ipar­művész dolgoztam nyugdíjazá­somig, a budapesti porcelán- gyárban. Itt pedig tovább élek hivatásomnak: gyűjtöm és fes­tem a nagyszékelyi népi motí­vumokat. Eddig 17 mintát sike­rült reprodukálni. — Gyerekszakköröket is ve­zet. — Hogyne. Itt, Pincehelyen is, meg otthon, Nagyszékelyben is. Hogy engedik-e a szülők a gyerekeket? Hát persze! Sőt, tuszkolják őket. Janka néni ezután a nagyszé­kelyi falugyűlésről beszél, még­pedig elismeréssel:- Nagyon sokan jöttek el, és sokan szólaltak föl. És nem elsősorban a személyes problé­máikat „tálalták" hanem okos javaslatokat tettek. (Tavasszal, a falugyűlésen 92-en vettek részt, ami a lakosság 14 száza­lékát jelenti. Közülük 11-en kértek szót. — Volt szó arról — folytatta Janka néni —, hogy az üzlet­ben ne csak az árakat, 'hanem a minőséget is ellenőrizzék. Valit aki sokak kérését tolmá­csolta: igazítsák az autóbuszok indulását és érkezését a pince­helyi kórház látogatási időpont­jához, valamint hangolják ösr- sze a pécsi személyvonat indu­lásával. 'Mint megtudtuk, a- tanács kérésére a Volán Válfajait gyor­san intézkedett, « azóta nem kell iváralkozniok i'tlt-ott a nagy- szék el ylieknek. Ugyanosak elintéződött az­óta az úgynevezett „kézi gyógy­szertár" ügye. Gyógyszertár A pincehelyi művelődési ház és tornaterem nem lévén a faluban, néhány •hónapja a körzeti orvosnál' te­het megvásárolni a leggyak­rabban szükséges orvosságo­kat. — Persze — .mutat szatyrára Janika néni —, ez is gyógyszer­rel van tele. - Amikor bejövök Pincehelyre, végig kérdezem az embereket, kinek mire van szüksége. Nagyobb dolgok ci- peléséit nem tudom vállalni, de az apróságokat szívesen elin­tézem. s viszem, haza. Mint minden falugyűlésnek, a n'agyszékelyineik iis témája volt a kenyérellátás. Történetesen az, hogy korábban oda szom­baton már nem 'szállítottak pék­árut. A pénteki sütésből' .vol­tak kénytelenek vásárolni a hét Végére. — Azóta itt senki nem eszik száraz kenyeret - mondta Gás­pár József, az egyik nagyszé­kelyi tanácstag, aki 1958 óta látja e1 e társadalmi megbíza­tásit. Véle tanyájában — amely jövőre lesz száz esztendős — .sikerült találkoznunk. Az,t mond­ják, hogy a faluban levő ösz- szes gyaloghíd elkészülte az ő érdeme, azaz - némi segítség­gel — mindet ő építette. Az országos településfejlesz­tési koncepció több, mint két­ezer úgynevezett szerepkör nél­küli települést tart nyilván. Ezek közé tartoznak Pincehely társközségei is. Jellemző, hogy e falvak iíélékiszáma csökken, s ninosenek olyan szerepkörű in­tézményeik, amelyek más tele­püléseket is kiszolgálnának. — A felszabadulás óta Nagy- székelyben mindössze két ház épült, s egy-kettőt alakítottak át — összegzi kesernyésen Gás­pár József. Viszont a festői szépségű domboldal' tanyái szinte mind gondozottak, fris­sen vakoltak, s boltíves torná­caikkal kellemes látványt nyúj­tanak a lenti, kanyargós, er­dőkkel övezett úton utazóknak. — Tavaly negyvenezer forint értékű járda épült a község­ben, a buszváró ötvenezerbe került, a vízrendezésre pedig 320 ezer forintot költött a nagyközségi közös tanács - so­rolja a számokat Juhász Ottó­mé, vb-titkár, aki 31 esztende­je .dolgozik az államigazgatás­iban. 'Korábban .Nagysizékely- ben lakott, és a, tanácson volt .előadó, majd 1971-ben kine­vezték ívb-'tlitkárnak. Érdemes néhány mondattal azt ecsetelni, hogy a sok idős ember hogyan ól ebben a fa­luban. 'Negyvenöt tagja van a m yugd íja sklubnak. A tagok a téli hónapokban hetente két­szer, áprilistól pedig vasárnap délutánonként jönnek össze. Kitűnően sikerült a közös szil­veszteri mulatságuk, a, farsangi összejövetel, s mindig hasonló lelkesedés fogadja az 'egész­ségügyi előadásokat, amelye­ken a hallgatóság létszáma még a hetvenet is meghaladja. De klubot rendeznek be ma­guknak a nagyszékelyi KISZ- tagok is. 'Rémet, papírt gyűj­töttek, s a kapott összeg kö­rülbelül1 futja a berendezésre. — 'Az az 'igazság, hogy a klubokat anyagilag támogatja a tolnanémed'i 'Kossuth Tsz és a Sió menti Áfész — mondja Janka néni. — De h'iába lenne a támogatás, ha az emberek nem tartanának így össze... Mert .minél kisebb egy telepü­lés, az 'emberek annál jobban egymásra vannak utalva. „'Fa'lvaink sorsa 5 millió ma­gyar sorsa, közvetve egész tele­pülés-hálózatunkat, egész né­pességünket érinti.” V. HORVÁTH MÁRIA DECSI KISS JÁNOS HÉTRŐL hírről Április 23., szombat: Képriport arról, hogy megyeszerte jó ütemben folyik a kukoricavetés. Április 24., vasárnap: Megkezdődtek a ki­váló vállalati, szövetkezeti ünnepségek. Április 26., kedd: Karl-Marx-Stadtból taná­csi küldöttség érkezett megyénkbe. Április 27., szerda: Mgekezdődtek az elő­készületek május elseje méltó megünneplésé­re. Április 28., csütörtök: ülést tartott a megyei pártbizottság. A falugyűlések politikai tapasz­talatairól, a környezetvédelmi program meg­valósulásáról tárgyalt a Hazafias Népfront me­gyei elnöksége. y ... csak pontosan, szépen ... A munka, a munkásosztály ünnepére való készülődés jegyében telik, illetve telt ez a hét. Nem véletlen, sőt nagyon is tudatos, hogy ebben az időszakban adják át a kitüntetése­ket azoknak a vállalatoknak, szövetkezeteknek, amelyek az elmúlt évben a legjobb teljesít­ményt nyújtották. Ma egy kicsit mást értünk jó, sőt legjobb teljesítményen, mint akár pár évvel ezelőtt. Nem elég a mennyiségi növelés, sőt, uram bo- csá’ adott esetben még hiba is lehet. A mi­nőség került előtérbe - nagyon helyesen. És még egy szempont: mindinkább azt vizsgál­juk, milyen a hatékonyság, milyen ráfordítással tudunk előállítani egységnyi értéket. De most nem is szándékom valami közgaz­dasági eszmefuttatásba kezdeni, a munkát di­csérem, azt a tevékenységet, amely egykoron emberré tette ősünket, mostanság pedig ne­mesebbé formál mindenkit, aki nemcsak ke­zével, eszével, hanem szívével is csinálja, amit tennie kell. Számos írást közöltünk az elmúlt héten, amely a munkát, elsősorban a munkát végző embert dicsérte. Azt hiszem, jól tettük, nem­csak a közelgő május elseje okából, hanem azért is, mert a teremtő ember nélkül nincs teremtés. Megyénkben több mint húsz vállalat, ipari, mezőgazdasági szövetkezet kapta meg ezen a Hétért a „Kiváló vállalat”, illetve „Élüzem” cí-< met. Bizonyságául annok, hogy a megnehe­zült körülmények ellenére is optimisták lehe­tünk a jövőt illetően. Volt erőnk helytállni, lesz erőnk megbirkóz­ni. Hitünk töretlen és akarásunk is adott. Meg­győződésem, hogy ezt leírni nem „hurrá”-, ha­nem valóságos optimizmus. A munka ünnepére való készülődés kapcsán felhasználjuk az alkalmat, hogy elmondjuk: május elsejére készülődve számos kiváló szak­szervezeti aktivistát tüntettek ki. A „Szakszervezeti munkáért” kitüntetést kap­ták: Csordás Józsefné (Dalmand), Füzek Ár­pád (Szekszárd), Karsai László (Szekszárd), Nagy Albertné (Szekszárd), Szalai János (Szek­szárd) és Szűcs Lajos (Szekszárd). Ugyanennek a kitüntetésnek ezüstfokozatát tizenheten, ok­levelét hatvankilencen kapták meg. Fontos munkát végeznek a szolgáltató üze­mek is, sokszor semmivel sem könnyebbet, mint ahol új értékeket állítanak elő. Nekik is tiszte­let a munka ünnepén. Képünk a Patyolatnál készült. Testvérmegyék, testvérvárosok Tambovval, az NDK-beli Karl-Marx-Stadttal, és a francia Bezons-nal ápolunk testvérmegyei, illetve testvérvárosi kapcsolatot. Rendszeresen látogatnak tőlük hozzánk hi­vatalos és tőlünk hozzájuk hivatalos küldöttsé­gek, és ami ennél is fontosabb, oda-vissza nem hivatalos delegációk, csoportok, felnőttek és if­júságiak egyaránt. A látogatások hasznosságát nem kell hang­súlyozni, hiszen egyértelműen jó mindőnknek, HÉTRE HÍRRE ha megismerjük egymást, ha tudomást szer­zünk örömeinkről, gondjainkról és ho osztozha­tunk is azokban. Korunkban ugyancsak összeszűkült a világ, hát még tágabb hazánk Európa és azon belül is elsősorban a szocialista országok alkotta nagy család. Egymásra vagyunk utalva, egymás nélkül ne­hezebb lenne boldogulnunk. De az összefogás legfontosabb előfeltétele egymás megismeré­se. És ezt nagyon jól szolgálják a különböző és mindenfajta szintű látogatások. Ma már úgy jönnek hozzánk a testvérme­gyei, testvérvárosi küldöttségek és mi úgy me­gyünk hozzájuk, mintha ' hazajönnének-haza- mennénk. A Karl-Marx-Stadt megyei küldöttség látogató­ban K. Papp Józsefnél Ismerd meg megyédet Ilyen mozgalom nincs, de talán nem ártana kitalálni. Ismerek olyan embert, aki megjárta már Moszkvát, Krakkót, Rómát, sőt elvetődött a dalmát tengerpartra is, de Decsen még nem volt, azt meg hogy Váralja egyáltalán létezik, csak az újságból tudja. Nem szándékom versenyeztetni megyénk tá­jait a világvárosok látnivalóival, de vallom, hogy megismerni ezeket is hasznos, sőt szükséges. Kétnaposra tágult a szobád hétvége. Időn­ként használjuk fel arra is, hogy megyénk ne­vezetességeivel, szép tájaival, látnivalóival is­merkedjünk. Ízelítőül annak, aki még nem járt ezen a tá­jon: egy kies részlet a Szekszárd melletti Sötét- . völgyből. Szépek a vetések öröm tölti el a határt járó ember szívét. A múlt héten többször is hírt adtunk arról, hogy jó ütemben folyik megyeszerte a kukorica ve­tése. Arról is értesültünk, hogy néhány nagy- gazdaságban május elsején is vetik ezt a na­gyon fontos növényt. Arról már kevesebb szó esett, hogy a jó őszi talajelőkészítés, a fejtett agrotechnika alkal­mazása meghozta eredményét: jól teleltek és szépen fejlődnek az őszi kalászosok. Minden jel arra mutat, az idei évben is biz­tosított lesz az ország kenyere. S ha a lágy kenyérhez még jó bor is kerül az asztalra, de­rűsen nézhetünk jövőnk elé. LETENYEI GYÖRGY

Next

/
Thumbnails
Contents