Tolna Megyei Népújság, 1983. április (33. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-27 / 98. szám
1983. április 27. ^ÜÉPÜJSAG 3 Előre az 1983. évI népgazdasági terv sikeres megvalósításáért! Növekedetta kezdeményezőkészség, a vállalkozó szellem a tanácsoknál Györkönyi léptékek (I.) Munka először, másodszor, harmadszor Beszélgetés Hetényi István pénzügyminiszterrel Több mint 113 milliárd forinttal gazdálkodnak a tanácsok ebben az évben. Az ország lakossága a jövőben is elvárja tőlük, hogy tegyenek meg mindent a lakásépítési, felújítási és korszerűsítési programunk teljesítéséért; gondoskodjanak arról, hogy az év végére meg legyen a tervbe vett új vízvezeték-, csatorna- és úthálózat; hogy a tanácsok irányította egészségügyi, szociális, oktatási és közművelődési intézmények munkája tovább javuljon és fejlődjék. Nem túlzás tehát azt állítani, hogy az ország mind a 10,7 millió állampolgárát érinti valamiképp a tanácsok pénzgazdálkodása. Vajon miképp sáfárkodnak a tanácsok a rájuk bízott hatalmas összegekkel, hatékonyabb-e a munkájuk? A fenti alapkérdésre vártunk választ, amikor - olvasóink nevében - bekopogtunk Hetényi István pénzügyminiszterhez.- Miniszter elvtárs, kezdjük a költségvetési intézményekkel! Milyen arányban részesednek a tanácsok e területen az állami költség- vetés előirányzataiból? Elegendő költségvetési pénzeszközzel rendelkeznek ahhoz, hogy teljesítsék a társadalmi programokban vállalt kötelezettségeiket, s kielégítsék a lakosság alapvető egészségügyi és kulturális szükségleteit? — 1981-ben 124,5 milliárd forintot költöttünk a különböző költségvetési intézmények — bölcsődék, óvodák, iskolák, színházak, kórházak stb. — fenntartására, amelyből több mint 48 százalékkal részesedtek a tanácsok. Az idén már 134 milliárd forint az üzemeltetés, fenntartás előirányzata, s ennék 55 százalékával, csaknem 74 milliárd forinttal gazdálkodnak a tanácsok. Vagyis - bár a gazdasági növekedés üteme mérséklődött, s a költségvetési intézményeknek sem tudunk annyit juttatni, mint amennyit szeretnénk - nőttek a felhasználható összegek. Az oktatási, közművelődési kiadások 66, az egészségügyi és a szociális kiadások 74 .százalékának felhasználásáról már a tanácsok döntenek. Magától értetődik, arra törekszünk, hogy a vállalt társadalmi kötelezettségeknek minden lényeges területen megfeleljünk. Ez azonban nem azonos azzal, hogy minden jogos igényt ki tudunk elégíteni, az állami, tanácsi pénzekből. A tanácsoknak itt is rangsorolniuk kell a sokféle „kell” között.- Bár a lakásépítés, -felújítás, -korszerűsítés pénzügyei külön beszélgetést igényelnének, nem hallhatnánk legalább néhány mondatos értékelést erről? S a közműprogramunkról, hiszen az embereket ez nem kevésbé érdekli, mint a lakás. — Ez valóban egy másik interjút kívánna! Ezért e helyütt hadd jegyezzek meg csak any- nyit, hogy kellően összpontosított és takarékos gazdálkodás esetén a tanácsok meg tudják valósítani a lakásprogramot. Ami a közművesítést illeti: 1982-ben mintegy 130 ezer fővel nőtt a vízvezetéki ivóvízzel ellátott lakosok száma, vagyis az állampolgárok 78 százaléka már egészséges 'vízhez jut. A lakások 59 százalékában egyébként már bent van a vízvezeték. Csaknem 400 kilométerrel növekedett csatornahálózatunk hossza. Ez lehetővé tette, hogy mintegy 50 ezer új lakást kapcsoljanak be a csatornázási rendszerbe, s a közcsatornával ellátott lakások aránya 36 százalékra emelkedjék.- Ebben talán a lakosság társadalmi munkája is benne van. Mit és mennyit köszönhettünk ennek 1982- ben, mely megyékben jeles- ■ kedtek leginkább? — Kezdjük a számokkal! 1981-ben 628 forint volt az egy főre jutó társadalmi munka értéke, tavaly pedig már 796 forint. A megyék közül különösen Szolnok, Nógrád és Bács- Kiskun lakói emelkedtek ki, hiszen az egy főre jutó érték itt tóoo mint kétszerese volt az országos átlagnak. Mindent egybevetve: tavaly több mint 8,5 milliárdot hozott az országnak a társadalmi munka, 1,8 milliárddal magasabb összeget, mint egy évvel korábban. Ez nem kis tétel! S ehhez járult még az a 200 millió forint, amely az állampolgárok önkéntes befizetéseiből - téglajegyek vásárlásából, a kommunista műszakok teljesítményértékének átutalásából - származott. Ebben különösen Bács-Kiskun, Borsod, Pest, Csongrád és Fejér megye jeleskedett. I- S a vállalatok meg a szövetkezetek? Azok is azonosultak a területfejlesztési feladatokkal?- 1981-ben 3,7, 1982-ben pedig 4,2 milliárd forintot kaptak a tanácsok a vállalatoktól és a szövetkezetektől, település- fejlesztési célokra. Minthogy e szervezetek mindemellett még saját maguk is építenek lakást, vagy hozzájárulnak azok felújításához, sporttelepeket tartanak fenn, és — más intézményekkel karöltve - aktív szociálpolitikát folytatnak, ami persze megint pénzbe kerül — a 4,2 milliárd sem nevezhető kicsiny összegnek. Egyébként a jövőben is az a kívánatos, hogy a vállalatok, szövetkezetek hangolják össze a tanácsokkal lakás- és óvodaépítési, -fenntartási terveiket, s találjanak egymásra akkor is, ha vízvezetéket fektetnek, csatornát építenek, hiszen olcsóbb, kifizetődőbb ez közös erővel.- Egyetérthetünk-e azzal a felfogással, hogy túl sok adót fizetnek a vállalatok, illetve az állampolgárok? Elég hatékony-e az adópolitikánk, tervbe vették-e korszerűsítését?- Va'lóban Ihallawi olyasmit itt-ott, hogy túl sok az adó. A válasz azonban nem egyszerű. ■Ha ugyanis azt nézzük, hogy az idei állami költségvetés 10 milliárd forint hiányt mutat, akkor az adó num túlzott. Ha viszont azt vizsgáljuk, hogy nem fijet-e túl sok adót és egyéb közterhet egy hatékony vállalat egy nem hatékonyhoz képest - erre már nem mernék ilyen határozott nemmel felelni. De még tovább bonyolíthatjuk a kérdést! Szóba hozható például, nem túl magas-e egySIk-imásik jövedelemadó-lkullos a lakosság jö vedel emad ó r e n dsz e r é b en ? Persze obihoz viszonyítva, hogy más típusú jövedelmek után egyáltalán nem fizetnek adót. így ugye már egészen másképp hangzik. De még ezzel, sincs vége a viszont-ikérdések- nefc, mert úgy is érdeklődhetnénk': mincs-e olyan kiadás az állami költségvetésben — ilyenek például az egyes á.r- és váHatati támogatások -, amelyeket jó lenne csökkenteni, mert így kisebbek lehetnének az adóterhek .is. Ez is meggondolandó. Eljutottunk oda, hogy a szubjektív érzelmekből táplálkozó „túl sok" megfogalmazás mindig valamihez viszonyítva1 kap reális értelmet, s - hadd utolják ismét a 10 Milliárdos költségvetési hiányra — az ilyen sommás kérdésre ma csak nemmel tehet felelni. I- Az elhangzott válaszból ^egyértelmű: nem elég hatékony az adópolitikánk. Tervbe vették a korszerűsítését? — A hetedik ötéves tervre, a szabályozó eszközöknek továbbfejlesztésére készülve már most dolgozunk az adópolitika korszerűsítésén. Ha Sikerül a kevésbé gazdaságos termelés támogatását csökkenteni, akkor a hatékonyan és kevésbé hatékonyan dolgozó vállalatok teherviselése gazdaságilag -ra- c i o náli sa b bá, méltó n y o s ab bá váik. Folyamatban van a lakossági adóztatás területén a kisvállalkozási formák működési tapasztailatainak értékelése, az íiDíetékfeítételékoek a lakás- g a zd á lkodé s k övételm é n yeih ez való folyamatos hozzáigazítása, a településfejlesztési hozzájárulás átfogó rendszerének előkészítése. Érdemi viták folynak más perspektivikus célkitűzések, így például a lakossági jövedelmek átfogó, egységes adóztatásának kérdéseiről is.- Azzal az alapkérdéssel kopogtattunk be miniszter elvtárshoz, hogy javul-e, hatékonyabb-e a tanácsok pénzgazdálkodása? Miben lehetne summázni az eddigi megállapításokat? Növekedett-e például a rugalmasság, a kezdeményezőkészség, a vállalkozó szellem a tanácsoknál? — Egyre inkább növekszik. Ezt bizonyítja például az intézmények több célú hasznosítása (az iskolák tornatermének bérbe adása, a kollégiumok fel- használása. a nyá-ri idegenforgalom időszakában), az elnéptelenedett tanyasi iskolák értékesítése, a tanácsi kezelésben lévő egyes kihasználatlan helyiségek fcérbe adása, a piaci díjtételek módosítása, a gépkocsi parkolási díjak rendezése és sok más. Mindenekelőtt Somogy, Csongrád és Bács-IKís- kun megyében hatékony intézkedéseket tettek a különböző térítések ésszerűbb megállapítására és azok beszedésére. A Fejér megyei és még néhány megyei tanács több területen felülvizsgálta a készleteket és normát dolgoztak ki a felihasználásra, a gazdálkodás haték o nyisá g á n a k fokozására. Mind1 bátrabban differenciálnak a bérfejlesztéseknél. Veszprém és Fejér megye például a központilag rendelkezésre álló bérfejlesztés 0,5 ^százalékát fordította az indokolatlan bérkülönbségek megszüntetésére. Bármilyen kicsinek is látszik az összeg, még ez is lehetővé tette, hogy néhány kivételesen kedvezőtlen helyzetben, lévő területen az átlagot meghaladó mértékű bérfejlesztést tudjanak megvalósítani. A kezdeményezőkészség, a rugalmasság jeleként értékelhető az egészségügyi integráció is, hiszen ez lehetőséget teremtett a szakosításra, a. párhuzamosságok csökkentésére, az ésszerűbb anyag- és eszközgazdálkodásra — a magasabb színvonalú betegellátásra. Budapesten, Szolnok megyében és több más helyen megkezdődött a betegirányítási trendszer további korszerűsítése: betegfelvételi részlegeket alakítottak ki és az ötnapos munkahét bevezetésével központi ügyeletet hoztak 'létre. Az influenzajárvány idején százezrek érzékelték csupán ennek az egv intézkedésnek a könnyítő hatását, előnyeit. Minthogy az élet mind több területén érvényesül ez a kezdeményezőkészség, vállalkozó szellem, azt hiszem, nem túlzás azzal az összegezéssel zárni ezt a beszélgetést, hogy évről évre javul1, hatékonyabb a tanácsok pénzgazdálkodása, s ezzel együtt emelkedik a munkájuk színvonala. MAGYAR LÁSZLÓ ba jobb sarkában, a falon térkép, és kézzel írt telefonjegyzék. Az elnök állandóan mosolyog. Akkor is, amikor a termelőszövetkezet kiváló eredményeiről beszél, akkor is, amikor azokról az évekről, amikor ő volt a sor végéről a harmadik, aki belépett a téeszbe, vagy éppen arról, hogy a téesz vezető gárdája — és a falu vezetői is - mind helybéli. Az utóbbinak köszönhető, hogyha voltak is nehézségek a faluban és a téesz életében — mert voltak —, akkor sem mondta senki, hogy elmegy máshova dolgozni.- Az utolsó két téesz egyesülését követően — mondja Brunn János - már érezni sem lehetett a három népcsoport elkülönülését. Györkönyben mindig is a munka számított. Akár német ajkúról, akár felvidéki, akár a Tiszántúlról idetelepült magyarról volt szó. Aki egy kicsit sem volt szorgos, az elköltözött ebből a faluból. Bizony az első időben nagyon kellett arra vigyázni, hogy minden testületben meglegyen a megfelelő arány. Aztán ez is megszűnt.- Miért?- Kizárólag a politikának köszönhető, az óvodai és az iskolai német tanításnak. A bölcsődében kezdik az anyanyelv tanulását a gyerekek. Az iskola erre próbál építeni. Most az a sajátságos, hogy a fiatalabb szülő inkább a gyermekétől tanulja a német nyelvet. Az öregek természetesen továbbra is svábul beszélnek. A téesz-iroda széljárta folyosóján Lamm András növénytermesztési brigádvezető vár. Tizenötödik éve a helyi tanács elnökhelyettese. — Régen a határban is elkülönült a telepes, a felvidéki és a sváb. A téeszben most aszerint barátkoznak az emberek, hogy ki milyen munkát végez. A jó a jó mellé áll, a rossz a hozzá hasonlót vonzza. Amelyik nem tud a dolgossal lépést tartani, az elkülönül. Hát ilyen az elkülönülés nálunk! A vegyes házasságok azt hozták magukkal, hogy már nem gondolnak arra az emberek, hogy ki milyen nemzetiségű. Békében élünk egymással. Álljon itt két tény, bizonyítandó a györkönyi emberek munkamegszállottságát. A helyi kispostán és a takarékszövetkezet itteni kirendeltségén összesen 34 millió forintot őriznek. A nagydorogi áfész felvásárlója naposbaromfiból és terményekből csak innen annyit vásárol fel, mint a hat környező faluból együttvéve, — A téeszben előírás a kétezernél több munkaóra teljesítése - folytatja Lamm András. - Aki emellett még jobban akar boldogulni, az otthon háztájival foglalkozik. Szarvasmarhá, val és egyéb jószággal. Rengeteget dolgoznak az itteniek. A közösségnek if. Igen sok társadalmi munkát végeznek. Most éppen a Györköny és Puszta- hencse közti betonútot építjük. — Olvasta a tegnapi Népújságot? — kérdezem. — Nem. — Megírtuk, hogy a Hazafias Népfront Országos Elnöksége nemzeti zászlóval tünteti ki az önök községét példamutató társadalmi munkájáért. A tanácselnök-helyettes késik a válasszal: — Dolgoztam. Itt nálunk az olvasásra, az önművelésre kevés idő jut. Mindez a téli hónapokra marad. — Az anyanyelvet használják a tanácson? — Testületi üléseken nem beszéljük, magyarul jobban megértjük egymást. Az ott dolgozók beszélik, leginkább az öregekkel. Házasságokat viszont kötünk németül. (Folytatjuk.) SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS Járom Györköny utcáit és arra gondolok, amire az elmúlt éjszakába nyúló beszélgetésen figyelmeztetett Hernádi György innen elszármazott, majd visz- szatért pedagógus és dr. Szabó László körzeti orvos. „Az itt élő német ajkúak magukban őrzik nemzetiségtudatukat, de nem a külsőségekben”. Aki nem ebben az ezerkétszáz lakosú községben született, nem itt nőtt fel, nem itt él, az roppant zártnak látja ezt a falut. Azok a fiatalok, akik itt maradnak, átveszik az elődeik mentalitását. Szüleik példája lebeg előttük. Itt az értékmérő a munka, a boldogulás. A Tolna megye földrajzi nevei cimű könyvben a Györköny címszó alatt ez áll: Jörging, „Jirkin (a község népi) neve... A község 1710-ben vette eredetét. A község első lakosai magyarok és németek voltak. A németek Mo- sony megyéből költöztek be, s Heidenbauern név alatt' ismeretesek. Később a helység lakosságának magyarajkú lakosai papjukkal együtt Sár-Szent-Lő- rintzre költözvén, ezek helyébe úgynevezett svábok költöztek be Hessen hertzegségből, Németországból, minek következtében a helység tiszta németh ajkúvá vált.” — 1945 után a kitelepített németek helyére magyar lakosok költöztek, de a német anyanyelvűek ma is többségben vannak.” Ha Györkönyről szó esik, azonnal a Szabadság Téeszre gondol mindenki. A nemzetiségi községnek a termelőszövetkezet léte legalább annyit jelent, mint hazánknak a külkereskedelem. Brunn János téeszelnök irodája olyan, mintha a téesz- szervezések idejéből maradt volna itt. Egy kis Íróasztal a szoFaluközpont, délidőben Az építkezés, ha lassan is, de folytatódik A tanácsháza táblái két nyelven íródtak
